Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-09 / 7. szám

1993. Január 9., Szombat Szólástér E SZAK-Mag yarország 13 A politika tozszülöttje lesz a milliók által óhajtott jogállam? A média ügy megoldódott ? A rádió és a televízió elnöke le­mondtak. Az előzmények után nem lehet csodálkozni. Inkább az csodálható és elismerésre méltó, hogy eddig állták a sarat min­den praktikával szemben. Vesztettek? Nem! Sőt szélesebb együttérzést, szimpátiát még nem vívott ki elődeik közül sen­ki. Nyert a kormány? Nem hiszem, sőt biztosan vesztett. Elvesz­tette a társadalom nagy ré­szének a bizalmát, elvesztette, összetörte a demokratikus ki­bontakozásba, jogállamiságba vetett reményünket. A kikényszerítők dicső^ tetteit nem fogják aranybetűkkel kőbe vésni, viszont a rádió, a televízió dolgozóit súlyos dilemma elé ál­lítják: lelkiismeretükre hallgat­va véleményt mondanak, tudósí­tanak tovább és kockáztatják az állásukat - őket sajnálom -, vagy dicshimnuszt zengve hálásan felveszik a fizetést. Az ő lelkiis­meretükkel nem cserélnék. Nem irigylem azonban az újságírókat sem, mert a sajtószabadság egyik pillére le­omlott és lehet, hogy ők követ­keznek, azután mindannyian, de reméljük az ORWELL-i vég­rehajtásra ennek a kormánynak már nem lesz ideje. Milyen kár volt a sok vita, ügy­ködés, a sok tonnányi papír, a szilveszter éjjeli parlamenti sza­vazás, média törvény még sincs. Jogállamban törvényekkel sza­bályoznak, nem így. Pedig rövi­den, egyszerűen rendezhető lett volna, neves politikus elődünk gondolatait kicsit kibővítve. Szerinte sajtó (média) törvény­ként elég ennyi: Hazudni pedig nem szabad! Kibővítve: de ezt elvárni sem! Ha pedig ezután se tudnak meg­egyezni: legyen egy kormány, MDF, rádió és TV csatorna, a másik pedig az ellenzéké. Ezen belül mindegyik azt mond, amit akar, lehet hitegetni is, csak legyen, aki még elhiszi. A hallgatók, a nézők majd válasz­tanak és eldöntik, melyik adás tárgyilagos, hiteles, melyiknek hisznek, de a rózsaszín ábrán­dokból úgy látszik elegük van. Ez a kormány 100 nap türelmet kért és kapott. Eltelt 1000 nap is, és semmi, a kibontakozásra még elképzelésük sincs, nem megoldásuk. Ehelyett viszont volt hordó-ügy, Kónya-ügy, van Csurka-ügy, Média-vita, stb. Ebből nem élünk meg, mert közben tönkrement az ipar, szétverték a mezőgazdaságot, szétzilálták az egészségügyet, az oktatást, elkótyavetyélték az élelmiszeripart a magyar ter­melők és fogyasztók rovására, de tovább ne soroljuk, mert így is szomorú. Zsibvásárrá vált az ország, virágzik a fekete kereskedelem, a hivatali bürokrácia, az ügyes­kedés, a korrupció, romlik a közbiztonság... Ezt nem dicsőítette a rádió, a televízió. Most már lehet. Szilágyi Adolf Olcsóbb hitelek Olcsóbb lett az Egzisztencia- és a Start-hitel a vállalkozók számára. A Magyar Nemzeti Bank a kereskedelmi bankok­nak 3 százalékos kamatozással nyújt refinanszírozási kölcsönt az általuk folyósítandó Eg­zisztencia-hitelekhez. A vállalkozóknak ezen túl­menően meg kell fizetniük a ke­reskedelmi bankoknak a kamat­rést, amely jelenleg 4 százalék. Ezekben a napokban is folynak azok az egyeztetések és szakmai megbeszélések, amelyek révén remélhetően a kereskedelmi bankok kamatrése is csökken majd. Február elejétől megkezdi működését a Hitelgarancia Rt., amely díj fejében garanciát nyújt az elegendő fedezettel nem rendelkező, ám hitelt igénylő vállalkozóknak. A minket, magyarokat verő átkok sokaságában feltétlenül jelentős szerepet játszik az, hogy az éppen hatalmon levő vezetőink soha nem akarták összefüggő folytonosságában értékelni múltunkat. így volt ez a második világháború befe- jeztekor, majd a sokáig magasz­talt fordulat éve után és sajnos így a '88-89-ben hazánkat már helyes irányba vezető politiku­saink józan helyzetfelis­meréséből fakadó, s az akkor még milliókban bizalmat ébresztő rendszerváltást köve­tően is. Mindig summa-sum- márum olyan a megítélés, hogy minden, ami volt szét kell verni, s a történelem szemétdombjára kell hajintani... Pedig fantasztikus teljesítmény volt alig egy évvel a háború be- fejeztét követően a stabilizáció, majd két és fél év alatt az újjá­építés. S történhetett ez azért, mert az akkori parlamentben a koalíció képviselői csakúgy, mint az ellenzékiek egy célért: az agonizáló nemzet talpraál- lításáért tevékenykedtek teljes odaadással, legfeljebb különböző eszközökkel. Eszköztárukból a- zonban feltétlenül kiiktatták a- zokat a nevetséges, óvodás: csú­nya vagy, nem is szeretlek, stb., stb. módszereket, ami a jelenlegi kormány és parlament tényke­désére sokszor jellemző. Az akkori és a mostani torzulá­sok között félelmetes a hasonla­tosság. Ezek akkor is ott kez­dődtek ugyanis, amikor a koalí­ció legnagyobb pártja, a Kis­gazdapárt belső erjesztésre és nyilván alattomos külső nyo­másra két-három szárnyra sza­kadt. Nos, jelenleg az MDF-en belül is ennek lehetünk tanúi, kizárva a külső nyomást, miköz­ben sokkal drasztikusabb jelző­vel illethetnénk a belső erjesz­tést... Akkor is - amikor a dik­tatúra urai elérkezettnek érez­ték az időt - pártok, pártvezérek lettek bemocskolva, lejáratva, rágalmazva, vádolva, majd elüldözve, vagy elítélve, de min­denképpen kiszippantva egy egészséges ország vérkeringé­séből... S most mi a helyzet?! Még pár­tokon belül is bomlaszt a sanda gyanú, s a koalíció egyik-másik vezetője alattomos módon vádol­ja az ellenzék prominens képviselőit. S teszik olyan jogá­szok, akik hosszú évek során csak statisztáltak a törvényte­lenségekhez... Röpködnek a rá­galmak, s a keresztény becsület országának építésében egyre inkább előtérbe kerül a becste­lenség, ami az előbbi bekezdés­ben felsorolt eszközöket az ül­dözésig már kimerítette. Közben gombamód szaporodnak a mártírok és hősök csakúgy, mint a pártállam idején a veteránok... S vérszomjas módon mostani po­litikusokon olyan történésekért akarnak kiűzető bosszút állni, amikben ők még nem bírhattak döntési joggal. Léggömbbé fújják a pufajkát, s jól össze­hangolt „erősítőkkel” és „keve­rékkel” fokozzák a guruló dol­lárok korcs csengését... De ha már a pénzről van szó, azt is jó volna megnézni, hogy idő­egységre lebontva - nap, hét, hó­nap, év - a pártállam vagy a mostani kormány vett-e fel több kölcsönt, s hogy azokból melyik mit, alkotott. Az Állami Vagyon­ügynökség privatizációs listáján kétezer milliárd forint állami vagyon szerepel, ami műkö­dőképes értéket teremtő, tehát vagyongyarapító nemzeti kincs volt a korábbiakban. Nos, a legnagyobb elfogultság mellett sem állíthatja senki, hogy ennek jelentősebb hányada a rendszer- váltást követően született vol­na... Az sokkal inkább elképzel­hető, hogy ez a vagyon jelentős összeggel nagyobb lehetne, ha a jelenleg politikai, gazdasági elit­nek számító, s a korábbiakban „halálra üldözött”, de szakér­telmük által valamit elérő ve­zetők megelőző pozícióikban gondosabban kezelik ezt a va­gyont. A közismert, s a mai napig tartó recesszió ugyanis vagy a felmagasztalt szakértel­met kérdőjelezi meg, vagy azt sejteti, hogy az illetékesek fiai, hozzátartozói többmilliós, vagy esetenként százmilliós alap­tőkével rendelkező kft.-két eny­hén szólva is elgondolkoztató módon szerezhettek... Termé­szetesen jelenleg ezt lehet úgy is magyarázni, hogy ezzel is siet­tették a pártállam bukását, a rendszerváltást. A bökkenő csak az, hogy annak a politikai por­nográfiának, amivel a kor­mányfő Horn Gyulát vádolta ez a sokszorosa, s a hozzákap­csolódó torzulások jellemben, erkölcsben, mentalitásban az igazi humánum pornográfiáját jelentik, ami az előbbinél is lesújtóbb. Azt senki nem vitatja, hogy a je­len gazdasági, kulturális, er­kölcsi nehézségei elsődlegesen a múlt hibáiból, vagy akinek job­ban tetszik bűneiből fakadnak. De azt sem vitathatja józan, reális értékítélettel bíró ember, hogy egyesek nagy hangja, s dü­börgő melldöngetése ellenére a pufajkás karhatalmistából külügyminiszterré fejlődő Horn Gyulának, a hegyaljai paraszt­fiúból sokoldalúan képzett miniszterelnök, Németh Mik­lósnak, s a tényleges szakértel­met - és nem rokoni, baráti kapcsolatokat! - mindenek fölé helyező stábjának volt köszön­hető, hogy hazánkban meg­történhetett vér nélkül a rend­szerváltás. Ugyanis alig valamivel e kabinet összeállása előtt, volt itt olyan problé­mamegoldó koncepció is: „Ha kell, lövetünk!” S akkor, ismerve a magyar indulatokat, ott vol­nánk, ahol déli szomszédaink, nyilván több halottal, s mégtöbb hazánkból kitántorgó ma­gyarral. Talán ennek felismerése és értékelése is szerepet játszhat abban, hopr a legnagyobb kor­mányzó párt berkeiben is egyre többen emelik fel szavukat a már említett kétezer milliárdos állami vagyon elherdálása ellen. Nyilván senki nem gondol arra, hogy dr. Balás István, MDF-es képviselő kommunista visz- szarendeződést óhajtana, ami­kor szót emel értékeink de­valvált privatizációja, hazánk kiárusítása ellen, s keresi gaz­dasági életünk homályba vesző figuráit, akiknek ez nagyon jó haszonkulccsal profitál. S talán a hasonlatosságot is felismerték a ránk kényszerített magyar­szovjet közösvállalatok és a nemzeti vagyon mostani „sze­zonvégi” gyors kiárusítása között. Az előbbiek ismeretében tudható, hogy az utóbbi hová vezethet... Annál is inkább, mert húsz milliárd dolláros tar­tozásunkat jelenleg még néhány száz milliárd forinttal túlhalad­ja az említett nemzeti vagyo­nunk. De mi lesz akkor, ha a gazdaságpolitikai diszkont kiá­rusítás következtében ez eltűnik, s felborul a fedezet egyensúlya is. A semmire ki fog újabb kölcsönöket adni?! A már gondolkodó, informáci­ókra vágyó ember korában gaz­daságilag, politikailag egyaránt óriási szerepe volt a tájékozta­tásnak, vagy félretájékoztatás­nak a céltól függően. Nem vélet­len, hogy voltak hatalmak, ahol a propagandának külön szakmi­nisztériumai működtek. Bizo­nyítva, hogy a kommunikáció a politika szerves része. Hatvá­nyozottan az korunkban, amikor eszköztára olyan, hogy pillana­tok alatt parlamentbe, hivatal­ba, lakásba képes juttatni kép­pel, hanggal a legfrissebb infor­mációt, méghozzá olyan kameraállásból - balról, jobbról, alulról, felülről -, amilyet egy nem kiforrott demokráciában a hatalom megkíván, de legalább szeretne elérni. Nem véletlen tehát a médiaháborúban az egy­re alattomosabb eszközöket felvonultató lélektani hadvi­selés. Sértegetés, rágalmazás, gyanúsítás, törvény elé licitálás csak azért, mert a médiák Ve­zetői nem hajlandók médi­umokká válni... Minden állam- titkári kategórikus kinyilatkoz­tatás ellenére azok előtt, akik már több évtizedet éltek a tör­ténelemből, tudják, hogy ördögi a hasonlatosság a koncepciós perekkel. Azokkal, melyek a hercegprímást börtönbe, Rajk Lászlót és társait hóhérkézre juttatták. S a bölcsek gyülekezete ennek ellenére még ki is nyilatkoztat­ta, hogy a médiákkal kapcso­latos kormányintézkedést nem szabad politikai ügyként értékelni. Nos, a korábbiak is­meretében ez akkora politikai bárgyúság, hogy kreálói - dok­tori titulusuk ellenére is - egy józan vizsgabizottság által logikából, vagy etikából de inkább mindkettőből utóvizs­gára utaltatnának... A médiákkal kapcsolatos újabb ténymegállapítás, hogy az il­letékesek nem hajtották be a többszáz millió forintos kint­lévőségeket. A magyar államnak is vannak ettől sokkal nagyobb kint­lévőségei, méghozzá nem is forintban, s a kormán^ ezt szin­tén nem kaszírozta be. A kabi­netet ki elé fogják licitálni?! Aggasztó dolgok ezek, mert ijesztóek az előrejelzések a múlt történelmének ismeretében. A nép fél, de nem a vissza, hanem az olyan átrendező­déstől, amely kiiktatja az ügyin­tézésből a jog intézmény- és esz­közrendszerét. Ebben az esetben azonban nem születhet szociális hálóval ellátott piacgazdaság, s a politikának csak torzszülöttje lesz a milliók által óhajtott jogállam. Kossárik Nándor, Miskolc Véleményük szerint ugyanis az állampolgárok többsége ki­maradt a privatizációs folyamat­ból, a nemzeti vagyonból csak kevesen részesedhetnek, és sok vagyontárgy jut olcsón külföl­dieknek. A kereszténydemokraták vezető testületé úgy látja: az ország je­len helyzetében nem a privatizá­ció minden-áron történő felgyor­sítása, hanem a kialakult vál­ság-gócokban - így Szabolcs és Borsod megyében - éppen a pri­vatizáció lassítása indokolt. A KDNP elnöksége a privatizációs folyamatról Az Állami Számvevőszék végezzen részletes vizsgálatot az Állami Vagyonügynökség egész eddigi privatizációs tevékeny­ségéről, és a jelentést terjessze az Országgyűlés elé - javasolja a Kereszténydemokrata Néppárt vezetősége, hangsúlyozva, hogy a vizsgálatok eredményeként szükségessé váló felelősségre vonást és személycseréket végre kell hajtani. A KDNP elnök­sége az MTI-hez csütörtökön eljuttatott nyilatkozatában mindemellett a tulajdonreform egységes, a főbb arányokban számszerűen megfogalmazott el­veinek kimunkálását szorgal­mazza. A testület szerint a kon­cepciónak négy célt kell szolgál­nia: a gazdasági fejlődés meg­indítását, a harmonikus tár­sadalmi viszonyok kialakítását, a politikai stabilitás fenn­tartását és a nemzeti felemel­kedést. A KDNP elnöksége * miként a nyilatkozatból kitűnik elégedetlen a tulajdonreform és a privatizáció eddigi menetével. Hankiss átmegy támadásba Budapest (ISB. - D.Á.) - Közéletünk szempontjából igen sajnálatos, hogy az úgynevezett médiaügy ennyire az érdek­lődés homlokterébe került, viszont a témáról nem beszélni is felelőtlenség vol­na. Hiszen a médiaügy egy olyan tükörképe a mai magyar viszonyoknak, amiből társadalmi méretekben is messze­menő következtetéseket vonhatunk le. Annál is inkább izgalmas volt az a szer­dán délután tartott sajtótájékoztató, mi­vel azt a saját szavukkal élve „botcsinálta médiaelnökök” személyében tulajdonkép­pen két társadalomtudós tartotta. A sajtókonferenciáról összességében már beszámoltunk, de íme tehát néhány további kérdés és válasz abból, ami a sajtókonferencián elhangzott.- Mi történik akkor, ha a köztársasági el­nök nem fogadja el az Önök lemondását? Gombár Csaba: - Az egy új helyzetet teremtene. De miután meghallgatta a kérésünket, semmilyen jel nem utalt erre. Hankiss Elemér: - Elég a mai napnak a mai baja. Arról ráérünk csak akkor gon­dolkodni, ha bekövetkezik.- Miért éppen a mai napot választották a bejelentésre? Hankiss: - Gombár Csaba kezdeményezte, miután a médiaszavazás zátonyra futott. Ez a parlament csődje, hogy két és fél év után képtelen volt egy médiatörvényt létrehozni. Mi két és fél éven át vártuk, hogy nyugodtan visszamehessünk eredeti munkakörünkbe. Most megint elodázódott a döntés. Viszont megszületett a költ­ségvetési törvény, amivel intézmé­nyeinkben minden függetlenség illúziója megszűnt. Nehéz azt eldönteni, hogy egy süllyedő hajóról mikor illik a kapitánynak is elmenekülni. Lehet, hogy előbb kellett volna, de az is lehet, hogy később. Erre nem tudok válaszolni.- Az Önök kiállása szimbolikus jelen­tőségű volt. Civil kurázsit ébresztett az emberekben. Nem gondolják, hogy menekülésükkel széles rétegek lettek „elcsábítva és elhagyatva”? Gombár: - Én az átmeneti időben egy független rádióért vállaltam a feladatot. A fene akar most morális terhekről beszél­ni...Tévedhettem az időpont megválasz­tásában. De most jött el az az időszak, amikor az egyébként is alkotmányellenes kormányfelügyelet tovább bővült. Itt én semmiféle szerepet nem kívánok játszani! Ezt tudom csak tenni... Hankiss: - Egyszerűen arról van szó, hogy most még tisztességgel fel lehetett állni. Egy betonfalnak nem akarok nekifutni. Olyan terepet keresek, ahol még lehet győzni. Több társadalmi hasznot és párkárt tudok generálni a televízión kívül. Két és fél éve arra várok, hogy vég­re valahol szabadon elmondhassam a véleményemet! A bíróságokon mindent el fogok követni, hogy bebizonyítsam: jogsértő eljárásokat indítottak ellenem. Ahhoz is ragaszkodom, hogy az ellenem indított fegyelmi eljárás tovább folytatód­jon. Átmegyek támadásba. Én perelem őket a legnagyobb csinnadrattával. Kér­dés persze, hogy önök, a sajtó képviselői mennyit fognak ezzel az üggyel fog­lalkozni, amikor mi már nem leszünk el­nökök. Hiszen a TV új urai a képernyőt már meg is próbálták elzárni előlünk. Ez volt az első valódi politikai cenzúra a rendszerváltozás óta, és a sajtó alig-alig foglalkozott vele.- Ki fogja vezetni az intézményeket az önök távoztával? Hankiss: - Nahlik Gábor rendes ember, csak erre a funkcióra teljesen alkalmat­lan. —1 " ' ---- 1 11 ..........1 ” ' ---­Ú jságírás iránt érdeklődőknek Budapest (OS) - A Diákújságírók Országos Egyesülete információs irodája nyitva áll az újságírás, a rádiózás iránt érdeklődők számára. Az iroda szolgáltatá­sai: információs anyagok, programok, tan­folyamok, sajtótájékoztatók, DUE Hírek- kiadvány, táborok. Február elején indul a DUE Újságíró Iskola újságíró, rádiós, fotóriporteri és szerkesztői tanfolyama neves újságírók közreműködésével. Megjelent és kapható az Újságíró-ismeretek című alapvető kézikönyv a helyi, kisközösségi, altenatív és diáklapok munkatársai számára. Az iroda nyitva tartása: kedd kivételével hétfőtől péntekig 14.00-18.00 óra között. Cím: 1148 Budapest, Örs vezér tér 11. fszt. 1. telefon: 164-7977.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents