Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-09 / 7. szám
1993. Január 9., Szombat-----------------Ém Hétvége/Kertbarát------------------ÉSZAK-Magyarország 9 A vörösbor virocid hatása Az ivóvíz néha erősen vírusfertőzött, például előfordult, hogy a gyermekbénulást okozó vírust is izolálták ivóvízből. Azonban nagyon egyszerűen megszüntethetjük a vírusfertőzés veszélyét, ha a vízhez egy kevés vörösbort keverünk. Ma már ismeretes a vörösbor virocid hatásának mechanizmusa. Mint minden élőlény, a vírusok is főleg fehérjékből tevődnek össze. A fehérjék e- , gyik alapvető tulajdonsága a tanninokkal való kölcsönhatásuk. A vörösbor tanninjai kölcsönhatásba kerülnek a vírusfe- hérjékkel, és így megszüntetik a vírusfertőzés veszélyét. Néhány csepp vörösbor elegendő tannint tartalmaz egy pohár víz vírus- mentesítésére. Minél erősebb színű a vörösbor, annál nagyobb a tannin- tartalma, és így annál nagyobb a vírusmentesítési hatékonysága. A víz, amely számtalan vírus- és baktériumfertőzés okozója lehet, vörösborral keverve veszélytelenül fogyasztható. Az étkezések során a vörösbor ugyanilyen módon nagyon hatékony védelmet nyújt. Sok francia családban ma is őrzik azt a régi hagyományt, hogy a vizet, még a gyermekét is, néhány csepp vörösborral színezik. Megfigyelték, de magyarázni nem tudták, hogy a vörösborral színezett víz „megtisztul”. Ma már ismerjük a magyarázatot. A vörösbor igen előnyös tulajdonsága, hogy fogyasztásakor tekintélyes mennyiségű poli- fenol vegyület jut szervezetünkbe. Más, hasonló polifenol-koncentrációjú élelmiszer „húzós” ízhatása miatt fogyaszthatatlan lenne szervezetünk számára. Emiatt a vörösbor az élelmiszeregészségügyi szempontok szerint kiváló megelőző szernek minősül. Nézzünk szét a gyümölcstárolóban A gyümölcstárolás nem kockázatmentes vállalkozás, meglepetés azokat is érheti, akik körültekintően végezték el a betárolást. A tárolóban fellépő betegségek zöme termőhelyi eredetű. Azt hiszem, ebben a tekintetben elegendő csak a moníliára utalni. A gyümölcsöt rothasztó gombák ellen sajnos már nem sokat tehetünk, de azért tétlenek sem lehetünk egészen. A rendszeres ellenőrzés mindenkinek módjában áll. Ha bekukkantunk a kamrába vagy lebaktatunk a pincébe és cefreszagot érzünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy rothad a gyümölcs, magas a hőmérséklet és levegőtlen a helyiség. A rothadó gyümölcs eltávolítása, az ép gyümölcs átrakása, csomagolása csak idő és türelem kérdése. A tároláshoz szükséges 2-3 Celsius-fok biztosítása az esetek döntő többségében ma még az időjárás függvénye. A friss levegőről és az optimális, 85-90 százalék körüli páratartalomról viszont bárki gondoskodhat. A levegótlenséget rendszeres, főleg éjszakai szellőztetéssel szüntethetjük meg, az optimális páratartalomról pedig úgy gondoskodhatunk, hogy tiszta vizet poriasztunk a tároló légterébe. A Golden deliciosus és a Húsvéti rozmaring jól bírja a tárolást. Nem így a Jonatán, a Star- king és az Aranyparmen. Ezek egészségi állapotát tehát gyakrabban kell ellenőrizni. Legkevesebb gondjuk talán azoknak lesz, akik Harden- pont, Seress Olivér vagy Papkörtét tárolnak. Ezek a fajták ugyanis a szén-dioxidban gazdag légterű, tehát ritkábban szellőztetett vagy szel- lőztethetetlen helyiségben is jól megvannak. Áz Afuz Ali, Saszla vagy Csiri-csuri is megérdemel néhány pillantást, és persze azt is, hogy a rothadó, botritiszes bogyóktól minél előbb megszabadítsuk a fürtöket. Akik ládában tárolják a szólót, azoknak azt javaslom, hogy kálium-piroszulfitot szórjanak a láda aljára, majd papírral takarják le, és ezután rakják vissza a „megoperált” fürtöket. Kálium-piroszulfitból 1-2 grammot számíthatunk 1 kilogramm szőlőre. Száraz kamra vagy pince vegyszer nélkül is tartós tárolási lehetőséget ígér. A tárolt zöldségfélék ellenőrzése Telelő zöldségféléink - akárcsak a gyümölcsök - megérdemlik a gondoskodást. Már csak azért is, mert a kiadós őszi esők jóvoltából alaposan teleszívták magukat, sok helyen pedig a drótférgek és pajorok turkálták át őket. Magától értetődik, hogy a lédús és frissen sebzett gyökérzöldséget jobban megviseli a tárolás. Azt is tudja mindenki, hogy zöldségféléink fóliazsákban, tiszta homokban vagy a szabadban prizmában is sikeresen átvészelhetik a telet. Hűtőházi kísérletek szerint a gyökérzöldség +1 Celsius-fokon, 95 százalék relatív páratartalmú környezetben tárolható a legkisebb veszteséggel. Nem nehéz belátni, hogy i- lyen feltételeket a háztájiban nem lehet tartósan megteremteni. Ennek ellenére sokat tehetünk épségükért. Ahol besüppedt a prizma vagy felületéről foltokban olvad a hó, ott biztosan meleg van, rothad a zöldség. Ebben az esetben nincs más megoldás, mint fagymentes időben szétszedni a prizmát. A rothadó példányokat el kell távolítani, ellenőrizni kell a szellőző alagút és a szellőztető rácsok épségét. Zord időben a takaróréteg szükség szerinti vastagításával, esős időben pedig a víz elvezetésével szavatolhatjuk a burgonya, a répa és a gyökérzöldség épségét. Pincében, kamrában és veremben a fagymentes időben végzett, ismételt szellőztetésnek vehetjük legnagyobb hasznát. Ezzel nemcsak a hőmérsékletet befolyásoljuk, hanem a légtér páratartalmát is. A homokba ágyazott zöld-, ségfélék fonnyadásának úgy vehetjük elejét, hogy a prizma felületét kis vízadaggal, szükség szerint ismételve lepermetezzük. A meztelen csigák és pince- ászkák a pincében vagy veremben tárolt zöldségfélék között is otthonosan mozognak. A nyálkás meztelen csigákat Helarionnal vagy Limacid Spolanával pusztíthatjuk el. Próbálkozásunk csak akkor lesz sikeres, ha a csalétek kiszórását ismételjük, ha a csalétket a zöldségfélék környékén helyezzük el, és ha a csalétket egy léc- vagy rongydarabbal letakarjuk. A pinceászkákat krumpliszelettel csalogathatjuk össze. Rovarirtó szerek közül csak a vetőmagboltokban kapható, piretrin hatóanyagú porozószer használata jöhet számításba. A kerti szerszámok ápolása, karbantartása Azt szokták mondani, hogy a- ki lepucolja a sarat a kapájáról, az már tett valamit. A téli pihenő megkezdése előtt azonban ennél többre van szükség. Most érdemes a földművelő szerszámokat, az ásót, kapát, vasvillát, lapátot, gereblyét gondosan lepucolni, lemosni és megszikkadásuk után olajos ruhával bedörzsölni. A kényesebb fémrészekről a rozsdafoltokat dörzspapírral eltüntetjük és miután olajjal bekentük, zsírpapírba burkoljuk. Most van idő arra, hogy saját magunk vagy mesterember rendbe hozza a szerszámok sérült részeit, megélezzük őket. Ha szükséges, most érdemes új nyelet tenni a szerszámokba és a nyelet lenolajkencével bedörzsölni. Az öntöző szerszámokat alaposan ürítsük ki, és olajozzuk meg a mozgó részeket. A gumicsöveket glicerinnel kenjük át, amitől azok puhák maradnak. A műanyag csöveket is ürítsük ki, de ezek nem igényelnek kezelést. A permetezőgépeket még egyszer mossuk ki, a szórófejeket szereljük le és külön csomagoljuk be. Szerezzünk be tartalék szórófejet, tömítéseket, és az egész felszerelést tároljuk száraz, lehetőleg fagymentes raktárban. A szállítóeszközöket bakra kell állítani, hogy a gumikerekek terheletlenek legyenek. Letakarítás után zsírozzuk le, addig préselve a zsírt, amíg ki nem buggyan. A szennyeződés és a por ugyanis ezzel távozik el a kényes részből. A motoros kapákat is tegyük rendbe, a légszűrőt és a porlasztót tisztítsuk meg, a gyújtógyertyát 100 munkaóra után cseréljük ki. A technikailag nem jártas kistermelők ne menjenek túl messzire a motoros eszközök barkácsolásában, mert ahhoz speciális szakképzettség szükséges. Az oldalt összeállította: Hajdú Imre A bor és az alkoholizmus Sokan a bort is az alkoholizmus okozójaként tartják számon, sőt megállapíthatjuk, hogy a franciaországi antialkoholista kampányok főleg borellenes kampányok. Igaz az a megállapítás, hogy a túlzott borfogyasztás alkohol- izmushoz vezet. De ugyancsak igaz az is, hogy a túlzott zsír-, illetve cukorfogyasztás is komoly problémákat okoz az emberi szervezetben. Mindez a mértékletességen múlik! Tudnunk kell, hogy a bor természetes alkoholtartalma és a tiszta szesz felhasználásával készült italok egészen más hatással vannak szervezetünkre. Az éhgyomorra, illetve az étkezések között fogyasztott, alkohol hozzáadásával készült italok alkoholtartalma gyorsan felszívódik. Ezzel szemben az étkezések során fogyasztott bor természetes alkoholtartalma az élelmiszerek emésztése közben, lassan abszorbeáló- dik. A bor természetes alkoholtartalma megkönnyíti az emésztést és lassan szívódik fel. A vér alkoholkoncentrációja nagyon gyorsan lecsökken a fogyasztást követő 4 óra során, és 7 óra múltán teljesen eltűnik. FLANZY (a Flanzy-féle szén- dioxidos vörösborkészítő eljárás felfedezője) alapvető különbséget mutatott ki a bor természetes alkoholtartalma, illetve az azonos tiszta szesz koncentrációjú víz emberi szervezetre gyakorolt hatására vonatkozóan. Egyes bor alkotórészek ellensúlyozzák az alkohol kedvezőtlen hatásait, de ezek az összetevők csak a borban találhatók, a pálinkák és más, nagy alkoholtartalmú italok nem tartalmazzák e nagyfontosságú vegyöleteket (például a vitaminokat, nevezetesen a B-vi- taminokat, amelyeknek az idegrendszerre gyakorolt hatása ellensúlyozza az alkohol okozta problémákat). A bor, főleg a vörösbor polifenol- vegyületekben is igen gazdag, és a tannin-fehéije reakciók lecsökkentik az alkohol gyomorban és bélben történő felszívódását. Tehát, a vörösbort csersavas, erjesztett italnak kell tekintenünk, és meg kell különböztetnünk az egyéb alkoholos italoktól. A statisztikai adatokat vizsgálva megállapítható, hogy az alkoholizmus nem a borfogyasztás következménye. Tanuljuk meg a borfogyasztás kultúráját, és tapasztalni fogjuk a bor kedvező élettani hatásait is, élvezeti értékei mellett. Étkezésekhez, mértékletesen fogyasztva a bor kiváló ital, de törekednünk kell arra, hogy napi kalóriafogyasztásunkban a bor csak 15-20 % legyen. Főleg a minőségi és kis alkoholtartalmú borok fogyasztása előnyös. Élelmezés-egészségügyi szempontból a csersavas, nagy színanyagtartalmú vörösborok kedvezőbbek a fehér boroknál. Az alkoholizmus okozója az éhgyomorra történő, illetve az étkezések közötti röviditalfogyasztás. Szagtalanítás, színtelenítés Két olyan borhibáról szólunk, amelyek a kisüzemi pincében gyakran előfordulnak és csökkentik a szőlősgazda saját termésű borából származó örömét. Az egyik ilyen borhiba a penészíz, amely - a közhiedelemmel ellentétben - csak i- gen ritkán írható a penészes bogyókat is tartalmazó szólófürtök rovására, annál inkább a szőlősgazda gondatlanságára, aki nem szakszerűen kezelte, mosta ki a hordóit. Bármi volt azonban az ok, a penészízen, a penészszagon javítani lehet. Először megkénezzük a bort úgy, hogy 100 1 hibás borhoz 10 g kristályos borként keverünk. Csak ezután kerüljön sor a szénkészítménnyel - például az üzletekben kapható Antiodorral - való szagtalanításra. Ebből 100 1 borhoz 50-300 g-ra van szükség, attól függően, hogy a kellemetlen szag milyen intenzív. Minthogy a szagtalanító szénkészítmény nemcsak a kifogásolt szagot, hanem a bor kellemes illat- és zamatanyagait is csökkenti, a kezelés előtt végezzünk próbaszagtalanítást. Ez abból áll, hogy 4-5 fehér üveget megtöltünk a kezelendő borral és növekvő mennyiségű szénkészítményt keverünk beléjük. A palackokat jól összerázzuk és a címkéjükre felíijuk a bekevert szén mennyiségét. Az utolsó palackba ne tegyünk szenet - legyen ez az ellenőrző minta. A gyengén bedugaszolt palackokat hűvös helyre állítjuk, majd tartalmukat egykét óra múlva még egyszer alaposan felrázzuk. Két-há- rom nap múltán a palackokat felbontjuk és a bort tiszta pohárba öntve megkóstoljuk, majd a legmegfelelőbbnek tartott minta alapján a kezelést elvégezzük. Hasonlóan járunk el színtelenítéskor is. A szín és az íz döntő kritérium Erre akkor kerülhet sor, ha a szüretkor a fehér és a vörös szőlőfürtöket nem elkülönítve préseltük ki, és így már a must enyhén vöröses színt nyert. Bár a vörös borok iránt az érdeklődés egyre fokozódik, az ilyen seszínű vagy a- hogy borász nyelven mondják, fukszos, fikszlis bor nemigen nyeri meg a fogyasztók tetszését. Ilyenkor nincs más hátra, mint az, hogy a bort színteleníteni kell. Vannak, akik úgy vélik, hogy a nemkívánatos szín kénezés- sel is megszüntethető. A kénezés azonban csak időleges, átmeneti eredményt ad, mert mihelyt a szabad kén lekötódik, a bor eredeti színe visszatér. Színtelenítésre egy aktív szénkészítményt, a Dekolort használjuk. Ebből is 50-300 g szükséges 100 1 bor kezeléséhez és a szer bekeverése előtt is végezzünk olyan próbát, mint a szagtalanításkor. Erre annál inkább szükség van, mert a túlkezelés hatására a bor teljesen elveszítheti színét, vízfehér lesz. Ezen háztáji pincében leginkább házasítással tudunk javítani olyan módon, hogy sötét, ószínű borral keverjük össze a színtele- nített, kezelt bort. —Bammi—ga—ragts«*;xxísexx: ....................................~.............................. ví A borpincékben ezekben a hetekben zajlik az újbor első fejtése Fotók: Fojtán László
