Észak-Magyarország, 1992. december (48. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-03 / 285. szám

1992. December 3., Csütörtök--------------Parlamenti képviselők fóruma É SZAK-Magyarország 9 Az elmaradott térségek és a támogatások rendszere Dr. Hatvani Zoltán országgyűlési képviselő felszólalása A címzett és céltámogatási rendszer ma már államháztartásunk nél­külözhetetlen intézménye. Ezen in­tézmény jelentőségét azt hiszem, közülünk senki nem vitatja, alkal­mazási technikáját, alkalmazási mód­szereit azonban az elmúlt időszakban annál többen vitattuk, vitaijuk ma is. Mi is ennek a törvénynek a funkciója, mi a célja, mit akar a kormányzat, mit akar az Országgyűlés elérni vele? Hát elsősorban azt, hogy központi költ­ségvetési támogatást juttassunk az önkormányzatoknak bizonyos fej­lesztésekhez, támogassuk, segítsük az önkormányzatokat. A másik fontos funkciója az, hogy orientáljuk őket az­zal, hogy az Országgyűlés célokat preferál, rangsorol, célokat határoz meg. Hogyan teljesíti jelenleg ezt a funkciót az önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszere? Előre kell bocsátanom, nagyon sok mindenben egyetértek Mezey képviselőtársam­mal, és nagyon szívem szerint szólt, amikor az elmaradott térségek gond­jait hozta összefüggésbe ezzel az in­tézménnyel, de sajnálattal meg kell ugyanakkor azt is jegyeznem, hogy ennek a rendszernek a működésével, " sőt, még a tervezett működésével kapcsolatban sem vagyok olyan elégedett, mint ő. És azzal kell kez­denem, hogy ezt egy kicsit félek is ki­mondani, és ez bizonyítja azt szá­momra - esetleg többünk számára -, hogy addig, amíg a rendszer olyan, hogy akár csak pártok is, vagy kor­mányzó-ellenzéki alapon is meg­különböztethet céltámogatási odaí­télést, addig az a rendszer nem működik jól, nem objektív. A pályázati feltételeket - mint tudjuk - a Kormány határozza meg, az Ország- gyűlés által hozott törvény erre keretet ad, és a kereten belül a Kormány határozza meg a pályázati feltételeket. Nem akarom itt hosszan sorolni, hiszen mindnyájan tanúi voltunk az elmúlt két, két és fél évben a címzett és céltámogatással kapcsolatos áldat­lan vitáknak, többszöri interpellációk­nak, amelyek mind-mind abból adód­tak, hogy ez a feltételrendszer - ame­lyiknek alapján ehhez a fontos központi támogatáshoz lehet jutni - nagyon bonyolult és sokszor nagyon igazságtalan és elsősorban nem objek­tív. Hadd említsek meg azért példát, ha végig nem is sorolom ezeket az ese­teket. Itt van a sokszor kifogásolt egészségesivóvíz-ellátás támogatása. Ehhez a támogatáshoz olyan feltételek voltak megszabva, amelyek nagyon sokszor egyszerűen teljesíthetetlenek voltak. Rövid idő alatt, hetek alatt, néha egy hét alatt kellett olyan vízjogi engedélyeket beszerezni, terveket készíteni, amelyeknek a költségkoc­kázata is nagy volt, és legtöbbször időben teljesíthetetlenek voltak. Ezért maradtak ki mások mögött talán rá- szorultabb önkormányzatok ilyen tá­mogatásból, ezért forszíroztam - és az Országgyűlés támogatásával ma már megvalósulóban van az egészséges­ivóvíz-ellátás programja -, ezért forszíroztam, hogy elsősorban szak­mai programok alapján legyenek ezek a célok támogatva.Egy konkrét gyakorlati példát említek meg még a feltételrendszer hiányosságaira. Adva négy egymást követő falu: Trizs, Ragály, Zubogy, Felsőkelecsény. A falvak közelében elmegy egy re­gionális vízvezetékrendszer. A Kor­mánynak, az államnak, a nemzetnek érdekét szolgáló ésszerű megoldás eliten az esetten az, hogy minél kevesebb bürokráciával ez a négy község csatlakozzon rá erre a vízrend­szerre. Ugyanis azt nem említettem meg, hogy mindegyik határában csak olyan ivásra alkalmatlan víz tárható fel, aminek egészségessé, ihatóvá, fo­gyaszthatóvá való tétele sokkal na­gyobb költség, mint ha rácsatlakoznak erre a regionális vezetékre. Ez a jelen­legi rendszer sajnos nem ösztönzött erre, sőt egyszerűen nem támogatta ezt a fajta megoldást.Másik fontos kri­tikai észrevételem a jelenlegi működéssel kapcsolatban a saját for­rás kezelése. Túl mereven kezeli a rendszer, és attól tartok, a tervezet sem kezeli rugalmasabban a saját forrás részét. Ezzel kapcsolatban Mezey képviselőtársam észrevételére fogok még utalni majd a törvénytervezettel kapcsolatban. A jelenlegi rendszer egyik nagy hiányosságaként most az állapítom meg, hogy nem differen­ciált. Egy elmaradott térség - amely a saját forrást alig-alig tudja összehozni - néha pályázatokat kell rangsoroljon úgy, hogy ezt ebben az évben valósí­tom meg, egy másik nagyon fontosat csak a következő évben tudok meg­valósítani, mert nincs hozzá saját for­rásom. Ugyanakkor van önkor­mányzat, amely olyan jól áll saját for­rásokkal, hogy akár 5-6 - most kicsit túloztam - pályázatra is benyújthatja a pályázatát. Nem veszi figyelembe ez a jelenlegi rendszer az önerő, a saját forrás meghatározásánál a társadalmi munka lehetőségét. Ez az intézmény nagyon sokszor szidott és vitatott, ez az in­tézmény nagyon lejáratta magát. De azt hiszem, hogy ma amikor ennyire szegény az ország, és amikor még annyi áldozatkész ember van, aki a közössége fejlesztése érdekében kész fizikai munkával is részt vállalni, ezt a lehetőséget meg kellene fontolnunk, amikor a szükséges saját forrás mértékéről beszélünk. Hogyan fog az előttünk fekvő törvény megvalósulása esetén ez a rendszer működni? Mint már említettem, félek, ha nem változik jelentősen módosító javaslataim fi­gyelembevételével, akkor közel sem fog olyan jól működni, mint ahogy azt nagyon sokan mindkét oldalon sze­retnék. Nagyon jónak tartom én is a törvénytervezetnek azt a vonatko­zását, hogy nem egy évre szól - ennek is rengeteg olyan hátránya volt, amiről most már kár említést tenni -, több évet fog át, nagyon helyeslem én is. Helyeslem azt a vonatkozását, hogy már ez is ösztönöz a közös feladatvál­lalásra, amit az előbb kifogásoltam. Ösztönöz azzal, hogy 10 százalékkal preferálja több önkormányzat közös fejlesztését. A saját forrás résznél te­hozza ezt az új fogalmat, amelyben a céltámogatási kiegészítő keretből lehet pályázni. Nem ismétlem meg, amit Mezey képviselőtársam mondott, teljes mértékben egyetértek vele; bonyolult volna pályázattal hozzá­járulni, egy egyszerűbb és objektívebb megoldást kell kcresnünk.Végezetül; hogyan fog működni? Képviselőtár­saim azt hiszem, nehéz rangsorolni. A jugoszláviai megoldásért Wachsler Tamás javaslatai Miskolc (ÉM - U.J.) - Wachsler Tamás, a Fidesz országgyűlési képviselője, a Parlament Honvédelmi Bizottságának tagja. A 27 éves fi­atalember az Észak-Atlanti Köz­gyűlésben a magyar társult delegáció tagjaként, mint „special rapporteur” teljesít feladatokat, s ebben a minőségében fejtette ki véleményét a közelmúltban a Jugoszláviában kialakult válság megoldásáról. A képviselő álláspontja szerint Jugos­zlávia most nem más mint egy puska­poros hordó, s félő, hogy a háború kiszélesedik. A nyugati közösséget pillanatnyilag leginkább Bosznia sor­sa izgatja, mert ott most a horvát­országit is felülmúló vérengzés folyik. A polgárháború áterjedhet a többnyire albánok lakta Koszovóra és Macedóniára. Ennek következtében ;icm zárható ki egy albán, továbbá görög és török beavatkozás, ami a Balkánra, sőt egész Európára az ed­digieknél is nagyobb veszélyt jelen­tene. Wachsler Tamás álláspontja a következő: a válság megoldása érde­kében a fegyverembargó mellett szigorú határzárat kell fenntartani, Wachsler Tamás Fotó: MTI amelynek eredményeként megakadá­lyozható a szerb és horvát csapatok utánpótlása. Az Öböl-háború tapasz­talataira alapozva meghiúsítható a légitevékenység. A Nato sebészi pon­tosságú csapással válaszolhat a nehéz­tüzérség bevetésére.- Véleményem szerint - mondja a képviselő - új gondolkodásmód, azaz szemlélet elterjesztésére van szükség a teke fenntartással kapcsolatban. Nem a tűzszünet fenntartására, hanem a fegyveres konfliktus kirobbanásá­nak elkerülésére kell koncentrálni. Ez annyit jelent, hogy az ENSZ csapa­tainak akkor avatkoznak be, amíg még de facto béke van az adott területen. Ezért a kéksisakosokat mielőbb Koszovóba, a Vajdaságba, Mace­dóniába és Szandzsákba kellene vezényelni. A jugoszláviai válság - hangsúlyozza Wachsler Tamás - nagy tanulsága a nemzetiségi kérdés kezelésére vonatkozik. Ha egy soknemzetiségű államban élő kisebbség úgy érzi, és tapasztalja, hogy jogait csak elsza­kadással képes szavatolni, akkor egy olyan dczintcgrációs spirál indul be, amelyet nagyon nehéz megfékezni. Európa elsőrendű biztonsági érdeke az, hogy minden soknemzetiségű ál­lamban a kisebbségek az egyéni és kollektív jogok teljességével ren­delkezzenek. Ha erre bizonyos állam­ok nem hajlandóak, úgy az Európai Közösségnek kell rákényszeríteni az nem tudom, kin múlik jobban, de az legalább annyira fontos, hogy a Kor­mány hogyan fogja végrehajtani ezt a rendelkezést, mint az, hogy mi milyen kerettörvényt hozunk. Ugyanis az adott kerettörvény - mint ahogy az elmúlt céltámogatási rendszer bi­zonyította - a kormányzati feltételeken, a Tákisz-ok kezelésén múlik elsősorban, hogy az a szándék, amit mi itt elhatározunk, a gyakorlat­ban a polgármestereknek, önkor­mányzatoknak hogyan lesz segít­ségére. Hogyan kellene csinálni? Szerintem mindenekelőtt a területfej­lesztési programok sürgetésével kel­lene alátámogatni a célok kitűzését. Megemlítek példaképpen egy kez­deményezést. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium elké­szítette Borsod-Abaúj-Zcmplén és Heves megye, e régiónak a fejlesztési elképzeléseit tartalmazó programot. Ezt a programot a gazdasági bizottság miskolci ülésén megvitatta és ajánlot­ta a Kormánynak, hogy február 28-ig hozzon ebben döntést.Ilyen és hason­ló programokra gondolok, amikor egy-egy térség, egy-egy elmaradott térség cél-, pontosabban inkább címzett támogatásának a lehetőségére gondolok. Növelném - szeretném javasolni, hogy növeljük - a címzett támogatások részarányát a támogatási rendszeren belül. Ezzel talán jobban ösztönözhetnénk az önkormányza­tokat afelé, hogy a jelenlegi parciális célkitűzések mellett egész közös­ségeket, egész térségeket összefoglaló programok megvalósítására kérjenek címzett támogatást. Sokkal haté­konyabban működne, a költségveté­sünkből takarítana meg egy ilyenfajta megoldás, ugyanakkor egyszerűbb volna a kormányzati kezelése is, kevesebb bürokráciával járna. Min­denekelőtt ennek a rendszernek úgy kellene működnie, hogy rugalmasab­ban kezelje a saját részarány lehet­séges mértékét, mint ahogy ezt már említettem.Tehát végezetül, képvise­lőtársaim, nagyon fontos, és erre na­gyon kérem a Kormányt is és a Ház mindkét oldalát - hogy ezt a törvényt, amelyet most hozunk és az önkor­mányzatok több évre szóló fejlesztési lehetőségeit határozza meg-, és az ehhez beérkező módosító javaslatokat nagyon fontoljuk meg. Nagyon kérem a Kormányt, vegye figyelembe mind a két oldalról jövő jobbító szándékot, amikor azt fogja mondani egy-egy javaslatra, hogy támogatom vagy nem támogatom.Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a céltámogatásról és címzett támogatásról szóló törvényt - és ennek végrehajtását - minél hamarabb hoz­zuk meg, mert az önkormányzatok nagyon várják a jövő évi fejlesztéseik anyagi támogatását. érintett országokat a kisebbségi kérdések liberális kezelésére. Magyarország minden létező fórumon fellép a kisebbségek és ezen belül a határokon túl élő magyarok érde­kében. Nem azért tesszük ezt, mert feltűnési viszketegségten szenve­dünk, hanem mert úgy ítéljük meg, hogy a kisebbségi kérdések mára „csak" emberjogi problémából a biz­tonság fő kérdésévcivé nőtték ki magukat. Vajon milyen hatást gyakorol a jugoszláviai háború hazánkra, bcle- keveredhet-e Magyarország ebbe a konfliktusba? A kérdésre a képviselőtől azt a válás# kaptuk, hogy a háború nem lépi át Magyarország határait, mert egyik fél­nek sem érdeke hazánkat bevonni az ellenségeskedésbe.- Ellenzéki képviselőként is - hallottuk befejezésül - csak elismeréssel beszél­hetek a magyar külpolitikáról, már ami a jugoszláv konfliktus kezelését illeti. Ez a politika rendkívül józan és kife­jezetten diplomatikus éppen annak érdekében, hogy mindent megtegyen a telcsodródás elkerülésére. A magzati élet védelméről Budapest (Pesti Ferenc) - Az évenkénti abortusz­szám ugyan 200 ezerre csökkent, mégis 1956 nyara óta több mint 4 millió magzat pusztult el. Szükséges volt? Magánélet és társadalom, magánérdek és közössé­gi szemlélet ütközik a tény megítélését tekintve a három felfogásban: a. / a meg nem született élet védelme mindennél előbbrevaló, ezért a művi abortusz soha sem en­gedhető meg; b. / az abortuszhoz minden nőnek alanyi joga van, c. / csak bizonyos körülmények esetén engedé­lyezhető a terhesség művi megszakítása. Az állami beavatkozás legfőbb indoka az a köte­lesség, amely az állampolgárok egészségének védelmét írja elő, nemcsak a magzat, hanem az anya esetében is. Biztosítani kell a következő, már kívánt terhesség lehetőségeit is. Ebben a felfogás­ban már a népesedéspolitika egyik lényeges eleme is megfigyelhető, bár tény az is, hogy az abortusz sem pozitív, sem negatív irányban nem népesedéspolitikai eszköz. A tervezet nem helyezi hatályon kívül a Btk. magzatelhajtást üldöző rendelkezéseit, hanem úgy rendelkezik, hogy a büntetést nem kell végrehaj­tani, ezáltal nem engedélyezi, csupán eltűri az abortusz létét. Az emberi élet kezdete a fogamzás. Minél védte­lenebb és kiszolgáltatottabb egy ember, annál több védelmet érdemel. A törvénytervezet korlátozó és megelőző elemeket egyaránt tartalmaz. Az abor­tuszra nem kerülhet sor bármikor, csak a fogamzást követő meghatározott időszakban. Kötelező várakozási időt és tanácsadást ír elő. A tervezet nem ismeri az úgynevezett szociális in­dikációt. Az iskolai szexuális nevelés csak az új nemzedék számára adhat segítséget, éppen ezért tanfolyamok és népszerűsítő tankönyvek (önkéntes és ingyenes) segíthetnek a felvilágosító munkában. Az is igaz, hogy a jólét és a szülési kedv legfeljebb fordítva függnek össze, az állam köteles hoz­zájárulni a gyermekek felnevelésének anyagi ter- heihez. A jelenlegi ellátás rendszerébe logikusan illeszkedik te egy a magzatok után járó pótlék. (B. variáns elfogadása esetén i*!) " A várandósági pótlék oly korban kerül a csalá­dokhoz (a terhesség negyedik hónapjától), mikor az anya életvitele módosul és költségei meg­növekednek. A pénzügyi korlátok indokolják, hogy ezt a pótlékot nem a fogamzás pillanatától kezdve lehet folyósítani. Ilyen várandósági pótlékot egyetlen ország sem vezetett te eddig, noha a beterjesztett tervezet minden egyéb eleme különben valamely máS ország törvényei között szerepel. Az Alkotmánybíróság döntése szerint ezt a törvényt ez év december 31-ig el kell fogadni. Remélem, hogy lesz rá idő. A parlamentben sok szép hozzászólás elhangzott, de ezeknek az értékéből számomra mindig valamit levon az a tu­dat, hogy ez a nyilvánosságnak szól, a választók­nak. Sokan másként nyilatkoznak a nyilvánosság előtt, mint zárt körten. Engedjék meg, hogy a szo­ciális bizottság ülésén elhangzottakból csak két véleményt ragadjak ki. Az egyik társadalmi szer­vezet nyugdíjas szakértője azzal érvelt a teljesen szabadon engedély nélküli abortusz mellett, hogy most ugyanis nehéz gazdasági körülmények van­nak, a gyermekek felnevelése sok pénzbe kerül, legjobb most ezeket a kiadásokat elkerülni. A mel­lettem ülő képviselőtársam nem bírta tovább idegekkel és közbeszólt: „Tessék mondani, ugye nyugdíjas tetszik lenni? Tetszik tudni, hogy meny­nyit fizetünk ki évente a nyugdíjakra, az idősek gyógykezelésére, és mit tetszene hozzá szólni, ha valaki azt mondaná, hogy ezért most őket likvidál­ni kellene?” Nem sorolom most képviselők, genetikusok, védőnők álláspontját, véleményét, de befejezésül az egri Érsek úr - mert ő is ott volt - rövid hozzászólásának utolsó mondatait idézem: „Amit az imént elmondtam, abból következik, hogy abszolút abortusz ellenes vagyok, de eddigi hosszú papi hivatásom alatt egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy a gyóntatószékből feloldozás nélkül elküldtem volna az abortuszon átesett nőt.” Megfelelő módosító indítványok esetén (magam is adtam te párat) én a B. változatra fogok szavazni, melynek lényege: 1./ A terhesség a 12. hétig szakítható meg, ha azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja, vagy ha a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved. Vagy ha a terhesség bűncselekmény következménye, valamint az ál­lapotos nő súlyos válsághelyzete esetén. 2 J A terhesség a 18. hetéig szakítható meg, ha az állapotos nő korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen, ha terhességét neki fel nem róható egészségi ok miatt nem ismeri fel korábban. 3. / A terhesség a 20. hetéig szakítható meg, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50 százalékot eléri. 4. / A terhesség az időtartamától függetlenül sza­kítható meg az állapotos nő életét veszélyeztető egészségi ok miatt, illetve, ha a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség áll fenn. A még sokfelé hiányzó közművek kiépítése eltart jónéhány évig j Fotó: Laczó József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents