Észak-Magyarország, 1992. december (48. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-28 / 304. szám
6 ÉSZAK-Magyarország Mindenes 1992. December 28., Hétfő A siker nemcsak az üzletembereké Miskolc (ÉM-M.M. i - A Miskolci Városi Televízió igazgatója, Soltész Rudolf egy évvel ezelőtt pályázta meg jelenlegi állását. Alkalmazottként dolgozik a köny- nyűnek nem nevezhető gazdasági környezetben költségvetési intézmény élén. Annak ellenére, hogy nem a saját pénzével gazdálkodik, jelentős, „üzleti” jelzővel is illethető sikereket ért el az idei évben. Miért vállalta ezt a rengeteg energiát lekötő megbízatást, ahelyett, hogy saját vállalkozásába fektetné tudását, s milyen eredményeket ért el ezalatt az egy év alatt?- Engem mindig a kicsit „lehetetlen” feladatok vonzanak. Tudtam, hogy ebből a munkából nem lehet meggazdagodni, mert ez nem egy vállalkozás, holott egy köz- szolgálati televíziónak a menedzselését és a vállalkozásainak az irányítását, az intézmény vezetését pályáztam meg és el is nyertem. Azóta eltelt egy év. így bátran elmondhatom, hogy amiért én ezt a munkát elvállaltam, azt sikerült megvalósítanom. Több, mint egy évtizede dolgozom a „sajtóipar” különböző területein. Eközben olyan tapasztalatokra, kapcsolat- rendszerre tettem szert, amelyeket most nagyon jól tudok hasznosítani. Az elmúlt évben a Városi Televíziónak 520 körüli produkciója volt. Ez évben november végéig 1126-ot valósítottunk meg. Mindehhez, az éves gazdálkodáshoz szükséges költségnek kevesebb, mint a felét tudta biztosítani az önkormányzat. A hatékonyságunk tehát jónak mondható, hiszen fele költséggel a korábbi eredményeket megdupláztuk. Ez az, ami engem ebben a munkában vonz, a feladat nehézsége. 1992-ben gazdálkodásunkban átléptük a bűvös 20 milliós határt. Ezen belül 51-52 % a gyártásokból - külső TV- állomások részére, a referencia- és reklámfilm-, egyéb műsorok készítéséből - befolyó vállalkozási bevétel. Ez évben megvalósítottuk azt az álmunkat, hogy megfelelő, illő környezetbe, a Dózsa Gy. u. 30 szám alatti új székházunkba költöztünk. Májustól bekapcsolódtunk a Regionális Televízió Híradó munkájába, amely a TV2 produkciója. Egyelőre a Tokaji Adó sugározza a délutáni órákban mintegy 2 millió nézőnek. A Regionális Híradó 8 városi TV programjából áll össze, s a statisztikai adatok szerint ebből 19 %-ot a Miskolci Városi Televízió által feladott riportok képviselnek. Mindez az eddigi eredményekhez képest presztizs növekedést is jelent.- Elképzelhetőnek tartja, hogy a következő esztendőben meg tudják ismételni ezeket az eredményeket?- Én azt hiszem, amennyiben a tisztelt Városi képviselőtestület elismeri a tevékenységünket, biztosítja működésünknek az alapvető feltételeit, akkor a dologi kiadásokat, a fejlesztések egy részét továbbra is felvállalhatjuk. Ez azt jelenti, hogy ha a működési költségek 50-60 %-át megkapjuk, akkor 40-50 %-ot merünk vállalni. Többet nem, mert ki tudja, hogy jövőre milyen gazdasági évnek és milyen szabályozó rendszernek nézünk elébe. Nem biztos, hogy meg tudjuk ismételni az 50 %-tól nagyobb arány „kitermelését”. Mindenesetre, ha erre kényszerítenek, erre is vállalkozom, mert ez egy újabb, érdekes kihívás számomra. Tragédia 31 évvel ezelőtt Moszkva (MTI) - Évtizedekkel ezelőtti, eddig titokban tartott tengeralattjárókatasztrófáról rántja le a leplet az orosz hadsereg lapja, a Krasznaja Zvezda szombati száma. A beszámoló szerint 1961 júniusában az Atlanti-óceán térségébe, első hadgyakorlatára indult a K-19 jelű, hatezer tonnás, 127 méter hosszú szovjet atomtengeralattjáró, amikor a két reaktor egyikében, túlmelegedés következtében robbanás történt. A javítószemélyzet a lap szerint két órán át küzdött a hajó megmentéséért, mindhiába: a három ballisztikus atomrakétával és több, ugyancsak atomtöltetű torpedóval felszerelt jármű június 18-án elsüllyedt. A hibaelhárító osztag valamennyi tagja sugárbetegségben halt meg - írja a cikk, amely szerint viszont a 139 fős legénység többi tagjának sorsa ismeretlen. Nem derül ki a beszámolóból a katasztrófa pontos helyszíne, sem az, hogy a tengeralattjáró nukleáris fegyverzetét sikerült-e kiemelni. A Krasznaja Zvezda szerint a K-19-et, az egyik legkorábbi szovjet tervezésű atomtengeralattjáró volt. Hová tűnt Vetsera Mária koporsója? Az üres sír Fotó: AP Bécs (MTI) - Százhárom esztendővel a mayerlingi tragédia után - amikor a 30 éves Rudolf osztrák-magyar trónörökös és 18 éves barátnője, Vetsera Mária bárónő önkezével vetett véget életének, legalábbis a hivatalos verzió szerint, a Bécs közelében levő vadászkastélyban - ismét az osztrákok érdeklődésének középpontjába került a szerencsétlen sorsú szerelmespár. Az történt ugyanis, hogy a nagy példányszámú bécsi Kronenzeitung kedden hírt adott róla, egy linzi üzletember telefonon közölte a szerkesztőséggel, biztos tudomása van róla, hogy Vetsera Mária koporsóját ellopták a heiligenkreutzi kriptából, ahol szerelmével, Rudolffal együtt örök pihenőre lelt. A Kronenzeitung azonnal hivatalos útra terelte a bejelentést és az illetékes bíróság haladéktalanul elrendelte a kripta felnyitását. A bejelentés igaznak bizonyult - Vetsera Mária koporsója üresen feküdt a kriptában. Bonyolítja az amúgy is titokzatos ügyet, hogy - ugyancsak telefonbejelentésre - a keddi napon egy bécsi szállítmányozási vállalat helyiségeiben találtak egy cinkkoporsót, benne csontvázzal, koponyadarabokkal, hajtincsekkel, és egy 18 év körüli fiatal nő ruháinak és cipőjének foszlányaival. Feltételezik, hogy a fiatal nő körülbelül száz évvel ezelőtt halhatott meg. A bécsi Kórbonctani Intézet igazgatóját, Georg Bauer professzort szerdán megbízták, állapítsa meg, hogy Vetsera Mária holttestéről van-e szó, és ha igen, mi okozta a bárónő halálát. Hogy Bauer professzor dolga ne legyen túlságosan könnyű, meglepetéssel állapították meg, hogy a cinkkoporsóban talált koponyaroncsokon nyoma sincs golyó ütötte sebnek, ami ellentmondani látszik a bécsi császári udvar által annak idején hivatalosan közölt verziónak, amely szerint 1889- ben Rudolf trónörökös puskalövéssel ölte meg Vetsera Máriát. Ezzel szemben a most talált koponyán kerti szerszám, feltehetően ásó, okozta sérülés nyomai láthatók. Az köztudott, hogy 1945-ben egy szovjet katona nyitotta fel elsőnek Vetsera Mária kriptáját és megállapította, hogy a koponyán két, puskagolyó okozta seb nyomai láthatók. 1959-ben viszont, amikor a fiatal bárónő földi maradványait a fakoporsóból cinkkoporsóba tették át, a koponyán már nem találtak golyónyomot, hanem kerti szerszám ütötte seb nyomait, akárcsak a most kedden fellelt koponyán. A bécsi bűnügyi rendőrség beidézte Helmut Flatzelsteiner üzletembert, aki a Kronenzeitungnak tett bejelentésében azt állította, hogy négy évvel ezelőtt ismeretlen személyektől 30 000 schillingért megvásárolta Vetsera Mária ellopott koporsóját, hogy „fellebbentse a fátylat a mayerlingi tragédiáról”. , Beszélgetünk Priska Tibor- Helló leikecském! Havdajudu?- Helló. Hav... Hallja-e Örzse nénnye! Hát maga az? Mi történt, valami baj van?- Ugyan mi lenne! Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon megvagyok elégedve.- Ez igen! Hogy maga miket tud! Nem is értem, miért volt olyan hosszú ideig távol,hát...- Sora van ennek is lelkecském. Megszóltak otthon, hogy sokat szerepelek....Közbe hová rakjam le azt a nagy táskát? Majd magától kérek bele leikecském egy nagy, üres lapokkal teli könyvet. Vagy dosszét, vagy mi a nehézséget. Lényeg, hogy vastag legyen és üres, hogy írni lehessen bele. Sokat... De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem. Magának még nem mondták, hogy szálljon már le rólam?- De Örzse nénnye, hát mégis...- Jójó, nem úgy gondoltam, ne piruljon már, hogy csípjem meg a pempörszét!- Mi-micsodát? Mivel mit csinál?- Majd elmondom ezt a storit is darling.- Dar...Stori...No, ide figyeljen Örzse nénnye! Vagy tisztességesen megmagyarázza mi ez, vagy én...- Csak ne fenyegetőzzék. Nem választási gyűlés ez. Ne vegye rossz néven lelkecském, de ha tudna kicsinyég következteteni, ennyiből is láthatná, mennyit fejlődtem. Művelődök, kulturálódók. Bizony! Nem úgy, mint egyesek! A földön dolgozni télen úgysem lehet, különben sem tudjuk kié lesz ez a darab, kié a másik, nem tudjuk azt se, kell-e most a tehén, a disznó, vagy vágjuk le mind, hallom, hogy Kínából hozunk majd be disznóhúst amerikából marhát, mert ezek így sokkal olcsóbbak, mint ha itthon tenyésztenék a buta népek. Hát ezért inkább kulturálódók, a tévéből kifolyólag. Elmondjam az egyik ilyen napomat?- Most talán nem is annyira kéne...- Tudtam, hogy érdekli. Ehol az irka le is írtam, mert a fene se tudná megjegyezni. Legalább megérti a darlingot, a hellót, meg ilyesmit is. No; nézzük csak. Hogyaszongya, maradjon már nyugton, mondom. Szombaton reggel bekapcsoltam a tévét. Mesék napkeletről, amerikai film. Utána Szezám utca, feliratos amerikai film. Ezután Helló, ez éppen Amerikáról szól. Ebéd után az ember tovább művelődik, visszakapcsolja a tévét. Nézi, hogy Kicsi kocsi újra száguld. Amerikai film. Este valami Miami, amiben két kemény fiatal ember úgy kicsinálja a sok rossz embert, hogy már a rosszakból alig maradt valaki a világon. Mondtam már ugye, hogy ez is amerikai film. Aztán jön Cortez balladája. Igen, igém, végre egy amerikai film. De napközben persze átkapcsoltam a kettesre, ahol megnéztem a Joe kommandó amerikai filmet, majd azt a beszél ős, fekete autós amerikai filmet, végül pedig megnézhettem volna A könnyed élet című amerikai filmet. Maradjon már lelkkecském kicsit nyugton. Nem, ez nem amerikai film, ezt magának mondom. Vagy unja?- A! Dehogy!- Jön hát a vasrámap. Mindjárt kora reggel nézem a teknősbékákat, a tini nindzsákat, ami szerencsére amerkai film. Ezután sajna már csak délután láthattam amerikai filmet a kacsameséket, Dragober bácsiékat. Még szerenmcse, hogy következett az Állj ki mellettem nevű amerikai film, majd egy amerikai hangverseny film, majd...- Örzse nénnye, ha lehetne...- Persze, hogy lehet darling. Mármint lelkecském. Csak hát muszáj ugye haladni a korral. Erről jut eszembe, itt a lányok milyen tampont használnak? Mert ugye van az a finom, apró, amit a fehér ruhához is...Mi van, mért huzigálja az orrát? Ne legyen már olyan, mint az apjukom!- Ó milyen?- Finnyás. Reggel bekapcsoltuk a rádiót, hát ömlött belőle a tampon. Az apjukom éppen früstökölt. Hirtelen maga előtt látta a tampont, meg... Szóval mindent, amihez a tampon kell. A gyomrához kapott, felugrott, kiszaladt. Azóta nem szabad reggel rádiózni. Pedig a rádió azt is bemondja, hogy hol festik az útburkolati jeleket! Bizony! Nem semmi ez!- Ennyire szeret az apjukom autózni?- A fenét szeret! Sohsem volt kocsija! De a sok lökött autósnak el kell ezeket mondani, mármint a festést, különben menne bele, mint a bolond...No, dehogy visz- szatérjek. A rádió hát kikapcsolva, de este a tévé is bemondja a tampont. Várjon csak! Meg is mutatta, hogy milyen vékony az Kubai-amerikai pilótabravúr Havanna (MTI) - A kubai légvédelem, s általában a fegyveres erők hatékonyságával kapcsolatos kételyeket igyekszik eloszlatni a Juventud Rebelde című havannai ifjúsági hetilap kommentárja a szigetország karácsony előtti „csendes szenzációja” kapcsán: Orestés Lorenzo, a kubai légierők volt őrnagya, aki tavaly márciusban dezertált az Egyesült Államokba MiG-23-as gépével, nemrégiben - ugyancsak repülővel - visszatért a családjáért. A december 19-én történt bravúros szöktetésről most adott hírt először a kubai sajtó, vélhetőleg mert a hivatalos propaganda felismerte, hogy az ügy eddigi „agyonhallgatása,, csak növelte az érdeklődést iránta a kubaiak körében. A pilóta korábban hiába harcolt a családegyesítésért, ezért egy kis géppel fényes nappal visszatért Kubába, a titkos úton egyeztetett helyen felvette feleségét és két kisfiát, majd újra Miamiban landolt, s most szinte hősként tekint rá sok kubai, politikai meggyőződésétől függetlenül. Az eset erősen irieg- tépázta a szigetország védelmi rendszerének hírnevét is, hiszen Lorenzo könnyedén kijátszotta a radarhálózatot és az egyéb észlelő rendszereket. A hetilap kommentárja most azt fejtegeti, hogy „a hazaáruló teljesítményét a légierők pilótáinak százai képesek lennének végrehajtani” s az lett volna az igazi botrány, ha a légvédelem lelőtte volna a gépet, két gyerekkel a fedélzetén. „Ha egy sportrepülő légtérsértése túlzott érzelmi reakciót váltott volna ki a kubai illetékesekből, s tűzparancsot adnának ki egy ilyen esetben, a térség légiforgalma rendkívüli veszélybe kerülne” - érvel az újság. Visszautasítja azokat az amerikai sajtóvéleményeket, amelyek kétségbe vonják a kubai légvédelem hatékonyságát, s rámutat: „A légvédelmi rendszer parancsnokai mindig a legnagyobb felelősségérzettel cselekednek, amikor idegen gép repül az ország légterébe, s ezúttal is eszerint jártak el.” az izé, amit be kell dugaszolni a micsodájába...- Dehát Örzse nénnye, ez már mégiscsak...- Mi az, hogy mégicsak? Tán én restelljem magam? Nem azok, akik a pofámba vágják reggel, délben, este a tamponjukat? Hogy a...Rendben, abbahagyom,- Amúgy kedves Örzse néném?- Amúgy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel...- Ezt már mondta Örzse néném.- Csakhogy ezt elégszer nem lehet mondani! Mert aki nem mondja, az lehetséges, hogy igenis magyarellenes. Bizony! Hallotta már, hogy vannak magyar- ellenes magyarok? Ha nem, hát jobb, ha most már tuggya! Az Ábris gyerek már gyűjtögeti a neveket. A magyarelleneseket. Úgy véli, hogy majd jutalmat is kap érte. Mármint akkor, ha megfelelő helyre eljuttatja. Ezt várják tőlünk fentről! Már pedig ott fönn tudják, mi kell a magyarnak! A népnek! A nemzetnek! A...- Jó, jó. Tudják.- Pedig még ki is hagytam egyet s mást, mivel megzavart. Ez nem volt szép magától. Az Ábris gyereknek ellenben elvesznek az írkalapjai, amire plajbásszal felírja a magyarellenességeket. No, azért is hoztam ezt a nagy táskát, hogy ha lelkecském adna nekem egy jókora, üreslapú könyvet, ami ebbe belefér. Abba a nagy könyvbe aztán az Ábris szépen bejegyezne mindent, ami odavaló. Aztán, ha pénz üti a' markát, maga is kap belőle No, mit szól hozzá darling?.
