Észak-Magyarország, 1992. december (48. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-28 / 304. szám

1992. December 28., Hétfő--------------------Megyei Körkép S zerencs kapcsolatairól Szerencs (ÉM) - A város veze­tése már 1989-ben megkezdte a külföldi kapcsolatok kiépítését. Ez a folyamat az 1991. évi vá­lasztásokat követően újabb len­dületet kapott. Geisenheim város vezetőivel 1990. május 31-én, a Népház átadásakor írták alá az együtt­működési megállapodást. Azóta a német város jelentős adomá­nyokat juttatott a szerencsi szo­ciális otthon lakói részére, nagy­értékű vizsgálóeszközökkel segí­tette a rendelőintézet szemésze­ti szakrendelését. A gimnázium nyelvoktatásának támogatására tankönyveket, oktatási segédes­zközöket biztosítottak. Vendég­tanár fogadásában is megálla­podtak, sőt abban is, hogy sze­rencsi gimnáziumi tanulók a ge- isenheimi gimnáziumban foly­tassanak tanulmányokat nyelvi ismereteik bővítésére. Kiállítot­ták már a német városban a sze­rencsi képeslapgyűjtemény leg­szebb darabjait, bemutatkoztak Geisenheimben a szerencsi lab­darúgók, énekkarok cserelátoga­tására, a tűzoltóságok együtt­működésére is sor került. A sze­rencsi városüzemeltetési szerve­zet útjavításhoz és téli síktalaní- táshoz használható gépeket ka­pott a geisenheimi hasonló mun­kát végző szervezettől. Malchin várossal 1991. júliusá­ban írták alá az együttműködési okmányokat. A kapcsolatfelvétel eredményeként ebben az évben 20 szerencsi, német nyelvet tanuló általános iskolás látoga­tott 10 napra Malchinba és ugyanennyi német gyereket lát­tak vendégül a város simái tá­borában. Rozsnyóval hivatalosan egy esz­tendeje vették fel a kapcsolatot, de a CSEMADOK rozsnyói szer­vezetével és a rozsnyói gimnázi­ummal a szerencsi Bocskai Ist­ván Gimnáziumnak már koráb­ban is együttműködött. Azóta német nyelvoktatást segítő anyagokat adtak a rozsnyóiak- nak, kölcsönös látogatást tettek egymásnál a két város zeneis­kolájának tanárai, sportolói. A Hegyaljai Gazdanapokon a rozs­nyói üzemek is kiállították ter­mékeiket. A szerencsiek részt vettek Rozsnyón a Petőfi emlék­tábla avatásán, a CSEMADOK magyar boltjának megnyitásán. A város vezetése a jövőben el szeretné érni, hogy nemzetközi kapcsolataik „kilépjenek” a kép­viselőtestületi, a hivatali ke­retekből. Kívánatosnak tarják, hogy az intézmények, a lakosság önálló, független kapcsotokat teremtsenek, ápoljanak. Is­merjék meg egymás kultúráját, szokásait, nyelveket tanuljanak. A Vöröskereszt véradónaptára Miskolc (ÉM) - 1992. decem­ber 28-31-ig megyénkben az alábbi települések, üzemek dolgozói biztosítják a betegel­látáshoz szükséges vérmennyi­séget: Hétfőn: Cserépváralja és Tárd községek, illetve a Diósgyőri Nemesacél Művek. Kedden: a Borsodi Sörgyár, Bocs; a Vöröskereszt B.-A.-Z. Megyei Szervezete; Miskolc Önkormányzati Hivatásos Tűzoltóparancsnoksága, vala­mint a Borsod Volán. Szerdán: a miskolci DAV Kft. A Vöröskereszt kéri véradóit, hogy aki beteg embertársain segíteni tudna, ezen a napon jelentkezzen véradásra a Mis­kolci Vértranszfúziós Állomá­son (Miskolc, Csabai kapu 9-11.). Csütörtökön: a Diósgyőri Ne­mesacél Művek és Tiszaújvá- ros. Az arrogáns maszek Miskolc (ÉM) - Gy.J.né idős miskolci nyugdíjas déligyümöl­csöt szeretett volna vásárolni Társközségek nélkül A Hegyközben mára jobbára üresen maradt csűrök, szénapajták jelzik: valamikor szorgalmas gazdálkodók szépszámú állatállományt tudhattak magukénak Fotó: Szarvas Dezső Pálháza (ÉM - NZ) - A helység 1971 október 1-el kapta meg a nagyközségi rangot. Történt ez földrajzi fekvése miatt - hol tré­fálkozva, hol komolyan a Hegy­köz fővárosának titulálják -, meg múltja miatt is, hiszen már a Horthy időkben körjegyzőségi székhely volt. Mindebből követ­kezően egy viszonylag jól kié­pült infrastruktúrával rendel­kezett, amely azóta tovább bő­vült. Végül azért is nagyközség, mert a tanácsok létrejötte után hét társközség csatlakozott hoz­zá. Mára teljesen új helyzet van. A társközségek önálósultak. Ko­vácsvágás és Vágáshuta teljesen kivált. A többiek körjegyzőség­ként, - természetesen önálló ön- kormányzatokkal - együtt ma­radtak. Közösen választottak körjegyzőt, a képviselő testüle­tek maguk gazdálkodnak, a kör­jegyzőségre csupán az admi­nisztrálás, könyvelés marad. Mára elhalványultak a korábbi előnyök. Az új körülményekről bizony némi pesszimizmussal szól Palágyi Ernő polgármester. - A tanácsok megalakulásakor még csak 620 lakosa volt Pálhá- zának, ez mostanra megduplá­zódott. Fejlődő település voltunk az elmúlt években. Sok fiatal költözött ide a környező falvak­ból. Annak idején 160 házhelyet mértünk szét. Az öt községet magába foglaló tsz, az erdőgaz­daság, a kaolin és a perlit bá­nya, a különböző intézmények - takarékszövetkezet, áfész, mű­velődési és egészségügyi köz­pont - biztosították a munkahe­lyeket. Sajnos most egyre in­kább leépülnek a munkalehető­ségek. 150-hez közelít a munkanélküliek száma. Próbál­koztunk ellensúlyozni a negatív folyamatot. Varrodát léte­sítettünk a volt pártbizottsági házban, a sátoraljaújhelyi ruhá­zati cég (a volt Herukon) kihe­lyezett részlegeként. Nem tolon­ganak az asszonyok. A létszám­nak a fele sincs meg. Egyelőre több munkanélküli segélyt kap­nak, mint itt keresnének, mivel a korábbi munkahelyükön ma­gasabb volt a bérük. Várnak, pe­dig így bizonytalanabb a jövő. A pálházaiak ma szomorúan néznek a határra. A korábban szépen művelt földtáblák, gazo­sak, műveletlenek. — Második éve nincs rendesen művelve a határ, nehézkes a téesz átalakulása. Az az igaz­ság, hogy aki földtulajdonos volt mostanra nyugdíjas, már nem bír dolgozni, a fiatalok meg nem érdeklődnek a föld iránt. Meg aztán: se jószág, se munkaesz­köz. Az 1200 lelkes községben tudtommal egy tehén van. Pálházai érdekesség: itt nem működnek pártszervezetek. Ez a békesség megnyilvánulásaként is felfogható, de inkább, alig­hanem egy tájékozódási zavar tükrözője. Az emberek még nem tudják merre lépjenek, hogy len­ne jobb. Az önkormányzat mind- emellet lehetőségeinek határán belül tovább tervezi a jövőt. A polgármester a vízhálózat bő­vítését tartja a soronkövetkező legfontosabb lépésnek.- Még 1962-63-ban kiépítettük a vezetékes ivóvízhálózatot, azóta viszont megduplázódott a csalá- •dok száma. Az újabb jogos igé­nyek kielégítése lesz 93-ban az első dolgunk. A szennyvízelveze­tés is szükséges volna, de egye­lőre a lakosság elzárkózik. 500 kérdőívet küldtünk ki ebben az ügyben, de mindössze 23 jött vissza. Nem azért mert nem akarják, nem bírják anyagiak­kal. Nyomasztó gondunk még a telefonhiány. Fél nap is eltelik amíg megkapunk egy miskolci számot. Pálháza körzeti központként, nagyközségként szépen fejlődött az elmúlt években. Most hátrá­nyos helyzetűnek érzik magu­kat, mert nem részesülnek azok­ból az előnyökből, amelyet az aprófalvak élvezhetnek. Pedig így mondják: mi is hátrányos helyzetű abaúji település va­gyunk. Munkajogról a Miskolci Rádióban Pontosítás! Miskolc (ÉM) — Munkajoggal kapcsolatos, a munkavállalókat érintő kérdésekről, a felmondá­sokkal kapcsolatos tudnivalók­ról, a végkielégítés jogszerű formáiról lesz szó a Miskolci Rádió mai műsorában. A stúdió vendége Bazsányi Györgyné dr., a Magyar Szakszervezetek Borsod-Abaúj-Zemplén megyei érdekképviseletének vezetője. Az adás során beszélgetnek a munkanélküliek ellátásáról, a járadékról, a társadalombiz­tosítás változásairól, az Ü2!emi tanácsok választásáról, a szak- szervezeti vagyonról, a szabad­ság kiszámításának új rendjé­ről. A rádió hallgatójának ezúttal is van alkalma, hogy kérdezzen. Az adás munkatársai hétfőn reggel hat és nyolc óra között váiják kérdéseiket a 345-510-es telefonszámon. Kérdezzen, az illetékes válaszol! Megyénkből az ünnepekre, a Vörösmarthy utcai nagy ABC előtti téren. Az üzlet előtti egyik magán­eladótól előrecsomagolt grape fruitot vett, 120 forintért. Az áru átvételekor érzékelte: a gyümölcs rohadt, nem fo­gyasztható. Kérte kiszolgálóját az áru visszavételére, ami meg is történt, de olyan kirívóan arrogáns magatartással és szóhasználattal, ami - az idős hölgy minden eddigi tapaszta­latát - felülmúlta. S mindez akkor történik, amikor megér­tést, egymás iránti fokozott figyelmet, megértést kellene - lehetne - tanúsítanunk mert lévén év vége, a remény, és a szeretet ünnepe. Drágul a buszozás Szerencs (ÉM) — Ülést tar­tott a napokban a város képvi­selőtestülete. Többek között kénytelenek voltak az autó­buszközlekedés díjainak eme­léséről is dönteni. Eszerint ja­nuár elsejétől a városban a tel­jesárú vonaljegy a korábbi 18 forint helyett 22 forintba ke­rül. Drágulnak a bérletek is. Az összvonalas ára 370 forint­ról 450-re változik, a tanuló­nyugdíjas bérleteket 92 he­lyett 112 forintért lehet megvásárolni. Önkormányzati ülés Tiszaújváros (ÉM) - Decem­ber 29-én, kedden délután egy órától ülést tart a város önkor­mányzati testületé. A napiren­di javaslat szerint módosítják a helyi iparűzési adóról szóló rendeletüket, elfogadják a képviselőtestület 1993. évi munkatervét, megvitatják a BORSODTÁVHÓ csődegyez­ségre vonatkozó javaslatát. Az indítványok között elbírálják a lakossági távfűtési támogatás elutasítása ellen benyújtott fellebbezéseket, döntenek ide­iglenes jellegű lakás kiutalásá­ról és a T-CONTRACTOR Kft. Alapító Okiratának módosí­tásáról. Nyugdíjas szilveszter Miskolc (ÉM) - Az Avas Nyugdíjas Klub vezetősége szilveszteri mulatságot rendez december 31-én a Corvin u. 9. szám alatti helyiségében. Belépő 250 forint személyen­ként. A vacsora 19 órakor töl­Miskolc (ÉM) - Lapunk de­cember 24-i, csütörtöki szá­mának hetedik oldalán - keretes hirdetésként - közöltül a Mis­kolci Ruházati Kereskedelmi Vállalat Igazgató Tanácsa által rendezett sorsolás nyertes szelvényeit. Sajnálatos módon a hirdetéshez a Rutex vállalat emblémája ke­rült. Mindezért a Ruházati Ke­reskedelmi Vállalat és olvasóink elnézését kéijük. tött káposzta, éjfélkor kocso­nya, kávé. Kérik, tányért és evőeszközt, süteményt és italt mindenki vigyen magával. A jó hangulatról vidám zenekar és nosztalgia énekesek gondos­kodnak. Jelentkezni lehet a klub veze­tőjénél (Lestárné Mater Má­ria, Miskolc, Testvérvárosok u. 18. IX/1. 3529., telefon: 314-663). Az unoka segítséget kér Miskolc (ÉM) — Révész Zolika telefonált a 376-533 számról. A nagyival vásároltak decem­ber 23-án Miskolcon, majd 16 óra körül felültek a 2-es villa­mosra és hazafelé tartottak. Leszálláskor vették észre, hogy elveszett a nagymama retikülje. Mindketten úgy emlékeznek, hogy a táska - amiben utazási bérlet, egészségügyi lap, és egyébb személyi, családi okmányok voltak - a Vasgyár és a Marx tér között kallódott el. Zolika kéri a becsületes megtalálót, hogy a retikült adja le szerkesztőségünk titkárságán (Miskolc. Bajcsy- Zsilin8zky út 15. II. emelet.) ÉSZAK-Magyarország 3----INNEN SZÓLVA----­' Kém vé§é£íí B. Tóth Erika Nyolc éves fiam ,,nyűvi” a cipőket. Havonta egy pár cipő. A boltban a ci­pők árait meglátva,, először arra gon­doltam kettős látásom van, illetve hogy duplán látom a számokat. A 300-at 3 ezernek. De az eladónő meg­erősítette „látomásomat”. A fiam lá­bára való cipő 3150 forint. Olcsóbb nincs. - Mit akarok - mordul rám az eladónő -, van 4200-ért is. Szóval még örülhetek is. Bódultán közeledek a pénztárhoz. Leperkálom a három darab ezrest, meg azt a kis ap­rót. Otthon következik a lecke:- Fiam erre a cipőre vigyázz! Ne rug- dosd a köveket! Emeld fel a lábad, ne verd le a cipő orrát, ne menj a sárba! Szegény gyerek olyan megszeppent arccal lépegetett másnap az iskola felé, úgy emelgette a lábait, mint egy gólyamadár a határban. Délután zuhogó esőben kellett haza­jönnie. A zoknijából csavarni lehetett a vizet. Másnap visszavittem a cipőt.- Átázik. - mondtam az eladónőnek, aki méltóságteljesen lenyúlt a pult mögé, elővett egy kis papírdarabkát. -Ezt tettszett tegnap kapni? - Rámeredtem a papírdarabkára. Igen, valóban volt a cipőben egy. Csak nem olvastam el. Hát persze. Nem rendeltetésszerűen használtuk a cipőt. Hiszen rá volt írva a papírkára; NEM VÍZÁLLÓ! Hát mit akarok én 3150 forintért???------------HÍR------------­• Kulcscsomót találtak kedves olvasó­ink Karácsony első napján Miskolcon a Széchenyi útcán, a Lottózó környékén. Tulajdonosa átveheti szerkesztőségünk titkárságán ÉM-portré Fotó: Dobos Klára Herényi László Zemplénagárd (ÉM-FJ) - Kőhajításnyi- ra Budapesttől, Üllőn születtem. Itt kezd­tem el iskoláimat is, de mivel nyugati rokonaink miatt apámat rendszerellenes (ám rendszeres) felforgatással gyanúsítot­ták, így vándor gépészmérnök lett belőle. Én meg az ország számos városának, köz­ségének iskoláit voltam kénytelen megis­merni. A kertészeti középiskolát végre egyhuzamban, Bicskén sikerült elvégez­nem, majd a honvédség után a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolán szereztem dip­lomát. Vándormadárságom egészen 1984- ig folytatódott, amikor is a vállalkozások hazai hőskorában saját húsboltot nyitot­tam Erdőbényén. Lelkesedésem azonban nagyobbnak bizonyult a szerencsémnél - másfél esztendő után befulladt az üzlet. A csőd nem szegte kedvem, tovább próbál­koztam, mígnem egy éve szeszfőzdét épí- ettem, letelepedtem Zemplénagárdon. Egyelőre úgy tűnik, hogy ez a vállalkozás hosszú időre biztosítja a család megélhe­tését. Igaz, a magas bankkamatok időn­ként elkedvetlenítenek, no de számomra már úgyis unalmas lenne, ha minden si­mán menne: szinte elemi szükségletemmé vált az örökös küzdelem. Életem legnagyobb gyönyöre a két gyer­mekem, s ha rajtuk kívül még marad időm valamire, hát bélyeggyűjtő szenve­délyemnek hódolok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents