Észak-Magyarország, 1992. december (48. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24 / 303. szám
Madonna-kedvelők, figyelem! Csütörtökön az RTL plus műsorán 14.15-kor láthatjuk az Ágyban Madonnával című zenés dokumentumfilmet a közismert énekesnő főszereplésével Ezen a műsorhéten nagy krimiszínészek visszatérését figyelhetjük meg. Képünkön Karl Malden, a San Francisco utcáin című sorozat egyik főszereplője látható pénteken az RTL plus műsorán 20.15 órakor Fantáziafilmet is nézhetünk az ünnepi műsorokban. Képünkön a Hulk visz- szatérése című amerikai darab főhősét, Lou Ferringót láthatjuk, amint éppen vasat hajlít (RTL plus, szombat, 13.20) És végül egy RTL plus-műsorban szombaton 14.50-kor vetített hadifilm egyik kockájával kívánunk boldog új évi koccintást és természetesen boldog új évet a TV plusz minden kedves olvasójának! 1992. DEC. 26-JAN. 1. Mi a kedvenc műsora? Erdős Jenő, a Nemzeti Filharmónia nyíregyházi képviselője- A televíziót ritkábban nézem, mint amennyire a rádiót hallgatom. Sohasem mulasztanám el a nyolc órái híradót, A Hét műsorát és a Panorámát. A Hetet főleg társadalompolitikai műsoraiért szeretem. A sportműsorokat a szatellit adókon is megnézem. Krimit egyáltalán nem nézek, S nagyon ártalmasnak tartom azt a dömpinget ebből a műfajból, amelyet a nézőre zúdítanak. A zenét természetesen nagyon szeretem, nem mulasztanék el a televízióban egyetlen komolyzenei műsort sem. A rádiót nagyon gyakran csak háttérnek használom, elsősorban itt is a komolyzenét szeretem vagy azt a könnyebbet, amely közel áll hozzá, például a dzsesszt-. Ha könnyűzenére vált a készülék, akkor sem kapcsolom azért ki, de például magáért a rockzenéért nem kapcsolnám be. A klasszikus zenére a rádióban is vevő vagyok. A helyi rádió, a nyíregyházi, hallgatására bizony kevés időm van, mindenre nekem sem futja. Jellemző módon még a Nemzeti Filharmóniával kapcsolatos helyi riportok közül, amelyek száma az elmúlt évben négy volt, sem tudtam mindet viszszahallgatni. Zenei műsoraikra viszont nyugodtam kimondhatom, nagyon magas színvonalúak. g-JSportolók a televíziós filmekben Nem új jelenség a világ filmgyártásában, hogy a kitűnő testalkatú sportolókat színészi tevékenységre bírják rá. Johnny Weissmüller, a húszas és harmincas évek kiváló úszója játszotta el a klasz- szikus Tarzan-filmek főszerepeit. Igaz, a vége felé már kicsit benőtte a háj az egykori muszklikat, de még mindig impozáns volt, ha más nem, a csatakiáltás... Ha egy nagyot ugrunk az időben és a sportban, máris rábukkanunk a következő Tarzanra. Az üvegrúd alkalmazásának hajnalán egy Bragg nevű rúdugró, aki 190 centiméterre és 90 kilóra fejlődött ki, megnyerte az utolsó, fémrudas olimpiát 480 centiméterrel. Magasabbra sohasem hághatott, mert ezekhez a testméretekhez nem tudtak neki megfelelő ugrószerszámot gyártani, mert mindegyiket eltörte. (A rossz nyelvek szerint alatta a fémrúd is majdnem úgy hajlott, mint sporttársai alatt az üvegszálas műanyag.) De cingárabb legény is kapott, ha nem is fő-, de jelentős szerepet. Ralph Boston távolugró olimpiai bajnok játszotta a riói karneváli menetben csellengő Halált. Toni Sailer a többszörös olimpiai bajnok síelő számtalan sportfilmben játszott síoktatói, -versenyzői szerepet. A héten is láthatjuk egy osztrák filmben. Végül egyik legújabb példa, amely képünkön is szerepel. Van Damme, egykori karatebajnok a Karate Tigris című alkotásban, amelyet szombaton 17.05 -kor láthatunk az RTL plus műsorában. Gőz József A HÉT FILMJE A férfi, aki mindig sietett Őszintén bevalljuk, ezt a filmet nem a főszereplő Pierre (Alain Delon) miatt ragadtuk ki a hatalmas ünnepi kínálatból. A francia-olasz műalkotás nem is a rendezés miatt került a középpontba. Taláy helyesebb lett volna, ha a hét sietségéről írunk, de ne együk el az utolsó oldalra dolgozó kollegánk kenyerét. Ünnepekről írtunk föntebb. Miért sietünk még most is - főként az év végi ünnepek időszakában - mi férfiak és a nők is. Hova rohanunk? Nem egyszerűbb lenne egyet szusszanni legalább ilyenkor? Hiszen ha pesszimistán fogjuk föl a dolgokat, minden út egy felé vezet számunkra, földi halandók számára. Ne mondjuk most ki, hogy hova. S ekkor nem lenne-e jobb, ha nem sietnénk, hanem szép komótosan ballagnánk? Ráadásul a sietős, állandóan aktív emberek közül kerülnek ki azok, akik az infarktus áldozatává válnak. Hát már sohasem kell egy kis áramszünet? Minden jel arra vall, hogy nem. A boltokban egymást ölik az emberek, egymásba érnek az autók az utakon, mindenki türelmetlen, ideges, tolakodik, tülekedik. So- kadjára fogalmazódik meg bennünk a szentencia: nem értjük az emberiséget. S hogy a filmről is szó essék, főhőse hasonlóan felfokozott tempójú életet él, mint az ünnepek embere. Tízszer annyi szépséget, kalandot, izgalmat szeretne átélni, mint amennyi belefér egy életbe. Nem igazán sikerül neki, mert az élet igazán fontos dolgait nem lehet siettetni. Ne tanuljuk meg tőle az örökös sietést. (gőz)
