Észak-Magyarország, 1992. november (48. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-04 / 260. szám

1992. November 4., Szerda Abaúj Tájain ESZAK-Magyarország 5 Bútorkiállítás Encs (ÉM) - Amár ismert encsi bú­torok mellett az újabb termékeiket is bemutatja az Abaúj Bútorgyártó és Értékesítő Kft. azon a kiállításon, melyet a gyár mintatermében ren­deztek. A termékbemutató november 13-ig naponta reggel 9-től délután 4 óráig látogatható. Kulturális napok Szikszó (ÉM) - Október 16. és 23. között kulturális napokat rendeztek az abaúji kisvárosban. Szikszón. A gazdag programról többször beszá­molt az Észak-Magyarország is. Panyik József, a'város polgármestere az események után így értékelte a ren­dezvényt:- Minden közösségnek szüksége van összetartó erőre, a hagyományok, a múlt ismeretére, a hétköznapok robot­jaiból kizökkentő ünnepekre, amely csak az övé. Erre teremt jó alkalmat a „Szikszói kulturális napok” elnevezé­sű rendezvénysorozat. A Városvédő és Szépítő Egyesület kezdeményezésére fogtunk a szervező munkához. A szervezésben, lebonyolításban oroszlánrészt vállaltak a város ok­tatási-nevelési, kulturális intézmé­nyei. Kiemelném ezek közül is a Szepsi Csombor Márton Gimnáziu­mot, amely a program mintegy felének házigazdája, szervezője, aktív résztvevője volt. Köszönetét kell mondanom az óvodás és iskolás gyer­mekeknek is, akik a református egy­ház vegyes karával együtt állandó sze­replői voltak az ünnepélyes esemé­nyeknek. Emeljünk ki néhányat az elmúlt napok rendezvényeiből: feltétlenül szólnunk kell a pedagógiai és történelmi előadá­sokról. Az elismert szakemberek, dr. Vida Józsefné, Bői József, dr. Páldy János, Dávid Imre az oktatást, ne­velést továbbfejlesztő új módszerek­ről tartottak előadást, foglalkozást. A nagyközönség számára szervezett történelmi témájú előadások Szikszó múltját idézték. Dr. Németh Gábor a műemlék refor­mátus templom történetét, művészet­történeti értékeit ismertette a helyszí­nen, majd Mátyus Gabriella művész­nő orgonajátékában gyönyörködhet­tek az érdeklődők. Nagy sikere volt Szabó András Rákóczi Zsigmondról tartott előadásának is. A kis gimnáziumok sporttalálkozója, szavalóversenye rangos esemény volt. Atlétikában a pontversenyt a leányok­nál a Szepsi Csombor Márton Gim­názium, a fiúknál az encsi Váci Mi­hály Gimnázium nyerte. A kézilabdás leányoknál az encsi Váci nyert, a fiúk­nál a mezőkövesdi Szent László Gim­názium vitte cl a kupát. A szavalóversenyben a hazai kis gim­náziumok mellett két kassai magyar nyelvű középiskola diákjai is részt vettek. A fiatalok tehetségük legjavát adták, az első három helyezett igazán megérdemli nevének közlését: Laskay Anna Tiszaújvárosból, Pályuk Zsanett Kassáról, Steibcr Zita Tokajból. Az óvoda és az általános iskola nyílt napot szervezett a szülők és az érdek­lődők részére. Az idősek találkozóját minden ősszel megrendezzük, most a jeles és fontos napot beillesztettük a többi program közé. A város szempontjából is kiemelkedő jelentőségű az október 23-i záró prog­ram. Az 1956-os forradalom és sza­badságharc tiszteletére rendezett ün­nepi megemlékezés keretében adtuk át a város által alapított Pro Urbe-díjat Látkey Ferencnek, a város nyugalma­zott római katolikus plébánosának, kanonoknak. Ekkor került sor az olasz Dro és a német Waldems városával a testvérvárosi okmányok magyar- országi aláírására is. Lucio Mattcotti alpolgármester, Ulli Müller jegyző az aláírást követő beszédükben hitet tet­tek az európai népek barátsága mel­lett, fontosnak tartották egymás kul­túrájának megismerését, a baráti, em­beri kapcsolatok kiépítését. Összegzésül elmondhatom, sikeres hetet zártunk. Szeretnénk elérni, hogy a város gazdag történelmi múltjához kapcso­lódó, évente megrendezett programok a jövő kulturális életének pezsdítőivé váljanak. Békében a termelőszövetkezet Alsóvadász (ÉM- Dobos Klára) - „Végre békét hagyott nekünk a szik­szói Béke” - fogad egy asszony a va­dászi téesz tehenészeti telepén. Az el­nök, Szatmári István (egyben a falu polgármestere) mosolyog, s mikor kérdezném, hogy is van ez, türelemre int. Mondja, majd mesél „fehér asz­tal” mellett, nézzünk szét előbb. Van látnivaló bőven. - Ez a telep - meséli az elnök - még sanyarúbb helyzetben volt, mint maga a Béke téesz. Két éve a szikszóiak egy részeges magángazdának adták ki, aki felégette a tanyáról az ajtókat, ablakokat lapáttal verte az állatokat, teljesen legyengült lesoványodott jószágok feküdtek a trágyában. Majd­nem itt lett az országban az első ál­lat kínzás i per... Most már egész rendes az állomány. Eladtak 60 selejttehenet, hogy fizetőképességüket megőrizhessék. Van 76 fejőstehén, ezt a számot legalább duplájára szeretnék emelni, „minőségi” tenyészállatokkal. Egye­lőre kannás fejés van, de ha lesz rá lehetőségük, átállnak zárt, fejőházas rendszerre. A mostani borjak olasz ex­portra készülődnek. Az téesz-központ a Fáy-kastélyban van. A Fáy-család jelentős mennyi­ségű kárpótlási jegyet vásárolt, a földjüket nem kívánják művelni, ha­nem a szövetkezeiben hagyják. Csak a tulajdonjoghoz ragaszkodnak.- Hogy is kezdődött? - kérdem az el­nököt.- A Béke termelőszövetkezet Aszaló, Alsóvadász és Szikszó területén gaz­dálkodott. A központosítás számunkra jóvátehetetlen károkat okozott. Csök­kent a háztáji gazdálkodás, hiszen a gépek főként Szikszón dolgoztak. Al­sóvadász lassan a „végekre” került. '90-ben ugyan 9 millió forint nye­reséget mutatott fel (papíron) a téesz, egy évre rá azonban már 67 milliós vesztesége volt... Világvége hangulat uralkodott el az alsóvadásziak között, szántaikul maradt a határban 300 hek­tár, mind,, erősebbé vált a különválás igénye.- Nem volt gond a kiválással?- Már régebben is voltak kísérleteink a kiválásra, ám azok kudarcba fullad­lak. Hiszen a szikszói vezetők még tudták befolyásolni a tagság egy részét. Aztán tavaly ősszel a be­Vetömagot is kellett vásárolniuk takarítások után egyre több embert bo­csátottak el. Ekkor jelentettük be, hogy kiválunk. A folyamatot Szikszó nem tudta, és nem is akarta megállí­tani. Ám rábeszélte Aszalót is, hogy inkább szétválás legyen. Ez nekünk nagyon rosszul jött, hiszen ha kiválunk, azt tehermentesen megte­hetjük, így viszont osztoznunk kellett- a veszteségben. A tagok arányában nekünk jutott a legtöbb mínusz. 27 millió forint. De vállaltuk, s január elsejétől önállóak vagyunk.- Látta a siker lehetőségét ebben a vál­lalkozásban?- Nem. Teljesen halálra ítélt vállal­kozás volt, ezért az fizetést sem kértem az elnökségért. A szövetkezet teljesen érzelmi alapon jött létre, az embereket az inspirálta, hogy a határ ne legyen szántatlan. Rendkívül elavult munkagépeket örököltünk, Fortuna nemigen kedvezett a sors­húzásnál. Az emberek munkanélküli segélyen, társadalmi munkában javították a gépeket. Vettünk két teljesen kiselej­tezett John Deere traktort, a harma­dikat ráadásnak kaptuk, olyan rossz állapotban voltak. Két fűkaszát, is be kellett szerznünk, hiszen nem tudtuk volna a lucernát levágni. Viszont fog­tunk 12 tonna lucernamagot, éppen csak értékesíteni nem tudjuk.- Hogy áll a vetés?- A gazdaságnak 1782 hektár szán­tóterülete, 130 hektár erdeje, 70 hektár telepített- és 30 ősgyepe van. Egy erdőrészt tarra vágtunk, ebből bejött egy kis pénz, s a gallyakból még vala­mi kis tűzifa is jutott az embereknek. Kaptunk támogatást a 17 aranykorona alatti földjeinkre, s vettünk fel hiteleket. így elvetettünk 310 hektár búzát, s jutott a pénzből egy kis fejtrá­gyára is. Aztán van napraforgó, kuko­rica, árpa, lucernás és borsó.- Milyen most az anyagi helyzetük?- Már egészen jó. Ha nem lett volna az a hatalmas adósság, (ha nem vette vol­na a Béke a használhatatlan német gépsort) még nyereségesek is lennénk. Igyekeztünk a téesz szervezésekor a régi hibákat kiküszöbölni. Kis lét­számmal dolgozunk, nincsenek szol­gálati gépkocsik, idénymunkákban nyugdíjasokat foglalkoztatunk. Sok nyugdíjasunk van, a 260-as létszám­ból mindössze 48 az aktív tag. Van néhány üzemünk Szikszón, azokat is sürgősen szeretnénk eladni, s itt fej­leszteni. Ebben az évben még három­millió forintot kell összeszednünk ah­hoz, hogy nullára kijöjjünk. Persze marad még jövőre is adósság, amit átütemeztük. De a legfontosabb az, hogy él a határ és a téesz. Mert a parasztember mindent elvisel, azt is, ha a hátán fát vágnak, de a határt nem tudja szárítatlanul látni... Két téesz a Szárazvölgyből Baktakék (ÉM) - Baktakék, Delek, Berel tartozott nem is olyan régen a Szárazvölgy tsz-hez. A detek-bereti már önálló, bejegyzett gazdasági egység, a Búzakalász nevet viseli. Szétválás után övék lett a tejelő tehenészet nagy része. A baktaké- ki határban most már csak nö­vendék üszők, meg hízók legelik a tarlót. A Szárazvöígyben öncsődöt jelentettek. December 15-ig kell a tőkeadásság nyolcvan százalékát befizetni. Szeptember 25-től álta­lános faluszövetkezetkónt működ­nek, a cégbejegyzés folyamatban van. Terveik szerint az állatállo­mányt kihelyezik, és keresik a me­zőgazdasági kistermelés egyéb lehetőségeit is. A nagyüzemi nö­vénytermesztés mellett pedig a háztáji gazdálkodást kívánják koordinálni. v .• tW;-> r . •■,.*« iJt: ' grifcf iL“ * ,. > *, a . i : mm. % Fotók: Dobos Klóra Válasszuk meg együtt az Ev Emberét KI Ön szerint a legnépszerűbb em- \ bér Ilorsod-Abnúj-Zemplén megyé­ben? Ismerjük őket, hiszen Itt élnek közöttünk. „Legnépszerűbb” A mellékelt szavazólapon ki-ki be­küldheti voksát szerkesztőségünkbe, A szavazó neve: 1992. december 15-ig, a borítékra kérjük ráírni: A „Legnépszerűbb”. Ki­udónk pedig egy kellemes vucsoráru ..................................... vendégül látja a megye öt legnépsze­rűbb polgárát és a rájuk szavazó ol- . vasók közül azokat, akiknek a nevét a A szavazó címe: december 15-i sorsoláson húzzuk ki. A szerencsés nyerteseket írásban ér­tesítjük és társukkal együtt várjuk a vacsorán. Viszont hálásra! Bűz ellen - a miniszterhez Keresztes K. Sándor Úr Környezetvédelmi Miniszternek Budapest Tisztelt Miniszter Úr! Tekintettel, hogy az ATEV Szikszói Üzeme huzamosabb ideje folytat zömmel környezet-, egészség- és nem jelentéktelen mértékben a környéken lakók pszichikai tűrőképességét rontó tevékenységet (állati termékek feldolgozása), fi­gyelembe véve azt, hogy az ezt megszüntető eddi­gi különböző szintű kezdeményezések kudarcot vallottak, kérem Önt, hogy a szükséges, Ön által elrendelt, minden körülményre kiterjedő vizsgála­tot követően az üzem bezárását elrendelni szíveskedjen. Bejelentem, hogy az üzemegység bezárása érdekében az érdekelt lakótársak általi aláírás- gyűjtést kezdeményezem, mely célja nem a jelen­leg ott dolgozók munkanélkülivé tétele, hanem a környezet, a lakosság egészségének védelme, nyu­galma. Szándékomban áll ezen levelemet nyílt levélként megjelentetni egy országos és egy megyei napilapban. A város lakói az idei nyári és kora őszi időben, valamint több tíz év többnyire rendszertelen időközönként - zömmel az éjszakai órákban, ritkábban nappal is - szörnyű bűzt voltak kényte­lenek elviselni a Szikszói Állatifehérje Takar­mányokat Előállító Vállalat „laza” üzemeltetése, a Vadász patak vize általuk időnként szennyezett volta miatt. Az állati hulladékok ideszállítása a konténerek esetenkénti letakarása nélkül, azok fel­dolgozása folyamatosan történik. Az üzemegység felújítása kb. 5 éve megtörtént. A ráfordított felújítási költségek - figyelembe véve az akkori ár és értékviszonyokat - körültekintőbb tervezés esetén lehetővé tették volna az üzem környezet és egészségkímélő átalakítását, illetve megfelelő helyre történő áttelepítését. Ez sajnos nem történt meg. Lakossági panaszbejelentést követően 1992. au­gusztus 29-én (szombat délután, illetve a kora esti órákban) dr. Sedlúk Mária a B.-A.-Z. megyei tisztifőorvos asszony, az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség szakemberei, a polgármester úr és az önkormányzati testület tag­jaiból jelenlévők megállapítása szerint az üzembe­tartási és üzemeltetési technológiát nem tartják be, az üzem polgári társadalmakban megkövetelt és betartott működési körülményei nem biztosítottak és nem betartottak. Az ezt megelőző különböző szintű vizsgálatok után rövidebb-hosszabb ideig tartó javulást kö­vetően a környék lakossága a korábbi állapotok­hoz hasonló visszaesést tapasztalhatott. Ismételten kérem Miniszter Urat a fent vázolt körülmények megszüntetésére, a környék nyugal­ma, egészség- és környezetvédelme érdekében in­tézkedni szíveskedjen. Bakos Imre szikszói lakos Néprajz és helytörténet Forró (ÉM) - Hatodik alkalommal hirdeti meg az Abaúji Múzeum és az Abaúji Múzeum Baráti Köre a helyi néphagyományok és a kulturális értékek összegyűjtésére a Benczédi Székely István népraj­zi és helytörténeti pályázatot. Bárki pályázhat bármilyen a helyszínen folytatott néprajzi vagy szociográfiai gyűjtésen alapuló dol­gozattal, esetleg saját tapasztalatait (paraszti, munkás élet) összegző írással. Fontos, hogy erede­ti ismeretanyagot közöljenek, s a hangsúlyt a saját maguk által gyűjtött anyagra, és az abból levont következtetésekre helyezzék. A dolgozatok gépelve vagy jól olvasható kézírásos formában ad­hatók be. Néhány cím az ajánlott témák közül: Hagyo­mányos paraszt gazdálkodás, vagy annak rész te­rületei; Kihaló kézműves mesterségek ismere­tanyaga, szókincse; Háborús visszaemlékezések; Visszatérő kivándorlók (a két háború között); Je­lenkutatás témakörben születő pályamunkák adat­bázisként szolgálhatnak a jövő nemzedékek ku­tatóinak. A jelenkutatás témái lehetnek például: Napló egy község életéről (tetszőleges szempon­tú); Az 1989-90. évi választások hatása településünkön; Politikai pluraüzáció falun. Az ifjúság számára külön témaköröket is aján­lanak. Közülük néhány: A gyermekjátékok vál­tozása egy faluban; A fiatalság falusi élete régen és ma; Egy jó mesemondó meséi. Az ajánlott té­makörökön kívül természetesen bármilyen ide il­lő választható.Bővebb felvilágosítást az Abaúji Múzeum igazgatójától és a Herman Ottó Múzeum munkatársaitól kaphatnak az érdeklődők. A dolgo­zatok beküldési határideje: 1993 február 1. Cím: 3849 Forró, Felszabadulás tér 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents