Észak-Magyarország, 1992. november (48. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-26 / 279. szám

14 ÉSZAK-Magyarország 1992. November 26., Csütörtök Ém-Magazin Kutya-macska barátság Sinajana, USA: Odie az ötéves dakszli önfelál- dozoan szoptat két háromhetes kiscicát, „akik" néhány napja maradtak árván, miután anyjuk ismeretlen okokból elpusztult. Kérdés, hogy ugatni is megtanítja-e a kicsiket. „Nem volt ideje eltüntetni engem...” Moszkva (AN) - Az elmúlt években több lap is megírta, hogy Berija, Sztálin rettegett belügy­minisztere nem volt közömbös a gyengébb nem iránt, s hogy kedvtelésének eleget tegyen, igazán nem volt válogatós az eszközeiben. A megunt nő és családja pedig a legtöbbször - a jobbik esetben - eltűnt valahol a szibériai lágerek mélyén, de a meggyilkolásuk sem volt ritkaság. Nyina Vasziljevna és családja is csak a szerencsé­nek köszönheti, hogy túlélte ezt a „végzetes sze­relmet”. •- Nyina Vasziljevna, annak idején tisztában volt-e Ön azzal, milyen veszélyes helyzetbe sodorta a sors?- Természetesen. A későbbiekben sokat gondol­koztam ezen, s rájöttem, hogy kiegyensúlyozott­ságomnak, körültekintésemnek és hidegvérű- ségemnek köszönhetem azt, hogy túléltem. Mos­tanában sokan kérdezik tőlem, hogy nem szé- gyellem-e magam a történtekért. Afféle lépcsőházi bölcsességet jeleznek az ilyen kérdések. Megnéztem volna magamnak ezeket a bátrakat akkoriban!- Milyen ember volt Lavrentyij Berija? Nem a köz­napi értelemben, hanem az Ön szemével nézve...- Valószínűleg semmi újat sem tudok már mon­dani, semmivel sem tudom kiegészíteni a róla kialakult képet. Szerintem nagy színész és alakoskodó volt. Állandóan ridegséggel, közömbösséggel vádolt, panaszkodott, hogy sehogyan sem tudja feltörni az engem övező jégpáncélt. Néztem őt és megbor­zongtam az undortól. Ez az idős, löttyedt ember tüzes szeretőnek képzeli magát és viszonosságot igényel. Én viszont csak egyre tudtam gondolni: nehogy dühöt váltsak ki belőle, mert akkor veszélybe sod­rom a családomat.- Korábban csak két találkozásukról beszélt. Több­ször is találkoztak?- Igen. Általában úgy volt, hogy eljött értem a megbízottja, egy bizonyos Szárkiszov ezredes. Már ez is rendkívül kellemetlen volt, hiszen ennek a tábornoki parolis lakájnak a jelenlétében beszél­gettünk. Egy alkalommal Berija megkérdezte tőlem, miért hagytam ott az ajándékát. Magyarázkodni próbál­tam, hogy családban élek, s ha az apám meglátná az ajándékot, kíváncsiskodni kezdene. Ha azt mondanám, hogy vettem, akkor pedig azt hinné, hogy kölcsön kértem a rávaló pénzt. Ekkor Berija kiment és egy köteg pénzzel tért vissza, amelyet már nem mertem visszautasítani. Azt is kikényszerítette belőlem, hogy új lakást kérjek... Azt mondta, hogy ha valaki bántani merészel, csak szóljak Szárkiszovnak. Hát éppen ez az... Ha tudná, milyen mosolyok buj­káltak a szája szélén. Az akkori vezérek egytől egyig kiváló színészek voltak, művészi fokon tudták hülyíteni a népet. A, kommunizmus és a szocializmus csak szavak voltak számukra, s ugyanolyan bőségben éltek, mint a régi kényurak. Internacionalizmust prédikáltak, viszont ízig- vérig soviniszták voltak. Berija is erkölcstelen mó­don közeledett a nőkhöz. Ezek után nem is csodálkozhatunk azon, hogy az egész rendszer minden egyes cselekedete erkölcstelen volt. A rendszer, amelyben éltünk, rettenetes volt. A rettegés és a nyomor megalkuvóvá tette az em­bereket, s innen ered az az erkölcstelenségi hul­lám, amelynek hatását ma is érezzük. Berijának egyszerűen nem volt ideje arra, hogy el­tegyen engem láb alól. 1953-at írtunk, s nemsokára ő is eltűnt az árnyékvilágból. Családfa Czeize! Endre: Az Erkelek Az Erkel családfa a XVIII. században élő és már zenészként dolgozó Erkel Vilmosig nyúlik vissza. Ősei a XV. században Pozsonyban éltek és német származásúak voltak. Később mind­inkább az ország belseje felé költözve magyarrá váltak. Erkel Ferenc nagyapja, idősebb Erkel József foly­tatta a családi mesterséget, a mu- zsikusságot, és karnagyként dolgo­zott. Ezt telte fia is, ifj. Erkel József, aki Gyulán működött zenészként, de emellett tanítóskodott is. Tíz gyerme­ke közül az első fiúból lett a „Him­nusz”, a „Hunyadi László” és a „Bánk bán” zeneszerzője: Erkel Ferenc. Még egy fiú, József karmesterként és éne­kesként és egy lány, Terézia zene- pedagógusként választotta hivatásul a zenét. De János ügyvédként is kiváló zongorista volt és a többi gyermek is muzsikált. Erkel Ferenc házasságkötésekor ér­vényesült a „hasonló hasonlót vá­laszt” elv: felesége Adler Adél zongo­raművésznő volt. Ö is muzsikus csa­lád sarja. Kilenc gyermekük közül ketten korán meghaltak. A megmaradt hét közül négyen a muzsikus hivatást választották. Erkel Gyula, Erkel Elek és Erkel László koruk kiváló ze­neszerzői és karmesterei voltak, akiknek munkássága fontos fejezet a magyar zene történetében. Erkel Sán­dor is karmesterként és zenepedagó­gusként működött. Erkel Gyula unokatestvérét, Erkel Rózát vette feleségül. (Nem tudtam tisztázni, hogy Erkel Ferenc melyik testvérének volt a lánya.) Hat gyer­mekük született, közülük kettő Jenő és Sarolta ugyancsak a zenét választotta élethivatásul. Az utóbbi a Zeneaka­démián Bartók Bélával tanult együtt Thomán István osztályában. Gyer­mekei csak Mariskának és Saroltának voltak. Erkel Sári ismert ze­nepedagógus lett. Erkel Ferenc többi gyermeke közül csak László és Sán­dor családalapításáról tudok. Erkel Ferenc gyászjelentésén László gyer­mekei közül Ilkának, Ferencnek és Mariskának a neve szerepel. Erkel Sándornak Szabó Rózsával kötött házasságából gyermekek nem szület­tek. A család más ágaiban is elősze­retettel művelték a muzsikus hivatást, így például Erkel János leszármazottai között is találunk műkedvelő és hiva­tásos zenészeket. A Magyar Rádió egyik jelenlegi zenei rendezője Erkel Tibor is ezen ág leszármazottja. A családfa legfőbb tanulsága: a család több mint hét generációjára kiterje­dően igazolható a muzsikus tevé­kenység. A zene hivatásszerű gyakor­lását - most eltekintve e család ze; netörténeti jelentőségű teljesítmé­nyeitől - általában a zenei tehetség je­leként lehet értékelni. így az Erkel család - más híres külföldi példák mel­lett, mint a Bach, a Coperin és a Strauss család - a muzikalitás örök­lődésének bizonyítékaként hozható fel. Az Erkel család genetikai érté­kelésekor szemben találjuk magunkat egy régi tapasztalati ténnyel, amely­nek pontos magyarázatával még adós a tudomány. S ez a matematikai kész­ség (valamint az ezzel kapcsolatba hozható sakktehetség) és a mu­zikalitás összefüggése. Erkel Ferenc korának talán legkiválóbb sakk­játékosa volt és emellett kitűnő ma­tematikus. S e tehetség csalódja szá-. mos tagjára is jellemzőnek mondható. Sok más hasonló példát is ismerünk, például J.S. Bach is kiváló matema­tikus volt. De fordított példákat is is­merünk: Bolyai János kitűnő mu­zsikus virtuóz hegedűjátékos is volt. Magyar szakemberek - Somogyi István, Schaffer Károly és Sántha Kálmán - véleménye szerint „a zenei tehetség az első halántéktekervény- hez, ennek középső harmadához... kapcsolódik”. A számolási készség agyi központját az alsó fali lebeny középső harmadára lokalizálták, tehát eleve a zenei tehetség központjának a szomszédságában van. Ezen túl a matematikai és zenei tehetség a nagy­on korán jelentkező adottságok közé tartozik, így örökletességük már csak emiatt is valószínűsíthető.A családi műhely hatása persze sokirányú. Az átörökített tehetséges géneken túl Erkel Ferenc olyan atyai mestere is volt gyermekeinek, aki kivételes adottságaik kibontakozását max­imálisan elősegíthette. A zenét anya­nyelvként, éltető elemként, leg­természetesebb kifejezési módként is­merhették meg és ez meghatározó lehetett fejlődésükre. Állásaik be­töltésénél és munkáik előadásakor is bizonyára nagy könnyebbséget jelent­hetett apjuknak az ország koszorús zeneszerzőjének híre, rangja, tekinté­lye. De apjuk nagysága, „mintája”, sőt erős akarata (talán nem tűnik tiszteletlenségnek, de ez sokszor zsar­nokinak is volt mondható) később gá­tolhatta is saját egyéni tehetségük ki­bontakozását. Erkel Ferenc idősebb kori művei elsősorban operái közis­merten az úgynevezett Erkel-műhely termékei. A vasakaratú apa ugyanis ekkortájt gyermekeivel közösen komponálta műveit, s ez nemcsak a hangszerelésre, hanem a koncepcióra és a stílusra is egyértelműen vonatko­zott. Ahogy Ábrányi Emil írta Erkel Ferencről: „...azok közé a régi patri­archális apatípusok közé tartozott, ki fiaitól nem tűrt ellentmondást nem­csak zenészeti dolgokban, de még azokon kívül eső dolgokban sem...” Tehát amennyit segíthetett az el­sőkézből és legmagasabb szintben ka­pott otthoni iskola az Erkel fiúk in­dulásában, annyira akadályozhatta ezt később egyéni hangjuk megtalálását, sajátságos tehetségük kibontakoz­tatását. Nehéz ma már megmondani, mi volt nagyobb, az előny vagy a hátrány. Jellemző családi mende­monda - feltehetően alap nélkül -, hogy amikor Erkel Elek megírta első operáját, azt barátai és néhány szűk- ember elragadóan kiválónak tartotta, sőt még apja legkiválóbb műveinél is magasabbra értékelte. S akkor maga Elek semmisítette meg a partitúrát, ne­hogy apjuk nemzeti nagyságát be­árnyékolja. Mindezekkel csak azt a bi­zonyosan igaz, de objektiven nehezen igazolható tételt szeretném érzékeltet­ni, hogy az apa nagysága egy időn és határon túl gyermekei - a maguk korá­nak és sajátos tehetségének megfelelő - kibontakozását is gátolhatja. A mű­vészi tehetség kibontakozásának céh- modelljén túllépett a társadalmi hal­adás, a családi műhelyek jó része tala­jt vesztett. Ráadásul hazánkban, az elmúlt év­tizedekben, az erőszakos társadalmi változások során szinte elvárták az emberektől a családi tradíciók fel-*- rúgását. Érdemes lenne újra elgondo­lkodni a családi műhelyek hasznán, és a pályaválasztás során e lehetőséget jobban kihasználni. Nem akarják énekelni a himnuszt Tokió (MTI) -Az egyik japán iskola tanárai tiltakozásukat fejezték ki ami­att, hogy a város polgármestere kötelezővé akarja tenni a himnusz éneklését. Aszaka város középiskolá­jának diákjai a napokban megtagadták a himnusz eléneklését, fel sem álltak helyükről, amikor felhangzott az „ő- felsége uralkodását”, dicsőítő Kimi- gajo az iskola megalakulásával kap­csolatos ünnepségen. A polgármester erre válaszul kijelentette: kitiltja az iskolából azokat, akik nem tisztelik kellőképpen a nemzeti zászlót és ülve maradnak, amikor felcsendülnek a himnuszhangjai. Japánban a háború óta vita folyik a császári korszak idejéből átvett nemzeti jelképek használatáról, a ja­pán himnusz ugyanis az ellenzéki cso­portok szerint az 1945 előtti korszakot magasztalja fel. A viták két évvel, az oktatási minisztérium rendeletének hatására mérgesedtek el, a minisztéri­um ugyanis kötelezővé tette a felkelő napot jelképező zászló felvonását és a himnusz eléneklését az iskolai ünnep­ségeken. A tanárok baloldali érzelmű szövet­sége és polgári csoportok tiltakoztak annak idején a japán militarista ko­rszak értékeinek közvetítése és a minisztériumi „agymosás” ellen. A mostani vita kapcsán is azzal érvelnek a tanárok, hogy az alkotmány garan­tálja a világnézeti szabadságot. Szuper Ferrari Brüsszel: Az acélkék Ferrari 456 GT modellt 1992 szeptemberében mutatták be a sajtónak. Az olasz autócso­da 442 lóerős motorja óránként 300 km-es sebességgel röpíti céljába mindazokat, akik ki tudnak érte fizetni 234 ezer dollárt. Fotók: AP Botrány az elnöki gépen Moszkva (AN) - Részeg randalírozás színhelye volt az Aeroflot Izsevszk- Moszkva járata, amelyen az orosz el­nök pilóta-brigádja teljesített szol­gálatot. Sepeljov, a gép parancsnoka elmondta munkatársunknak, hogy a botrányt egy magas beosztású sze­mély okozta. Malej, az orosz elnök konverziós ügyekkel foglalkozó tanácsadója vi­dám társasága kíséretében betört a pilótafülkébe - a mindenki számára kötelező személyzeti kíséret nélkül felmutatta „tekintélyes” igazolványát és megparancsolta, hogy a társa­ságában lévő tábornokot sürgősen vi­gyék Moszkvába. A kapitány azonban már korábban olyan utasítási kapott, hogy egy kis időre tartsa vissza az indulást, hogy elérhesse a gépet egy izsevszki cég megnyitóján fellépő énekes, Joszif Kobzon. A kapitány húsz perccel akarta elha­lasztani az indulást. A magas beosztású személy nem tűrhette ezt. Figyelmeztette a kapitányt, hogy „nem ülhet a tanácsos jelenlétében”, közölte vele, hogy „ő fizeti”, s „különben sem tetszik nekem, hagyja el a gépet.” A botrány a pilótafülkéből kilépett az utastérbe, ahol az érintetteken kívül 20 utas is tartózkodott. A részeg tanácsos cifra káromkodá­sokkal tarkítottan azt üdvözölte, hogy „széttapossa ezeket a rovarokat a betonon”, „még aznap telefonál Jel­cinnek”, „három napon belül Moszk­vába rendelleti a parancsnokot és elro- hasztja”. Hosszas*huzavona után a „magas­rangú vendég” végre elhagyta a sza­lont, a gép 10 perces késéssel a le­vegőbe emelkedett, s elindult Moszk­va irányába. A tábornok később boc­sánatot kért barátja neveletlen maga­tartásáért. Lopva távozott a börtönből Bukarest (MTI) - Kedd délelőtt, 1066 napi fogság után, néhány órával az előzetesen kiszivárgott későbbi időpont előtt, szabadlábra helyezték a Bukarest környékén levő Jilavai börtönből Nicu Ceausescut. Nem hivatalos források szerint nagy­nénje, Nicolau Ceausescu és annak fia várta a börtönkapunál egy kék Da­ciában. A néhai diktátor feltételesen sza­badlábra helyezett fiát jó magavise­leté, illetve rozoga egészségi állapota miatt részesítették e bánásmódban, miután az ügyészség nem fellebbezte meg a határozatot. A kommunista román nomenklatúra egyik hírhedt alakja, az egykori ifjúságügyi miniszter, majd Szebcn megyei párttitkár, az 1989 december végi események utáni terrorista perek egyik vádlottjaként, majd elítéltjeként volt csonttá-bőrré fogyva. Egy hatalmas, szemébe húzott kucsma árnyékában, állig kabátba burkolózva, valósággal lopva hagyta el a börtönt a rokonok személygépkocsiján, amely Olt megye irányába vette útját, kijátszva a sajtó és a kíváncsiak éber­ségét. Oroszországi ünnepek Moszkva (AN) - Munkatársunk kér­désére Raisza Civiljova, a parlament jogi bizottságának vezetője válaszolt. Jelenleg Oroszországban munkaszü­neti nap január elseje és másodika, azaz Újév. Nem kell már munka utón ünnepel- niök a karácsonyt sem, mert január hetediké is munkaszüneti nap, csakú­gy, mint a március 8-iki Nemzetközi Nőnap, május 1 -je, a Tavasz és a munka ünnepe, május 9-ike, a Győzelem napja és az októberi forra­dalom évfordulója, november 7-ike. Új ünnepnap június 12-ike, tíz Orosz­országi Föderáció állami szuvereni­tásának napja.

Next

/
Thumbnails
Contents