Észak-Magyarország, 1992. november (48. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-26 / 279. szám
14 ÉSZAK-Magyarország 1992. November 26., Csütörtök Ém-Magazin Kutya-macska barátság Sinajana, USA: Odie az ötéves dakszli önfelál- dozoan szoptat két háromhetes kiscicát, „akik" néhány napja maradtak árván, miután anyjuk ismeretlen okokból elpusztult. Kérdés, hogy ugatni is megtanítja-e a kicsiket. „Nem volt ideje eltüntetni engem...” Moszkva (AN) - Az elmúlt években több lap is megírta, hogy Berija, Sztálin rettegett belügyminisztere nem volt közömbös a gyengébb nem iránt, s hogy kedvtelésének eleget tegyen, igazán nem volt válogatós az eszközeiben. A megunt nő és családja pedig a legtöbbször - a jobbik esetben - eltűnt valahol a szibériai lágerek mélyén, de a meggyilkolásuk sem volt ritkaság. Nyina Vasziljevna és családja is csak a szerencsének köszönheti, hogy túlélte ezt a „végzetes szerelmet”. •- Nyina Vasziljevna, annak idején tisztában volt-e Ön azzal, milyen veszélyes helyzetbe sodorta a sors?- Természetesen. A későbbiekben sokat gondolkoztam ezen, s rájöttem, hogy kiegyensúlyozottságomnak, körültekintésemnek és hidegvérű- ségemnek köszönhetem azt, hogy túléltem. Mostanában sokan kérdezik tőlem, hogy nem szé- gyellem-e magam a történtekért. Afféle lépcsőházi bölcsességet jeleznek az ilyen kérdések. Megnéztem volna magamnak ezeket a bátrakat akkoriban!- Milyen ember volt Lavrentyij Berija? Nem a köznapi értelemben, hanem az Ön szemével nézve...- Valószínűleg semmi újat sem tudok már mondani, semmivel sem tudom kiegészíteni a róla kialakult képet. Szerintem nagy színész és alakoskodó volt. Állandóan ridegséggel, közömbösséggel vádolt, panaszkodott, hogy sehogyan sem tudja feltörni az engem övező jégpáncélt. Néztem őt és megborzongtam az undortól. Ez az idős, löttyedt ember tüzes szeretőnek képzeli magát és viszonosságot igényel. Én viszont csak egyre tudtam gondolni: nehogy dühöt váltsak ki belőle, mert akkor veszélybe sodrom a családomat.- Korábban csak két találkozásukról beszélt. Többször is találkoztak?- Igen. Általában úgy volt, hogy eljött értem a megbízottja, egy bizonyos Szárkiszov ezredes. Már ez is rendkívül kellemetlen volt, hiszen ennek a tábornoki parolis lakájnak a jelenlétében beszélgettünk. Egy alkalommal Berija megkérdezte tőlem, miért hagytam ott az ajándékát. Magyarázkodni próbáltam, hogy családban élek, s ha az apám meglátná az ajándékot, kíváncsiskodni kezdene. Ha azt mondanám, hogy vettem, akkor pedig azt hinné, hogy kölcsön kértem a rávaló pénzt. Ekkor Berija kiment és egy köteg pénzzel tért vissza, amelyet már nem mertem visszautasítani. Azt is kikényszerítette belőlem, hogy új lakást kérjek... Azt mondta, hogy ha valaki bántani merészel, csak szóljak Szárkiszovnak. Hát éppen ez az... Ha tudná, milyen mosolyok bujkáltak a szája szélén. Az akkori vezérek egytől egyig kiváló színészek voltak, művészi fokon tudták hülyíteni a népet. A, kommunizmus és a szocializmus csak szavak voltak számukra, s ugyanolyan bőségben éltek, mint a régi kényurak. Internacionalizmust prédikáltak, viszont ízig- vérig soviniszták voltak. Berija is erkölcstelen módon közeledett a nőkhöz. Ezek után nem is csodálkozhatunk azon, hogy az egész rendszer minden egyes cselekedete erkölcstelen volt. A rendszer, amelyben éltünk, rettenetes volt. A rettegés és a nyomor megalkuvóvá tette az embereket, s innen ered az az erkölcstelenségi hullám, amelynek hatását ma is érezzük. Berijának egyszerűen nem volt ideje arra, hogy eltegyen engem láb alól. 1953-at írtunk, s nemsokára ő is eltűnt az árnyékvilágból. Családfa Czeize! Endre: Az Erkelek Az Erkel családfa a XVIII. században élő és már zenészként dolgozó Erkel Vilmosig nyúlik vissza. Ősei a XV. században Pozsonyban éltek és német származásúak voltak. Később mindinkább az ország belseje felé költözve magyarrá váltak. Erkel Ferenc nagyapja, idősebb Erkel József folytatta a családi mesterséget, a mu- zsikusságot, és karnagyként dolgozott. Ezt telte fia is, ifj. Erkel József, aki Gyulán működött zenészként, de emellett tanítóskodott is. Tíz gyermeke közül az első fiúból lett a „Himnusz”, a „Hunyadi László” és a „Bánk bán” zeneszerzője: Erkel Ferenc. Még egy fiú, József karmesterként és énekesként és egy lány, Terézia zene- pedagógusként választotta hivatásul a zenét. De János ügyvédként is kiváló zongorista volt és a többi gyermek is muzsikált. Erkel Ferenc házasságkötésekor érvényesült a „hasonló hasonlót választ” elv: felesége Adler Adél zongoraművésznő volt. Ö is muzsikus család sarja. Kilenc gyermekük közül ketten korán meghaltak. A megmaradt hét közül négyen a muzsikus hivatást választották. Erkel Gyula, Erkel Elek és Erkel László koruk kiváló zeneszerzői és karmesterei voltak, akiknek munkássága fontos fejezet a magyar zene történetében. Erkel Sándor is karmesterként és zenepedagógusként működött. Erkel Gyula unokatestvérét, Erkel Rózát vette feleségül. (Nem tudtam tisztázni, hogy Erkel Ferenc melyik testvérének volt a lánya.) Hat gyermekük született, közülük kettő Jenő és Sarolta ugyancsak a zenét választotta élethivatásul. Az utóbbi a Zeneakadémián Bartók Bélával tanult együtt Thomán István osztályában. Gyermekei csak Mariskának és Saroltának voltak. Erkel Sári ismert zenepedagógus lett. Erkel Ferenc többi gyermeke közül csak László és Sándor családalapításáról tudok. Erkel Ferenc gyászjelentésén László gyermekei közül Ilkának, Ferencnek és Mariskának a neve szerepel. Erkel Sándornak Szabó Rózsával kötött házasságából gyermekek nem születtek. A család más ágaiban is előszeretettel művelték a muzsikus hivatást, így például Erkel János leszármazottai között is találunk műkedvelő és hivatásos zenészeket. A Magyar Rádió egyik jelenlegi zenei rendezője Erkel Tibor is ezen ág leszármazottja. A családfa legfőbb tanulsága: a család több mint hét generációjára kiterjedően igazolható a muzsikus tevékenység. A zene hivatásszerű gyakorlását - most eltekintve e család ze; netörténeti jelentőségű teljesítményeitől - általában a zenei tehetség jeleként lehet értékelni. így az Erkel család - más híres külföldi példák mellett, mint a Bach, a Coperin és a Strauss család - a muzikalitás öröklődésének bizonyítékaként hozható fel. Az Erkel család genetikai értékelésekor szemben találjuk magunkat egy régi tapasztalati ténnyel, amelynek pontos magyarázatával még adós a tudomány. S ez a matematikai készség (valamint az ezzel kapcsolatba hozható sakktehetség) és a muzikalitás összefüggése. Erkel Ferenc korának talán legkiválóbb sakkjátékosa volt és emellett kitűnő matematikus. S e tehetség csalódja szá-. mos tagjára is jellemzőnek mondható. Sok más hasonló példát is ismerünk, például J.S. Bach is kiváló matematikus volt. De fordított példákat is ismerünk: Bolyai János kitűnő muzsikus virtuóz hegedűjátékos is volt. Magyar szakemberek - Somogyi István, Schaffer Károly és Sántha Kálmán - véleménye szerint „a zenei tehetség az első halántéktekervény- hez, ennek középső harmadához... kapcsolódik”. A számolási készség agyi központját az alsó fali lebeny középső harmadára lokalizálták, tehát eleve a zenei tehetség központjának a szomszédságában van. Ezen túl a matematikai és zenei tehetség a nagyon korán jelentkező adottságok közé tartozik, így örökletességük már csak emiatt is valószínűsíthető.A családi műhely hatása persze sokirányú. Az átörökített tehetséges géneken túl Erkel Ferenc olyan atyai mestere is volt gyermekeinek, aki kivételes adottságaik kibontakozását maximálisan elősegíthette. A zenét anyanyelvként, éltető elemként, legtermészetesebb kifejezési módként ismerhették meg és ez meghatározó lehetett fejlődésükre. Állásaik betöltésénél és munkáik előadásakor is bizonyára nagy könnyebbséget jelenthetett apjuknak az ország koszorús zeneszerzőjének híre, rangja, tekintélye. De apjuk nagysága, „mintája”, sőt erős akarata (talán nem tűnik tiszteletlenségnek, de ez sokszor zsarnokinak is volt mondható) később gátolhatta is saját egyéni tehetségük kibontakozását. Erkel Ferenc idősebb kori művei elsősorban operái közismerten az úgynevezett Erkel-műhely termékei. A vasakaratú apa ugyanis ekkortájt gyermekeivel közösen komponálta műveit, s ez nemcsak a hangszerelésre, hanem a koncepcióra és a stílusra is egyértelműen vonatkozott. Ahogy Ábrányi Emil írta Erkel Ferencről: „...azok közé a régi patriarchális apatípusok közé tartozott, ki fiaitól nem tűrt ellentmondást nemcsak zenészeti dolgokban, de még azokon kívül eső dolgokban sem...” Tehát amennyit segíthetett az elsőkézből és legmagasabb szintben kapott otthoni iskola az Erkel fiúk indulásában, annyira akadályozhatta ezt később egyéni hangjuk megtalálását, sajátságos tehetségük kibontakoztatását. Nehéz ma már megmondani, mi volt nagyobb, az előny vagy a hátrány. Jellemző családi mendemonda - feltehetően alap nélkül -, hogy amikor Erkel Elek megírta első operáját, azt barátai és néhány szűk- ember elragadóan kiválónak tartotta, sőt még apja legkiválóbb műveinél is magasabbra értékelte. S akkor maga Elek semmisítette meg a partitúrát, nehogy apjuk nemzeti nagyságát beárnyékolja. Mindezekkel csak azt a bizonyosan igaz, de objektiven nehezen igazolható tételt szeretném érzékeltetni, hogy az apa nagysága egy időn és határon túl gyermekei - a maguk korának és sajátos tehetségének megfelelő - kibontakozását is gátolhatja. A művészi tehetség kibontakozásának céh- modelljén túllépett a társadalmi haladás, a családi műhelyek jó része talajt vesztett. Ráadásul hazánkban, az elmúlt évtizedekben, az erőszakos társadalmi változások során szinte elvárták az emberektől a családi tradíciók fel-*- rúgását. Érdemes lenne újra elgondolkodni a családi műhelyek hasznán, és a pályaválasztás során e lehetőséget jobban kihasználni. Nem akarják énekelni a himnuszt Tokió (MTI) -Az egyik japán iskola tanárai tiltakozásukat fejezték ki amiatt, hogy a város polgármestere kötelezővé akarja tenni a himnusz éneklését. Aszaka város középiskolájának diákjai a napokban megtagadták a himnusz eléneklését, fel sem álltak helyükről, amikor felhangzott az „ő- felsége uralkodását”, dicsőítő Kimi- gajo az iskola megalakulásával kapcsolatos ünnepségen. A polgármester erre válaszul kijelentette: kitiltja az iskolából azokat, akik nem tisztelik kellőképpen a nemzeti zászlót és ülve maradnak, amikor felcsendülnek a himnuszhangjai. Japánban a háború óta vita folyik a császári korszak idejéből átvett nemzeti jelképek használatáról, a japán himnusz ugyanis az ellenzéki csoportok szerint az 1945 előtti korszakot magasztalja fel. A viták két évvel, az oktatási minisztérium rendeletének hatására mérgesedtek el, a minisztérium ugyanis kötelezővé tette a felkelő napot jelképező zászló felvonását és a himnusz eléneklését az iskolai ünnepségeken. A tanárok baloldali érzelmű szövetsége és polgári csoportok tiltakoztak annak idején a japán militarista korszak értékeinek közvetítése és a minisztériumi „agymosás” ellen. A mostani vita kapcsán is azzal érvelnek a tanárok, hogy az alkotmány garantálja a világnézeti szabadságot. Szuper Ferrari Brüsszel: Az acélkék Ferrari 456 GT modellt 1992 szeptemberében mutatták be a sajtónak. Az olasz autócsoda 442 lóerős motorja óránként 300 km-es sebességgel röpíti céljába mindazokat, akik ki tudnak érte fizetni 234 ezer dollárt. Fotók: AP Botrány az elnöki gépen Moszkva (AN) - Részeg randalírozás színhelye volt az Aeroflot Izsevszk- Moszkva járata, amelyen az orosz elnök pilóta-brigádja teljesített szolgálatot. Sepeljov, a gép parancsnoka elmondta munkatársunknak, hogy a botrányt egy magas beosztású személy okozta. Malej, az orosz elnök konverziós ügyekkel foglalkozó tanácsadója vidám társasága kíséretében betört a pilótafülkébe - a mindenki számára kötelező személyzeti kíséret nélkül felmutatta „tekintélyes” igazolványát és megparancsolta, hogy a társaságában lévő tábornokot sürgősen vigyék Moszkvába. A kapitány azonban már korábban olyan utasítási kapott, hogy egy kis időre tartsa vissza az indulást, hogy elérhesse a gépet egy izsevszki cég megnyitóján fellépő énekes, Joszif Kobzon. A kapitány húsz perccel akarta elhalasztani az indulást. A magas beosztású személy nem tűrhette ezt. Figyelmeztette a kapitányt, hogy „nem ülhet a tanácsos jelenlétében”, közölte vele, hogy „ő fizeti”, s „különben sem tetszik nekem, hagyja el a gépet.” A botrány a pilótafülkéből kilépett az utastérbe, ahol az érintetteken kívül 20 utas is tartózkodott. A részeg tanácsos cifra káromkodásokkal tarkítottan azt üdvözölte, hogy „széttapossa ezeket a rovarokat a betonon”, „még aznap telefonál Jelcinnek”, „három napon belül Moszkvába rendelleti a parancsnokot és elro- hasztja”. Hosszas*huzavona után a „magasrangú vendég” végre elhagyta a szalont, a gép 10 perces késéssel a levegőbe emelkedett, s elindult Moszkva irányába. A tábornok később bocsánatot kért barátja neveletlen magatartásáért. Lopva távozott a börtönből Bukarest (MTI) - Kedd délelőtt, 1066 napi fogság után, néhány órával az előzetesen kiszivárgott későbbi időpont előtt, szabadlábra helyezték a Bukarest környékén levő Jilavai börtönből Nicu Ceausescut. Nem hivatalos források szerint nagynénje, Nicolau Ceausescu és annak fia várta a börtönkapunál egy kék Daciában. A néhai diktátor feltételesen szabadlábra helyezett fiát jó magaviseleté, illetve rozoga egészségi állapota miatt részesítették e bánásmódban, miután az ügyészség nem fellebbezte meg a határozatot. A kommunista román nomenklatúra egyik hírhedt alakja, az egykori ifjúságügyi miniszter, majd Szebcn megyei párttitkár, az 1989 december végi események utáni terrorista perek egyik vádlottjaként, majd elítéltjeként volt csonttá-bőrré fogyva. Egy hatalmas, szemébe húzott kucsma árnyékában, állig kabátba burkolózva, valósággal lopva hagyta el a börtönt a rokonok személygépkocsiján, amely Olt megye irányába vette útját, kijátszva a sajtó és a kíváncsiak éberségét. Oroszországi ünnepek Moszkva (AN) - Munkatársunk kérdésére Raisza Civiljova, a parlament jogi bizottságának vezetője válaszolt. Jelenleg Oroszországban munkaszüneti nap január elseje és másodika, azaz Újév. Nem kell már munka utón ünnepel- niök a karácsonyt sem, mert január hetediké is munkaszüneti nap, csakúgy, mint a március 8-iki Nemzetközi Nőnap, május 1 -je, a Tavasz és a munka ünnepe, május 9-ike, a Győzelem napja és az októberi forradalom évfordulója, november 7-ike. Új ünnepnap június 12-ike, tíz Oroszországi Föderáció állami szuverenitásának napja.