Észak-Magyarország, 1992. november (48. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-24 / 277. szám

1992. November 24., Kedd Kaleidoszkóp/Hirdetés ÉSZAK-Magyarország 13 Petőfi Sándor családfája Horn a maga módján leszámolt Bonn (MTI) - Horn Gyula munkája kimondva-kimondatlanul leszámolás a kommunista rendszerrel - emelte ki a Frankfurter Allgemeine Z.eitung hét­fői számában megjelent recenzióban Georg Paul Hefty, aki az MSZP és az Országgyűlés Külügyi Bizottsága el­nökének németül is megjelent vissza­emlékezéseit, illetve visszaemlékezé­seinek német változatát ismertette az helyi olvasóközönséggel. A magyarul „Cölöpök” címen kiadott munkával kapcsolatban a német új­ságíró egyebek között azt a kérdést tette fel, hogy „Horn Gyula csupán a történelem eszköze-e, avagy azon ke­vesek köze tartozik, akik saját erőből történelmet csináltak”. A cikkíró sze­rint egy ilyen lépés (a határ megnyi­tása 1989 szeptemberében a keletné­metek előtt) csak egy „bolsevista, ide­ológiailag támadhatatlan származású és feddhetetlen pártkarrierrel rendel­kező személy cselekedhette meg: egy felkapaszkodott nyárspolgár nem merte volna, egy nagypolgári, mi több nemesi származású befurakodónak nem lett volna szabad mernie”. - A bá­tor miniszterelnök, Németh Miklós kormányának nagyon sokat segített, hogy Hornt a régi vágású kommunis­ták sohasem támadhatták... Miután 1956-ban oly vakon a Kádár-féle báb­rendszer oldalára csapódott - írta Georg Paul Hefty. A német recenzens az 1989-es döntést Horn Gyula legnagyobb diadalának tekinti, amelyet azonban nem lehet elválasztani attól, hogy a budapesti re­formkommunisták már deklarálták: szakítani akarnak „az ázsiai típusú, posztsztálinista, működésképtelen rendszerrel”. Legnagyobb vereségé­nek viszont azt tekinti, hogy 1989 de­cemberének végén az új román ve­zetés elzárkózott Bukarestben előter­jesztett javaslatai elől, holott „Ma­gyarország 1989 decemberében Horn Gyula rendezésében minden elképzel­hető! megtett azért, hogy hozzájárul­jon a Ceausescu-rcndszer elleni ro­mán felkelés sikeréhez”. (Dr. Czeizel Endre: Családfa) - A családfa sok tanulsággal szolgál, most azonban csak a származást vizsgáljuk. A költő családi neve a Petrovics György nevű dédapától származik, aki rövid életét a XVIII. század első felében a felvidéken, Vagyócon élte le. Ez Nyitra környékén van; Petrovi- csék viszont délszláv, magyarul szerb származásúak voltak. Fia, a szlovák anyanyelvű Tamás Aszódra költözött és kitanulta a mészáros mesterséget. Felesége, Salkovics Zsuzsanna, ugyancsak felvidéki család leszárma­zottja. Harmadik gyermekük, a költő édesapja, István, a Vác környéki Kar­talon született. István e színmagyar közösségben tanult meg magyarul, és jellegzetes palóc tájszólással beszélt. Magyaros dolmányban járt és sokat adott magyarságára, ezért rossz néven vette, amikor „tót” származását em­legették. Folytatta apja mészáros mesterségét. A költő édesanyja, Ilrúz Mária, szlo­vák eredetű. Szülei Túróc megyéből származtak. Négy nagyszülője közül egyedül a Buckay név üt el a három másik tősgyökeres szlováktól: Hrúz, Gáspárok és Jarabek. Hrúz Mária Necpálon született, és szlovák anya­nyelvű volt. A nagy szegénységben élő parasztcsalád Máriát, az első élet­ben maradt lányt, az Aszódon, majd Maglódon tanítóskodó nagybácsihoz, Hrúz Györgyhöz küldte cselédnek. Itt tanult meg magyarul, noha a ké­sőbbiekben sem tisztán ejtette a ma­gyar szavakat (ahogy Arany János ezt visszaemlékezéseiben említette). írni- olvasni nem tudott. Hrúz Mária Maglódon ismerte meg a mészárszék­ben segédeskedő Petrovics Istvánt. Petőfi Sándor zseniális lírikus tehet­sége mindenképpen a gejzír típusnak felel meg. Sem elődje, sem utódja nem volt a családban. Noha a Petőfi Zoltánban megmutatkozó költői te­hetség reális megítélését korai halála eleve megakadályozta. Minket itt most azonban Petőfi származása ér­dekel. A nagyszülők génjeit tekintve Repro: Laczó József szerb-szlovák keverék. Apja ugyan már magyarnak vallotta magát, de édesanyja szlovák. Genetikai szem­pontból tehát semmiképpen sem lehetne Petőfi Sándort magyarnak te­kinteni. E mondatnak bizonyára már a leírása is sokak számára szent­ségtörésnek, sőt nemzetgyalázásnak tűnik. Hiszen a köztudatban Petőfi Sándor a legnagyobb magyar költő. S noha a költészetben nem lehet olyan rangsort felállítani, mint a sport- versenyeken, és ezért egy-egy nagy művész iránti vonzalmunkat szubjek­tív elvárásaink is befolyásolják. Pető­fi Sándornak sem magyarsága, sem' kivételes költői tehetsége nem kérdó- jelczhető meg. S éppen az ő példája érzékelteti a legjobban, hogy az anya­nyelv, a szerepvállalás, a küldetéstu- dat, a ragaszkodás egy nemzethez mi­lyen mértékben határozza meg vala­kinek a hovátartozását. (Ahogy Illyés Gyula írta: „Egy-egy népet nem a testi hasonlóság, hanem a közös múlt, a ha­sonló gond, az egy haza levegője egyesít...”) Éppen ezért is érzem sértőnek a magukat magyarnak valló személyek esetében, ha másoknak felemlegetik zsidó, cigány, szlovák, német stb. származását! A nemzeti hovatartozás kérdését mindenkinek magának kell eldöntenie anyanyelve, érzelmei és életkörülményei alapján, ehhez a fel­menő ősök származásának kevés köze van. Hiszen így a kevés indián leszár­mazottól eltekintve az Amerikai Egyesült Államokban vagy Kanadá­ban senki sem lehetne „amerikai” vagy kanadai. S ne felejtsük azt sem, hogy az ilyenfajta rossz emlékű szár­mazás-igazolás bizonyosan kizárná a magyarok közül Mátyás királyt (hadd emlékeztessek korábban ismertetett családfájára), a Zrínyieket, József Attilát (akinek apjáról ma már tudjuk, hogy nem félig, egészen román volt) és még sok büszkeségünket. Őseink nagyon toleránsak voltak az „idegenekkel”. Elég elolvasni Szent István király intelmeit, miszerint a jövevényekben vendégeket kell látni, akik katonaként, földművesként vagy másként az ország érdekeit szolgálják, és a nekik köszönhető soknyelvűség a kulturális gazdagodást segíti elő. A honfoglaló magyarság eleve kevert volt, és ez később, az említett Szent István-i politika következtében, csak fokozódott. A törökdúlás utáni óriási emberveszteséget a környező orszá­gokból történő népesség beáramlása pótolta. így vált az akkori Magyaror­szág sok nemzetiségű országgá, a Kárpát-medence pedig a közép-euró­pai népeket egymásba olvasztó ko­hóvá. Éz magyarázza meg az említett német-magyar népesség-genetikai vizsgálat eredményét, miszerint a XX. századi magyarság és a szlávság, va­lamint a magyarság és a németség közötti genetikai távolság annyira rö­vid, hogy a genetikailag már szinte azonos népességeknek tekinthetők. Ebből következően Közép-Európa népei genetikailag rokon, sőt testvér­népeknek tekinthetők. A magyarság tehát harmonikusan illeszkedik be a maga genetikai állományával a közép­európai és általában az európai népek közé. Semmiképpen sem vagyunk tehát egyedül.. A különbözőségek, ellen­tétek, sőt acsarkodások oka nem a bio­lógiai-genetikai adottságokban kere­sendő. Éppen ezért az etnikai keve­redésnek sincs semmilyen orvosi hátránya. Könyvhét gyermekeknek Miskolcon Miskolc (MTI) - Gazdag irodalmi programmal gyermek és ifjúsági könyvhetet rendez a borsodi megyeszékhelyen a miskolci Bíbor Könyvke­reskedés, a Borsod-Abaúj-Zcmplén Megyei Peda­gógiai és Közművelődési Intézet, valamint a Miskolcon megjelenő Holnap című irodalmi fo­lyóirat november 30. és december 4. között. Mint azt Borkutki László, a Bíbor Bt. vezetője az esemény szervezőinek hétfői miskolci sajtótájé­koztatóján elmondta: a korábbi évtizedekben meg­annyi színvonalas rendezvény gazdagította a gyer­mek- és ifjúsági könyvnapokat. Ez a hagyomány 2-3 éve megszakadt, a kiadók csupán prospektu­sokkal segítették a gyermekeket a könyvek kivá­lasztásában. Ezért döntöttek úgy, hogy most tartal­mas irodalmi programokat szerveznek az ifjú olva­sóknak. Az öt nap alatt számtalan irodalmi találko­zó, könyvbemutató, előadóest, színielőadás vár az óvodásoktól a negyedikes gimnazistákig minden miskolci könyvszerető gyermekre. A könyvhét a pedagógusoknak is kínál szakmai programokat. Többek között a város történelemtanárai megis­merkedhetnek a Magyar Lajos Alapítvány által szerkesztett új, IV. osztályos középiskolás történe­lem tankönyvvel. Adventi koszorúk Budapest (MII) - A Magyar Virágkötők Szakmai Egyesülete immáron negyedik alkalommal rende­zi meg virágkötészeti bemutatóját. A kiállítás - amely minden évben sok érdeklődőt vonz - öt­leteket, adhat az ünnepi lakásdíszítéshez, adventi és vendégváró koszorúk készítéséhez is. A hagyományos adventi koszorút négy gyertya dí­szíti: három lila, egy rózsaszín. A koszorút fenyő­vel, az örökzöld szimbólummal borítják, kerek­sége pedig az örökkévalóságra utal. A mai vi­rágkötészet az egyházi jelképeken túl új színeket és anyagokat használ. Ezzel teremti egyedivé az adventi koszorút. A virágszobrászok egyre több dekorációs kelléket: szárazvirágokat, tobozokat és más növényi terméseket, gyöngyöket, masnikat is használnak. A virágkötészetben is vannak divat- irányzatok: 1992-ben az úgynevezett kastélystílus dominál. EZT IS MEGNYERHETI HÁROMHAVI ÉRVÉNYES ÉSZAK-MAGYARORSZÁG -ELŐFIZETÉSÉVEL SIEMENS FC 955 SZÍNES TV 69900 Ft értékben Felajánlotta: ELEKTRON EXTRA Kft. Henkel HENKEL- METAKÉMIA VEGYIPARI KFT, A HENKEL körösladányi termelőüzemébe dinamikus munkatársakat keres a következő végzettséggel: felsőfokú végzettséggel és beruházási gyakorlattal rendelkező szakembereket csomagolástechnikust közép- vagy felsőfokú végzettséggel vegyipari és műszaki technikusi végzettséggel rendelkező szakembereket. A felsorolt munkakörökbe elsősorban NEMET nyelvtudással rendelkezők jelentkezését várjuk. KIEMELT SZOCIÁLIS JUTTATÁSOK, KEDVEZŐ MUNKAKÖR ÜLMÉNYEK, MAGAS KERESETI LEHETŐSÉG! Jelentkezés telefonon: 66-371-225, 66-371-436 vagy személyesen 5516 Körösladány, Vásártér 2. munkaidőben hétfőtől péntekig 8-14 óráig. Ét • t J » J 1 / I H •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents