Észak-Magyarország, 1992. november (48. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-21 / 275. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Megyei Körkép 1992. November 21., Szombat----------- JEGYZET---------' Ke&$e ue&ed vKea culfaz! Réthly Gyula Ülök a tv-késziilékem előtt és nézem és hallgatom a kéthetenként jelentkező, keddi Szószóló műsorát, s mint ahogyan azt mondani szokás, a pumpa mindjobban felmegy bennem. Mert ugyebár régi szép magyar szokás önmagunk pocskondiázása. A hazánkat véglegesen elhagyó néhány szudáni egyetemi hallgató repülőtéri megszólaltatása volt a sláger. Ezek a szudáni állampolgárok - állítólag - a legnagyobb titokban, egy hűvös hajnali reggelen távoztak országunkból. Persze, hogy a titkok titkát mégis hogyan sikerült a mi riporterünknek zseniális nyomozással felfednie, arról nem szólt a Szószóló. Viszont az öt vagy hat interjúalany elmondta: a szudáni kormány jelentős összeggel csökkentette ösztöndíjukat, így a korábbi itt kialakított életszínvonalukat már nem látják biztosítottnak, ezért inkább egyesek hazamennek, míg néhányon más külföldi országba költöznek át, ahol ennyi pénzért jobban élhetnek. Szóval általánosságban valahogy, így kezdődtek a beszélgetések. Na, de mi nem azért vagyunk magyarok és nem azért kelünk fel hajnalban egy kis repülőtéri csivitelésre, hogy ennyivel is beérjük! Nem bizony! Mi is most a slágertéma? Hja, a fajgyűlölet, az idegenekkel szembeni ellenszenv. Nosza, rajta jó katonák alakítsuk úgy a ' beszélgetés fonalát, hogy alanyunk értsen a szóból, hogy mit is kívánunk tőle. Pompásan veszik a lapot! Bizony a mi riporterünk ugyancsak beléjük fojtja a szót, ha a magyarországi árak mérhetetlen növekedéséről tesznek említést, erről tehát nem érdemes szót vesztegetni. A nagyobb hatás elérése érdekében klippszerűen képernyőre került egy modern bérházi lakás bezárt ajtaja is, ahol a néző igenis meggyőződhetett róla, lám a hazánkban élő idegenek annyira Vfélnek már az egeket ostromló rasszizmustól, '*■hogy a külső csengetésre még ajtót sem -mernek azonnal nyitni. Érdekes! Sohasem tudtam, hogy még Miskolc városa is tele van üldözött idegenekkel, mert akármelyik ismerősömhöz is ellátogatok, csengetésemre válaszként előbb mindig kikukucskálnak: nem hívatlan látogató kíván-e bejutni otthonukba? Jujj de megrémített tehát ez a nagyreményű semmit mondó bejátszás. Bizony kérem! Mi csináltunk már néhány évtizeddel ezelőtt is Hideg Napokat, noha déli szomszédainknak még véletlenül sem jutott eszükbe játékfilmet készíteni a vajdasági magyarok 1945. évi megtizedeléséről. És nem emlékszem, hogy északi szomszédaink bemutattak volna egyetlen olyan filmet is, ami az 1945-46 évi kényszer kitoloncolásokról szólott volna, amikor is magyarok tíz és tízezreit vagy Észak Csehországba áttelepítették, vagy egyetlen ötkilós csomaggal átkergették a családokat a jeges Dunán Magyarországra. Hogy azután a kárpátaljai málenkij robotokról vagy az erdélyi közállapotokról ne is essék szó! Éppen eleget rágalmaznak bennünket a hazánkat ki tudja miért gyűlölő félrevezetett elemek ahhoz, hogy legyen annyi józan megfontoltságunk, ami önbecsülésünk részét kell, hogy képezze Zrínyi Miklós jelszavával élve: ne bántsd a magyart! MATÁV-levél Miskolc (ÉM) - Az utóbbi időkben csinos borítékban, szép píron írt leveleket kapnak a tele- - fonelőfizetók minden hónap közepén a Magyar Távközlési Vállalat Miskolci Igazgatóságától. A levélben benne van a pedánsan kitöltött csekk az előző havi díj összegéről, de tartalmában is figyelemre méltó a levél szövege. Majd - amihez hivatalos írásokban nemigen szoktunk hozzá - ekként fejeződik be a levél: „Szíves, megértő együttműködésüket köszönjük.” Mi tagadás, jólesik az ilyen hangnemben írt tájékoztatás. E>e a miénknél bizonyára nagyobb lenne azoknak a telefonigénylőknek az öröme, akik - ha nem is szép küllemű levélben - arról kapnának értesítést a MATAV-tól, hogy máris indulnak hozzájuk a szakemberek — beszerelni a régóta várt telefonkészüléket. „Ki dugta el a piros ászt” Egy délután a nyugdíjasklubban Részlet az itt készült kézimunkák kiállításáról Fotó: Laczó József Miskolc (ÉM - Ónodvári Miklós) - Miközben Zólyomi Katalin klubvezető a szabó-varró tanfolyam első foglalkozásának résztvevőit köszönti, a szomszéd teremből méltatlankodó felszólítás hangzik át: „kinél van a piros ász?...” Türelmes válasz a kérés: „csendesebben verjék a blattot az urak.” Mindennapos kép ez a Szak- szervezetek Rónai Sándor Művelődési Központja miskolci Hatvanötösök utcájában lévő szakmaközi nyugdíjas klubjában. A hangsúly a jelzőn van: úgyszólván minden szakma, foglalkozási ág képviselői találkoznak itt rendszeresen, s töltenek el néhány órát, kikapcsolódva a napi gondokból, vagy szereznek újabb ismereteket a hobbi, a szabadidő értelmes eltöltéséhez. Ehhez a programkínálatból csak mutatóba néhány példa: november második felétől hétfői napokon 10 előadásból álló egészségügyi sorozat indul. A Társadalmi Egyesülések megyei szervezetével közösen pedig szabadegyetemi foglalkozások zajlanak, melyekbe éppúgy belefér az idősek tornája, mint az állami és érdekképviseleti szervek képviselőivel tervezett fórum az idősek helyzetéről. A keddi nap a klub- foglalkozásoké, ezek közé tartozik a most indult 3 hónapos szabó-varró tanfolyam. Szerdán a Mathiász János Kertbarát Egyesület tagjai találkoznak, a csütörtöki kötetlen foglalkozást követően a péntek a rendezvényeké. Számos teadélután, a nemrég tartott szüreti bál emléke mellett a klubtagok szívesen gondolnak vissza a nyári kirándulásokra, közös karácsony, szilveszter estekre. Minthogy a tagsági díj a nyugdíj mértékétől függően 20-jj0 forint között mozog csupán, kézenfekvő a kérdés, miből fedezik a különböző rendezvények költségeit? Zólyomi Katalin elmondotta: a klubot 17 évvel ezelőtt a Szakszervezetek Megyei Tanácsa hozta létre, s fenntartója kezdettől fogva a Rónai Művelődési Központ. A működésre 1 fordítható pénz itt is kevesebb, ezért keresik a támogatás különböző formáit. Örömmel újságolta például, hogy pályázat útján 20 ezer forintot kaptak a Művelődési Minisztériumtól, s azt is egyfajta támogatásnak foghatjuk fel, hogy az áfész IV. osztályú kis büfét üzemeltet, a tagok megelégedésére - első osztályú szinten... A színes tv, biliárd, a különböző játékok mellett a 700 kötetes letéti könyvtár állományát folyamatosan frissítik, nyomon követve az új művek megjelenését. Mindezek azonban csak eszközök, tárgyak, lehetőségek, s önmagukban mit sem érnének, ha nem lenne a kohéziós erő, amely az itt rendszeresen megfordulókat összetartja. Egymás kölcsönös tisztelete, a törődés a másikkal. Ezt már a klubtagok mondják, egymás szavába vágva nők, férfiak, azt bizonygatva: „nem is az a fontos, hogy hányád osztályú a büfé - persze, ez is -, s hogy itt mindig jó meleg van - persze, az is -, hanem a közösség; hogy van kihez szólnom és hozzám is szólnák, ha oda bemegyek”. Van aki csaknem mindennap megfordul itt - a klub déli fél 1 -tői este 6-ig tart nyitva -, s van aki csak ritkán tér be. De azt nyomban keresik, érdeklődnek felőle: „nem tudjátok, mi van a Józsival, Iluval?” S milyen szeretettel beszélnek Katikáról, a vezetőnőről, aki „mindig kitalál valami jót.” Idősebb úr rám kacsint: „ha még táncolni is látná őt...” De hiszen tudjuk: Zólyomi Katalin tagja volt az oly sok hazai és nemzetközi sikert aratott Avas táncegyüttesnek, s művészi pályafutását az után is jó ideig folytatta, hogy immár 17 éve felvállalta ennek a klubnak minden gondját, s természetesen valamennyi örömét. „A közösségcentrikusságot otthonról hoztam. Népes családban nőttem fel, öten vagyunk testvérek. Egy nagy család volt a táncegyüttes és mindenki családtagnak számít itt is, ahol többnyire kisnyugdíjasok, egyszerű emberek töltenek el néhány órát, de azt egymás iránti kölcsönös tiszteletben.” * Gyakran elsétálok a város egy bizonyos pontján. Gyakran felnézek egy ablakra, ahonnan fehér hajú idős néni tekint ki, valahová a messzeségbe. Mindig egyedül, mindig ugyanabban a könyöklő testtartásban. A múltkor ráköszöntem. Fogadta. Láttam, jól esett neki. S most, hogy e riport befejező sorait írom, az jut eszembe: vajon hány fehér hajú néni és bácsi könyököl az ablakban városon és falun, szerte az országban, akinek még csak nem köszönnek?... Jövő-komfort a kuckóban Megfelelő üzletpolitikával lehet boldogulni A jól felszerelt számítástechnikai szaküzlet Fotó: Fojtón László Miskolc (ÉM-NJ) - Lassan kifelé megyünk azokból az évekből, amikor még újabb és újabb, igazán eredeti ötletekkel lehetett betörni a hazai piacra, mert mostanra jószerivel minden szakterületnek van már „gazdája”. Amikora Digit Modul kft. vezetői úgy határoztak, hogy létrehozzák korszerű üzlethálózatukat, akkor elsőként az ország keleti felére gondoltak. (Egy tajvani tőkeerős vállalatcsoport és két hazai, nagy múltú számítástechnikai, elektronikai cég közösen hozta tető alá a kft.-t egy bank közreműködésével 1989-ben.) Amikor idén megnyitották a miskolci PC kuckót, akkor már több cég is jelen volt a terület piacán. Szerényi László az újonnan megjelent számítástechnikai profilú kft. regionális vezetője szerint kezdettől bíztak a sikerben, mert cégük a több mint 2000 féle termék értékesítésén kívül szervizhálózatot tart fenn. Náluk minden mindig kapható azokból a részegységekből, alkatrészekből, amelyek ebbe a profilba tartoznak, ugyanis jelentős gyártó, műszaki és raktárbázissal is rendelkeznek. Persze előfordul náluk is, hogy valamire egy igen rövid ideig várni kell, ezt azonban a minimálisra igyekeznek csökkenteni. (Az országos hálózatban 35-en dolgoznak, jobbára felsőfokú végzettségűek.) Az idén nyílt miskolci üzlet Szerényi László szerint a befektetést már kitermelte, a nyár dereka óta havonta átlagosan egy millió forintot értékesítettek, de az igazi forgalom most kezdődik. A legtöbbet a számítógép kellékekből, tartozékokból adnak el. Printerek, átkapcsolok, „egerek” üzlete ez, a számítástechnika komfortjának boltja. (A regisztrált üzleti partnerek száma országosan ötezer.) A vevő ma már tájékozódik és ott vásárol, ahol olcsóbban teheti ezt. Az árakkal viszont csak a tőkeerős cégek tudnak „játszani”.- Mi kezdettől igyekeztünk meghonosítani a kulturált kereskedelmi légkört és úgy látszik ez kamatozik is. Most éppen a karácsonyi vásárra szereztünk be a Casio termékekből nagyobb mennyiséget. Árusít ilyeneket más is, de mint hangsúlyoztam már, versenyképesek tudunk maradni ezekkel is - mondja a regionális igazgató. Jóllehet sokan hirdetik, hogy ők a legolcsóbbak. Megnéztük és mi még ennél is olcsóbbak vagyunk. Pedig a skála igen széles, ebbe több újdonság is belefér a megszokott kalkulátorokon kívül, rengeteg számítástechnikai, mindennapos használatú elektronikai berendezés és játék is. Ha pedig a jelenlegi készlet nem mutatkozik elégségesnek, nyomban itt az. utánpótlás is..Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a belvárosban egy udvar mélyén található a PC kuckó, akkor a fél éves eredmények még jobbnak látszanak. S példát kínálnak ahhoz is, hogy az egyébként egyre zsúfoltabbnak mutatkozó piacon is van keresnivalója annak, aki üzlet- politikáját az igényekhez igazodva alakítja ki. Kiszolgáltatottan (A Szerencsi Hírek novemberi számából) Szerencs (ÉM - Steffi)-„Barátom,ez a világ már teljesen felfordult”! - fakadt ki minap egyik ismerősöm, miután elsorolta munkahelyével kapcsolatos tapasztalatait. Az alábbiakhoz tudni kell, hogy képzettségéhez, végzettségéhez képest sokkal alacsonyabb rangú munkát végez, ami persze nem bántja őt, hiszen saját maga vállalta ezt. A gond ott van, ahogyan végeztetik velük azt a munkát, s ahogyan zsarolják őt és munkatársait. A képlet nagyon egyszerű: a mai, munkalehetőségekben szűkölködő világunkban szinte naponta éreztetik a munkahelyen, hogy bármikor, bárkinek felmondhatnak - ha nem tetszik valami. Hiszen az illető helyére akad bármelyik percben akár száz jelentkező is... Nem tetszik valami, kedves kolléga? Akkor fogd a sátorfádat és menj! Ennek szellemében aztán sok esetben elvégeztetnek a dolgozóval olyan munkát is, mely pedig egyáltalán nincs a munkaköri leírásban (már ha van ilyen). Nos, azt talán mondani sem kell, hogy a manapság egy-egy munkahely micsoda érték! Azt elveszíteni kész sorscsapás egy család életében. Ily módon aztán csak tűr, csuk elvisel mindenféle megaláztatást az alkalmazásban lévő, csak megmaradjon a munkahelyén, így van ezzel ismerősöm is, leginkább csupán magában morog, dühöng aÍ‘ál- datlan helyzet miatt. Kiszolgáltatfvi, megzsarolva... inox Keresik a karácsonyfákat Miskolc (ÉM - KL) - A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnak a csehszlovák, pontosabban a szlovák határtól az alföldi síkságig terjedő mintegy 120 ezer hektárnyi erdőségeiben megkezdődött a karácsonyfának való fenyők kijelölése. Az egyes igazgatóságok az idén már önállóan döntenek azok értékesítéséről - kaptuk a felvilágosítást Kelemen Zoltántól, a gazdaság termelési osztályvezetőjétől. Mint megtudtuk a zempléni, a borsodi dombvidéken, valamint a Blikkben lévő fenyőerdőkből összességében a korábbi éveknek megfelelő mennyiséget, mintegy 90 ezer folyóméternyi karácsonyfát adnak majd el a lakosságnak. Ez - figyelembe véve az általában jelentkező igényeket, mintegy 60-70 ezer darabnak felel meg. Legnagyobb'mennyiséget a hagyományos, tehát a lucfenyő képviseli, de piacra hoznak douglas, valamint erdei-fekete fenyőt is. Széles lesz tehát a választék. Mindenki ízlésének és ricm utolsó sorban pénztárcájának megfelelőt választhat az erdőgazdaság kínálatából. A karácsonyi ílh- nepek szimbólumává váll fenyőnek többsége az idén a már meglévő fenyvesekből, a tisztítás, felújítás során kivágott egyedekből áll majd. Kisebb részét termelik ki az úgynevezett karácsonyfa telepekről, amelyeket korábban erre a célra telepítettek. A karácsonyfák kivágását, valamint a megrendelőkhöz szállítását a tervek szerint december elején kezdik meg, így még „frissen vágott” fákat vásárolhatnak majd meg a lakosok. Cementgyári „nyílt nap” Miskolc (ÉM - Nyl) - Évek óta megrendezi a I Icjőcsabai Cement- és Mészipari Művek Rt a „Nyílt napok” akcióját, hogy bizonyítsák: a HCM Rt. mindent megtesz a lehetőségeken belül a környezet védelméért. Az idei őszi nyílt napokat november 26-án 14 órától tartják, „Környezetvédelmi nyílt nap” elnevezéssel. S itt adnak számot az áprilisi nyílt napon elhangzott javaslatok megvalósulásáról is. Horgászati tilalom Miskolc (ÉvM) - Az Erdészeti Dolgozók Horgász Egyesülete sajószögedi II. számú kavicsbánya-taván telepítés miatt 1992. november 18-tól december 31-ig teljes horgászati tilalmat rendeltek el.
