Észak-Magyarország, 1992. október (48. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-21 / 249. szám
1992. Október 21., Szerda Hegyaljai Szüret ESZAK-Magyarország 9 „Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél...” Fotók: Loczó József Egy esős nap Tóthéknál, Tállyán Hajnalodik. A szerencsi országúton egymást érik a Hcgyaljára igyekvő autók. Olykor-olykor lassít a sor, jó ha 50-100 méterre ellátni a hol sűrűbb, hol ritkább ködben. Ondón, Rátkán azután már javulnak a látási viszonyok. Látjuk, nemigen bánják a rossz időt az itteniek sem, nagy a szüreti készülődés. Tállyán gyülekezik Tóth Pálék szüretelő csapata. Tériké néni, az anyós pálinkával, reggelivel kínál mindenkit. Beöltözünk szüretelős ruházatunkba, s aztán elindulunk a Kőhegy dűlő felé. Egy holdnyi szőlőt kellene ma leszednünk... Csak ügyesen, lányok! Hol vannak már a régi hangulatú szüretek? S most nem csupán az a baj, hogy térdig ér a sár, hogy el-elered az cső, hogy nem éppen szép az aszály miatt az idei termés... Sok a gond. Kezdve attól, hogy akad még jócskán a pincékben a tavalyi torból, azon keresztül, hogy az idén egy kicsit zűrzavaros az egész szüret, odáig, hogy mi lesz a mostani terméssel. Zűrzavaros a szüret - halljuk. Nos, igen. Hiszen az idén már nem vásárolja fel a termést a torkombinát, meg sem határozták a szüret kezdetének időpontját és így tovább. Legfeljebb ott nyugodtabbak kicsit az emberek, ahol megalakult, működik már a pinceszövetség. Az ahhoz tartozóknak nincsenek tárolási gondjaik, megoldják számukra itt, Tállyán is.- Jó közepes az idei termés - mustrál- gatja az egyik vedernyi szőlőt Tóth Pál.-A mustfok átlagosan 19.5-20.5 , de a másik dűlőben én is szüreteltem 23.5 mustfokos szőlőt is...- Amit ma szedünk - egy hete szüretelnek már Tólhék - az is lesz 20-22 fokos talán - mondom én, a laikus segítő. Tóth Pál meg rábólint, úgy legyen. Kilenc óra körül újabb segítség érkezik. Szapu László, cipőgyártó és kereskedő Tiszakesziből, s természetesen a család.-A lányaink együtt járnak Miskolcon, így jöttünk össze - mondja. - Persze, hogy eljöttünk segíteni. Az eső? Hát igen, jobb lenne, ha sülne a nap, de majd csak kibírjuk estig. Ebben segítenek a pálinkát, bort kínálók is. Fclmelegít bennünket egy kicsit, bár melegít a munka is. Vederbe szedjük a furmintot és a hárslevelűt, azt műanyag zsákokba öntjük, amit az oszlopok mellé helyezünk. Aztán jönnek érte, felrakják az UAZ- ra, lóth Pali hazaviszi, ahol már folyamatosan préseli, dolgozza fel egy másik, hozzértő csapat.- Ltod! - halljuk Tóthné, Katika hangját. Persze, hogy szívesen áll le mindenki. Ismét egy kupicányi jó erős pálinka, majd jöhet a fantasztikus illatú, csodálatos színben tündöklő gulyás! Ez maga megéri az egész napi nehéz munkát! - mondja valaki, nem kis örömére Teriké néniéknek, akik főzték. Egy-két pohár bort ismét felhajtunk az ebéd után, s máris dagasztjuk tovább a tállya-kőhcgydűlői sarat, egészen délutánig. Bizony jóleső érzés, amikor elfogynak a hosszú sorok, amikor elindulhatunk vissza a faluba. l?c nemkülönben az is, hogy teljesítettük azt, amit vendéglátónk elgondolt reggelS mikor visszaérünk, újabb gasztronómiai meglepetés vár bennünket. Jó meleg, zsírosán fénylő, párolgó, remek illatokat eregető töltöttkáposzta, ízlik is mindenkinek, aggódik is Szapu Lászlóné, meg a férje, hogy a 7 kilós harcsát ezek után ki fogja megenni. Tiszakesziből hozták, igazi tiszai hal az! De hát hol van, amikor abból Tóthéknál halpaprikás lesz?! - nyugtatgatjuk őket. Merthogy kell annak másfél-két óra idő is... így azután mi sem várjuk meg, megelégszünk Tériké néni töltöttkáposztájának a gyönyörűségeivel. Reggel sötétben indultunk, most sötétben készülődünk vissza. Fáradtan, de a jó munka örömteli fáradtságával. S mondjuk Tóth Páléknak, hogy azután jó bort csináljanak a mustból. Mert az már szentigaz, hogy az újbort megkóstolni is eljövünk majd. S tudjuk, szívesen is kínál majd bennünket a pincében, hiszen mi is dolgoztunk érte egy kicsit. Tokaj-Eger: közös borvilágkiállitás Az egri borvidéken nagyobbrészt már befejeződött, Tokaj-Hagyalján még javában tart az idei szüret. 1 crmészc- lesen mindenkét helyen nagyon odafi- gyeinek arra, milyen az idei termés minősége. Hiszen a két város Közösen rendez a világkiállításhoz kapcsolódó torvilágkiállítást. A most hordókba kerülő mustok némelyikéből akkora lesz majd ncmesvcrctu tor. Amint az hírlik, az egyeztető tárgyalások már tartanak, s mindkét borvidék fővárosában nagy élményt nyújtó program várja majd az idelátogatókat. A pontos programokról persze még korai lenne beszélni, de hogy senki nem fog unatkozni, az már most biztos. Mint ahogyan az is, hogy a most szüretelt szőlőkből igen jó torok érlelődnek addigra. Tokaj-Hegyalján például egyes szakértők szerint a jobb fekvésű dűlők lejtőin az elmúlt tíz évben nem termett olyan jó minőség, mint az idén... Az oldalt összeállította, Nyikes Imre Vidám csapat a Donáth-dűlőben Préselni csak jókedvűen szabadi... Ezt a fürtöt tessenek megörökíteni! Felhők tornyosulnak az égen, lóg az eső lába, néha el is ered, ám Tokaj mellett, a Donáth-dűlőben nevetés, jókedvű társalgás, sót időnként vidám énekszó árad a szőlősorok között.- Mi így szeretjük a szüretet - mondja Tóth Sándor. - Akkor is vidáman, ha süt a nap, akkor is ha fel kell venni az eső ellen valamit. Afféle családi- rokoni-baráti összejövetel ez. Munkával, de azért egy kis evéssel, ivászattal is együttjáró - neveti el magát. A puttonyos Sokan helyeselnek a sorok mellől. S hogy nehogy ugratásnak tartsuk a jókedvet, valaki rázendít a dalra:„Osszel érik babám a fekete szőlő...’’.Igaz, itt mutatóban sincs talán fekete, ám annál több a hárslevelű és a furmint. Egyik fajta hosszan függ a tőkén, a másik meg duzzadtan, hogy megázott most az esőtől. „Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél..."- Nyolcszázötven öl ez a szőlő, - mutatja Tóth Sándor. - Most elég jó a termés. Nagy szerencse, hogy itt is megalakult a pinceszövetség, szőlősgazdánként mintegy 20 hektónyi mustot tárolhatunk így biztonságosan.- Azután jöjjenek el majd a bort is megkóstolni! - biztatnak bennünket. S miért is ne jönnénk majd el? Azt mondják Hegyaljaszerte, hogy aki a tokaji tort szereti, az rossz ember nem lehet. S miért pont mi lennénk rossz emberek?... (onténerben cjyulik o furmint, a hárslevelű
