Észak-Magyarország, 1992. október (48. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-20 / 248. szám

1992. Október 20., Kedd Szólástér ÉSZAK-Magyarország 9 Nyílt levél a „varázslók” képviselőjéhez Tisztelt Kupa Mihály Úr! Bízom abban, hogy Ön, mint - e térség országgyűlési képviselője rendszeres olvasója - e Borsod-Abaíij-Zemplén megyei napilapnak, ezért ily módon szeretnék üzenetet juttatni Önhöz, hiszen arra sem időm, sem pedig ked­vem nincs, hogy a megbízottjával - időpont-egyeztetés után - a meghirde­tett fogadóóráján esetleg elbeszélges­sek a választókerületünkben élő em­berek gondjairól. Olyan emberek mindennapi prob­lémáiról, akik abban bíztak, hogy ba­jukban, gondjaikban képviseli őket - Ön a Tisztelt Házban. A választási programja igazán ígére­tes volt, de úgy ahogyan a mozdony vezetőjétől elvárjuk, hogy a vonat idő­ben a megállóba érkezzen, vagy, hogy a pedagógus tanítsa a gyermekeinket, elvárhatjuk-e az ország képviselőitől, hogy ígéreteiket teljesítik, vagy legalább megpróbálják?! Én tudom, hogy az Ön pénzügymi­niszteri felelősségteljes beosztása, és az államérdekek biztosan lekötik min­den idejét, de mint miniszter, vagy mint országgyűlési képviselő - kérem mondja meg nekem, hogy mi történik ebben az országban? Én nem vagyok politikus, sőt már a saját magam biz­tonságérzete érdekében a napi poli­tikai események követé-sét is kerülöm, ügyet azonban látok, s talán erre a választókerületünk képviselője büszke is lehet. Ön T. Képviselő Úr a XI. választóke­rület lakossága kb. 70 százalékában varázslót tisztelhet! Igen! Hiszen az az arány - a lakossá­gunk 70 %-a szinte varázslatos módon tartja el magát és családját. A baj csak az, hogy nem tudjuk meddig!!! S azt sem tudjuk, hogy Önök - a Tisztelt Honatyák és Honanyák hány bőrt akarnak még lenyúzni rólunk. Rólunk, akik még talán munka- viszonyban állunk, akik keservesen felépítkeztünk, neveljük, még ma talán taníttatjuk a gyermekeinket, fi­zetjük az OTP tartozást, ilyen-olyan adót, rezsit és még fűteni is szeretnénk a télen. S mindezt tudja mennyiből? Ha most azt'írom le, hogy a környeze­temben 12-14.000 forint marad egy 4 tagú családnak, arra, hogy egy hónapi élelmezését, esetleges ruhanemű, vagy egyéb vásárlását megoldja - iga­zat írok. S betegek már ne is merjünk lenni, hi­szen a táppénz, a gyógyszerárak - eb­be a költségvetésbe már nem férnek bele. Ennyi pénzből kell a tisztítószert, és minden egyéb kiadást fedezni sok-sok 30-40 éves aktív, munkaképeskorú embernek. Azt hiszi T. Kupa Úr, hogy ezeknek az embereknek, a kamaszkorú gyerme­keiknek nincsenek vágyaik? Nem szeretnének márkás kerékpárt, vagy sportcipőt? Nem unják meg nap mint nap azt hallgatni, hogy „nem jut rá”? És vajon Őket ki kárpótolja majd azokért a dolgokért, amit az apjuk nem tud nekik megadni, aki napi 12 órát dolgozik. Milyen meseszerűnek tűnt a „Hét krajcár” c. novella, annak idején, ami­kor még az én generációm először ol­vasta, pedig akkor nem gondoltuk, hogy lesz idő, amikor mi is átélhetjük még ezeket az „élményeket”, ezeket az érzéseket! Nem számít, majd jön a vagyonnyilat­kozat! Tisztelt Kupa Úr! Nem lett vol­na akkor célszerűbb nyomornyilatko­zatnak hívni. Jobb volna ha inkább döntés születne arról, hogy ha egy munkahely 1-2 hétig nem tud munkabért fizetni a dol­gozóinak, a mindenkori napi kamatot számolhassák rá. S ha a bért nem is tudja kifizetni, legalább a családi pót­lékot fizessék ki, hiszen ezalatt a pár hét alatt is enni kell a gyerekeknek. Ja igen, és ha emiatt nem tudja az OTP tartozását befizetni, vajon hivat- kozhat-e arra, hogy nem kapott időben fizetést? Igaz mindegy, hogy mire hi­vatkozik, az esedékesség napja után fizetett tartozásra napi kamatot - úgyis felszámolják. Szóval, Tisztelt Kupa Úr! Én ezekről szeretnék egyszer Önnel elbeszélgetni, hiszen mint volt család- segítő és mint a „Varázslók” egyike - nagyon mélyen látom a választóke­rületünk, sőt az egész ország sorsát. S higgye el, ez amit itt leírtam, ez csak az átlag. Ettől még sokkal rosszabb helyzetek is vannak. Egy azonban nagyon jó volna! Visszaadni a hitünket, azt a hitet, amit Önöknek, az ország képviselőinek megelőlegeztünk a képviselő válasz­táskor. S ha ezen a mélyponton, ahol most vagyunk - legalább csak megpróbál­ják -, akkor már talán érezhetjük azt, hogy mi - akkor, ott, - annak idején nem döntöttünk rosszul. Ehhez kívánok Önnek és valamennyi országgyűlési képviselőnek erőt, egészséget, és merészséget! Taktaharkány, 1992. október 7. Hideg Fcrencné (szül. Gulyás Edit, 1959.) Hegy alj a segítséget vár! Tisztelt Országgyűlési Képviselőink! A Tokajhegyaljai Szőlő- és Borter­melők Egyesülete a közelmúltban há­rom elnökségi ülésen foglalkozott a borvidéken kialakult helyzettel, és úgy határozott, hogy az országgyűlési képviselő urakat erről tájékoztatja, és egyben kéri is, hogy hathatós esz­közzel működjenek közre azok fel­oldásában. Ismerjük a TÁG.-i Borkombinát ve­zérigazgatója által Önöknek írt leve­let. A leírt javaslataival egyetértünk, ugyanakkor szükségesnek véljük ki­egészíteni azt a következőkkel: 1. A TÁG.-i Borkombinát privatizá­ciója a hegyaljai termelők körét ke­vésbé érinti, számukra megoldást az 1992. évi szüretkor döntően az nem jelent. A létrejött társaságokból csu­pán 2 jelentett be felvásárlást a Disz­nóké RT. - és a Rajzos Megyer RT. na­gyon korlátozott területekre (20-20 hektár), valamint meghatározatlan mennyiségű aszúszemre. 2. A TÁG.-i Borkombinát az illet­mény és bérszőlő területekről a termé­keket átveszi és akkor fizeti ki, amikor azt értékesíteni tudja. 3. A megalakult pinceszövetkezetek - feltétlen pozitív kezdeményezés ered­ményei - képesek a termék egy hánya­dának (kb. 40.000 hl) összegyűjtésére, tárolására, de pénzügyi és piaci helyzetük teljesen megoldatlan. 4. A Borkombinát a megállapított költségek egy évre előre történő kifi­zetése esetén végez a termelőknek bérfeldolgozást, bértárolást - és u- gyancsak így tudja a mustsűrítést és a borlepárlást is végrehajtani. A kialakult rendkívüli helyzet az or­szág leghíresebb borvidékén a ter­melők teljes kilátástalanságával jár e- gyütt. A termelők, a termelőket integ­ráló szervezetek és tíz érdekképvisele­tek együttesen azt érzékelik, hogy To- kajhegyalja semmiféle indokolt meg­különböztetést nem élvez, az ország többi borvidék ének szintjére silly- lyedt, sőt rosszabb közgazdasági hely­zete miatt a leghátrányosabb borvi­déki területté vált. Bizonyság rá, hogy 500-800 hektár szőlő - kivágás nélkül - ez évben már műveletlen maradt, ugyanakkor kérdéses az, hogy a mű­velt területek szürete megtörténik-e? Egybehangzó az a vélemény, hogy az állam teljesen magára hagyta a borvidéket, mert az aszút és a leg­kitűnőbb 19 cukorfok feletti termékek közraktárra történő felvásárlását sem kezdeményezte. Javaslatunk és kérésünk a képviselő urak felé a következő: 1. Az állam a borvidéki termelés fenn­tartását - az átmeneti időben - segítse azzal, hogy a legkitűnőbb termékek felvásárlását állami garanciával biz­tosítja /aszúszem és 19 fok feletti különleges minőségű szőlő/. Ez évben ez 150-200 millió forint. /Ez az egyetlen megoldás a tömeges szőlőel­hagyás megakadályozására./ 2. A pinceszövetkezetek részére ked­vezményes forgóeszközhitei biztosí­tása elengedhetetlen. 3. Minden szinten elő kell segíteni a piacbővítést, a termékek bármilyen re­lációban való piacra jutását. A reklám és propaganda tevékenységre, marke­ting munkára évi legalább 100 millió forintot kell biztosítani a borvidéken, arányos elosztásban az érdekeltek között. 4. A termelők sűrítménykészítési és borlepárlási kezdeményezéseit elő kell segíteni azzal, hogy mentesíteni szükséges őket a szőlőfeldolgozás költségeitől és az előrefizetés terhétől (50 millió forint), ugyanakkor meg kell finanszírozni a sűrítménykészítés és a borlepárlás alapanyag nélküli költségeit. 5. Támogatni szükséges a szőlő- kataszterbe nem tartozó területek se­lejtezését és más művelési ágba való átadását, hektáronként 50.000 forint. /1992-ben 500 hektár 25 millió forint/, ugyanakkor lehetővé kell tenni korlá­tozott területeken az újratelepítés megvalósítását évi 50 hektáros volu­menben /1 mFt/ha, 50 millió Ft/év./ Javaslataink jelentős hányadát dr. An­tall József miniszterelnök úrnak, il­letve dr. Gergátz Elemér miniszter úr­nak ez év elején átadott petíciónk már tartalmazza. Jelen levelünkben az azokban indokolt módosításokat vég­rehajtottuk. Nagyon kérjük Képviselő Urakat, hogy szíveskedjenek a borvidék - átmenetileg súlyos helyzetén - a leírt javaslataink figyelembe vételével se­gíteni, hogy a termelői alapok vissza­fordíthatatlanul súlyosan ne károsod­janak. Szíves támogatásukat és intézkedésü­ket várva, Tisztelettel: Czakó Béla dr. Kardos János az egyesület elnöke az egyesület titkára Pápábbak a pápánál! Hozzászólás a miskolci utcanév változásokhoz Tisztelt Szerkesztőség! Isten bizony, mondom - kisnyugdíjas létemre - sokkal fontosabb gondom- bajom is van, mint a parlamenti kakasviadalok, a médiatörvény, vagy a miskolci utcanevek körüli macska­egér harc! De miskolci polgár létemre kénytelen vagyok felmordulni néha, legalább egy „Nana!” erejéig, ha olykor-olykor „felspannolják” kötél­nek éppen nem nevezhető idegeimet! Mert, ha megválogathatnám a vita­partnereimet! Ha mindig olyan nemes lélekkel kellene szópárbajt vívni, mint G M. Úr, akit, dacára annak, hogy véleményünk sok mindenben nem egyezik, mégis, magas színvonalú vi­takultúrájáért mélységesen tisztelek, és becsülök! Jó, én elhiszem, hogy Kun Béla, Marx Károly, vagy Favári Sándor neve a magyar, illetve a világtörténelem egy szakaszát fémjelzi! De kérdem tisztelettel: miiyen szakaszát?! Azután: anno dacumál, a polgárok beleegyezésével változtatták meg az utcaneveket, és új, szokatlan, idegen­hangzású utcanév-táblákkal ékesítet­ték fel szép, de kissé koszos váro­sunkat? Ugye nem! Annak idején, az utcanevek megváltoztatásáról „ott fönt” döntöttek! No, nem a mennyek­ben, attól valamivel cseppecskét lennebb! Éppen ezért, „még sötétedés előtt" (Észak-Magyarország, 1992. jul. 16. Cs.A.-IIol van sötétedés?-) a polgárok többsége akaratának meg­felelően be kellene fejezni a „rendsz­erváltást az utcanevek megváltoz­tatása terén is! Mégpedig három ok­ból. Első: esztétikai szempontból. Illyés Gyula utca szebb, mint a Schönhcrz utca. Pósa I.ajos utca kedvesebben hangzik, mint Komját Aladár utca. Vitéz utca szimpatikusabb, mint a Par­tizán utca! Mivel én is hajdú-ivadék vagyok, a Hajdú utcát jobban szívlelem, mint a Favári Sándor ut át. Aztán: melyik illik jobban ide: a Kulinyin, vagy a Nagyszebeni utca? Nézzük a második, a gyakorlati okot. Szűk két év múlva országgyűlési és helyhatósági választások lesznek. Úgy mutatkozik, hogy sok hon- és városatya „elenyészik a feledés homá­lyában”, de mi, városi polgárok, itt maradunk ám! Ne csináljunk hát fél­munkát! Olyan utcaneveket kérünk és várunk, amelyek évtizedekig (évszázadokig) időtállóak. Például: Rákóczi, Pósa I-a- jos, Erkel, Vízirózsa, vagy Erzsébet királyné, stb. utcák. I.Gy. Úr az Észak-Magyarország ez évi, szeptember 8-i számában ne­hezményezi, hogy a Szőnyi Márton utca nevét Mányoki Ádám utcára kívánják változtatni. Azért esik Neki rosszul, mert szerinte már van Miskol­con Mányoki Ádám utca. Igaza van, tényleg létezik, irányítószáma: 3533. Jó, legyen! De: ha maradunk a fes­tőknél, ugyan már van-e utca eln­evezve Mészöly Gézáról, Zichy Mihá- lyról, Bruck Lajosról, Ébner Lajosról, stb.! Pedig róluk a díszkötéses „Mag­yar Művészek Albuma” is megem­lékezik! (Révai Testvérek. MDCC- CLXXXV1I.) Benczúr Gyulának, Babits Mihálynak, Erkel Ferencnek csak Szirmán jutott hely (irányí- tószám: 3521), Kodály Zoltánnak meg csak Perecesen -3518-, ami Miskolc- nak Miskolc ugyan, ámde valahogy azért mégse Miskolc! (Kosztolányi, Zilahy még ennyit se érdemelt!) Vagy esetleg: melyik hangzana szebben: Szőnyi, vagy Ajtósi Dürer utca! (Boc­sánat! Észak-Magyarország szept. 8.) A harmadik szempont: máshol is volt - ilyen, amolyan - rendszerváltás! A „Nagy, Diadalmas, Legyőzhetetlen”- ben Volgográddá kereszteltek át egy várost! (Mit szól ehhez „odalent” a Proletáriátus Nagy Vezére?) Szverd- lovszkból lón újra Jekatyerinburg! (Tán csak nem Nagy Katalin után?) Na, és az a Leningrad? Visszaalakult Petrográddá? Nem, még visszább! Az új neve: a régi, azaz: Szankt Peter- burg! Hát akkor érvényesüljön végre nálunk is a választópolgárok józan többségének szava, és akarata! Ne legyünk már okosabbak! Ne akarjunk pápábbak lenni a pápánál! Mert erre - jó magyar szokás szerint - eddig még csak ráfizettünk! Még mindig azt nyögjük! Őszinte tisztelettel, egy miskolci pol: gár: Csörnök Jenő Miskolc Kárpótlást! Tisztelt Sepsey Tamás Elnök Úr! A kárpótlással kapcsolatos intézkedések arra kész­tetnek, hogy a sajtó hasábjain közöljem pana­szomat, és azokét is, akik velem és testvéreimmel együtt sérelmet szenvedtek. A Rákosi rendszerben ingó vagyonúnkat diktatórikus módszerrel beeról- tették a járásoknál megalapított „Mezőgazdasági Gépállomásokra.” Ez 1952-ben történt. Mi négyen vagyunk testvérek, szüléink megfeszí­tett munkájukkal szereztek egy „bércséplő gar­nitúrát”. Ezt az ingó vagyont, melyet akkor 50 hold /katasztrális/értékben számolta be az Adóhi­vatal adózás céljából, 1952-ben minden ellenszol­gáltatás nélkül elvették. Ezzel családunk megél­hetése válságosra fordult. A tizenéves testvérek közül hárman vándorbotot vettünk a kezünkbe, hogy meg tudjunk élni. Azó­ta ketten rokkantnyugdíjasok lettünk. Kárpótlást soha nem kaptunk, igényünket határidőn belül a Kárpótlási Hivatalnak elküldtük. Sérelmezem testvéreim, valamint hasonló körül­mények közötti károsultak nevében azt az eljárási módszert, amellyel ügyünket jelenleg kezelik. Pl. sem megyei, nem országos levéltárban nem buk­kantunk semminemű adatra, így például két, idős­korú ismerőssel kellett tanúsítani volt tulajdo­nunkat, mert a helyi, azaz a Dombrádi /Szabolcs- Szatmár megye/ Polgármesteri Flivatal elzárkózott ettől, hivatkozva arra, hogy a Hivatalnak ehhez nincs joguk. Bennünket 1952-ben ért a károsodás, azaz 7-8 évvel korábban, mint a földtulajdonosokat, akik­nek már több mint egy éve megkezdték a kárpót­lási jegyek kiküldését, illetve kárpótlásukat. E rétegnek sérelmes az, hogy nem veszik fi­gyelembe a sorrendet. Úgy gondolom, akiket ko­rábban ért károsodás, azt nem illik háttérbe szorí­tani. Háda Géza Miskolc, Kurucz u. 19. sz. Gyújtogatok- Végre megszületett a városi közgyűlés rendelete a tűzgyújtásról, mármint a kerti hulladék elégetéséről. Ki ellenőrzi a betartását, jut eszembe először? Mert egy rendelet;... Ha betartják, úgy jó, de nem tartják be, mondjuk a Tapolca-környéki zártkertekben. Már mezőőr sincs, mely hivatal legalább látszatát keltette az őrzésnek és a rend­tartásnak. Ezeken a helyeken nincs is szervezett szemétszál­lítás, tehát lehetséges a gyújtogatás. Gyújtogatnak is, egész évben, de leginkább a jó, friss tavaszi, madárhangtól zengő levegőben, amikor a városi ember nagy lélegzetekkel tisztítja tüdejét, a méhek tisztuló-repülésre özönlenek kis a kaptárokból és megkezdődik az üdülési főszezon. Milyen érdekes és csodálatos egybeesés. Tapolca, az országos üdülőhely, városunk egyik gyöngyszeme füstben áll. Persze a leszálló légáramlat a hibás, amely lekényszeríti a keserű, fojtó, köhögtető, szemet csípő, mérgező füstöt, s épp az üdülni, gyógyulni vágyók orra alá. Ezek a szerencsétlenek a tiszta hegyi levegőért jönnek ide. Na meg a rendelet is hibás. Nem köti ki, hogy csak abszolút száraz „szemetet” szabad égetni. Ezt egy indián tudja, a sápadt arcz nem. A füst nem minden esetbe húzódik le a völgybe, van amikor tej-szerű és színű rétegben úszik fölötte és a Junó Szállónak csak a felső emeletei emelkednek ki a füstfelhőből. Sajnos olyanok is tartanak kiskertet, akiknek ah­hoz sem ismeretük, sem intelligenciájuk nincs. Nem ismerik a komposzt-készítést, s nem tudják, hogy az milyen érték. Szemétnek vélik a szer­vesanyagot, meggyújtják, az meg égdegél, mert nyirkos, zöld növényi részeket is tartalmaz, így hát órák hosszat eregeti a fojtó füstöt, aminek a fel­soroltakon kívül van még egy olyan tulajdonsága, hogy soha nem a gyújtogató orra alá száll, hanem szélesen elterülve több tucat szomszéd életét is megkeseríti. A gyújtogató, a széllel ellentétes irányban áll. Nála, ott belül, minden rendben. Olyan ez mint amikor a parkoló autóból, - óvatosan, körülte­kintve, - kiöntik a hamutartó tartalmát a földre, de bent, a kocsiban, minden rendben. A gyújtogató felbuzdulva a szemételhárítási láztól, tűzre dobja a rossz cipőt, a műanyagdobozt, zacskót, az elnyűtt nadrágot, s mindent még azt is ami nem éghető. Hátha. Pusztuljon ami nem kell, jelszóval. A legtöbb lesipuskás is. Amikor nem látják, - gondolja, - eldobja, jó messzire az el nem égett konzerves-, vagy festékes dobozt. S, repül a dobozka; ki tudja hol áll meg? A szerves hulladék minden kertben hasznosítható. Aki ezt tagadja; nem ért hozzá. A szervetlent pedig egy nyűtt reklámszatyorban le lehet vinni, - haza­felé menet - a legközelebbi szemétgyűjtőig. Ennek kellene érvényt szerezni és Tapolca kör­nyezetében egyszerűen megtiltani a szemét- égetést. Megtiltani és kikényszeríteni, ha már en­nyire híján vagyunk a szakismeretnek és az intel­ligenciának. Pöcsik István Miskolc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents