Észak-Magyarország, 1992. október (48. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-17 / 246. szám
8 ESZAK-Magyarország 1992. Október 17., Szombat ÉM-hétvége/Riport Miniszter a kemencénél A Rakacai-tó merő iszap Vizet, utat, tanító nénit! Parancsoljon, miniszter úr! Hajnalhasadtával Mili néni be- fűtött a kemencébe. Vénasszonyok nyarának kellene lenni most, október delén, de kutya hideg van, a hőmérők mínusz 5-öt mutattak Edelényben. Mili néni kezének igen jól esett már a gyújtós pici lángja is. Percnyi meleg. Amikor lángra kapott a hasáb, megkerülte a nyárikonyha egyiptomi oszlopát, fellibbentette a kelő kenyértészta felül a habfehér házivásznat, elégedetten bólintott. Jó lesz, jöhetnek. A tejfölt, a túrót, a zsírt is fölleltározta még a széna é v e 1 . „Gyertek, mert minden készen lesz”- jutott e- szébe a bibliai mondás. És jöttek. Szállin- góztak lassacskán. E- lőször a váró s b é 1 i e kj aztán az ide- g e n e k . Nyolc órára a nagy ház konyhájában is vígan lobogott a tűz a cirádás öntöttvas kályhába. Itt majd megmelegedhet, aki akar. Sokszor látta már ezt a kályhát, meg a két szobait, a még dísze-' sebbeket, mégis elmerengett egy picit azon, amit hallott. Nemrégiben vett egy ilyen kályhát valaki a MÉH-telepen valami kétezer forintért, súlyban. Jó lesz majd a présházba. Még alkalma sem volt kivinni, amikor meglátta egy frissiben lett gazdag ember és azon nyomban 80 ezer forintot kínált érte. A komának földbe gyökerezett a lába, de nem mutatta ki, hanem foghegyről odavetette: annyiért nem, többet adnak majd ezért. A tájház udvarát közben elözön- lötték a vendégek. Megérkezett a miniszter: Keresztes K. Sándor, Keresztes K. Sándor a környezetvédelmi és település- fejlesztési tárca gazdája. Eljöttek vele közvetlen munkatársai is. Nagy Attila, Edelény polgár- mestere fogadta őket a kiskapuban, majd Csomós József esperes, a Csereháti Településszövetség ügyvezető elnöke köszöntötte a vendégeket, kezet fogott velük dr. Orosz Gábor, a köztársasági megbízott általános helyettese, Dr. Hatvani Zoltán országgyűlési képviselő, a környező falvak polgár- mesterei... Lukács László edelényi könyvtárigazgató, a Borsodi Tájház gazdája látván a meleg autókból a dermesztő hidegbe kilépő, a hosszú úttól elgyötört emberek színe változását, azonnal Mili néni kemencéjéhez invitálta őket. Ke- nyérlángos, sok túróval, tejföllel, forrón. Az edelényi tévések premierplánban közelítették a jó paraszti étket nagy élvezettel fogyasztó pestiekhez és akkor sem távolodtak, amikor a vendégek belekortyoltak Istenhegy fehér és vörös borába. Semmi fintor, láthatják majd este áz edelényi csatorna nézői, hogy borukat még egy miniszter sem veti meg. Keresztes K. Sándort és kíséretét aztán elkalauzolták a nagymúltú, sanyarú jelenű Coburg kastélyba. Az autók meg sem álltak, csak körbementek a kastélyparkon. Az egyik kocsiban pedig ott ült dr. Fehérdy Tamás, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnöke is. Ö is tudja, mindenki tudja: ezt a nagy értéket meg kell menteni és mielőbb hasznosítani. Pénz kellene és nagyszerű ötletek. A miniszter BMW-jét egész kocsikaraván követte a Rakacai-tóig. A falvakban lassítottak, az emberek meg csak néztek: mi ez itt, márkafelvonulás. Reklám az Opelnek, a Samarának, a Mitsu- bitsinek - a Trabantnak? Amikor a víztározó gátjára értünk, megfigyeltem, a BMW megtorpant egy picit. Mintha mellbe vágta volna a látvány. Ez az! Lássák csak! Kincsek vannak mifelénk, a mi többszörösen hátrányos vidékünkön. Lássa csak a miniszter úr, hogy miért kiabál, jajveszékel évek óta a Cserehát. A vízügyi hivatal gátvégi házának panorámás tárgyalótermében dr. Senánszky Miklós állatorvos, Szalonna polgármestere köszönte meg a településszövetségnek, hogy minisztert köszönthet ezen a tájon. Keresztes K. Sándor pedig elmondta, mint egykori regionális településfejlesztő szakember és mint miniszter is érdeklődik az itteni dolgok iránt. Nem kellett csalódnia, hiszen özönlöttek felé az információk. Kocsánné Marót Éva településtervező röviden felvázolta az 1962- ben „épült” víztározó elsődleges feladatát. Tudniillik azért van a tó, hogy szabályozza a Bódva folyó vízszintjét és ilymódon ivóvízzel lásson el egy sor falut. Mert a tó vize - kis közbeavatkozással - ivóvíz. És felvázolta a tó másodlagos szerepét: tízezreknek nyújt kikapcsolódást, pihenést. Nagy Sándor, az ÉRV műszaki igazgatóhelyettese és dr. Pados Imre, a Miskolci Vízügyi Igazgatóság igazgatója megkongatta a vészharangot. Elmondták, hogy harminc évvel ezelőtt félbemaradt ez a beruházás, nem készült el az iszapcsapda és nincs partvédelem az északi oldalon. Ezért aztán az öt és fél millió köbméteres tóban 1,1 millió köbméter az iszap. Van a tóban nitrát, ammónia, hínár, az egykor krisztálytiszta víz a de ami sok, az sok. A három falu lakossága nem tesz ki ezret, nem sok a pénzük és mégis nekik kell gondoskodniuk a tópartiakról. Nincs a víz mellett ivóvíz, nincs szennyvízelvezetés, nincs kemping, csak vadkemping, nincs rendőr, csak sok csavargó... A faluk kútjairól viszik hektoszám a vizet az üdülőtulajdonosok, nekik kell összegyűjteniiik a szemetet, hozzájuk szaladnak, ha kirabolják a víkendházakat... Az üdülőkön behajtott adók nem elégségesek, a saját költségvetésükhöz kell nyúlniuk. Segítséget kérnek. A tornanádaskai gyermekotthon igazgatója, Kerekes Ferenc két kérdésben kért segítséget. Elmondta, hogy többször is elfogtak már fatolvajokal, akik évszázados, védett fákat vágtak derékba az arborétumban vagy azért, hogy a hársfavirágért ne kelljen magasra mászni, vagy csak hogy elvigyék tüzelőnek. Lefényképezték a tolvajt a fényképet elküldték a rendőrségnek. A tolvajok azóta is a markukba nevetnek, mert a rendőrség az értékes fát egyszerűen beköbözle és gyenge minőségű tűzifának minősítette. így a lopás nem érte el a kétezer forintot sem fejenként és enyje-bejnyével ért véget a malőr. Elmondta még, hogy Szlovákiától szennyesen érkezik meg a Bódva és a tornai cementgyárban valami nagyon büdöset égetnek. Kérte, nézessen utána a miniszter... Ekkor fölállt Köteles László, a pozsonyi parlament szenátora és környezetvédelmi bizottságának tagja:- A kassaiak a nyáron kiitták a Bódva vizét, alig csordogál benne valami, így nem hozhat szennyet. A tornai cementgyárat nemrég megnéztük, semmi mást nem égetnek ott. Nyugaton a mészport alkalmazzák a savanyú esők okozta károk megszüntetésére. Mész- por jön csak át a határon. Ingyen Ezt a tavat meg kell menteni! „nemkívánatos” minőségkategóriába tartozik. A két mérnök ismertette a miniszterrel a megmentés terveit. Lépésről-lépésre a halaszthatatlant és a hosszú távút (a vízgyűjtő terület meliorációját). Nem jöttek zavarba a miniszteri kérdéstől:- Mennyi pénzből lehetne megoldani?- Az első ütemhez elég lenne 80 millió. A kettő együtt 155 millió forintba kerülne. Meszes, Martonyi és Szalonna polgármesterei' elmondták, nagyon jó, hogy itt ez a szép tó, kapják tőlünk - mondta a jóhumorú szomszéd. Keresztes K. Sándor szellemi és anyagi segítséget is ígért a tókörnyékieknek váltig hangsúlyozván, hogy manapság a minisztériumok csak az öntevékeny társulásokat díjazzák. Ez a térség most valamivel többet kap a költségvetésből, de jól tudja, még ez is kevés. Ha vízminőség javításról van szó, a minisztérium elvi segítséget feltétlen ad. Javasolta, hogy minél több jó projekttel bombázzák a tárcákat. Köztük az övét is. Jó hosszú az út a Rakacai-tótól Gagybátorig. Meg jó keskeny és jó gödrös. Pedig kátyúzott egy picit a közúti igazgatóság. Ötszáz méterrel még többet is Gagybátorban, hátha sétálni akar a miniszter. Csomós József esperes úr házának egyik szobájában van a településszövetség irodája. Van fax, számítógép - és kurblis telefon. Az itt tartott tanácskozáson egyedül Sztahura László, a MATÁV miskolci igazgatója tudott fix-jól mondani: - Két éven belül a legkorszerűbb távközlési rendszerrel látjuk el Abaújt. A Cserehát minden állomását automatizáljuk és újabb bekötésekre nyílik mód. Dr. Gadóczniné dr. Fekete Éva, a településszövetség elnök-helyettese elmondta a miniszternek, hogy terület- és gazdaságfejlesztési irodát szeretnének nyitni. Lennének animátorok - profik és munkanélküli fiatal diplomások -, lenne nagyszerű hely a gagy- vendégi kúriában, de nincs elég pénz, hiszen a szövetséget senki sem dotálja. Az iroda (humánmenedzselés mellett) elsősorban a térség gazdaságát lenne hivatott megszervezni. Fogadná azokat a külföldi ajánlatokat, amelyek révén valamiféle modellé válna a Cserehát: hogy lássák Kelet-Európábán, hogyan kell egy szegény vidékből módos régiót csinálni. G. Nagyné dr. Maczó Ágnes országgyűlési képviselő vizet, utat szeretne mielőbb. Bírálta a mostani pályázati rendszert, amely megköveteli a helyi anyagi erőt. „így a tehetősebb települések jutnak előnyhöz.” A képviselőnő hangsúlyozta, hogy egyedileg kell tárgyalni az Árkához hasonló piaci faluk telefonjainak ügyéten. De még ennél is fontosabbnak tartja, hogy az elzárt hegyi falvakban legyen egy tanító, aki írni, olvasni és számolni tanítja a gyerekeket. Azt a néhány kicsit, akinek nagy gyötrelmet jelent távoli iskolába menni, mondjuk télen, hóviharban, amikor a busz sem jár. Kis parlamenti belügyi-külügyi vita Gagybátorban. G. Nagyné dr. Maczó Ágnes független. Hatvani Zoltán SZDSZ-es képviselő településfejlesztési törvényt és a térség pozitív elbírálását kérte, továbbá a határátkelők nemzetközivé tételét, más helyeken pedig határnyitást. Köteles László pozsonyi képviselő azt mondta, ennek csak magyar oldalról vannak akadályai. Dr. Orosz Gábor kontrázott: legfrissebb információi szerint in- nenről zöld az út, de a szlovákok most nem akarnak átkelőt nyitni. Haragszanak. Ebéd a kastélyban Ebédre hívnak a felsővadászi Rákóczi-kastélyba Fotók: Farkas Maya A felsővadászi Rákóczi-kastély- ban megcsörrent a telefon: a kormányfő titkársága továbbítja Antall József üzenetét, hogy Keresztes K. Sándor miniszter úr nélkülözhetetlen az esti megbeszélésen. A Dunánkról lesz szó. Dr. Papp Lajos, a kastélyiskola igazgatója egy kissé elszomo,- rodolt, mert mint veretes-humoros pohárköszöntőjében mondta „A falunk 1279-től jegyzett település, de utoljára 1608-ban fordult meg itt ilyen magasrangú vendég.” A kiváló pedagógus három mondatban megvilágította, hogyan nevelik a vadászi gyerekeket. Értette •mindenki, kísért itt Rákóczi Zsig- mond szelleme. Rákóczi Zsig- mondé, a kiváló gazdaságpolitikusé, a Rákóczi vagyon megalapozójáé, azé az emberé, akitől a fejedelmi ág elindult. Kevesen tudják róla, hogy mecénálta a Vizsolyi Biblia kiadását is. Háziasszony volt az ebédnél dr. Pappné, Klára asszony, segítői a szép kis nyolcadikosok: Párái Anikó, Nagy Anita, Hoskó Orsolya, Demeter Erika.- Láttatok már minisztert?- Nem.- De hiszen most ^láthatjátok.- Nem merünk felnézni, nehogy elejtsük a tálcákat.- Jó itt élni a Csereháton?- Jó lenne, ha lenne friss kenyér, meg ruházati bolt. Mindahányan jó tanulók, továbbtanulnak.-Túl messzire azért nem megyek, ha diplomám lesz is. Még Miskol- cig sem. Bárcsak egy jó kis város lenne Vadász! A miniszter távozása előtt pohárköszöntőt mondott:- A miniszterségben az a jó, hogy olyan emberekkel és tájakkal ismerkedhetek, akikkel, amelyekkel cnélkül talán soha. Itt olyan energiák vannak, amelyekre támaszkodhat a kormány, az ország. Ez optimizmussal tölt el. Ha a csereháti szellemben gondolkodunk tovább, ez hasznára válik az országnak és a térségnek is. Köszönöm a meghívásukat, a vendégszeretetüket, hogy közelebbről megismerhettem önöket.. Az oldalt írta: Lévay Györgyi Mili néni sütögeti a kenyérlángost
