Észak-Magyarország, 1992. október (48. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-15 / 244. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1992. Október 15., Csütörtök Új keletű kutyavásár Az apróhirdetések között újabban egyre több olyan felhívás olvasható, amelyben kétségbeesett gazdik keresik elveszett négylábú kedvenceiket. Megfigyeltem, hogy ezek a kutyák mind, kivétel nélkül fajtiszták, esetleg törzskönyvezettek. Saj­nos egy hete én is beléptem az ilyen hirdetésfela­dók sorába. Mit tesz ilyenkor az ember? Érdeklő­dik tapasztaltabbaktól, állatorvostól, sintértől, is­merősöktől. A tapasztalat azt mutatja, hogy új „iparág” születésének vagyunk tanúi. Mivel már nemcsak kertes házakban, hanem bérházakban is tömegesen tartanak kutyát, egyes emberek ezt szinte kihívásnak tekintik. Vannak ugyanis olyan „tiszteletreméltó” illetők, akik rendszeresen azzal töltik szabadidejüket, hogy kifigyelik, majd elcsal­ják az ebeket. Ilyenkor a kétségbeesett gazdik sza­ladnak fűhöz-fához, hirdetést adnak fel - ami per­sze, ha expressz jelenik meg, nem két forintba kerül - és talán magas jutalom ellenében vissza­kaphatják a „becsületes megtalálótól” kedvencü­ket. Az is előfordul, hogy hiába minden fáradozás, pénztárcát nem kímélő kutatás, mert a rabló már túladott a hozzákerült állaton. Vajon azoknak, akik ezzel foglalkoznak, van-e ku­tyájuk? Elgondolkoztak-e valaha azon, milyen érzés valakit (akár egy ebet is) megszeretni, ra­gaszkodni hozzá, majd elveszíteni? Mi lehet az ilyen embereknek a szívük helyén? Emberek egyáltalán? Biztosan, hiszen ilyen aljas dolgokra egyetlen állat sem képes. Bízom benne, hogy soraim felhívják kutyatulaj­donos társaim figyelmét és ha kedves nekik négy­lábú barátjuk, jobban vigyáznak ezentúl rá, vagyis nem hagyják felügyelet nélkül, nehogy úgy jár­janak mint én és még jónéhányan. Remélhetőleg a nagyobb odafigyelés, óvatosság megteszi a magáét és rontani fogja a kutyapecérek esélyeit és üzletét. Farkas Attiláné Miskolc Láb alatt Hajdan két telefonfülke állott a miskolci MSZB téren (most Mindszent tér), melynek nyomát csak a hátrahagyott lábazat őrzi. Nem két­séges, hogy láb alatt van, hiába igyekszik zöld gizgaz mögé bújni. Fotók: Fojtán László- Szerkesztői üzenetek ­Lovász Attila, Miskolc: Az Akkumulátor- és Szárazelemgyár Zsigmondi utcai telephelyét már­ciusban felszámolták. Jogutódja, a Sztavil-Ker BT. (Akku Márkabolt), amely a Szentpéteri kapu 11. szám alatt található. Garanciális igényét - amennyiben igazolni tudja, hogy a Trabant akku­mulátort a fenti telephelyen vásárolta - a BT-nél érvényesítheti. * B. István, Kazincbarcika: A nemzeti gondozási díj iránti kérelem benyújtása nincs határidőhöz kötve, de a díjra 1992. augusztus 1-től csak az jogosult, aki igényét a törvény hatályba lépésétől számított 90 napon belül, tehát legkésőbb 1992. október 19- ig előterjeszti. A későbbi igénylők a benyújtást követő hónap első napjától számíthatnak az 5000, illetve a 2500 forint folyósítására. * „Mozgássérült” jeligére: Miután a súlyos fogya­tékosságban szenvedők a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. tv. alapján adókedvezményben részesülnek, ön a levelében leírtak alapján 1992. január 1-től keletkezett jövedelmére adóalapot csökkentő kedvezményt vehet igénybe. A parkolás köntösébe bújtatott adóról Gyermekeimnek mindig mondom - három kereskedelmi szakmát válasz­tott -, hogy vegyenek példát a keleti népekről, akik azt tartják: nincs elad­hatatlan áru, csak meg kell keresni a vevőt. Lám, itt a példa, mármint az a parkolási rendszer, amit egy izraeli cégtől vásárolt Miskolc. Enyhén szól­va is aggódom. Hogy miért, vegyük sorba. Az önkormányzatnak az az albizottsá­ga, amelyik ezzel a vásárlással volt megbízva, vajon kellő mértékig alku­dott? Mert közismert dolog, hogy ott nagy sértés, ha nem alkudozik leg­alább egy félórát a vevő. Jó árut vet­tek-e? Nagy kérdés egy olyan ország­ban, ahol a KRESZ szabályai ivódtak belénk évtizedek óta, még akkor is, ha nem mindig tartjuk be. Bár írta az újság, hogy 150 frekventált helyen lehet kapni blokott, de hogy hol, azt nem találtam. Hiába, ilyenek a vidékiek, az istennek sem tanulják meg az utca- és üzletneveket. Aztán tudják-e a tisztelt városatyák, hogy mit is jelent a fizetett parkírozó? Azt, hogy ott őr vigyáz a kocsira, aminek ha baja esnék, őt lehetne fe­lelőssé tenni. De most kit lehet fele­lőssé tenni, még ha kék mezőben par­kírozok is? Ha nem találok frekven­tált helyet és leállók, jön az ellenőr, adja a parkírozójegyet plusz a bünte­tést. Azt mondják meg nekem, hogy ha a jegyért kell mennem a városba, vagy körözök, míg útitársam dolga - végeztével visszatér, nem ugyanolyan rossz lesz Miskolc levegője? Vagy minden jegyvételkor pár köbméter tiszta levegő érkezik a város fölé? Tisztelt uraim! Ez nein más mint búj­tatott adó! Aggódom azért is, nehogy valakinek eszébe jusson a járókelőlá-e is kivetni ilyen alapon mondjuk a járdabérletet, mert koptatják a közös vagyont, és fo­gyasztják az oxigént, s hogy meg ne tudja véletlenül a pénzügyminiszter úr ezt a szisztémát, mert egyszer csak kikiáltják, hogy kis hazánk egész terü­lete parkírozóhely, melyért havonta minden magyar állampolgár x forintot fizet. Mert olyan nincs, hogy valaki ne tartózkodjék valahol, ha csak éppen nein űrrepül. Javaslom az önkormányzatnak, hogy építsenek a város szélére, a frekventált helyekre hatalmas fizető-parkírozót és hozzávezető tömegközlekedést. Pénzt csak olyanért fogadjanak el, amiért adnak is valamit. Máskor, ha új szisz­témára lenne szükség, tegyenek közzé pályázati felhívást, mert hasonlót na­ponta legalább egyet produkálok, azt is megvallom olcsóbban. Egy jó tippem máris van: tiltsák ki a város belterületéről a belső égésű mo­torokkal üzemelő járműveket. A város térképén jelöljék kékkel. A kék határán hozzanak létre több kerékpár kölcsönzőt. (Aki nem tud kerékpározni, az kocogjon: huss, hajts az életért) Ezért a tippért, no meg a hozzátartozó egészségügyi reklám- szövegért most nem számolok fel pénzt, csupán annyit kérek, hogy az amúgy is nehezen élő, az ország gaz­dasági változásait talán legnehezeb­ben átélő Borsod megyei embereket ne nézzék szellemileg is fogyatékos­nak. Gábor Áron Tiszakeszi Könnyű másokról ítélkezni Válasz a Kell a szigor című írásra Obsitos az újoncokhoz Érdeklődéssel hallgattam a napokban a Miskolci Rádióban a fiatal hadköte­les ifjak sorozásáról szóló riportot, amelyben megszólalt egy bevonulás előtt álló fiatal is. Mint elmondta, szívesen vonul be 19-20 évesen, hogy eleget tegyen egy éves katonai kötele­zettségének. Meglepett kijelentése, egyben örömmel töltött el, mert bi­zony az elmúlt években ilyesmit alig­ha hallhattunk, tapasztalhattunk. Fiúk! Jól látjátok, hogy a legnagyobb békeidőben is szüksége van a hazának katonára. Az első világháború előtt - ahogy apáink elbeszélték - a magyar fiúkat a monarchia legtávolabbi vi­dékeire vitték három évre. Most, le­hetőleg a lakóhelyükhöz közeli ala­kulathoz kerülnek az újoncok. A tarta­lékosok behívása is egészen más, mint a mi időnkben volt, hiszen például az érintettek hat hónappal előre értesül­nek az újabb szolgálatról. Nekünk an­nak idején huszonnégy óra alatt kellett bevonulnunk. Török Géza Miskolc Szentandrási Erzsébet Budapestről nem tudhatja, mert a fővárosban vi­szonylagos burokban élnek, hogy mi­lyen viszonyok uralkodnak Borsod­ban a munkalehetőségek terén. Akkor hát hogyan mer ítélkezni a Borsodban élő munkanélküliekről, hogyan meri mindnyájukat egy kalap alá venni? A- ligha lehet fogalma a helyi viszo­nyokról. Ő csak ne tapsikáljon a kor­mánynak, amely ilyen-olyan címszó alatt sokézer ember életét nyomorítja meg, kilátástalanná téve helyzetüket. Nagy sikk mostanában az előző rend­szert, a kommunistákat szidni. Én nem értek a politikához, és nem is érdekel, de a családommal együtt csak azt ér­zem, hogy ez a kormány nem a kisem­berek érdekeit képviseli és nem is érdekli azok sorsa. A párom karácsonyi ajándéknak meg­kapta a munkakönyvét, mert a kisszövetkezet, ahol dolgozott anyag- beszerzőként, csődbe jutott. Én a hat hónapos kicsi lányommal gyeden vagyok és van két középiskolás gyer­mekünk, akiknek iskolába járatása szintén nem kevés pénzbe kerül. Sem­milyen más szakmában nem tud a fér­jem elhelyezkedni, mert középfokú szállítási vizsgáján kívül más vég­zettsége nincs. (Gk. vezetői engedé­lye). Kapja a kevés munkanélküli segélyt, a 12'ezer forintot. Szívesen el­menne dolgozni, mert ez az állapot pszichésen is megviseli, de az egy év alatt még lehetőséget sem ajánlottak fel új munkahelyre. Átképzésre is je­lentkezett, de az sem olyan egyszerű, amilyennek látszik, mert amíg nincs meg a megfelelő létszám, nem indítják a tanfolyamot. A párom hónapokon keresztül megpróbált mindent - is­merőseit is felkeresve -, hogy el tudjon helyezkedni, de úgy látszik, en­nek az országnak nincs igazán szük­sége szaktudással rendelkező dolgo­zókra. Név és cím a szerkesztőségben Gyér optimizmus Szinte naponta foglalkozik a sajtó a vízlépcső körül kialakult helyzettel, ám a közvélemény a számos informá­ció hallatán is tanácstalan. Külö­nösképpen akkor, amikor még egy MDF-es képviselő is szinte elkésett­nek tekinti az ügy újra- és újratár­gyalását. Azregész úgy néz ki, mintha mi mindent elkövetnénk, ám a szom­széd köti az ebet a karóhoz. Vajon az 1977-es szerződés nem volt elég világos? Abban feltehetően pon­tosan meghatároztak mindent, még a Duna elterelését is. Ha nem, hát ho­gyan lehetséges az, hogy a szlovákok mégis hozzákezdtek? A szerződés aláírása óta sok-sok év telt el. Saj­nálatos, hogy csak most jött rá a kor­mány, hogy az ügyben lépni kell. Nem hiszem, hogy túlzottan optimisták lehetnénk a Duna és a környezet meg­mentését illetően, bár jó volna, ha mégis azok lehetnénk... Nyíri Kálmán Miskolc Történelmi határ A diósgyőri lokálpatrióták régi vágya teljesült, amikor a közelmúltban a DVTK stadion szomszédságában, a volt perecesi vasút naqyőrházi megál­lója közelében elhelyezték a „Diósgyőr történelmi határa'' táblát, melyen Diósgyőr városcímere látható. Válasz cikkünkre Az Észak-Magyarország szeptember 16-i számában „A putnoki szellem hídnál” címmel megjelent írásra az alábbi választ adom: Valóban sajnálatos, hogy a hídon a januári váratlan rongálódás miatt a közúti forgalmat nem volt módunk visszaállítani. Ennek oka - mint arról korábban a közvéleményt a sajtón ke­resztül tájékoztattuk -, hogy nemcsak a vasbeton-pályaszerkezet használó­dott el, hanem amint azt a statikai és diagnosztikai vizsgálatok dokumen­tálták, az acélszerkezet teherbírása is meggyengült, olyannyira, hogy a pá­lyalemez helyreállítása ellenére is súlykorlátozást kellett volna bevezet­nünk. Mindezek miatt a javítás költsé­gei meghaladták volna a 10 millió fo­rintot. A vizsgálatok birtokában a Miskolci Közúti Igazgatóság arra törekedett, hogy teljesen új felszerkezet épüljön, mely mind teherbírás, mind szerkezeti kialakítás szempontjából korszerűbb a jelenleginél. Erről folyamatosan tájé­koztattuk az érintett önkormányza­tokat is. Elkészültek a tervek, megsze­reztük a hatósági engedélyeket és mi­vel időközben nemzetközi hitelre nyílt lehetőségünk (EIB hitelkeret) a fel­szerkezet átépítésére az előírásoknak megfelelően versenyt írtunk ki. A ki­viteli szerződést a MÁV Hídépítő Kft.-vei megkötöttük ez évi forgalom­ba helyezési határidővel. Az előkészü­letek megkezdődtek. A régi hídszer­kezetet október közepéig elbontják és új felszerkezetet építenek, amely a problémákat véglegesen megoldja. Addig is kérjük az utazóközönség és az önkormányzatok türelmét és meg­értését. Huszár János ig.h. főmérnök Köszönet a véradóknak „A vér az élet, és az életnél nincs fon- | tosabb.” Szeretném megköszönni mindazok­nak az önzetlen emberbaráti hozzáál­lását, akik egy beteg fiatal édesanya gyógyulása érdekében 1992. szeptem­ber 15-én részt vettek a bódvaszilasi véradáson. Köszönöm továbbá a tele- i pülés polgármesterének, a szervezés­ben résztvevőknek és az egészségügyi dolgozóknak is a segítséget, a közre­működést. A beteg anyukának mie­lőbbi gyógyulást kíván a 120 véradó és a Vöröskereszt bódvaszilasi szer­vezete nevében: Galicza József né _____________________Bódvaszilas Á remelésből is sok(k) Nagy felháborodást keltett bennem a televízióban október 5-én bejelentett újabb áremelés. Ez már mindennek a teteje! Vajon a kormány ilyenkor gon­dol-e azokra, akik 8-9 ezer forintból élnek? Mert sajnos sokan vannak ilye­nek. Már nem is hiszem, hogy nem sportágként űzik az áremelést, mert minden héten emelnek valamit, csak az alacsony bérűek fizetését nem iga­zítják az inflációhoz. Jó lenne, ha csak egy hónapig cserélnénk fizetést a kép­viselőkkel, a miniszterekkel, hogy megtudnák, hogyan él egy szegény, dolgozó ember ilyen árak mellett, ab­ból a kis pénzből. Nem ingyenkonyha kell, meg Máltai Szeretetszolgálat. Ne koldusokat csináljon a kormány az emberekből, hanem munkát adjon és fizessék is azt meg. Úgy látszik, hogy a rendszerváltással megszűnt a közép­réteg és csak urak meg koldusok van­nak. Esetleg rövid időn belül lesznek. Bodnár Istvánná Tállya Fantomcég Közel egy hónapja, hogy csőtörést „hárít el” Miskolcon a Kabar u. 41-43. sz. házak előtt egy fantomcég. A mun­kálatok kezdetén mintegy 30-50 köb­méter mélységű gödröt ástak, eltorla­szolva a kiemelt földdel az utat. Tü­zelő, gázpalack, szemétszállítás azóta lehetetlen.A feltárt gödör szinte színig van vízzel és mindenféle szeméttel. Á fantomcég nemhogy a munkáját nem folytatja, de még az alapvető biztonsá­gi előírásokról - baleset-, fertőzésve­szély - is megfeledkezik. Kérjük az il­letékesek mielőbbi intézkedését. Ónodi József Miskolc

Next

/
Thumbnails
Contents