Észak-Magyarország, 1992. október (48. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-10 / 240. szám

4 ÉSZAK-Magyarország 1992. Október 10., Szombat Megyei Körkép----------JEGYZET---------­B . Tóth Erika A temetőben mindig olyan furcsa érzés kerít hatalmába. Valami megmagyarázhatatlan, valami belülről jövő érzés, ami semmi máshoz nem hasonlítható. A tudat, hogy itt lenn fekszenek a mélyben azok az emberek, akik valakinek, vagy vala­kiknek a szeretett, féltett hozzátartozói voltak. Ilyenkor talán félek! Igen! Félelemnek lehet nevezni ezt az érzést. Egy alkalommal a sírok között egy öreg néni üldögélt. Jó ideig figyel­tem. Csak ült, nyugodtan és csendben. Be­szélgetni kezdtem vele.-Barátkozom a hellyel, idejövök én is. Itt van mindenkim. A férjem és a fiam is. Szeme fá­tyolossá válik. Majd folytatja: - Szeretnék már idejönni. Minek élek én már? Nincs senkim. A fiam, a férjem halott, csak távoli rokonaim vannak és egy kevés nyugdíjam. Látva meglepődésemet szavai hallatán, to­vább mondja: - Maga még fiatal kedves, de meglátja eljön az az idő, amikor majd idevá­gyik. Itt csend van, nyugalom és béke. Itt nem fáznak és nem éheznek. A néni szavai hallatán még jobban félni kezdtem. Attól, hogy idejutnak a szeretteim, s mindezt nekem végig kell „élnem". S ideke­rülök én is. Kifelé menet a temetőkapuból még vissza­nézek. Valóban csend .van és béke. Vajon egyszer majd tényleg idevágyunk? A háziorvos megválasztásáról Miskolc (ÉM-FJ) - Sokak előtt még mindig nem tisztázott a biztosítási kártyák leadásának, hite­lesítésének, a háziorvosok választásának kérdése. Előfordulhatott -e, hogy valaki TB -kártya nélkül maradt vagy azt ilyen-olyan oknál fogva nem tud­ta érvényesíttetni? Van -e (volt -e) végső időpont háziorvosunk megválasztását illetően? E problé­makör megválaszolására kértük fel Ráczné Bod­nár Lenkét, a Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatóhelyettesét.- A betegbiztosítási igazolványt minden olyan magyar állampolgár megkapta, aki a népesség- nyilvántartásban vagy a nyugdíjfolyósító nyilván­tartásban szerepel: kártya nélkül tehát senki nem maradhatott. Problémák legfeljebb az érvénye­sítéssel kapcsolatban merülhetnek fel, noha ezen a téren is van kidolgozott megoldás minden lehet­séges változatra. Elsősorban természetesen a munkáltatónál kell a kártyáját hitelesítenie mindenkinek, vagy ha mun­kanélküli segélyen van, akkor a Munkaügyi Köz­pontnál. Ha sem ez, sem az a megoldás nem kivi­telezhető, akkor még mindig jó pár lehetőség áll rendelkezésre. Például az egyházak, önkormány­zatok, főiskolák, stb.- Ezek szerint legfeljebb önhibából adódhat, ha valakinek fizetnie kell az orvosi szolgáltatásért. Apropó fizetni! Milyen összegekben beszélnek ilyen esetekben?- Hát bizony elég borsos áraink vannak: ha teszem azt, valaki az intenzív osztályra kerül, a díjtétel napi 15.000 Ft. Egy közepes műtétnél szintén ez a tarifa, ám egy speciális operációnál már 60.000 Ft, plusz a speciális anyagok tételes áron. Érdemes tehát minél előbb érvényesíttetni valamilyen úton- módon a kártyáinkat...- És mi a helyzet a háziorvos megválasztásával? Előfordulhat, hogy egyesek kifutnak az időből?- Az orvosválasztás nincs végső időponthoz kötve, az állampolgár döntési joga, hogy mikor kívánja a háziorvosát megválasztani. Ezt akár az első megbetegedésénél is megteheti, bár okosabb minél hamarabb sort keríteni rá. // Őszi, kerti munkákról Miskolc (ÉM) - A Mathiász János Kertbarát Egyesület (a Rónai Sándor Művelődési Ház át­alakult szakköre) október 14-én 16 órától tartja soron következő foglalkozását. Ezúttal Őszi munkák a kertekben: szüret, feldol­gozás, tárolás címmel Bukovenszki Ilona tart előadást. A rendezvényre a szervezők minden tagot és érdeklődőt szeretettel várnak a Hatvanötösök útja 17. sz. alatti Nyugdíjasok Klubjába. Ami az útikalauzból kimaradt Hellasz: kempingország I. Pevkohori. Szezon alatt városi rangon kínálja a szórakozás ezernyi formáját. Fotó: F. B. Miskolc (ÉM-FB) - Felfedező ország vagyunk. Az első adott alkalmat meg­ragadva, útra kél a magyar és tapasz­tal, összehasonlít, boldogan mesél, vagy szitkozódik, ha újfent hazai föl­det érint. A kelet-európai országok közül első­ként fedezték fel az Ion, az Égéi- és a Földközi-tenger határolta mediterrán országot. Csak ebben az évben május 22- és szeptember 30-a ■ között az IBUSZ miskolci irodájának szerve­zésében, tizenhat turnusban 586 hon­fitársunk üdült, pihent az észak-gö­rögországi Kassandra-félsziget egy kis falujában, Pevkohoriban. A mintegy 1100 kilométer távolság megtétele hosszú ideig kételyekkel volt teli a szomszédos jugoszláviai események miatt. így az utazni vágyó két lehetőség között választhatott. Románián és Bulgárián keresztül jut céljához, ami ugyan biztonságosabb volt, de időt és kényelmet rabló, vagy közvetlenül átszeli Jugoszláviát, nem számolva esetleges meglepetésekkel. S mivel valamelyest rendeződött déli szomszédunk tranzitforgalmának biz­tonsága, az utolsó két miskolci turnus Miskolc (ÉM-ME) - Lapunk 1992. szeptember 26-i számában. A gravitá­ció nem tömegvonzás címmel és Cáfol a gravitációs inga alcímmel ri­port jelent meg Bodonyi László fizikussal. A megszólaltatott kutató - annak ellenére, hogy a megjelenés előtt alkalma volt megismerkedni a- Bodonyi László, nyugdíjas miskolci építész állítása szerint olyan kísérlet- sorozatot végzett el egy saját fejlesz­tésű és építésű kombinált gravitációs ingarendszer segítségével, amelynek eredjnényei véleménye szerint döntő hatást gyakorolnak a modern koz­mológia szinte minden elméletére. Ezeknek a Newton-féle általános tömegvonzás az alapja, amit eddig még senki nem tudott egzakt kísér­letekkel bizonyítani. A több éven át tartó kísérletsorozat eredményeiből - amelynek dokumen­tációját eljuttatta az MTI-hez - az amatőr kutató azt a következtetést vonta le, hogy a gravitációt nem lehet többé általános tömegvonzásként ér­telmezni, hanem az hatását tekintve csak akkor lehet vonzó jellegű, ha egy igen nagy tömeg (égitest) körül, annak gravitációs erőterében jóval kisebb tömegek vannak. Ebben az esetben érvényesülnek a newtoni nehézkedés törvényei, azaz a szabadesés, az ingamozgás és a nyugodtan kelhetett útra a Szabadka, Novisad, Belgrád, Nis, bogorodicai útvonalon. A kissé elavult és megkopott Ikarus 256-os öreges tempóval galoppozott, s a húszon órányi időt igénybe vevő út nemre és korra való tekintet nélkül megviselte az utazót. Az éjszakába nyúló menetelés hangu­latát Cüpria vonalában megszakítják a nyugati horizonton fel-felvillanó fények. Lehet, hogy egy kiadós vihar kísérő jelensége volt, de az is lehet, hogy a háború, ami a főútvonaltól 100 kilométerre folyik. A kora reggel és a fekete egyen­ruhában szorgoskodó görög határőrök köszöntenek. Az ellenőrzés rövid és udvarias.- Velünk nincs gondjuk! - mondja az egyik autóbuszvezető. - Bezzeg, töb­bi szomszédainkat erősen megszoron­gatják. Lassan változik a táj képe. A 40. szélességi fok felé haladva, olaj­fa-erdők, ciprusültetvények váltják egymást. Megművelt földek, öntözőcsövek gar­madája kígyózik a buja növények között és lépten-nyomon az épülő cikk tartalmával és azt el is fogadta - sérelmesnek találta az írás egyes részeit. A szerzőt pedig egyenesen etikát­lannak minősíti. Ez utóbbi megállapításával nem értünk egyet, a kérdésről azonban nem kívánunk vitát nyitni. Lapunk, témá­bolygómozgás. A gravitáció azonban taszító jellegű abban az esetben, ha két közel azonos tömeg gravitációs terei közötti kölcsönhatásról van szó és egyáltalán nem beszélhetünk gravitá­cióról két távoli tömeg esetében például csillagok között, a gravitációs hatáskörükön kívül. Éppen ezért Bodonyi László szerint hibás a modern kozmológia az uni­verzum kialakulására vonatkozó min­den elmélete. Azaz: nem kerülhetett az univerzum minden anyaga egy pontba és így ős­robbanás sem lehetett. Sem táguló, sem felfúvódó, sem fluktuáló uni­verzum nem létezhet. Állítása szerint, galaxisok sem léteznek. Amit mi Tejút-rendszernek látunk, az nem egyéb mint a napunk meg­születésével járó robbanás során ki­dobott anyagnak a maradéka a csil­lagközi térben, ami azt jelenti, hogy a Tejút-rendszerként észlelt jelenség nem 50-100 ezer fényévre van tő­lünk, hanem csupán 0,5 fényévnyi­házak sokasága. S ez a látvány fogad­ja az ide látogatót akár Thassos, Kerkia vagy Korinthos felé veszi útját. Hátunk mögött hagyva Hellasz má­sodik legnagyobb városát, Thesa- lonikit, már a Kassandra-félsziget klímáját élvezzük, s a lankás dombok mögül minduntalan elővillan az Égéi tenger zöld színben pompázó tükre. Indulásunkat követően, a huszon­ötödik órában érjük el végcélunkat, Pevkohorit, ezt a kis üdülőfalut, ahol az IBUSZ három házat is bérel. Sze­zon alatt ez a kis település városra em­lékeztet, széles főutcáján sűrűn egy­másba érő egyemeletes üdülőházak­kal, alsó részükön üzlet üzletet ér. Természetesen minden boltban a ten­ger melletti üdülés kellékei: napernyő, gumimatrac, szalmakalap, úszóöv és gyékény. De szinte valamennyiben - legyen az ruha, cipó, élelmiszer vagy minimarkett - az elmaradhatatlan Ouzóval, Metaxával, gyantás bo­rokkal. Felhő, szél sehol, csak a tized- magával szikrázó napfény, s a végte­lennek tűnő tenger. Az első benyomás kedvező, kezdődhet a két hétig tartó felfedezés. val kapcsolatos elfogulatlanságát és jó szándékát bizonyítandó, eleget tesz Bodonyi László kérésének és közöl­jük az MTI szeptember 23-i tudó­sítását, mely az általa elvégzett kísér- lctsorozat eredményeit vázolja. Szerkesztőségünk ezzel az ügyet lezártnak tekinti. 're és ugyanúgy a nap fényét sugá­rozza vissza, mint például a kis­bolygók. Bodonyi László végső következte­tésként azt vonja le, hogy számunkra az univerzum határát csupán a nap gravitációs hatósugara jelenti. Az ezt körülvevő fizikai téren - amely milliószor sűrűbb a bolygóközi térnél - senki nem juthat keresztül. Egy olyan gravitációs burokban élünk, amely fogva tart és véd bennünket és amin belül a föld az egyetlen, szá­munkra lakható égitest. Véleménye szerint illúzió az, hogy kinyílhatnak az emberiség számára egyszer a csillagközi utak, míg a tömegvonzás elmélete tévedés. Az amatőr fizikus a Magyar Távirati Irodának elmondta, azért választotta eredményeinek ily módon való köz­zétételét, mert ez ideig semmiféle tu­dományos fórumtól nem kapott érdemleges reagálást azon leveleire, amelyben ismertette elvégzett munkáját. Megszűnik a Lehel utcai szemétdomb Miskolc (ÉM-FJ) - Korábban már beszámoltunk a Lehel utcán közel 10 éve parlagon heverő jókora telek okozta áldatlan állapotokról. Sajnos, mint azt olvasóink jelezték, érdem­leges (ne adj Isten: pozitív) változá­sokra eleddig nem került sor. Legfel­jebb a szemétdomb nőtt némelyest. Pedig már több fórumot is megjártak a panaszosok levelei. Mi a Miskolc Városi Önkormányzat Főépítészi szervezeténél érdeklődtünk a dolgok állásáról. Kérdésünkre végül is Ősz István területi referens adott meg­nyugtató választ.- Igen, tudok a levélről, ugyanis hoz­zánk továbbították, mivel az ügy a mi hatáskörünkbe tartozik. Miként állnak a dolgok jelenleg? Nos, a fő probléma az, hogy az általános rendezési terv szerint a mai napig is a Szeles utcai Általános Iskola bővítésére van ben­ntartva ez a terület.- És ezt a rendezési tervet nem lehet módosítani? Hiszen már tíz év is elmúlt a régi lakosok kitelepítése óta, mégsem tapasztalható fikarcnyi vál­tozás sem.- De igen. A napokban kell nyilatkoz­nia a Művelődési osztálynak: igényt tartanak-e továbbra is erre a telekre. Amennyiben -és ez a legvalószínűbb­nemleges választ adnak, természete­sen módosítani fogjuk a terveket. Azonban, miután önkormányzati tu­lajdonról van szó, a terület további sorsáról a közgyűlésnek kell döntenie. Véleményem szerint pályázat útján kerül majd értékesítésre, és például egy intézményi-lakó funkciójú épület kerülhet a pusztaság helyébe. Ez azt jelentené, hogy a leendő létesítmény földszintjén kereskedelmi vagy szol­gáltató jellegű intézmény működne, míg az emelet(ek)en lakások lehet­nének.- Ha nem tévedek, mindez korántsem napokon vagy akár heteken belül valósul majd meg. Addig marad min­den a régiben?- Szó sincs róla. Már intézkedtünk az elfogadható állapotok helyreállítása érdekében, s a városi üzemeltetési osztály folyamatosan rendben fogja tartani a telket és annak környékét. Nem érdekük Miskolc (ÉM) - Külföldön élő, ma­gyar barátunk látogatott el hozzánk. Éjszakába nyúló beszélgetésünkből kiderült, hogy az elmúlt időben nem sok „jót” hallott Miskolcról. Próbál­tam meggyőzni, hogy a város sokat fejlődött, emelkedett a vendéglátás színvonala... Ilyen előzmények után indultunk el másnap városnézésre. Késő délelőtt, mivel nem regge­liztünk, megéheztünk. Betértünk egy étterembe. Rajtunk kívül vendég nem­igen volt. Két hölgy a személyzetből éppen mélabúsan szalvétát hajtoga­tott. Beálltunk a nem létező sorba. Vártunk. Hosszú, néma percek után meg mertem kérdezni a szalvétát haj­togató hölgyektől; - Legyenek szíve­sek meg mondani, nincs kiszolgálás?- Lesz! - dörrent rám a személyzet. Megint néhány perc. Megint meg merészeltem szólalni. „Legyen szíves! - nem szólna, hogy vendég van? - A szalvétás hölgy unottan rám meredt, majd megkérdezte; - Siet??! Hát mit mondjak? Siettünk. Kifelé az ajtón. Éhes voltam és szégyeltem magam. Később a Búza téri piacon sétáltunk. Barátunk a buszmegállóban lévő újságosbódénál akart újságot venni. Az újságos hölgy éppen bódéja takarításával volt elfoglalva. Vártunk. Az újságost nem zavarta, hogy mögöt­tünk már kígyózik a sor. Mosta, mos­ta a fél négyzetméteres helyiségét. A türelmetlen (buszhoz siető) mögöttem sorakozók biztatására megkocogtat­tam az ablakot. - Nem látja mit csinálok? - üvöltötte az üveg mögül, helyzete magaslatán az újságos.- Magának nem érdeke, hogy eladja az újságot - kiabált be neki egy siető utas.- Nem! - üvöltötte még mindig az üveg mögül az újságos. Mindkét eset pedig történt szeptember 30-án de. 10, és 12 óra között Miskol­con. Elgondolkodtam. Ha már annyira utánozzuk a nyugatot, az Ó mun­kamoráljukat, nem utánozhat­nánk??? Még egyszer az ingáról A newtoni tömegvonzás elméletét cáfolja egy miskolci amatőr fizikus

Next

/
Thumbnails
Contents