Észak-Magyarország, 1992. október (48. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-08 / 238. szám
1992. Október 8., Csütörtök Zempléni Tájakon ÉSZAK-Magyarország 5 Pácin határkaput szeretne A polgármester megírta levelét A pácini polgármester a lelakatolt határsorompónál ebédelt Fotó: Laczó József A diákok ezreit gyógyították Sárospatak (ÉM - Hegyi József) - A közelmúlt napokban hosszú szenvedés után, életének 89. évében elhunyt dr. Jakó János gyérnántdip- lomás orvos, a Sárospataki Református Kollégium utolsó iskolaorvosa, aki az általános orvosi mellett egészségtanári oklevelet is szerzett. A gyászhír hallatára sok ezer pataki öregdiák: egykori teológusok, gimnazisták, tanítóképzősök szomorodtak el, és szeretettel idézték fel magukban Jakó doktor úr kedves alakját, szeretetre méltó egyéniségét. Fiatalon került Patakra 1932-ben és attól kezdve a kollégium főhivatású iskolaorvosaként - sőt még az 1952-ben történt államosítás után is - hosszú éveken át gyógyította a diákokat. Pataki különlegességnek számított - hiszen az országban sehol másutt nem találunk rá példát -, hogy a kollégiumnak századokon át saját orvosa és kórháza volt. Ezt az intézményt a Főiskolai Betegsegélyező Egylet tartotta fenn a mindenkori iskolaorvos elnökletével. Alapszabályzatában ez olvasható: „A beteg diákokat minden oldalról körülvevő szeretet és gondosság könnyebbé teszi számukra a kórházban a betegség elviselését.” Az első iskolaorvosként - alig harminc évvel a kollégium alapítása után - Balsaráti Vitus Jánost ttirtja számon a pataki skóla. Mint kiváló pataki diákot a vár akkori ura, a kollégium patrónusa, Perényi Gábor külföldi egyetemekre küldte. Wittenbergben filozófiai doktori, a bolognai és a páduai egyetemen pedig orvostudori rangot ért el. Itália-szerte olyan hírnévnek örvendett, hogy bár protestáns volt, IV. Pál pápa udvari orvosává fogadta. Hazatérve Sárospatakra, Perényi Gábor 1560-ban a kollégium rektorává nevezte ki Balsarátit, aki nemcsak oktatta, hanem gyógyította is a diákokat. „Európának nem sok iskolája dicsekedhetett akkortájt ilyen magas képzettségű iskolaorvossal” - olvashatjuk a munkásságáról szóló méltatásban. A régi kórház épülete és közelében a halottaskamra ma is megvan a gimnázium udvarában, de most más célra használják. Ugyanis, amikor dr. Jakó János lett az iskolaorvos, munkásságának kezdetétől fogva egy új, korszerűbb kórház létrehozásán fáradozott. Sikerült is 1937-ben a Kazinczy utcában egy 36 ágyas kórházat berendezni, 1938-ban pedig ugyanazon a telken egy kétszár- nyú járványkórházat építettek, külön fürdővel, rendelővel, mosókonyhával, ápolónői lakással. Sajnos, a kollégium államosítása után a diákkórházat, az immár elhunyt dr. Jakó János „életművét” megszüntették. Ó azonban körzeti orvosként is még hosszú évekig szeretettel, a rá mindig jellemző lelkiismeretességgel gyógyította a pataki gimnazistákat. Zemplén első játékkaszinója lehet Sátoraljaújhely (ÉM) - Úgy tűnik, manapság nem lehet meg egyetlen régió sem játékkaszinó nélkül. Most, Sátoraljaújhely önkormányzatát foglalkoztatja a gondolat, hogy a térség első játékkaszinója üzemeltetésére pályázatot írjon ki. A Pénzügyminisztérium megbízásából a Szerencsejáték Felügyelet működik közre a pályázat kiírásának előkészítésében. Nagy valószínűséggel mondható: még ebben az évben eldől, ki, és hol üzemelteti a kaszinót. Pácin (ÉiM - Illésy Sándor) - Barati Attila, Pácin polgármestere ismét hallatja hangját, és ismét, újólag amellett kardoskodik: minél hamarabb nyíljék meg az államhatár Pácin, és a vele át- ellenben lévő szlovákiai Nagykövesd között. A polgármester tavaly - az esemény sokáig emlékezetes marad - ebédre hívta meg szlovákai kollégáját, de az ebédet a zárt határ két oldalán szolgálták fel. Akkor, a pácini polgármester bírta - többek között - a Határőrség Országos Parancsnokának ígéretét is, amely szerint: „a Pácin- Nagykövesd határátkelőhellyel kapcsolatban valamennyi érdekelt fél egyetértésével olyan állásfoglalás született, hogy az új átkelőhely megnyitására 1992-ben kerüljön sor." Nos, az ígéret óta már eltelt egy év, és bár még hátra van néhány hónap Sárospatak (HM - BSzL) - Befejezéséhez közeledik a napraforgóbetakarítás megyénkben is. Mint általában most is a zempléni részeken kezték legkésőbb a munkát, ahol igen vegyes képet mutatott a betakarítandó termés. Sok helyen úgy elgazosodtak a táblák, hogy csak a napraforgólányér látszott ki a gyomtengerből. A kedvezőtlen időjárás, a. pénztelenség meglátszott a hozamokon, s idén sok helyen c vegyszerezés is elmaradt. A szükséges árualaphoz képest mint egy százezer tonnával kevesebb termés várható. Linnék ellenére sok cég szeretne exportálni napraforgómagot, azonban az Agrárpiaci Rendtartást Koordináló Bizottság ipari napraforgó-exportra szóló engedélyt csak azok részére ad ki, akik igazolni tudják, hogy export céltermelésben vettek részt. A mezőgazdasági tárca nem engedi, hogy a növényolajipar visszaéljen monopol helyzetével, ám arra sem adhat engedélyt, hogy az ipari előfinanszírozással megtermelt napraforgót 1992-ből, de a határnyitás egyelőre még csak álom. Igaz, mostanság a szlovákokat az önállóság foglalkoztatja elsősorban, nem két kicsiny bodrogközi település sorsa, de hát nekik - érthetően - ez lenne az igazán fontos. Barati Attila, nagykövesdi kollégájával, Jakus Péterrel egyetemben most Jeszenszky Géza magyar külügyminiszterhez írt levelet. A tíz gépelt oldalas levélben mindketten részletesen ecsetelik nemcsak a két település, hanem a két országrész együttműködésének fontosságát, előnyeit is. Jakus Péter mondja:- Magyarországról egészséges ivóvizet juttathatnánk hét szlovákiai községnek, a határ túloldaláról pedig megoldható lenne a Bodrogköz gázellátása. Ez, úgy hiszem, valamennyiünk érdeke. A Bodrogköznek évtizedek más szervezetek exportáljak kockázat nélkül. A jövőben a Földművelésügyi Minisztérium a terméktanács konóta nincs határkapuja, ha azonban ez meg lenne, akkor a térség számára a hátrányos helyzetből való kitörés esélye megteremtődhetne.- Együttműködésre nyílna lehetőség az infrastruktúra, a környezetvédelem, az oktatás, a közegészségügy, a turizmus, a gazdasági tevékenységek körében - magyarázza a polgármester.- Ám ehhez minél hamarabb meg kellene nyitni az átkelőt, épp ezért is írtuk a külügyminiszternek, hogy a megnyitásának halogatása, késleltetése súlyos károkat okoz mind Magyar- országnak, mind pedig Szlovákiának. Javasoltuk Jeszenszky úrnak, hogy a két ország között feszülő jelenlegi nézeteltérések áthidalására, enyhítésére Pácinban, a Mágóchy kastély dísztermében tartsák meg a magyarszlovák illetékes szakbizottság ülését. szenzuson alapuló véleményét veszi figyelembe a napraforgó termeltetésben - és feldolgozásban egyaránt. Kevesebb a napraforgó Idén a gyomnövényekkel is meg kellett küzdeni a kombájnoknak Fotó: Dobos Klára Tokaj az Expóra készül Ötmillió forint fűtési támogatásra Sátoraljaújhely (ÉiM) - Nem emel árat Sátoraljaújhelyben sem a városi távhőszolgáltató vállalat, legalábbis egyelőre. A megnövekedett költségeket nem terhelik a lakosságra, éppen ezért október 15-tól - a fűtési idény kezdetéről - december 31-ig több, mint ötmilió forinttal támogatja az önkormányzat, a Pénzügyminisztérium segítségével a távfűtést. Tokaj (ÉM - FB) - A város önkormányzata az elsők között ismerte fel az 1996-os világkiállítás lehetőségeit, s jelezte részvételi szándékát a „B-A-Z. megye a világkiállításon” alapítvány kuratóriumának. S hogy mit kívánnak megvalósítani, arról Ma- jer János, a város polgármestere adott tájékoztatást. - A magyar honfoglalás népünk történelmének kiemelkedő eseményét, az 11«« óves évfordulót 1995-ben kívánjuk megünnepelni. Ehhez kapcsolódva kiállításokat, tudományos konferenciát szeretnénk szervezni. A kiállított tárgyak, eszközök, történelmi áttekintést adnak a honfoglalástól napjainkig, közöttük olyan felbecsülhetetlen relikviákkal. mint az 1600-as évekből származó törvénykönyv. A borairól világszerte ismert város felvonultatja teljes reper- tuárját, készítésének hagyományos eszközeit, régmúlt idők mestereinek szerszámait. Ezen kívül ásvány- és numizmatikai kiállításokkal is várjuk a I okajba látogatókat, az Expo ideje alatt. Döntsd a tőkét Tokaj (ÉM - BSzL) - Zemplén borvidéki problémáiról az évben már kilencedszer tanácskoztak a régió szakemberei. Legutóbb szeptember végén Tokajban. Ott hallottam egy olyan számot, amelyet talán minden száz évben kell elviselni az itteni szőlősgazdáknak. A kivágandó szőlőterület nagyságáról van szó, melyet úgy 1500 hektárban állapítottak meg hivatalos szakemberek. Mert állítólag sok a bor, sok a szőlő, sok az aszú, a szamorodni. Tehát óriási túltermelés van itt. Most Tokaj-Hegyalján háromszor annyi bor terem, mint amennyit egy év alatt értékesíteni lehet. Érzik is ezt a gazdák saját bőrükön. Érezték ezt tavasszal is, hiszen másként hogyan is fordulhatott volna elő, hogy tavasszal több mint hatszáz hektár (ezer hold) maradt metszétlen. E területek nagy részén a lisztharmat el is vitte a termést. Szomorú öngúnnyal írom le, hogy - szerencsére ! Ősszel most szüret idején ehhez a hatszáz hektárhoz újabb területek „csatlakoznak” méghozzá olyanok amelyeknek gazdái csak most jöttek rá, hogy hiába metszettek, a szőlő sem kell sehová, vagy nem tudják hova tenni, prés, hordó, pince hiányában. Lesznek olyanok, akik az alakuló pinceszövetkezetekből is kimaradtak, mert még a beinduláshoz szükséges tíz-húszezer forintot sem tudják összeadni, hogy feldolgozhassák szőlőtermésüket. Lesznek olyanok is, akik már eleve félnek az újra közösködéstől, s be sem lépnek sem pinceszövetkezet, sem kft.-be vagy részvénytársaságba. Lesznek olyan területek Hegyalján, ahol már csak azért sem alakulhat pinceszövetkezet, mert pince sincs. Például Szerencsen, Ondón, Bekecsen, Monokon, Legyesbényén, Rátkán, ahol szép számmal vannak újtelepítésű, jó minőségű szólók, enybe- függó és Hegyalján engedélyezett fajtájú jó fekvésű szőlőterületek. Ugyan ezekkel mi lesz? A szakemberek óva intenek a spontán szőlő - ott- hagyásoktól. Mert máris látható, hogy nem a legrosszabb fekvésű, leggyengébb minőségű bort adó területek gazdái hagyták, és akarják otthagyni a szőlőt, hanem azok, akik tőkeszegények, pincédének, noha - éppen az állami támogatás igénybevételével igen jó területeken telepítették szőlőjüket. Vajon itt Zemplénben ugyan ki meri most megmondani egy szőlősgazdának, hogy ugyan már vágja ki legyen szíves a hat-tízéves telepítést Mádon, Tarcalon, vagy Olaszliszkán, mert megállapították, hogy az ott termett szőlő nem „hegyaljai minőségű!” Adjon a kormány ezekre a kivágásra ítélt területekre támogatást - mondják, követelik sokan, és hektáronként - vérmérséklettől, lokálpatriotizmustól fűtve - forintálisan is megnevezik a támogatás mértékét. Lehet e azt elvárni, hogy egyik éven a telepítésért, másik évben a szőlőirtásért adjon támogatást a kormány? Hiszen, ha ez megvalósul, akkor elbizonytalanodik itt a termelő is, meg az is aki már szívesen neki menne a szőlőtőkéinek fejszével - baltával. A TÁG Borkombinát valóban nekilátott az irtásnak. (És nem is olyan túl rossz fekvésű helyeken). Azóta csak hallgatni kell az ott élők véleményét... Disznóság-e a sertésimport... Sárospatak (ÉM) - Igen sokan felháborodtak termelői körökben a sertéshús-importra kiadott engedélyeken. A jószágtartók azt gondolták, hogy ezzel a most éppen jobb pozícióban lévő termelői árakat kíváják letörni. Azonban dr. Raskó György a Földművelésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára azt mondta, hogy csak „apró, nyesedékhús” behozatalra adtak ki engedélyt. Ezt a rövid időszakra szóló intézkedést a sertéshiány indolja, s az a célja, hogy a jó exportlehetőségeket kihasználja. A külpiaci árakat és a szállítási költségeket ismerve az import sem lesz olcsóbb, mint a hazai. Hiába alacsonyabb az ár a környező országokban, mert az ott dúló sertéspestis miatt az importőrök onnan nem hozhatják be az árut. Az importnak tehát nem lesz árletörő hatása - mondta az államtitkár. Hosszú távon viszont a tárca intervenciós eszközökkel is mindenképpen a tenyésztői kedv élénkítésére, visszaszerzésére törekszik. Sajnos azonban a hétvégi állatvásárokat járva Zemplénben alig-alig van jó hízóalapanyagú sertésfajta eladó, és az érdeklődés is minimális. Valószínű, hogy azok a jószágtartók, akik a Tak- taközből a Bodrogközből biztosították a sertés utánpótlást, a tavalyi méltánytalan árak, a sok huzavona után megkeseredett szájízzel gondolnak becsődölt kocatartásukra, malacnevelésükre, úgyhogy az ó kedvüket már nehéz lesz visszaszerezni.
