Észak-Magyarország, 1992. szeptember (48. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-05 / 210. szám

1992. Szeptember 5., Szombat ÉM Hétvége/Irodalom ÉSZAK-Magyarország 9 Vissza a forráshoz Csángókrónika Síké Lajos „Mii elgyünni, nem törőd mit mondana a pópa!” - válaszolta egy katrincás csángó asszony az észak-moldovai Cacicában (Kacsikában), ahol a Szent Mária- napi nagybúcsún-először tartottak magyttr misét. Többszázan voltak Klézséről, Pusztinából, Luj- zikalagorból, Szabófalváról és más Bakó környéki falvakból, nem törődve a viszontagságos utazással és a román pópa tiltásá­val. A köztük elvegyülő újságíró a legkülönbözőbb történeteket hall­hatta mai életükről. Többen panaszkodtak, hogy kevéske föld­jüknek is csak egy részét kapták vissza, mert ők nem perelnek se az állami gazdasággal, se a gyárakkal vagy a bakói repülőtér­rel, amely korábban elsajátította. Mellesleg, Moldovában és az egész Ó-Romániában nincs és nem volt kataszteri nyilvántartás, mint Erdélyben, nem lehet kikérni a telekkönyvi kivonatot, hogy ez vagy az a föld az apámé, nagyapámé volt. Csöpp túlzás nélkül nyomornak nevezhető sorsuk. Csak rájuk kell nézni és lerí róluk: mennyire mé­lyen a létminimum alatt élnek! Olyan soványak, majd elfújja őket a szél. Mesélték: van úgy, hogy napokig nem látnak kenyeret, kevéske krumplit, puliszkái esz­nek. Magyarország? Felcsillan a szemük. Néhány fiatal „kü menyt oda”. Mások is mennének dolgoz­ni, de „az ény emberem is miigjár­ta, mejt rományid beszéjt és azt mondjták nyéki, menyjél haza te olaj". Újabbak próbálkoznak. Pár nap múlva külön busz indul Bakóból - azok bérelték, akik Bu­dapesten, feltehetőleg a leendő világkiállítás területén kubikos munkát szeretnének végezni. Megannyi példa bizonyítja, hogy csak lazul a csángóság, a hatalom és az azt kiszolgáló egyházfők be­tartásai, tiltásai ellenére megin­dult visza a forrás felé. Igaz, na­gyon tétova és néha alig észreve­hető lépésekkel, de megindult. Talán már többszáz csángó fiatal jár erdélyi magar iskolákban, el­sősorban Sepsiszenlgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Csíkszere­dában. A nyári vakációban sok- százan töltenek két-három hetet erdélyi magyar családoknál. Pél­daként említhető, hogy a magyar­sváb lakosságú Kaplony község (Nagykároly mellett) évente 60- 80 csángó gyermek nyaralását vállalja. Hozzák-viszik, sok­mindennel ellátják őket. A gyer­mekek révén immár a szülők is barátkozni kezdtek. Remek ötlet­tel rukkoltak ki a szatmárnémeti madiszosok (Madisz, magyar if­jak szövetsége): kéthetes táborozást szerveztek Pusziina és Lujzikalagor közelében. Bábszín­házát, mesemondót, nép­dalénekest, papot vittek maguk­kal. meg persze, orvost. A kezdeti ódzkodás után nagy sikerük volt. A forráshoz való visszatalálnak fontos momentuma a cacicai ma­gyar mise, melyet a nyugati ma­gyarság püspöki helynöke, P. Szőke János atya celebrált. Övé az érdem, hogy ebben a sóbányájáról és neogótikus kegytemplomáról ismert moldovai községben annyi várakozás és lankadozó remény után végre magyarul szólalt meg az Isten hangja. A pátert nem más, mint Petin Gherghel, Jászvásár­hely (Iasi) római katolikus püspöke hívta meg. Méghozzá azért a segítségért, amelyet Szőke atya a legnehezebb időkben, Ceauscscu „aranykorszakában” nyújtott az itteni római katoliku­soknak - tehát egyféle hála volt a magyar mise engedélyeztetése. Rebesgették Cacicaban, hogy ál­lítólag ötvenezer román nyelvű Biblia lett volna az ára ennek a misének, melyhez a pénzt a nyu­gati magyarság dobta volna össze, de a hírt nem erősítette meg senki, így addig - vagy cáfolatáig - maradjunk a hálánál. Mái' azért is. mert Szőke atya, aki Német­országban él, az elmúlt kél év­tizedben csakugyan sokat járt, különböző segélyszállítmányok­kal Romániában. Igaz, nem min­dig érte el úticélját, mert olykor a vonatról szedték le és fordították vissza Ceausescu kopói. A magyar mise történelmi jelen­tőségéből az se von le, hogy nem éppen úgy zajlik le, mint ahogy vártuk. A Magyar Máltai Szeretet­szolgálat zarándokait /velük uta­zott a krónikás is/ késő este értesítették Felsővisón, hogy 10 óra helyett reggel 8-kor kezdődik a mise. így alvás helyett (a nagy román éjszakában) tovább utazott a csoport. Másnap a helyszínen tapasztalhattuk: sokan lekésték a magyar misét, köztük Bakó vidéki és gyimesi csángók, székely és magyarországi hívők. Ered­ményes volt hát a betartás, ha az időváltoztatás mögött ez a szán­dék húzódott. De az a tény se vala­mi nagy keresztényi jellemességet és erkölcsöt bizonyít, hogy a kegytemplom helyett a bar­langkápolna szűköcske terét jelölték ki a mise színhelyéül. Ott szorongtunk, miközben a sokkal kisebb számú lengyelek a tem­plomban imádkoztak. Szóval, segítsen bennünket az Ur. hogy az adott szónak és az előzetesen kinyilvánított jószándéknak hitele legyen végre ott is, ahol a római katolikusság nem pályázhat az államvallás sze­repére. Szőke atya bizakodó. A búcsú után hosszabb interjút készítettem vele. s elmondta: bízik abban, amit igehirdetésében is hangsúlyozott, nevesen, hogy nekünk nem kell ide hazatérni, mert mi itthon vagyunk! Máskép­pen: lesz folytatás, mert a kibon­takozásra nincs más lehetőség, mint a folytatás, mert ha a múltat nem tudjuk meghaladni, akkor csak a levegőt csápoljuk. Mindezt érthetjük úgy is. hogy jövőre a kegytemplomban tartjuk a cacicai Szent Mária - napi nagy búcsú magyar miséjét - tette hoz­zá csöndesen a páter. Amit a krónikás immár csak azzal egészít ki: adná az Úr! Helikoni napok Keszthelyen A Magyar írók I. Világtalálkozóján Kiss Gyula Keszthely. A Helikon-város. Egy jó századon ál a Balaton fővárosaként emlegették. Az előkelő helyről előbb Balaton- füred, majd - nyilván mérhetetlenül nagy nyári idegen- forgalma miatt- Siófok szorította ki - mondják. Keszthely is végig­ment azon a sajátos metamorfózi­son, mint annyi magyar település: kezdetben város,'később község­gé, majd nagyközséggé de­valválódik. Pár évtizede aztán is­mét megszerezte a városi rangot. Igaz, a lélekszám is 12 ezerről (1941-es adat) 22 és fél ezerre növekedett ekkorra. Kevesen tudják: nem csupán az ország, de a kontinens első gazdasági tanin­tézete is itt létesült, 1797-ben, majd a reformkor küszöbén a ne­mes- és nagylelkű gróf, Festetics György itt rendezgeti három év­ven át irodalmi ünnepségeit, a He­likoni Napokat - az elsőt pontosan egy és háromnegyed százada... Járom a páratlan szépségű kastély parkját. Évszázados óriás-fák, a karcsú, nyílt tekintetű, rokon­szenves arcú szoborbéli ábrá­zolása a mecénás hajlamú gróf­nak, arrébb a napfényt színeire bontó szökőkút vízsugarai igyekeznek hűst lehelni a tikkasztó nyárba. A hajdani Helikon Napok egyébként nem benn a kastélyban, hanem itt kinn, a „gyepszín­padon” folytak. Itt szavalták ver­seiket a költők, s vitatuík is meg azokat bizonyára. Kik? A magyar irodalom ekkor élő legnagyobb­jai: Berzsenyi, Batsányi - aki mellesleg Keszthelyen diákoskodott korábban - Csoko­nai, Kisfaludy Sándor... Az 1818- ban tartott Helikoni Napokra ellá­togatott a mi Kazinczy Ferencünk .is, habár mint költő és irodalmár meglehetősen hadilábon állt a dunántúliakkal. De lépjünk be a park fái, árnyai alól a kastély írókkal, költőkkel telt termeibe, folyosóira. Ülés előtti hangulat: csöndes diskurzu­sok, itt-ott viták is immár. Kaptár­ban duruzsoló, zümmögő méh­család... Ez a hangulat uralkodik el a tanácskozó termekben is ma­jd. Ahol kik is ülnek? Itthonról s külhonból mintegy két és félszáz irodalmár sereglett össze, s nem­csak a Kárpátokon belüli területekről, államokból, de a szó szoros értelmében a szélrózsa minden irányából, Írországtól An­glián, Francia-, Németországom Hollandián, Svájcon át Spanyol- országig, a szomszéd Ausztriából természetesen, de a tengeren túl­ról, az USA-ból, mi több, még Ausztráliából is... „Az írószövetségi elnök, Jókai Anita szavai ütik le az alaphangot: Minden itt megjelent író egy-egy önálló világ, de egy közös dolog összeköti őket: az, hogy magyar nyelven szólnak." Aztán, végig az üléseken, van okunk tűnődni: mennyire magyar, mennyivel magyarabb az a nyelv, amit ők a távolból érkezők meg- tartottak-megőriztek s mennyit rontottunk rajta mi, itthon élők. Az a kényszerképzetem támad, az igazán hiteles, originálisán ma­gyar nyelvet ők, a távolélők használják, beszélik. Igen, a régit. A mi több évtizedes anyanyelv- rombolásainknak náluk semmi nyoma. Bejó, hogy legalább ilyen sztereotípiának Örülhetünk! Nincsenek protokoll-ízű szóla­mok. mit sem tudnak, s nem is akarnak tudni népi-urbánus ellen­tétek újracsiHálásáról. Helye van ellenben olykor már zuhatagként záporozó kérdéseknek. A külhon­ból érkezők közül számosán igen messzi tájakról többezer kilo­méteres utakat tettek meg - saját költségen - s most itt azt kell lát­niuk, hogy az élő magyar iro­dalomnak oly jeles alkotói, mint Csoóri Sándor, Konrád György, a Pen Club elnöke, Esterházy Péter - a bekiáltók még egyéb neveket is fölemlegetnek - el se jöttek a „világ"találkozóra. Akadt, aki levélben kimentette magát, de elégséges-e ez? Nagyon hasznos fölszólalások hangzanak el ama kézenfekvő igazságról, hogy nincsen iroda­lom feladat nélkül, s aminek nincs feladata, ami nem akar megvál­toztatni, mindent úgy tart jónak, ahogy van, az - giccs(f). S ami jegyzetfüzetemből még előbukik: „Ami Budapesten irodalomként olvasható, annak Marosvásárhe­lyen is annak kell lennie és vi­szont...” Később, s ez már szinte márványvésetbe kívánkozik: „A jelen a történelmi kétértelműség kora. A mi hazánk, az egyetlen biztos otthonunk: az anyanyelv...” Szó gzó Hóía n Idéző Könyv Kis- és Nagykereskedés és az ÉSZAK -MAGYARORSZÁG közös játéka Rejtvényünk - ezúttal . 63. alkalommal - ismételten játékos kedvű olvasóink irodalmi ismeretéit, jártasságát kívánja próbára tenni. A felá­rt -mint eddig mindig- két versidézet folytatásának megkeresése és ^juttatása a vetélkedőnket támogató céghez. ü- heti játékunkat a FLAM AND Book Store BT. Könyv Kis- és Nagyke­reskedés (Miskolc, Zámenhof u.l .) szponzorálja. A lapunkból kivágott es kitöltött szelvényeket a könyvesboltban (a gépipari technikummal szembeni oldalon, a Szinva mellett) elhelyezett dobozba kell bedobni szeptember 11-én 13 óráig. Ugyanebben az időben, ugyanitt tartjuk a sorsolást is. A FLAMAND könyvkersekedés az egész megyét ellátja könyvekkel. Napjainkban kiemelt figyelmet éppen az álutiános es a középiskolákban kötelező és ajánlott irodalom terjesztésűié foidítanak. A FLAMAND könyvkereskedés a helyes megfejtők közül 5 olvasónak 1000-1000 forint értékű könyvjutalmat biztosít. A bolt naponta 8-tól 17 óráig tart nyitva. A nyertesek ez idő alatt vehetik át nyereményüket. ________________—Itt levágandó ! «Ni---------------------------­E heti feladatunk: 1.Madách Imre : Nem mondja kisded síri jel: (folytatás................................................................... 2 .Ignotus : Részeg vagyok, mondjátok. Az lehel, (folytatás)....................................................................... A megfejtő neve: Címe:................... Gy armatai Béla Tizenhét golyónyom. A lövéseket nagyobb kaliberű pisztolyból ad­hatták le. Persze nem tudhatom, hogy többen voltak-e vagy csak egy valaki. Ami bizonyos: sem vadász, sem erdész nem lőhetett itt. Nemcsak azért, mert ilyen fegyvert ők nem használnak, hanem azért mert... Mert a célpont az a két négy­zetméternyi tábla, melyen az erdő szerepére és védelmére hívják fel a figyelmünket. Nevezetesen, hogy: „Az erdő a természetben található életközösségek közül a legösszetettebb egység, az em­beriség nélkülözhetetlen kincse. Nyersanyagot, élelmet biztosít, az emberi környezet oxigéntermelő védelmi egysége, mely pihenést regenerációs lehetőséget kínál a látogatóknak..." Nos, ez a kis pihenőhely itt Já­vorkút fölött - ahová vissza­visszatérünk családommal - az asztalokkal, padokkal tűzrakó kat­lanokkal úgy látszik nem biztosí­tott pihenést és regenerációs lehetőséget ama piszlolyos em­bernek. vagy embereknek. Mégiscsak azt föltételezem, hogy többen volnk. Ennek megfelelően próbálom rekonstruálni az ese­ményeket. A társaság evett, ivott (főleg ivott), s mint ilyenkor lenni szokott, feltámad a magyarban az a bizonyos kivagyiság. A portyázó ősmagyarok egyike - mint tudjuk - a Szt. Gallen-i toronyra mászott fel. és Toldi Miklóst is akkor kezdték dárdával hajigálni György legényei, miután jól beza­báltak, s fenekére néztek a korsó­nak. A sort - történelmileg - hosszan lehelne folytatni, egészen a dzsentr i allűrökig, s még tovább. Bizony tovább, mert az elvtárs- urak (az épülő szocializmusban) j ott folytatták, ahol a dzsenűik ab­bahagyták. Jóllehet minőségileg valamivel alacsonyabb színvona­lon. Mert egy földbirtokos, vagy egy zsidó bérlő soha nem viselkedett olyan ordenáré mó­don, mint egy appartcsik. Ámbár az összetört tányérok, a szétlőtt poharak - szóval a végeredmény tekinttében - „csak" annyi volt a különbség, hogy az előbbiek saját kontójukra randalíroztak, míg az utóbbiak számiáját a nép állama fizette. Vagyis .mi: munkások, parasztok, értelmiségiek. Dehát mindez már a múlté. Kinek van ma fegyvere? Fogalmam sincs. De talán mindenkinek lehet, aki nem büntetett előéletű, s in­dokolni tudja, hogy ezért, vagy azért neki szüksége van rá. Néhány dologra azért meg mernék esküdni. Bizonyára nincs fegy­verük a papoknak, íróknak, művészeknek, tanároknak, föld­míveseknek és a munkások zömének. Vagy ha van, az legfel­jebb sörétes vadászfegyver. Azok a civilek, akiknek fegyverük van, egészen más kategóriába tar­toznak. De kik ezek a CIVILEK? Megkockáztatom, hogy nem tar­toznak a legemelkedettébb erköl- csiségűek közé. Különben nem luggatiiának ki egy olyan táblát, melyre minden felírt sor a huma­nizmust - a természet és az ember- szeretetet - sugározza. „AZ ERDŐ SZEREPE" címzésű tábla utolsó sorain ezt olvashatjuk: „A Bükk-hegység erdeinek nagy része ma is természetes faj- összetételű, kivételt képeznek a fenyőtelepítések. Kérjük, óvja, védje erdeinket, kerülje a szeme­telést, a növényzet károsítását.” Az idézett szövegrészeket 9 éves unokámmal másoltatom le, akinek nem kis nehézséget okoz, hogy a sorokat minduntalan megszakítják a golyónyomok. Egy-egy lyuk olykor több betűt is eltüntet: csak felnőtt tudja a tábla feliratát értelmezni, aki képes megfejteni a szövegösszefüggéseket. Bosszant ez a barbárság, meg el is keserít. Mert a célbalövés szenvedélyét még csak megérteném, nem kis dolog eltalálni (pisztollyal) az erdészet körbe foglalt emblémáját, vagy mondjuk egyetlen betűt, de két négyzetméteres felületbe lövöldözni szégyen fegyverviselő embernek - még akkor is, ha ezzel nem okoz anyagi károkat. Hiszen ilyen „teljesítményre" a bolond is képes... Lőjj néhányat, megmondom ki vagy! A 17 lyuk az erdészet tábláján világosan jelzi, hogy pancserek kezében volt a fegyver, hogy primitív emberek szórakoz­tak olcsó módon. Az sem lehet kétséges, hogy ma­gyarok voltak. Részint, mert sehol Európában nem láttam még ha­sonló módon szétlőtt táblákat, részint ki az a külföldi, aki azért jön hozzánk, hogy kedvtelésből kilyuggassa a vendéglátók fi­gyelemfelhívó tábláit. Ez még akkor is így van, ha déli határaink közelében iszonyú és in­dokolatlan pusztítás folyik... Mindazonáltal nem rendíti meg az erdészetet ez a 17 golyóütötte seb. Engem sem a szitává lőtt tábla késztet vészjelek leadására. Hanem az, hogy felelőtlen em­berek kezében is vannak fegy­verek. Olyanok lőhetnek, (em­berre, állatra, tárgyra), akiknek nincs, társadalmi felelősségük. S, most megint jöhetnek a történelmi • példák,..azokból ä - .mindenféle rendszert kiszolgáló - pribékekről, akik (függetlenül a szolgált rend­szer ideológiájától) olyan kéjes örömmel élték ki ösztöneiket. Vagy mindez már elmúlt - felejt­sünk? Nem tudom. Nem tudom, níert vannak vészjós jelek. Rablá­sok, gyilkosságok. S más is... A napokban a debreceni vasútál­lomáson kényszerültem hosszasan várakozni. A söntésben hat „félkarú rabló" - vagyis minden­féle játékautomaták. Az első kettő afféle gengszterfogó. A játékos­nak utcai harcok közepette kell harcképtelenné tenni a gengsztereket. Ez többnyire nem sikerül (hiszen ez az üzlet), ilyenkor a vállalkozó újabb pénz­darabbal próbálkozik. Namármost az embervadászat történhet egy gomb nyomogatás.á- val, ami ugye vezérli a fegy­vereket, de van egy olyan szer­kezet is, ahol a játékosok a rögzített géppisztolyok fölé hajol­va tüzelhetnek: mintegy közvetlenül röpítve a sorozatokat. Hát kéremszépen ez a szerkezet a legnépszerűbb. S nem a gyerekek körében (gyerekek nem is ját­szanak a söntésben) hanem a különféle színes és lumpen ele­mek között. Nincs mese, ne finnyáskodjunk, ne essünk az ál­humanizmus és a széplelkűség csapdájába, a géppisztolyt (ami egyelőre még csak játék) nem a debreceni bölcsészek ragadják meg, mégcsak nem is a bejáró munkások, hanem... De hisz tudjuk! Gondolkodóba ejt, hogy valaki - tudós, okos ember - úgy nyilatkozott, hogy míg a dik­tatúráknak csak egy csőcselékük van, addig a demokráciáknak több Tanévnyitó Budapest (MTI)- Pénteken meg­nyitották a Budapesti Műszaki E- gyetem 210. tanévét. Michelber- ger Pál rektor az ünnepségen E- gyetemi emlékérem kitüntetést nyújtott át az egyetem hallgatójá­nak, Kovács Antalnak, a barcelo­nai Olimpia cselgáncs aranyéimer sének. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter a tanév­nyitó ünnepségen négy hallgató­nak Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérmet adományozott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents