Észak-Magyarország, 1992. szeptember (48. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-28 / 229. szám

ESZAK-Magyarország 9 1992. Szeptember 28., Hétfő ÉM-Magazin Zengett Krasznahorka vára Krasznahorkaváralja (ÉM - FL) - Igen! Zengett, sőt dübörgőt!!!! Szom­baton rendezte meg Krasznahorka büszke vára alatt a CSEMADOK rozsnyói területi választmánya, a krasznahorkav áraljai önkormányzat ésaCSEMADOK krasznahorkaváral- jai szervezete a XXXVII. járási dal- és tóncünnepélyi. Zengett Váralja a ma­gyar népdaloktól, dübörgőit a színpad a feregetegesen táncolók ritmusától és velük együtt mozgott-élt a közönség is. Ünnep volt szombaton Kraszna- horkaváralján! Ulman István, a CSEMADOK Rozs­nyói Területi Választmányának elnö­ke köszöntötte a résztvevőket. El­mondta: - Járási ünnepségünk sor­rendben immár a XXXVII., melyet kétéves szünet után most élesztettünk újra. A rendezvény arra hivatott, hogy csokorba kösse és bemutassa Felsőgö- mör magyarságának féltveőrzött ö- rökségét. Eljöttünk, hogy szóval, ze­nével, tánccal hitet tegyünk anya­nyelvi kultúránk örökéletű küldetése mellett. Eljöttünk, hogy továbbvigyük ós megőrizzük eme életadó örökséget, melyet a térség magyarsága örökre magáénak vall. A társadalmi átalaku­lások és változások korát éljük a Kár- pát-medcncében, ahol új hatások érik az itt élőket. Sok minden megválto­zik, de egy megmarad - az anyanyelv édes csengése, népzenénk alkotó dal­lama, az árvalányhajas gömöri tánco­sok dacos verbunkja és az eme büszke vár környékén élő emberek szülőföld­jükhöz hú ragaszkodása. Tesszük ezt az itt élő népek, szlovákok, németek és más nemzetiségűek megbecsü­lésével és készségesen fogadjuk és el­várjuk a felénk irányuló hasonló meg­nyilvánulásokat. A rendezvényen hazai és határokon túli együttesek is felléptek - nagy si­kerrel. Az általános iskola első osztá­lyos tanulóit követően felléptek fiata­lok, középkorúak, nagyapák és nagy­mamák is. A napbamította férfiak, a kemény munkához szokott asszonyok éneke, tánca magával ragadta a közön­jét. A zene ritmusára a szabadtéri színpadon ülők feje-keze-lába is egy ritmusra mozgott az előadókéval. Nem csoda ez, hiszen valamennyien egy tőről fakadtak. Magyarok! És én úgy láttam: Krasznahorka büszke vára büszkén nézett le a szereplőkre! Diszkósok (A Szerencsi Hírek szeptemberi számából) Szerencs (SZU -Steffi) - Az éremnek - mint az köztudott - több oldala van. S ez bizony jó néhány dologra vonat­kozik életünkben. Példának okáért itt van a fiatalok szórakozási lehetősége. Az egyik oldal: ezek az ifjú kamaszok (vagy a kamaszkorból már kifelé hala­dók) szórakozni akarnak. Alig várják a hét végét, sutba vágják az iskolatás­kát, felszabadultan vágtatnak a disz­kóba. Hogy ott találkozzanak a have­rokkal,táncoljanak a lányokkal.f...) Rendjén is van ez így, hiszen nekik is kell egy kis kikapcsolódás. Igen ám, de jön az érem másik oldala: ilyen he­lyekre bizony elmennek oda éppen nem illő viselkedésű „nagyok” is. Akik inkább vitatkoznak, belekötnek a kisebbekbe, s ezek vége nem egy­szer verekedés lesz. Ezt ismerve ma­napság nem egy diszkóban már test- órök, néhol pedig kutyás őrök vigyáz­zák a rendet. Ha valaki mindenáron balhézni akar kitessékelik a táncos helyről. így aztán ezek a renitensek - nem lévén más lehetőségük - az utcán folytatják randalírozó tevékenységü­ket. Sokszor „begőzölt” fejjel, nem tö­rődve azzal, hogy a mulatóhely köze­lében emberek laknak, akik az éjsza­kát pihenéssel szeretnék tölteni, nem pedig a kidobottak ordítozásait hall­gatni. S ez az éremnek az a bizonyos har­madik oldala. A lakosság, melynek ott élő nagy része csak ezt látja, tapasz­talja. Ily módon - tegyük hozzá ezek­ben az esetekben - jogosan kérik a rendőrség közbelépését, a fokozottabb ellenőrzést a diszkó környékén. Ezek után már azon sem kell cso­dálkoznunk, hogy rögvest megszü­letik a sommás (immáron hosszú év­tizedek óla élő) ítélet: ezek a mai fiat­alok... Médiahajó ’92 Budapest (ÉM-NZ) - A vártnál nagyobb érdeklődést mutatta, hogy egy helyett két hajót kellett igénybe venni a Táncsics mellett ikerpárja, a Hunyadi is az utasok rendelkezé­sére állt. A túlnyomó többség termé­szetesen a médiák, a sajtó berkeiből verbuválódott, de ott volt a magyar politikai és kulturális közélet szá­mos ismert személyisége is. Előadások, vitafórumok követték egymást, a legtöbb információt még­is a kötetlen „hogy vagytok?”, „ná­latok mi újság?” beszélgetések adták. Chrudinák Alajos, Vajtó Lajos, az OTSH szóvivője és Markos György előadóművész társaságában. Hattér- ben Debreczeni József országgyűlési képviselő. Előtérben Oláh Sándor országgyűlési képviselő (FKgP) Nagy Feróval. A Kisgazda párton belüli fejleményekről sokan kérdezték a képviselőt. Palotás János a Pesti Riport főszerkeszőjóvel Fárasztó nap volt Fotók: Horváth Ferenc Gumibotok párbeszéde... (Az Új Szó, Pozsonyban kiadott független napilap szeptember 19-i számából.) Bratislava (Új Szó - kövi) - Rendszerváltás ide, demokrácia oda, kell a cirkusz. Választások előtt is, de főképp utána, hogy bizonyítson a győz­tes garnitúra: ura a helyzetnek. Ha pedig nincs helyzet, csinálni kell, hadd lássa a polgár, határo­zott rendőrsége van az új hatalomnak, amely megvédi őt. A cirkusz, előszele már napokkal a Slovan-Fradi meccs előtt benne volt a pozsonyi levegőben, s épeszű ember meggondolta, ki menjen-e a stadion­ba a sportban gyönyörködni. Inkább a tévé kép­ernyője előtt bólogatott: ez igen, szép szál legé­nyek ezek a szlovák rendőrök, értik a dolgukat. Annyi elpackázott lehetőség, kihagyott helyzet után, végre bebizonyíthatták, visszatér a „kemény ököl, oda üt, ahova köll” ideje. Mintha minden türelmetlenségüket beleadták volna a magyar szurkolók verésébe. Nem csoda. Ha már nem véd- hették meg az ország elnökét a szlovák főváros főterén, sem a honatyákat a kapudöngetők elől, most beleadtak apait-anyait. Elvégre, a rendőr nem vész el, csak átalakul. Vagy visszavedlik. A pozsonyi Vecerník csütörtöki lelkes cikke szerint „csillagos egyesre vizsgázott” veróle- gények, persze, lehet, hogy csak a dolgukat vé­gezték, s parancsot hajtottak végre. A fradi-szur- kolók sem mai gyerekek, várható volt, csak eldob­nak egy-egy sörös dobozt, kiöltenek egy-két nyel­vet. Valahol nem is ez a dolog lényege. Hanem fölöttébb érdekelné az embert, vajon milyen pa­rancsot kaptak kommandós uraimék, meddig mehettek el a rendcsinálásban, s mekkora inzul­tusok kellettek ahhoz, hogy dühödten és válo- gatatlanul csépeljenek mindent, ami mozog, s ami másnyelvű. A főrendőrök és főrendezők szerint a nagyobb bajt előzték meg, mert ha nem kezdenek eszeveszett verekedésbe, az a maroknyi magyar szurkoló tragédiát okozott volna. Nyilván ezzel magyarázható a meccs utáni rendcsinálás is, amikor a lelkes szurkolók megrendszabályozták a magyar gépkocsikat és autóbuszokat. Nehogy már verekedést provokáljon az a néhány zsigulis, skodás, miegyéb. Igaz, hajlamosak vagyunk a dolgokat eltúlozni. Pedig emlékezhetünk még a pár évvel ezelőtti fut- balltragédiákra, olasz és angol halottakra. Ezekhez képest a Slovan-stadionban nem folyt vér, legaláb­bis nem annyi. Mégis, az ember rossz érzéssel gondol rá, hogy két hét múlva visszavágó lesz Bu­dapesten, s az eset megismétlődhet. Sanda gyanú­mat sem tudom eltitkolni: talán arra számítanak egyesek, hogy aki visszaüt, az általában dühösebb? Az ordenáré szurkoló és az ordenáré rendőr között azért van némi különbség. Utóbbi a rend őre, míg az előbbi szabad polgár. A polgárverés pedig, akárhogyan is ideologizálják és magyarázzák, meglehetősen visszatetsző, s gyanús képzettársítá­sokra ragadtathatja az embert. Pláne, ha külföldi polgárokat vernek. A magyar televízió apró csúsztatásával szem­ben, igen is, volt szlovák sajtóvisszhang, sót, volt elítélő visszhang is. A csütörtöki Smena például szégyenről ír, s arról, hogy „a nép képviselői hosszú idő (?) után, ismét kinyilvá­nították az egyenruha iránti szeretetiiket”. „To je ono!”, skandálták a tribünön, visszaadva a mundér és az erőszak becsületét, amit nyolcvan­kilenc novembere óta szeretnénk elfelejteni. Ko­rai volt az örömünk, a gumibotok feltámadtak halottaikból. Gyerekek A nudista A tóparton kisebbik fiam rohan felém.- Anya az a bácsi teljesen meztelen.- Igen, ő nudista.- Én is nudista akarok lenni!- Jó, akkor vedd le a fürdőnadrágod!- De én szégyenlős vagyok. Nem lehetnék úgy nudista, hogy rajtam marad a fürdőnadrág? Állatok Nagyobbik fiam kirándulásról hazatérve nagy átéléssel meséli élményeit. Többek között, hogy láttak apácákat. Kisebbik fiam szája sírásra görbül.- De jó Lacinak, ő látott állatokat is! Kis hóhér Gyermekorvosi rendelőben fiamnak új kis ismerő­se akad. Beszélgetnek.- Én, ha megnövök hóhér leszek - mondja a kis is­merős.- És mit fogsz csinálni? - kérdi fiam.- Hát felakasztom a rossz embereket - mondja büszkén.- S ha egyszer véletlenül jó embert akasztasz fel?- Akkor... akkor elnézést kérek majd tőle! \z Észak-,Kelet-magyarországi Lapok asztala, előtérben balról Thomas Koch ügyvezető tulajdonos. Rajta kívül apunkat Horváth Ferenc igazgató és Nagy Zoltán főszerkesztő képviselte a Médiahajón. Visegrádon a Vár fogadta be a Médiahajó utasait

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents