Észak-Magyarország, 1992. szeptember (48. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-26 / 228. szám
8 ÉSZAK-Magyarország ÉM Hétvége/Látókör 1992. Szeptember 26., Szombat Szellemi igényt ébreszteni Cs. Varga Istvánnal beszélget Dobrik István- Szülővárosodból, Kapuvárról Győrbe, a Bencés Gimnáziumba kerültél.- Édesapám ezekkel a szavakkal indított útnak: „Ne tanulj te többet, fiam, Győrben, mint amennyit mi itthon dolgozunk!” Nehéz útravaló ez mindmáig. Legtöbbet győri tanáraimnak köszönhetek; elsősorban orosztanáromnak, dr. Nádasy Alfonznak. O közeli munkatársa volt Kodály Zoltánnak. Megjárta az orosz frontot, a hadifogságot... Szigorúságában a szellem emberének felelősségtudata testesült meg: a minőségigény, az etikumba gyökerező hivatástudat. Orosztanárom volt, de másodmagammal franciára is tanított - madár- eleségre sem elegendő tisztelet- díjért. A másik példaképem magyartanárom: dr. Bánhegyi Jób, akinek óriási tudásánál csak embersége volt nagyobb. Tanítványa volt Habsburg Ottó is, Ady Endre testvéröccsével, Ady Lajossal együtt ő érettségiztette egykor a királyfit... Személyes példájuk révén szerettem meg a nyelveket és az irodalmat.- Egyetemi tanulmányaid végeztével Edelényben kezdted tanári pályádat.- Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kellett elhelyezkednünk, mert a feleségemet - hétgyermekes vasutascsalád lányát - társadalmi szeződés kötötte a megyéhez. Magamra utáltán, sikertelenül próbálkoztam álláskereséssel a megyében. Végül Ede- lénybe irányítottak bennünket. Valóban más vidék ez a korábban megismertekhez képest. Csak annyit tudtam róla, hogy szép, de elhanyagolt kastélya van, és a közelében lakik Kalász László, a szalonnái pedagógus-költő. Tanárságom csikókorát töltöttem itt. Fontos tapasztalatokkal gazdagodtam. Országos helyezett diákom is volt. (Egy református papcsalád, a Fazekasék fiai-lányai tették egy időre híressé az edelényi gimnáziumot.) Egyetemi doktori disszertációmat is itt írtam, Németh László pályakezdéséről. Jó emlékeket is őrzök: Slezsák Imre könyvtárigazgató segítő barátságát, Nagy Béláné Marika néninek és férjének példamutató szeretetét. Kiváló tanárok és kollégák voltak: Déri Andor, a Moldoványi és a Köpösdi házaspár, dr. Vodila Barnáné, Béres János tanár úr...- Tanári munkádnak melyek a legfontosabb elvei?- A nagy kérdés, hogy sikerül-e a tanítványokban szellemi igényt ébreszteni, beavatni őket tudásunkba, megéreztetni velük, hogy a helyes és helytálló gondolat a legnagyobb érték, amelynél már csak egy nagyobb dolog van: a helyes élet. Meggyőződésem, hogy az anyagi, gazdasági átalakulással egyidőben a szellemi, világnézeti és morális átalakulásra is óriási szükség van. Ennek érdekében döntő feladat vár az oktatásügyre...(Sokat remélek az egyházaktól az újraszerveződő szerzetesrendektől.) Az alapkérdés: képesek vagyunk- e az új viszonyok, feladatok intellektuális és erkölcsi követelményeinek megfelelni. Az értelmiségi embernek meg kel! őriznie magában „a teljesség szoinját és az Egész iránti felelősséget.” Ennek jegyében tanítok az egri teológián ars sacra címen esztétikát és irodalmat.- Egri lakásod, budapesti munkahelyed mellett aktívan közreműködtél a miskolci Napjaink szerkesztésében.- Az otthon ott van, ahol az asszony és a gyerek, vagyis a család. A feleségem „legyö-kerezett” Egerben, a Dobó Gimnáziumban tanít. A fiunk itt nőtt fel, itt végezte az általános és a középiskolát. 1978 óta már csupán lakója vagyok ennek a kedves, rokonszenves, „osztrák-sárga”, barokk városnak, amelyben megtisztelő „státuszom" is van: „A Tanárnő férje...” Oktatói, kutatói és szerkesztői ambíciómnak - több egri társamhoz hasonlóan - máshol találtam táptalajt. A Napjainknál 12 éven át sok értékes anyagot, összeállítást szerveztem. (Nagy szeretettel gondolok vissza a miskolci megyei könyvtár igazgatónőjére és munkatársaira, a náluk szervezett kiadói műhelymunkára, rendezvényekre, segítőkész szeretetükre.) A miskolci írócsoport könyv- sorozatában szerkesztőként és lektorként feladatokat vállaltam, a tokaji írótábor munkájában rendre részt vettem. A tehetséges fiatalokat igyekeztem bátorítani, felkarolni. A Napjainknak nem csak negatívumai voltak, megérdemelné a sine ira et studio értékelést. A szertelen indulatok múltával az utókor úgyis leméri, mennyit nyomnak mázsás pőréink... A mostani miskolci irodalmi fórumokhoz szinte nem is kötődöm, a laza szálak is megszakadtak...- 1973-ban egyetemi doktori címet, 1983-ban pedig kandidátusi fokozatot szereztél. Eredményeidről, terveidről kérdezlek.- Jeszenyinről írott kismonográfiám 1986-ban jelent meg az Lók világa sorozatban az Európa Kiadónál. Kalász Lászlóról, Serfőzó Simonról, Papp Lajosról és az észak-magyarországi régió irodalmi múltjáról szóló tanulmány- kötetemet Utak és távlatok címen Miskolcon adták ki. Németh László regényeiről és orosz irodalmi kapcsolatairól tanulmánykötetet publikáltam Tanújelek címen, amely a Magvetőnél látott napvilágot. 1989-ben a csuvas irodalom magyarországi népszerűsítéséért csuvas irodalmi díjat kaptam Cseh Károly költő-műfordítóval együtt. Almaim közé tartozott egy Kalász Lászlóról szóló könyv megírása és publikálása. Kalász László jövőre lesz 60 éves, új verseskönyve évek óta gépiratban vár kiadásra... (Pedig milyen szép és méltó volt Kalász 50. születésnapjának miskolci és perkupái köszöntője!) A méltatlan dolgok elszomorítanák, bárkik okozzák is azokat. 1995-ben lesz Jeszenyin centenárium. Monográfiát szeretnék publikálni az orosz parasztság és falu világirodalmi rangú költő- géniuszáról a „csak a törvény a tiszta beszéd” szellemében. Németh Lászlóról ma már mindent meg lehet írni, életművének kutatása változatlanul fő feladatom. A mi nemzedékünk sokáig csak keletre utazhatott. Itáliát tavaly fedeztem fel számomra egy tanulmányi kiránduláson. Élményeimét az idén nyáron egy olasz körúton gyarapítottam. Nagy szerelem lett Ravenna, Firenze, Siena, Assisi, Róma, Nápoly; 45 év után a szellemi-lelki érés, újulás érdekében szükségem is van rá... Újabb itáliai útibeszámolókat ígérhetek az Észak-Magyarország olvasóinak. Barna György: Bükki táj Barna György Negyvenegy évesen is állandóan kísért egy nagy francia fró híres-hírhedt gondolata, miszerint negyven után mindenkinek vállalnia kell az arcát. Úgy érzem, minden tollvagy ecsetvonás szellemi arcom vonásait formázta eddig; s túl ezen a koron a már meglevő arc tökéletesítésén dolgozom.Inkább festészetben érzem magam otthonosabban -a színek varázsa miatt, de a grafika sem csupán adalék: az areélek markánsabbá tételéhez segít hozzá, hogy a belső tájak tükröződhessenek rajtuk. Sipos Anna Időtlen Lengő árnyakkal játszadozom s vagyok mint Kronon cs Zeusz: az örök idő s vagyok mint ki isteni feláldozásra váró szüzekre hárítja át végzetét és vinászt büntetlen vágyakozón viasszá dermedt könnyei között Bódva-völgy énekese (Demjén István: Kemény úton) Fecske Csaba Demjén István kötetének - két ciklusra osztott verseiből és - a kötet hátlapján található - „fülszövegéből” kiolvashatóan a Ratkó-féle énekes cselé d-i szerepre vállalkozott. Aki az éne k é v e 1, a verseivel használni szeretne, az őt útnak indító, felnevelő közösség - a mindenkori szegények, elesettek - sorsán javítani, életét szebbé-jobbá tenni. Noha ez a művészi attitűd a jelenkor általános megítélése szerint kissé idejétmúlt, a jelen irodalmi ízlése nem sokra becsüli az ilyen szerepvállaló alkotót, sokszor talán még a művészi teljesítményt is figyelmen kívül hagyva. A „tenni” akaró költő ma fölöttébb gyanús. Most ne firtassuk, okkal-joggal-e? „A költő területe a valóság; föladata a gyakorlati segítés. Nem vers az, ami nem mutat valami megoldást a tisztázás felé, mégha azt tisztázza is, hogy nincs megoldás.” - írta egyhelyütt Illyés Gyula, akinek egész líráját, hatalmas életművét átszőtte ez a tisztázó szándék, a jobbítás konok igénye. Demjén István verseiből én ugyanezt a szándékot vélem kiolvasni, ez van jelen az ő vers szövegeiben is, természetesen más mértékben és más méretben, de őszintén és hitelesnek tűnőén. Ezt mondja a kötet szerkesztője, Slelzsák Imre is a kötethez írt előszóban: „Verseit olvasva, a faluhoz, a falusi emberhez tartozásának, kötődésének lehetünk tanúi.” Demjén halk szavú, szemérmes költő. Ez nem dicséret, nem is lesajnáló megjegyzés, csupán ténymegállapítás. A halk alatt szerényét érlek, természetesen a tehetség szerénységét is egyszersmind. Nem üvölt, nem acsar- kodik, mégcsak nem is kiabál, természetes módon beszél. Jó ízléssel fűzi a szavakat mondatokká, a Demjén István Harmat-tömjénben mondatokat versszöveggé. Ennek köszönhető, hogy még a kevésbé sikerült verseiben sincs semmi bántó, semmi ízléstelen. Jó ízlése gondozza, tartja kordában szövegeit ott is, ahol esetleg a tehetség jelenléte kevésbé érhető tetten. Megfontoltan, takarékosan gazdálkodik anyagával, a nyelvvel; általában nem fordul a könnyebb ellenállás irányába. Az elvesztés tragédiájának, a veszteségek verseinek gyűjteménye ez a kötet, másrészt a vereségeken, veszteségeken túlnövő szigorú erkölcsiség művészi kódexe is. Egy értelmiségi, egy érzékeny lelkű intellektus túl nem méretezett szerepének, felelősségének lírai vállalása a fölnevelő és útrabocsátó, majd élnivaló közeget adó közösség érdekében, a megszólalás felelősségét - ha dallamát, hangszálét nem is - egy másik, ismertebb helyi poétától, Kalász Lászlótól is tanulva. Saját, kuniktercs személyisége által hitelesítve. Képei többnyire sötét tónusúnk. Vannak a népdalok egyszerűségével megszólaló, áttetsző, dalszerű versei is, a Keresve címűt teljes egészében idézem: „Este,/ ha lopva / egy csillag / álmaimba / belclesne,/ s nem találna / léged,/ elindulna / és keresne.” Ám ilyen idilli képhez, könnyedséghez csak ritkán jut eh Hangja komorabb, reszelősebb Érthető, emberi hang. Szorongással, fájdalommal teli.Demjén István verseskötetét az Edelényi Városi Könyvtár adta ki Slezsák Imre könyvtárig,'izgató szerkesztésében és szellemi égisze alatt. Ez a könyv az Edelényi Füzetek 4. darabja immár, tehát sorozatról, helyi kiadású regionális könyv- sorozatról, egy, a maga nemében páratlan és igen dicséretes, támogatandó, értékőrző vállalkozásról van szó. A Slezsák Imre vezette kisvárosi könyvtár ez irányú tevékenysége: példaértékű. Piros csőrű hajnal röppen és parittyájával madarat lő a völgy felé az ág, nézem fához vetett háttal: mint száll föl a Nap s csapódik a madár sugaras égre.
