Észak-Magyarország, 1992. szeptember (48. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-03 / 208. szám

1992. Szeptember 3-, Csütörtök Zempléni Tájakon ÉSZAK-Mag yarország 5 Iskolakezdés - építkezéssel 27 millió az ára Bekecs (ÉM) - Persze, a címben jelzett építkezés nem nagyon zavarja Bekecsen az oktató-nevelő munkát, hiszen nem a régi iskolát építik át, hanem egy új szárnyat hoznak tclőalá. Ebben négy tanterem és még két kisebb szaktanterem javítja a tanítás feltételeit. Jövő szeptemberre készül­nek el a mintegy 27 millió forintba kerülő beruházással. A régi és az új épületrészt egy aula kapcsolja majd össze, ahol ünnep­ségeket, összejöveteleket tartanak. Uj, az eddiginél nagyobb teljesítményű fűtőberendezést szerelnek be, s egy új vizesblokk is épül. Negyvenmillióba kerül Hálózatcsere Szerencs (ÉM) - Tovább folytatódik Szerencs főutcájának átépítése. Az itt közlekedőknek nem kis nehézséget okozó munkálatokat a nyár derekán kezdték el, s várhatóan ősz végére készülnek el vele. A munkálatok során kicserélik az elektromos- és a vízhálózatot, áthe­lyezik a postai kábeleket, új közvilágítási oszlopokat helyeznek el, kiépítik a zárt csatornarendszert. A Miskolci Közúti Igazgatóság és a városi önkormányzat közösen finan­szírozza az útépítést, mely mintegy negyvenmillió forintba kerül. Ter­mészetesen új burkolatot kap a járda és az úttest is. Víz a pincékben Nemkívánatos szivárgás Mád, Tállya (ÉM) - A hegyaljai településeken s természetesen másutt is nagy gond a szennyvízhálózat hiánya. Mádon és Tállyán különösen, hiszen a régebben létesített szikkasztókból az értékes pincékbe szivárog a nem kívá­natos szennyvíz. Mádon már elkészüli az a tanulmányterv, mely szerint három ütemben valósítanák meg a település hálózatát, amelyet helyi önkormányzati, lakossági és pályázat útján elnyert pénzekből finanszíroz­nak majd. Gondot jelent viszont, hogy az itt élők nagy része nem tud saját erőt felmutatni, hiszen a munkaképes lakosok fele munkanélküli. A 167 millió forintos beruházás így nem tudni, mikorra valósul meg. Tállyán szintén szeretnék ha lenne szennyvízcsatorna, ám ennek a sorsa *s bizonytalan egylőre, hiszen a headott pályázatra még nem kaptak választ. Könyv egy településről Nemzetiségi falu Rátka (ÉM) - „Szülőfalunk, Rátka a tokaj-hegyaljai történelmi borvidék egyik telepesfaluja - amelyet 1750- hena Baden-Württemberg tartomány- hói, a Schwarzwald vidékiéről érkező német parasztok alapítottak” olvasható a Rátka című könyv elősza­vában. Nemrég jelent meg ez a szép kivitelű kismonográfia a hegyaljai nemzetisé­gi településről, mely foglalkozik a fnlu természetföldrajzával, történelmével, néprajzával, a településkép átalakulásával. A történelmi részben a második világháborúig terjedően foglalkozik az eseményekkel. Érdekes olvasmány cgy ilyen könyv, hiszen belőle megis­merhetjük egy más nép sajátos gazdálkodási szokásait, a német tradí- c'ók szerint megépített település életvitelét, mindazon tényeket és tényezőket, melyek megmutatják, hogyan hatottak kultúrájukkal a táj a*'yagi, szellemi világára. Á Rátkán élők alkalmazkodtak az őket körülvevő világhoz, s úgy integrálód­tak, hogy mindeközben meg tudták őrizni azonosságtudatukat, szoká­saikat, kultúrális hagyományaikat. Felbukkanó emlékképek Hegyaljai táj Mészáros István- Rajongva szeretem, féltem ezt a tá­jat, kedvelem az itt élő embereket. Régvolt emlékkép jelenik meg előt­tem: suttyó kölök koromban kirán­duláson vettünk reszt, körbejártuk Hegyaljai és a Zemplént. Még „fakariisszal" kapaszkodtunk a dom­bokon, a táj, s a hegyek közt megbúvó kicsike faivak szépsége, érintetlen­sége - immáron felnőtt fejjel vissza­idézve - észrevételeníii ivódott tudatomba. Akkoriban még (szép számban) tehéncsordák kacsáztak végig reggelente a falvak útjain, hogy aztán alkonyattájt, melyik-melyik megtalálva saját kapuját, kiváljék a csordából. Szorgos asszonykezek fej­ték a friss tejet, melyet a gyerekek vit­tek a csarnokba. Később hazatért a gazda is, ki a forró napon az állatok­nak kaszálta a télire valót. Másnap a szőlőben kétágúzott, harmadnap a kukoricában, majd a babföldön kapált, utána... Nehéz, embertpróbáló paraszti élet volt ez, amit csak a konokul kemény akaratú, határozott emberek tudtak elviselni. S tudnak ma is, mert a hegyaljai, zempléni népek alapvető tulajdonságai örök­lődtek, s míg világ a világ, ez nem is fog változni. Legföljebb a körülmények. Jóllehet, a természeti környezet Hegyalja és Zemplén nagy részén még úgy ahogy megmentődött. Mi több, van olyan erdőterület, melyet emberi kéz eled­Fotók: Mészáros István dig nem bolygatott. De van olyan is, például Szerencstől nem messze, egy erdő kellős közepén, hová akkumulá­torgyárat (!) szánnak. Ahol egykor katonaság volt. ma egy ilyen ipari szörny épül(get). Hol pedig inkább valamilyen szanatóriumnak lenne helye, hisz a környezet inkább ezt kívánná: a levegő tiszta, a környék pompás. Nem, kérem ide ólom kell. Ha valami vonzereje van e tájnak, az éppen a háborítatlan természet. Nagyon szomorú lenne, ha már ezt a kicsike értéket is elvesztenénk! Ha az otromba és erőszakos átalakítás következtében az erre tévedt kevéske külhoni turista is arrébb vándorolna. Mondjuk a Dunántúlra... S akkor már csupán az emlékképek maradnak? Ünnepség a megújult házban Monok (ÉM-MI) - Kívül s belül megszépül, megújul a monoki Kos­suth Emlékmúzeum. A tatarozási munkákkal ugyancsak igyekeznek, hiszen közeleg Kossuth születésének évfordulója, mely alkalomból em­lékünnepséget tartanak Monokon. A megemlékezésen az arra érdemesek - melyet a Kossuth Alapítvány ku­ratóriuma és a községi önkormányzat szervez és rendez - többen Kossuth- érmet és oklevelet vehetnek át. Ün­nepi beszédet dr. Orosz István egyete­mi tanái' mond. A programban szere­pel még koszorúzás, a Kossuth-Kör kibővített ülése, melyen értékelik a meghirdetett Kossuth-vetélkedők és pályázatokat, egyben átadják a pályadíjakat. Létrehozzák azt az előkészítő bizottságot, mely a Kossuth Szövetség megalakítását célozza. A felújítás alatt álló múzeum Egy asszony a falu élén Héring Istvánné: „Az önkor­mányzat pénztárcája is véges..." Rátka (ÉM - M. 1.)- Tizenkét esz­tendeig (s ha a falubeliek úgy akarják, még tovább is) vezetőnek lenni egy településen, nos, ahogyan ma sokan kifejezik magukat: nem semmi! Különösképpen nem, ha még azt is hozzávesszük, hogy az illető ottani születésű, helybéli. Mert saját hazájában senki nem lehet próféta. Persze ez esetben - még ha számba vesszük, hogy a kivétel erősíti a sza­bályt -, mégis más a helyzet. Mert Héring Istvánné, Rátka pol­gármesterasszonya nem akármilyen faluban első ember. Köztudott, ez a hegyaljai település német nemzetiségű. S az is hírlik az ott élőkről, hogy ugyancsak zárt közösséget alkotnak.- Régebben valóban így volt - mosolyodik el Héringné -, ám mára sokat változott minden. Míg annak idején valóban nagyon zárkózott volt Rátka, például falun kívüli emberrel nem házasodhatott rátkai, nap­jainkban ez a „szabály” már nem él. Sőt, mind többen jöttek ide más településekről. Az én férjem is golopi. Beszélgetésünk ideje alatt mindvégig oly szeretettel beszélt a településről, az ott élőkről. A hagyományápoló kulturális tevékenységekről, arról, hogy most is, mint mindig, vállalják nemzetiségüket, arról, hogy ápolni kell az ősök rájuk hagyott szokásait, hogy éppen ezért az iskolában német nyelvű oktatás is folyik, hogy az énekkaruk országos hírű, arról, hogy... És lehetne sorolni még sokáig. Arca akkor válók szomorúvá, mikor a munkanélküliségről esik szó.- Képtelenek vagyunk megbirkózni ezzel. Tudja, sok lakosunk ingázó, talán már azt mondhatom: volt, hiszen mind többen válnak munkanélkülivé. A munkaképes korú férfiaknál a lakosság 38, míg a nőknél 32 száza­lékos a munkanélküliség. Rajtuk, ahogy tudunk segítünk. Például most, az iskolakezdéskor 1400 forintot adunk egy-egy gyer­meknek, az óvodában, napköziott­honban ötven százalékos térítési díj kedvezményt. Ám az önkormányzat pénztárcája is véges, így természetesen, ez a segít­ség önmagában nem oldja meg a munkanélküliség problémáját. Hogy a következő ciklusban ki lesz a polgármester? Ezt még nem tudni, én minden esetre úgy érzem, hogy bizo- dalommal vannak irántam az em­berek. Természetesen az a legfőbb, hogy a lakosság hogyan mérlegeli majd eddi­gi munkámat. 1 la ők úgy akarják, de csakis akkor, és az egészségem is lehetővé teszi, továbbra is vállalom ezt a munkát. J EU 1 ÍJÜ 1 Mészáros István Bármerre is fordultam meg Hegyalján, min­denütt szóba került a mai napság legközpon­tibb téma: a munkanélküliség. E tájékon, ahol a szőlészet, borászat volt az, amiből emberek ezrei éltek meg, ma a legmélyebb válságban van. Legfőképpen az értékesítéssel birkóznak meg nehezen, s ha nem lehet eladni a bort, vajh, minek a sok munka, minek a temérdek kiadás (vegyszer, gépi művelés költségei, napszám etc., etc.)? Próbálkoznak sokféle módon: kft.-k (külhoni befektetők bevonásá­val), és pinceszövetkezetek, egyesületek létre­hozásával, piackutatások ,,bevetésével" - például Mádon, mint azt a település jegy­zőjétől, Novák Andrástól megtudhattuk. Am úgy tűnik, ez csupán egy csepp a tengerben. Persze, nem csak a szőlészettel van gond. Sok munkahely szűnik meg, s ilyen esetekben elsőként az ingázóknak adják kezükbe a munkakönyvét. (Ami már nincs is.) Márpedig sokan a hegyaljai településekről bejárók (voltak), s munkahelyük megszültlével hazakerülnek, ahol a tsz is csak vegetál, más munkalehetőség meg semmi. Sőt, a helyi kevéske is átalakul, nem egyszer - s az esetek többségében - az ott élőknek kedvezőtlenül. Tállyán például, ahol hazánk egyik legna­gyobb kőbányája van, a 200 dolgozóból nap­jainkra 100-110 keresheti meg a család kenyerét. A külföldi tulajdonos érdeke: minél olcsóbban, minél kevesebb emberrel pro­dukálni azt, ami kihozható a bányából. A pol­gármester szomorúan jegyzi meg: kicsúszott kezünkből ez ctz üzem... Á sok leépítés következtében többen vál­lalkoznak. Oszekaparják a létező összes pénzüket, hitelt vesznek fel - óriási kamattal - , s megnyitják kis üzletüket a faluban. Igen ám, de ott már tucatnál több ilyen is van, vásárló meg mint a fehér holló... (például Mádon). De valamit kezdeni kell! Így aztán vegetálgatnak, nem egy esetben halmozzák adósságaikat, hogy aztán a végén felszá­molják az egész fiiccsba ment vállalkozást... Ma már állatot tartani, földet művelni sem érdemes, hisz sok esetben nem hogy haszon, de ráfizetés van. Pedig ez a lehetőség lenne még az, ami Hegyalján - és természetesen más régiók falvaiban is - kiutal jelentene az olt élőknek. Ezekhez lenne meg az adottság, ám ebből megélni?... Hegyaljai szépségek Szerencs (ÉM) - A Szerencsi Hírek című havilap által meghirdetett „Hegyalja legszebbje" szépség- versenybe már többen beneveztek, így a lap megkezdte a hölgyek fotóinak közlését. Nevezni 16-30 éves korig lehet, s a nagyközönség az újság­ban található szavazólappal voksolhat arra, aki a legszebb. Hová tartozzanak? Baskó és Sima „ügye” Baskó (ÉM) - Ha manapság valamely baskói vagy simái polgárnak bírósági ügye van, jobb, ha felkészül a legnagyobb tortúrára. S ez esetben nem csupán a peres ügylet miatt, hanem - és leginkább - az utazás, a bíróságra való eljutás mi­att. E két kicsike település ugyanis (mint az a Magyar Közlöny 122. számából kiderül), az Encsi Városi Bíróság (jelenleg már a szikszói) illetékességi területéhez soroltatott be. Pedig, mint ezt a lakosok panaszaiból tudjuk, ők továbbra is a sze­rencsihez szeretnének tartozni. Miért? Azon egyszerű oknál fogva, hogy Encsre, illetve Szik­szóra nincs buszközlekedés. Ugyanakkor, ha Abaújszántóra be is jutnak a polgárok, vonattal sem tudják elérni a bíróságot. Azazhogy igen. de ahhoz be kell utazni előbb Szerencsre, onnan Miskolcra, majd tovább Szikszóra. Mindez - fi­gyelembe véve a csatlakozási időket is, szinte egy napot igénybe vesz. S hol van még a visszautazás? AjtóI nem is beszélve, hogy ha a tárgyalás időpontját ezen utazási nehézségek figyelembe vétele nélkül tűzik ki, akkor az meg is hiúsulhat. Fentiekből kitűnik, a legjobb megoldás az lenne, ha ismét a szerencsi bírósághoz tartozna a két hegyek közé bújt település.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents