Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-01 / 181. szám

1992. augusztus 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 ROMÁNIÁI I MAGVA ORSZÁGOS Nem hagyhatjuk szó nélkül Székelyek és a moldovaiak Nein igaz az, hogy a romániai ma- avar kisebbséget nem érdekli a hazai politika, vagy, hogy kizárólag csa azon vetillcteire figyel, mely valami­lyen vonatkozásban érinti az etnikum saját ügyes-bajos dolgait, jelenét és jövőjét. Az igaz viszont, hogy aromán nagypolitika megannyi összetevőiét, pozitív vagy negatív jelenségcit-le|- leményeit, kényszerű-kelletlen, min­denkor a kisebbségiek szemüvegen keresztül nézzük, látjuk, láttatjuk, egyszerűen azért, mert másként nem tehetünk. Nem köldöknézés, hanem történelmi detcnnináltságunk ter­mészetes következménye ez a több évtizedes készültségünk. Eire az ál­talános magatartásra talán a legkézen­fekvőbb példával a szeptemberi választások szolgálnak. Leegysze­rűsítve a dolgokat, számunkra a helyzet a következő: minél több képviselőt és szenátort juttassunk a parlamentbe, s egy olyan elnökjelolüe adjuk voksunkat, aki felvállalja, vagy mind közül a leginkább érti-érzi a kisebbségek ügyeit. Persze ez nem je­lenti azt, hogy nyugalmunkért, bizto Ságunkért és jogainkért az ördöggé ■ cimborálunk, de a jóindulattal félénk nyújtott kezet elfogadjuk, sőt meg kel szorítanunk. A kisebbségi szemüveg pedig nem görbe tükör és nem vak tó lencse. így hát normális és reálisképe kell nyújtania, még akkor is, ha ot lüktet benne érzékenységünk, eseten­ként sérelmeink. Mindez most gy nemrégi RMDSZ-sajtóértekezleten elhangzott barátságos, ám mégiscsak élesre töltött szópárbaj kapcsán jutott eszembe. Egy, az anyanyelvi oktatás “felettébb szükséges voltaiol szülő rövid értekezés után egy roman újságíró feltette a kérdést a magyar házigazdáknak: - Ha oly fontos a romániai magyar nyelvű oktatás, akkor miért ne lenne fontos a magya­rországi román kisebbség íomán nyelvű iskolahálózatának kiépítésé. A válasz pedig nem késett: igenis, egyformán fontos mindkettő, m a gyulai, méhkeréki, stb. Románság nem kéri, nem igényli a minden szint­re és minden tantárgyra kiterjedő román nyelvű oktatást. Es itt most nem az a lényeg, hogy a habáron túli román kisebbség miért nem ken- igényli mindezt, hanem a szóban forgó újságíró replikája. Kijelentette ugyanis, hogy vagy nem igaz a hír, vagy az ottani testvérei hülyék, ha nem kériklAz én kisebbségi szemüvegem pedig azonnal érzékenyen reagált e vallomásra: mi, romániai magyarok tehát nem vagyunk hülyék, mert kérjük, követeljük, harcolunk iskoláinkét t. S akkor miért e nagy ellenállás, s miért sütik ránk nap mint nap a szeparatizmus égető bélyegét? Persze a szeparatizmus igencsak di­vatba jött az utóbbi hónapokban. Van belőle bőven Moldovában is, különösen a Dnyeszteren túl. Szeren­csére még nem vagyunk közös nevezőre vonva velük, de ha valaki meg is próbálkozna vele, akkor is fenn-tartom: mi. kisebbségi magyarok éppoly aggodalommal gondolunk Moldova megpróbáltatásaira, mint bármelyik román honfitársunk. Az on­nan érkező hírek és tudósítások min­ket is elborzasztanak, s őszintén kívánjuk, legyen immár vége a véron­tásnak. A “szemüveg-effektus azon­ban Moldovával kapcsolatosan is működik. A minap például azt olvas­tam a Románia liberaben, hogy egy kisinyovi magas rangú tisztviselő sze­rint, ha két román állam létezik, akkor két román nép van. S ebből az egyik román, a másik moldovai... Román újságíró-kollégánk a lenti nyilatkozattal szemben jogos iel- háborodásának ad hangot. Egyetértek vele, minden sorát kész vagyok aláírni... Az elárvult kúria a népes gólyafészkekkel. Otthon a senki földjén? Félelemben 1952. június 25-től Csodás! - mondta az ornitológus és a kisfiával sátrat vert a gagybátori Ja- kabfalvy-kúria kertjében. Hosszú ideig figyelték, fotózták a romos épület kéményein fészkelő gólyacsa­lád életét. Kuriózum, hogy egy gólyapár öt fiókát költött és azokat sz­erencsésen fel is nevelte. A kisgólyák már ügyesek, biztonsággal kísérik el szüleiket a kisebb vadászportyákra.-Nagyon jó volt, amíg itt volt az or­nitológus a kisfiával. Nem féltem. Most is nagyon jó, mert nálam tölt néhány napot a környékünkről haj­danán elüldözött tanítónő. Körösi Erzsébet. Most mái” Körösi Erzsébet gyöngyösi hitoktató. A nyár jobb, mert iám-lám betér egy-egy vendég. A sötét telek keservesebbek. Igaz, öt éve van egy állandó hálótársam, özvegy Kuzsella Ferencné Terézke, aki megszánt és minden este eljön, aztán a reggeli kávézás után hazamegy. A legszörnyűbb az, amikor elutazik a családjához. Olyankor a félelmeim elől álomba menekülök, altatókat veszek be, hogy ne tudjak semmiről, magamról sem. De nem csak az éjsza­kák, a nappalok is iszonyúak itt egyedül. A félelmeimét a hűséges Frakk kutyám sem tudja eloszlatni. 1952. június 25-étől félek - mondja özvegy Jakabfalvy Gyuláné. * A most 68 éves hölgy élete, aho­gyan mondani szokás, kész regény. Valóságos, hús-vér hős férje család- regényében, amelynek hortobágyi “epizódját” a Mozgó Világ 1983. novemberi számában Magyar Bálint közreadta.- Mintha egy Kurtz Mahler-rcgény- ből léptem volna ki! Csongrád városában születtem, éltem. A nővérem egy újsághirdetésre került Gagybátorba: "Felvidéki földbirtokos család kél fia mellé nevelelőnőt keres”. Egy nyáron aztán két hétig helyettesítettem a nővéremet. Csodás volt itt minden. Csodaszép kúria, park, gyümölcsös, tó, a két fiú jőlnevelt, az úr és a felesége, Klára asszony kedves, barátságos. A háború aztán felborítot­ta az idillt. En akkor Szerencsen nevelőnősködtein, de a háziak 44-ben nyugatra mentek, a nővérein pedig hazautazott Csongrádra. Idetelefonűl- tam:befogadnának-e. Klára örült a hívásomnak, jöttem. Az úr. Jakab­falvy Gyula határőr parancsnok volt Krasznokvajdán, így nem vonultatták be Valahogyan átvészeltem a család­dal együtt a háborút. A Jakabfalvy családnak 1380 kataszteri hold földje volt Abaújban, amelyet 52 napszámoscsaláddal dol­goztattak meg. A családnak három gy­ermeke volt, két lány és Gyula, akit édesapja a debreceni Agrárakadémián taníttatott, majd a kompolti uradalom­ba küldte gyakornoknak .Apjuk halála után a biitok három részre oszlott - aztán meg fölosztott. Klára a háború után már nem tudta elviselni az újsze­rű falusi életet, Pestre költözött, majd hamarosan el is vált a férjétől. Jakabfalvy Gyula pedig feleségül vette fiai okos és szép nevelőnőjét 1949-ben. ­-Akkor persze már nem volt mahleri az életünk. 1950-ben egy kánikulai napon délben a bokrok között mostam és azt hittem, hogy a gyerekek dobálják a kúria pléh letétjét. Sajnos nem, hanem tyúktojás­nál nagyobb jegek estek. Aratás előtt volt. Mindenünket elvert ajég. A fér­jem a maradék földet átadta az állami gazdaságnak és elment Miskolcra a Mélyépítő Vállalathoz lakatosnak. Hónapos szobát bérelt, pontosabban egy vaságyat a Széchenyi utcán egy házmester kamrájában. A kúriából 1951 karácsonyán kiköltöztettek Vadas István gagybátori “kulák” házába. Két legyet egy csapásra. A következő nyáron a kisfiúnkat - mindig is így neveztem Zoltánt, a ki­csit és a bátyját, Gyulát is - rábíztam egy napra a háziakra, hogy megláto­gassam a férjemet Miskolcon. Egy szál nyári ruhában mentem. Este meghívott minket egy baráti család, náluk vacsoráztunk, nem jöttem haza a késői busszal... Hajnalban sem jöhettem haza, hanem csak 1953. szeptember 16-án. Hétávós törte ránk az ajtót azon a nyári éjszakán és abban az cgyszál nyári ruhában, a férjem pedig a munkásruhájában minden takaró, élelem nélkül elindultunk a I lorlobágyra, Borsós-tanyára. A keserves 15 hónap után sem lett sokkal jobb a család, immár a kis Erzsikével gyarapodott család élete. A családfő ipari munkán, Erzsébet asz- szony a kislánnyal és Zoltúnkával Vadaséknál.- „56 hozott egy kis enyhülést. A következő tavaszon végre beköltözhettünk a kúria vendégházá­ba, ahol most is élek. A férjemet 60 korában, 1964-ben hazahívták éves Negyvenegy éves a menekültügyi konvenció 1951. július 28-nn írták alá Gcnfben az FNSZ Menekültügyi Konvencióját. Az okmány össze­foglalja a menekültek jogállására vonatkozó ko­rábbi nemzetközi megállapodásokat. A konven­ció 46 cikkelye szabályozza a menekültek és a befogadó ország jogait és kötelezettségeit. A gen­fi konvencióhoz az eltelt 41 esztendő alatt 101 ország csatlakozott, köztük az Furópai Közösség valamennyi tagja. Az 1. Cikkely értelmében menekült az a személy, aki attól való indokolt félelmében, hogy faji hovatartozása, vallása, nemzetisége, valamely nemzeti csoporthoz való tartozása vagy politikai meggyőződése miatt üldözik, annak az országnak a határain kívül tartózkodik, amelynek állampolgára és nem ve­heti igénybe ennek az államnak a védelmét... Menekültek azok is, akik mint hontalanok (ál­lampolgársággal nem rendelkezők) ilyen okok­ból hazájukon kívül tartózkodnak. Minden menekültnek tiszteletben kell tartania a befogadó agronómusnak, tíz év alatt remek kis gazdaságot tercmetett itt. Aztán az összevonás tönkretett mindent. Jó­magam pártolótag voltam, könyvel­tem, fizikai munkát végeztem 14 évig. A férjem halála után mégis kisem- miztek. Háztáji földet sem kaptam. A lakásomért - a kúria vendégházáért - lakbért fizetek. Csekélykét, de fizetek.- A legjobban az bánt, hogy tönkre ment itt minden. Zoltán fiam néha hazajön, a bátyja és a férjem rokonsá­ga soha. Nem tudnak ránézni a házra, amely szép volt, és amelyhez igen kellemes emlékek fűzik őket. Itt van a ház mögött a tó, a csodás ősi gyümölcsfajtákkal betelepített kert. Megközelíteni sem lehet, úgy elvadult minden. Parányi földdarab sem jut nekem, hogy zöldséget neveljek. Miskolcról, Encsről hozom a zöld­séget, a gyümölcsöt. Kértem a pol­gármester urat, irtsanak egy keveset a bozótból, kaszálják le a füvet. Mond­ja, nem teheti, mert a terület még a téesz tulajdonában van. Senkié most ez a terület, a senki földjén van az ott­honom. Félek, egyszer ez is összeom­lik. Javítani kellene a lábazatát. A kislányom, mivel sehogy sem tudott boldogulni, nem kapott lakást, albér­letben tengődött, Svédországba menekült. Ott él a két vérszerinti un­okám, kurd nemzetiségű az éde­sapjuk. Erzsiké azt mondja, csak ad­dig jár haza, amíg all ez a kis vendégház. A két szobájával. A falakon a Ja­kabfalvy ősök portréi. És néhány hatalmas tükör. Ennyi maradt. — Kárpótolnak most minket, a sza­badságuktól megfosztottakat, de oly bonyolult az űrlap, hogy nem boldogulok a kitöltésével. A nyugdí­jamból valahogy eléldcgélck, de a félelmeimtől nem tudok szabadulni. Nagyon rossz itt a falu szélén egyedül. Olvasgatok, emlékezem. Van mire. Még ismertem a Lila ruhás hölgy és a Pacsirta modelljét, Szinyei-Merse fe­leségét, Zsófi nénit, aki 104 évet élet. A férjem távoli rokona volt. Emlék­szem az itt töltött pár szép évre, de ál­maimban inkább a rémségek törnek rám. A megalázások, a büntetések. I la vendég jön, akkor egy kicsit örülök. Most meg ennek az öt kis gólyának. De nemsokára ők is elmennek...- lévay ­Fotó: - farkas ­ország törvényei!. A konvencióhoz csatlakozott államok kötelezik magukat, hogy biztosítják a menekülteknek a vallásszabadságot és a bírósá­gok szabad megkeresését, továbbá, hogy a munkajog, a szociális biztonság és a nem önálló munka területén nem hozzák őket a saját állam­polgárainál hátrányosabb helyzetbe. A 32, és 33. Cikkely megtiltja a konvencióhoz csatlakozott államoknak, hogy egy menekültet olyan területre ki- vagy visszatoloncoljon, ahol “élete vagy sza­badsága faji hovatartozása, vallása vagy állam­polgársága...mialt veszélynek lenne kitéve”. Kisgyőrben felépítik Az Élet házát Megyénk kistelepüléseinek hátrányos helyzetéről sokféleképpen és igen sokat lehetne beszélni. Felsorolni is sok lenne azokat a körülményeket, amelyek az utóbbi évtizedekben hozzájárultak a kisebb lélekszámú falvak sorsá­nak alakulásához. Ezek sorában egy is elegendő ahhoz, hogy a helyi vezetés a település közösségének támogatásával is csupán az átlagos életkörülmények biztosítását garantálja. A hiányzó munkahelyek, az elmaradott infrastruktú­ra kölcsönhatása önmagában is jelentős vissza­húzó erő. Kisgyőr esetében a földrajzi fekvés, az ipari közigazgatási központoktól való távoliét is nehezítette, nehezíti a felzárkózást. A községnek sokkal jobban meg kell küszködnie minden apró sikerért, részsikerért mint más hasonló települések lakóinak. Mindeddig a művelődési házban tartották az iskolások számára a testnevelési órákat is. Az in­tézmény felbordásfalazva tulajdonképpen egyik funkciójának sem felelt meg igazán. A testnevelési órák után aligha tölthette be másik fontos szerepét, nem is szólva arról , hogy évente szorult kettős hasznosítása miatt belső felújításra. Ennek az állapotnak vet véget az. Elet házának megépítése. Ez az elnevezés olyan, mint egy készülő film munkacíme. Valahogy nevezni kell addig is, amíg a végleges címét megkapja. A kisgyőriek szerint - legalábbis a többség így vélekedik - nem kell már más nevet keresni, ez megfelel véglegesnek is. Az iskola szomszéd­ságában ugyanis nem kínálkozott lehetőség új tor­naterem építésére, így aztán úgy döntöttek, hogy az a művelődési ház udvarára kerül. Egybe a régi épülettel . miközben az is megújul. S miután az új létesítmény egyaránt szolgálja majd reményeik sz- erinl a test és a lélek építését is, innen a találó el­nevezés. Kovács károly a község polgármestere el­mondta, bogy a felépülő 16x24 méteres tor­naterem nemcsak a fiatal generáció, a tanulók test­edzését, mozgáskultúrájának javítását szolgálja majd, rendelkezésére all mindegyik korosztály­nak. A céltámogatás elbírálására meglehetősen sokat kellett várniuk, ám így is szeretnék két év alatt tető alá hozni a beruházást, amire harminc millió forintot kell fordítani és ennek mindössze a negyven százalékát teszik ki a központi alapokból származó pénzek. A többit saját erőforrásból ál­lítják ki, illetve társadalmi munkában vállalják. Éppen ezért olyan kivitelezőt keresnek, aki el tud­ja fogadni a helyi erők bevonásai és megfelelő ref­erenciákkal is rendelkezik. A pályázat határideje szeptember 10-én jár le, és figyelembe véve nap­jaink megrendelésekben szegény időszakát, valószínű lesznek jelentkezők ilyen feltételek mel­lett is, akik megépítik a kisgyőrieknek az Elet házát. N.J. Kezdő vállalkozó Kiliáni bolt. Kilencvennégy forint a/, áru. A pénztárnál fiatal hölgy.-Tessék mondani! Nem baj, ha apró­val Tizetek?- Milyen apróval?- Magyar pénz... Amúgy olyan tízes, huszas forintok.- Hát... Az még lehel. De nehogy vala­mi apróbbal, meri...!- Dehogy, dehogy! Isién ments? Ellen­ben kisasszony, mii szólna egy ötezreshez?- Az nem kell! Nincs apróm!-Aha! Tehát aszongya negyven... Hal­van... Kilencven...Tessék mondani, a négy forintot adhatom négy darab egy­forintossal?- Adhatja. Végiilis sikeres üzlet kötteted.A pénztáros elfogadta a pénzt, az áru átke­rüli a vevőhöz, hová is eredetileg szánták a termelők, de még a kereskedelem is. Csomagolás? Nem kívánnak kendek túl sokai? He! No, mi van kisapám?! (priska) Kiss Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents