Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-07 / 186. szám
SSSE Kl asszikus kerül a képernyőre a SAT-1-en vasárnap 22.10-kor. Az Édentől keletre című alkotásban a legendás James Deant és Julie Harríst láthatjuk Az Apacsok című amerikai mozi az indiánfilmek kedvelőinek nyújt jó szórakozást. Képünkön a postakocsis és ismerőse igyekszik megmenteni egy súlyos sebesültet. Vasárnap, SAT-1., 17.05 Sokat írtunk, de kevesebb képet közöltünk a Szomszédok című ausztrál sorozatról. Most bemutatjuk Rowena Mohrt Sally Wells szerepében. Adás csütörtökön 14.30-kor a SAT-1-en A sci-fi-kedvelők biztosan szívesen nézik meg a Capricorn-vál- lalkozást amerikai feldolgozásban. Főszerepben James Brolin, aki képünkön is látható. SAT-1., kedd, 20.15 1992. AUGUSZTUS 8-14. Mi a kedvenc műsora? Csősz Imre, a HÁÉV Rt. dolgozója... ... és amúgy az olimpiai bajnok cselgáncsozó édesapja Így foglalta össze tévénézési szokásait: Azt hiszem, nem lehet kérdéses, hogy az olimpia ideje alatt mit láttam szívesen. Megnéztem szinte az egész olimpiát, amennyit csak adtak belőle a magyar csatornák, mert az ón házamban nem lehet fogni az égieket. Még szabadsagot is vettem ki ennek érdekében. Természetesen elsősorban a cselgácsmérkőzéseket kísértem figyelemmel, s nagyon örültem fiam győzelmének, aki most már végleg bebizonyította, hogy minden világversenyen számolni kell vele. Nagyon odafigyeltem a súlyemelésre is, mert ezt a sportot sokáig űztem a Debreceni Építőkben. Ha nincs olimpia, akkor is elég sokat szoktam nézni a televíziót. Elsősorban a sportot, de szeretem a jó filmeket, ismeret- terjesztő műsorokat, s minden érdekes adást. Zenét is hallgatok a rádióban, s nézem is a zenekarokat tévé- felvételekről. Nem tudok kiemelni semmilyen műfajt, ha jó zenéről van szó, szeretem g könnyűt és a komolyat is. Érdekel az is, mi történt a nagyvilágban, ezért mindig meghallgatom, megnézem az információs és hírműsorokat is. gőz Falutévé a tévében Közhely, de ettől vagy ezért igaz: a televízió általában a „város” ihletét hordozza. Hogy mást ne mondjunk, technikailag alapvetően ahhoz kötődik, s léte anyagi értelemben különösen is tőle függ. Hát még egy olyan kis területű országban, mint a mienk, ahol a szellemes kínai fordulat azzal irigykedett annak idején a vendéglátói figyelmességet viszonozva: jó nekünk, itt mindenki ismeri egymást. Hát persze, tódí- tottuk, Záhonyból át lehet kiabálni Hegyeshalomra. Szóval a városközpontúság valójában nemcsak önkény, hanem szükségszerűség. Más kérdés, hogy szemlóle- tileg nem szül-e ez torz arányokat, s teszi kizárólagossá a működés egyeduralmát? A gyakorlat elmondhatná a maga érveit, ám nem feladatunk most, hogy ennek a kérdéskörnek a részleteibe is belebonyolódjunk. Mindenesetre a Magyar Televízió saját szerepéről és feladatáról gondolkozva nem véletlenül nyitott műfaji értelemben is a „vidék" felé. (Az idézőjelnek ezúttal fordított a szerepe, a pejoratívet szeretné eltolni magától.) A néző számára - legalábbis az érintett nézők számára - most már megszokott a „Falutóvó”. Rendszeressé vált, s jelképe - a kakas - minden este közli, hogy a másnapi adásban mi várható. A főként Práger György nevével jegyzett csapat szívósan és állhatatosan végzi a munkáját, s vélhetően ez az elkötelezettség egyszer talán adásidőben is kamatozik majd. Vagyis módosul egy vonalnyit az egyensúlyeltolódás, s nemcsak kuriozitás lesz az, ami több millió ember háza táján történik. Jelen esetben ugyanis még inkább az életforma függvénye a Falutévé, mintsem a műsorszerkezeté. Alkalmazkodván a gyakorlathoz a kora reggeli órákban jelentkezik, s hogy milyen tematikával és hangolt- sággal, arra álljon itt egy idézet, s épp Práger Györgytől, aki nemcsak formát, hanem karaktert is ad ennek a kísérletnek. „Mi, a műsor készítői megpróbálunk igazodni nézőink igényéhez. Ezt tesszük a Falutóvé magazinban. Helyet kap a programban az egyik sorozatunk, az Agrárutak Európába. Ezzel közelíteni próbálunk azokhoz a tennivalókhoz, amelyek nélkül nem lehet vállalkozni. Az égető nyári forróságban forró gond a zöldségpiac. Emiatt aztán tudósítónk körbejárta azt a témát, amely a paradicsombotránnyal kapcsolatos. Ugyancsak sorozat a Búcsúhelyek Magyarországon, s megint nyomoz a Faluzsaru, ezúttal a Balaton partján..." Felmerül a kérdés, s akár javaslatként is: mi lenne, ha a Falutévó olykor délután, uram bocsá' netán a késő esti órában is ajánlhatná magát a reggeli blokk ismétléseként? A Falurádió már rég ezt az utat járja... Boda István A HÉT TÉVÉHŐSE Az olimpiai bajnok Akármilyen szívesen néznénk kedvenc sportunkat még sokáig a képernyőn, vasárnap befejeződik a barcelonai olimpia. Nem láthatjuk tovább a hét hőseit, az olimpiai bajnokokat. Volt belőlük, hála istennek bőven magyar is, háromszoros is: bizonyos Egerszegi Kriszti. Az atlétika ezúttal is bővelkedett nagy csatákban, váratlan eredményekben, drámai fordulatokban. Esélytelen dán hölgy győzött női nyolcszázon, kiváló sprinterek sérültek meg táv közben, sportszerűtlenségbe hajló módon segítette Kalis Khat honfitársa, a lekörözött Boutayeb a férfi tízezer méteren, az eleddig olimpiai nyeretlen angol Linford Christie (képünkön) győzött százon. Számomra ő volt az egyik legrokonszenvesebb bajnok, kivéve természetesen a magyar aranyos lányokat és fiúkat. Többek között azért is, mert nem volt esélyes. Meg azért is, mert különös közjáték előzte meg futását a döntőben, amit a kevésbé témaérzékeny kommentátorok közül kevesen vettek észre. A Vigyázz! vezényszó spanyol megfelelője után, a rajtpisztoly eldördülése előtt a toronymagasan esélyes amerikai versenyző fejével bemozdult. Az így „kiugratott” Christienek másodjára biztonsági rajtot kellett csinálnia. S így is első lett! Gőz József
