Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-05 / 184. szám
1992. Augusztus 5-, Szerda Helytörténet ES2AK-Magyarország 13 Szerencs éke Hegyalja kapujának jellegzetes, építészetileg értékes épülete a római katolikus templom. Fotó: Dobos Klára Hat kislány új utcanevet kért IGLÖI GYULA Való igaz, mint ezt nemrég a miskolci közgyűlésen szóba hozták, hogy az utcanevek megváltoztatásának van politikai indítéka is. Arról viszont csak nemrég szereztem tudomást, hogy egy patinás miskolci utcanév megváltoztatását hat leányka kezdeményezte, természetszerűleg „politikai okok miatt, persze nem napjainkban, hanem 1914 őszén. A történetet a megsárgult újságlapokon fedeztem fel az első világháború kezdeti hírei között. A Miskolci Napló szerkesztősége, a hadbavonultak családtagjai javára gyűjtést szervezett, nem is sikertelenül. A szerkesztőség 1914. szeptember íj-ára már több mint 1800 koronát gyűjtött. Ehhez vitt be hat miskolci leányka 20 korona 82 fillért, amit egy általuk tartott színielőadás jövedelméből szereztek. Schwartz Mancika volt a szószólójuk, s elmondta azt is, hogy az előadás a Belgrád utca 1. szám alatti házban volt, de kérte az utcanév megváltoztatását. Indokolása egyszerű volt: „röstelli, hogy az még mindig a szerb főváros nevét viseli.” (A Monarchia hadüzenete Szerbiának 1914. július 28-án történt.) Noha a szerkesztőség ezt „az eszmét az illetékes körök figyelmébe” ajánlotta, az utca átkeresztelésére az 1930 körüli időkben került sor. Azt, hogy miért, és pontosan mikor nevezték el a hajdani Szin- va-malomárok jobb partján volt utcácskát, és a mellette húzódó, csaknem 430 méter hosszú szigetet Belegrádnak (Belgrádnak), arra még a profi várostörténészek nem adtak választ. Annyi azonban bizonyos, hogy eleink 1817- ben már ezeket az elnevezéseket használták. Ügy mondják a tősgyökeres miskolciak, hogy a Belgrád utcát vitéz Viola István neves polgár javaslatára, a világháború rokkant katonáinak tiszteletére nevezték el Hadirokkantak utcájának. Az általa épített lakóház a Soltész Nagy Kálmán utcai Szin- va-hídnál található. Ennek közelében 1933-ban nyitotta meg a hajdani Corsó moziját, amit 1945-ben államosítottak, majd 1991-ben Fáklya néven, a füstje miatt bezártak. Tudni vélik, hogy Viola úrnak köszönhető a fel nem robbantott Soltész Nagy Kálmán utcai Szinva-híd. A hajdani Belegrád utcanév ismételt használatára 1987-ben került sor, Belegrád-köz néven. Ez az új elnevezés azon a környéken van, ahol a panelos épületek megjelenésével eltűnt a régi, kacskaringós malomárkot követő Hadirokkantak utcája, s a Belegrád sziget 1974-ig megmaradt épülettanúi. Egy patinás miskolci utcanév, az eredeti földrajzi környezetében így maradt meg. Á gesztelyi „csata" FALUSSY JÓZSEF Nem tartozik a szabadságharc kiemelkedő eseményei közé. Nem is kerek évforduló, „csupán” 143 éve történt. Maga a cím is megtévesztő. Katonai szaknyelven a csata: tetemes haderők hosszabb időt igénybe vevő fegyveres ösz- szecsapása. A háború adott szakasza (Pákozd), vagy esetleg az egész háború végső kimenetele szempontjából döntő jelentőségű összeütközéseket (Temesvár) nevezzük annak. A kisebb jelentő- ségűeknek ütközet a neve. A kortársak — orosz, osztrák, ma— svar — mindkét elnevezést egyaránt használják (Gesztellyel kapcsolatban). Az 1849 tavaszi hadjarat a szabadságharc tetőpontja, egyben teljesítőképességének legvégső határa. A taktikai győzelmek nem eredményezték az osztrák fősereg megsemmisítését. E győzelmeket túlértékelő politikai vezetés — presztízsszempontból _ Budavár ostroma mellett döntött. így a katonai győzelem lehetőségétől fosztotta meg az oi- száprQ^ A vár bevétele előtt (május 21.), május 18-án értesültek az orosz beavatkozás tervéről. Nem vették komolyan! A keserű valóságot jelentette Paskievics herceg 120 000 fős seregének átkelése a Duklai-szoroson (június 15.). „Az erőviszonyok katasztrofálisan eltolódtak: a harc katonailag eldőlt.” (Várady Géza: 1848. te csillag — Bp„ 1988.) A politikai, katonai vezetés — végül — a délvidéki koncentrációt jelölte meg célul. Görgey is, seregével — Komáromból kiindulva — ide igyekezett. Haynau osztrák csapataival, Buda, Pest elfoglalása után, a Duna—Tisza közén követte a déji irányba visszahúzódó magyar erőket. Paskievics oroszai a Kassa — Miskolc — Hatvan útvonalon haladva vágták szinte ketté az országot, s kijutva az Alföldre, Görgey délre vezető útját igyekeztek elvágni. Ez Vácnál sikerült (1849. július 15.). Az eldöntetlen összecsapás után a magyar sereg kénytelen volt északkelet felé fordulni, kitérve a biztos vereség elől. Csak július 23-án, mikor Görgey váratlanul Miskolcon bukkan fel, tudják meg, hogy a magyar sereg hol van. A Katona Tamás szerkesztette: A magyarországi hadjárat 1849. — Bp., 1988. c. gyűjteményes kötete az orosz szemtanúk, résztvevők visszaemlékezéseit (részleteit) közli a hadjáratról. Íme, 1849., s benne Gesztely is orosz szemmel! L. P. Nyikolai báró, — cári főhadsegéd Paskievics törzskarában — bírálva a fővezért, aggodalommal szól az orosz főerők szétszórtságáról (II—Hl- hadtest. Hatvan — Gyöngyös — Mezőkövesd; IV. hadtest: Miskolctol délre). Kiemeli Paskievics óvatosságát, —■ határozatlanságnak nevezi — s azt a nyilvánvaló törekvést, hogy csak döntő' számbeli fölény esetén, biztos győzelem reményében bocsátkozni nyílik csatába. Szembeállítva vele Görgeyt, aki .......rendkívül t ehetséges parancsnoknak bizonyult, kitűnően ki tudta használni éllenfelének hibáit.” Görgey Miskolcot — előbb — elfoglalva helyzeti előnybe került. Elzárhatta az orosz utánpótlási vonalakat Galícia felé, ill. Tokajon keresztül, átkelve a Tiszán, nyitva állhatott az út előtte a délvidéki erőkoncentrációhoz. Növelte az oroszok nehézségeit a kolerajárvány is, „erősen elharapódzott hadseregünkben” (6662 megbetegedésből 1345 a kolerás). A gesztelyi ütközet előtt három kisebb összecsapás is lezajlott Miskolc térségében. Július 23- án Kuznyecov tábornok provokál ki egy összetűzést Harsánynál, 24-én Görömbölynől, 25-én Zsolcánál Cseodajev tábornok IV. hadteste támad. Mezőkövesd felől Paskievics közeledik. A fővezér Cseodajevet visszarendeli Miskolc mögé, s a városba bevonuló Grabbe tábornok kb. 20 000-res seregét bízza meg a magyarok szemmeltartá- sával: „nyomuljon előre és verje szét Görgey hátvédjét.” A magyar vezér célja: visszavonulásának biztositása. Miskolcot kiürítve Szerencsre ment (július 25—29. között itt volt a főhadiszállása). Paskievics megint habozik: hadai zömével Görgeyt üldözve Tokaj körül nyomja a Tiszába, vagy Tiszafürednél átkelve déli levonulását hiúsítsa meg. Grabbe a július 27-i parancsnak eleget téve, a következő nap támad. Görgey seregének létszáma — Miskolc ideiglenes megszállása (július 23—24.) idején élelmiszerkészlet kivetése alapján — 28 000 gyalogos, 8000 lovas és 80 löveg melletti tüzérség volt. Az utóvédet, a Hennád mögött, Leitungen tábornok kb. 9000-res II. hadteste alkotta. A tábornok vezéréhez intézett leveléből tudjuk, hogy csapatai erős ágyútüzével visszaverte Grabbe erőszakolt felderítő támadását, s megjegyzi, hogy a magyar félnek fölényt kivívó ágyútűz után, alig tudta visszatartani csapatait a visszavonuló _ (tg még így is kétszeres túlerőben lévő — ellenség üldözésétől. (Orosz veszteség: 47 halott, 56 sebesült; a fedett, előnyös állásban lévő magyarok vesztesége: 1 sebesült!) N Y. V. Iszakov (a gesztelyi ütközetben részt vevő százados, visszaemlékezései írásakor — 1870-es évek — tábornok írása nem ilyen szikáran tárgyilagos. Egyrészt világosan érzékeli a főhadiszállás hangulatát: 1. általános elégedetlenség a hadjárat vezetésével kapcsolatban, 2. és a „sok rosszálló megjegyzését az erősen lábrakapott „fosztogatásokról”, 3. részletes csataleírást ad, értékel. Gesztely előtt hosszan elnyúló sík mező terül el. Ezenfolyik át a Hernád (a folyópart ingoványos). A település a bal parton található. A folyón átívelő híd használhatatlan. A magyar állások — félkörívben — a falu fölötti magaslatokon vannak. Teljes a rálátás a mezőn fölfejlődő oroszokra. S ezután már csak Grabbe hadvezetési hibáinak hosszú felsorolása következik: 1. ütegeit túlságosan előre rendeli (ezek egy- része a hatékony magyar tüzérség által megsemmisül, megrongálódik); 2. a gyalogság a 2,5—3 órán át tartó tüzérségi párbajban végig lőtávolon belül áll (súlyos veszteségeket szenved — véli Iszakov) stb. Miután a szemtanú szerint az „ellenség minden szempontból fölényben” volt, kezdett hozzá az orosz tábornok, hogy „katonáit kivonja a tűzből”. Ennek megtörténte után kapta Paskievics parancsát: „ ... mivel nagy ellenséges erők állnak önnel szemben, tevékenységét korlátozza megfigyelésre”. Grabbe tábornok, naplójegyzeteiben, a felderítés hatékonysága érdekében elkerülhetetlennek vélte az összeütközést, bár elismeri, hogy fölösleges veszteségeket szenvedett. Lihutyin is hangsúlyozza a visszavonulás okaként az erős magyar ágyútüzet, de hozzáteszi, hogy Grabbe e sikertelen gesztelyi akcióról „elfelejtette” fölöttesét tájékoztatni. Sőt Putno-k felé hátrál — Miskolc helyett —, így néhány napig Paskievics semmit sem tud hollétéről. Július 29-től álhírek terjednek el az orosz főhadiszálláson; 1. Gör- gey, Losoncon keresztül Pest felé tart; 2. Kassa felé indul, elzárva a galíciai utánpótlásvonalakat; 3. Tokajban van, átkelti?) a Tiszán ... A mozdulatlan orosz főerők orra előtt a magyar utóvéd is egynapi járást tett meg Tokaj felé (29-én). Görgey, csapatai zömével ekkor kelt át, Leiningen 29—30-a éjszakáján. Cseodajev IV. hadtestének élőhada csak 31-én kelt át a Sajón Körömnél, s halad tovább — Bekecsen. Szerencsen keresztül — még aznap Tokajig. Elkésett. Summázva, mi volt a jelentősége a gesztelyi ütközetnek? A Hernád-menti dombokon, jól védett állásában, a III. hadtest a csatatér ura maradt. S a higgadt Leiningen — nem tette teljessé a győzelmet — nem kockáztatta a visszavonuló, de túlerőben lévő éllenség üldözését. A legfontosabbat teljesítette: időt biztosított kitartásával a Tiszán való zavartalan átkelésre, lehetővé tette ezáltal Görgey számára a felvidéki koncentrációt. Nem tartozik a szabadságharc emlékezetes, nagy sikerei közé, de reményt adó halvány fénysugár a vég kezdetén, a ránk nehezülő sötétségben. Rőzsegyüjtők A helytörténész ajándéka A hajdani mindennapos emberi tevékenység, a rözsegyüjtés, ma már csak a hegyi falvakban, és elsősorban a cigánylakosság körében ismert. Fotó: F. L Tokaj (ÉM — F. G.) — Pap Miklós, Tokaj és a Hegyalja történelmi, néprajzi emlékeinek lelkes gyűjtője, feldolgozója nemrégiben ünnepelte születésének 80. évfordulóját. Születésnapi ajándékként a miskolci Herman Ottó Múzeum, a Mecénás Alap, Tokaj város lakossága és önkormányzata támogatásával a Tokaji Mú- zeumbaráti Kör megjelentette a köztiszteletben álló helytörténész eddig kiadatlan tanulmányainak válogatott kötetét. Makoldi Sándorné, a kötet szerkesztője Pap Miklós Tokajjal kapcsolatos dolgozataiból állított össze egy. csokrot. Olvashatunk többek között a város helyneveinek eredetéről, a tokaji pincék történetéről, a hegyaljai szőlő- és borkultúrához kapcsolódó néphagyományokról. Ebben a kötetben jelent meg a tokaji önkéntes tűzoltóegylet története, és megtaláljuk azt a tervezetet is. melyet még 1983-ban készített Pap Miklós arról, hogyan kellene hasznosítani, védeni a Tokaj—Bodrogzúg néven ismert területet. Ha annak idején ezt a tervet el is utasította a községi tanács, egyes részletei talán megvalósulhatnak. Védjük a múlt értékeit! Fojtán László felvétele Hétszáz könyvtáros Sárospatak. (ÉM — Hegyi József) Minden előkészület megtörtént Sárospatakon a Magyar Könyvtárosok Egyesülete XXIV. vándorgyűlésének augusztus 13—16. közötti megrendezésére. A szervezők Balázsiné dr. Thury Katalin elnök, dr. Környey Lászlóné társelnök, dr. Zsidai József, Szentimrei Mihály, Várhelyi Gyula, Varga Györgyné, Bi- csánszky Mihályné, Kántor Jánosné könyvtárosok és Halász Magdolna titkár irányításával a szakmai tanácskozáson kívül színes, gazdag további programot állítottak össze az ország megyéiből és a külföldről érkező mintegy hétszáz könyvtáros számára. A szép küllemű programfüzet szerint, amelynek borítóját Borsi Antal festőművész-tanár tervezte, a vándorgyűlés augusztus 13-án, csütörtökön délután sajtótájékoztatóval, ezt követően az egyesület tisztségviselőinek és a szekcióvezetőknek tanácskozásával kezdődik. Este a vendégek Déri András orgonaművész hangversenyén vesznek részt a kitűnő akusztikájú vártemp- lomban. Műsoron Bach-, Buxtehude-, Händel- és Martini-művek szerepelnek. Trombitán közreműködik Zobai Béla. A könyvtártudomány, á könyvtári munka elméleti és gyakorlati kérdéseit felölelő témákról szóló előadások augusztus 14-én, pénteken délelőtt kezdődnek. Délután plenáris ülést tartanak a Művelődés Háza színháztermében. A vándorgyűlés résztvevőit a város nevében dr. Jánosdeák Gábor polgármester, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete nevében dr. Horváth Tibor elnök, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés nevében Szabó György elnök, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei nevében Szentimrei Mihály igazgató köszönti. Ezután dr. Andrásfalvy Bertalan, művelődési és közoktatási miniszter tart előadást Nemzeti erőforrásunk az információ címmel. A vándorgyűlés három napján kilenc szekcióülésen 35 előadás és korreferátum hangzik el — többek között — a közművelődési könyvtár szolgáltatásairól, a közhasznú információszolgáltatás jelentőségéről, az adatbázis fontosságáról, a számítógép szerepéről a könyvtári munkában, a hazai társadalomtudományi bi bliograf izálásról, a magyarországi nemzetiségi dokumentációról, a politikai szakirodalmi tájékoztatásról, a műszaki-orvosi információszolgáltatásról, az iskolai, zenei, múzeumi és a gyermekkönyvtári munkáról. A vendégek szabad idejükben meglátogatják a pataki múzeumokat, könyvtálakat, kiállításokat, majd a negyedik napon, vasárnap a vándorgyűlés résztvevői zempléni és abaúji kirándulásukon megismerkednek a Hegyalja, Hegyköz, Bodrogköz és a Hemád-völgy történelmi, irodalmi, művelődéstörténeti nevezetességeivel, emlékhelyeivel, s minden bizonnyal korszerű szakmai ismeretekkel, kellemes élményekkel gazdagodva utaznak vissza munkahelyükre.
