Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-31 / 205. szám

1992. Augusztus 31*, Hétfő Gazdaság ÉSZAK-Magyarország 7 Magyar áruk hete a Centrumnál Budapest (MTI-F.M) A Centrum Áruházak Kereskedelmi és Szolgál­tató Kft. október második felében be­mutatóval egybekötött árusítást szer­vez 24 áruházában, amelynek során a magyar áruknak szeretnének nagyobb értékesítési lehetőséget biztosítani - mondta Brückner Tamás, a Centrum vezérigazgató-helyettese. A Magyar áruk hete címet viselő kez­deményezéssel a Centrum áruházak nem csak saját üzleti érdekeiket szol­gálják, hanem országos érdeket is, amennyiben kezdeményezésük elő­segíti, hogy a magyar termelők, akik teljesíteni tudják a szükséges minősé­gi feltételeket, ne szoruljanak ki a ha­zai piacról. Természetesen az áruház­lánc nem tud eltekinteni a piaci feltételek érvényesítésétől, úgyhogy az akciókra jelentkező szállítók közül a legjobb feltételeket biztosítókat választják majd ki. A cég vezetőinek meggyőződése, hogy hosszú távon a kereskedők érdeke is a hazai termékek értékesítése, hiszen a termelők hely­zete közvetlenül visszahat a- vásárló­erőalakulására. Ezért vállalták fel pél­dául a Videoton televíziók érté­kesítését akkor, amikor a kereskedők többsége tartózkodott ettől és nem is bánták meg ezt, hiszen eddig már 4000 darabot értékesítettek, s ez a szám az év végére akár a 10 ezer darabot is elérheti. A Centrum áruházak forgalmában je­lenleg körülbelül 60 százalékot képviselnek a magyar és 40 százalékot az import termékek. Különösen magas a külföldi áruk aránya, a műszaki áruk és főként a háztartási kisgépek, valamint a kozmetika területén. A magyar termékek részesedése az élelmiszerek között a legmagasabb. A cég folyamatban lévő privatizációja során a külföldi partnertől biztosítékot várnak arra, hogy törekedni fog a magyar áruk arányának megőr­zésében, illetve növelésében. A Cen­trum áruházak reálértéken számított forgalmának csökkenése a tavalyi év után az idén is folytatódott. Az év első nyolc hónapjában a cég kiskereske­delemből származó árbevétele mint­egy 9 milliárd forintot tett ki. Folyó áron ez ugyan meghaladja a múlt év hasonló időszakának eredményét, azonban volumenben mintegy 15-18 százalékos csökkenést jelent. Ezzel együtt Brückner Tamás bízik abban, hogy éves szinten elérik a 15 milliár­dos forgalmat és ez csaknem 500 mil­lió forintos nyereséget hoz majd a cégnek. IMFihitel nincs Budapest (M TI) - A Nemzetközi Va­lutaalap figyelmeztetni kívánja Oroszországot: nem folyósítja az idei évre szóló 3 milliárd dolláros köl­csönt, ha Moszkva nem hajtja végre következetesen azokat a gazdasági re­formokat, amelyek előzetes feltételei lennének a hitel megadásának. A Ni­hon Keizai Simbun című japán lap értesülése szerint nem kizárt, hogy az IMF a jövő évre teszi át az összeg át­utalását, amelyet októberben szán­dékozott Moszkva rendelkezésére bo­csátani. A lap szerint az IMF-aggo- dalmak közé tartozik egyebek mellett, hogy a szervezet és Moszkva megálla­podása ellenére a költségvetési hiány mértéke meghaladja a bruttó nemzeti termék 5 százalékát, sőt, ennek közel 10 százaléka lesz az végéig. Az IMF szerint az infláció üteme is lényegesen magasabb, mint a tervezett havi 10 százalék és különösen aggasztónak tartja a washingtoni székhelyű szer­vezet, hogy Moszkva elvetette az energiahordozó-árak világpiaci szin- tre történő emelésének gondolatát. Chemol RT. - amerikai befektetés Budapest (MTI) - A Great Lakes Chemical Corp. nevű amerikai vegyi­pari konszern bejelentette, hogy elvi megállapodásra jutott 75 százalékos érdekeltség megszerzéséről a Chemol B r. magyar vegyszerkercskedelmi vállalatban. A szerződést 30 napon helül kell véglegesíteni. Emerson Kämpen, az amerikai vállalat elnöke elmondta: az ügylet megnyitja a cég előtt az utat a közép- cs kelet-európai piac mind nagyobb mértékű meghódítása felé. Kämpen szerint a Chemol RT. hatékony értékesítési hálózata jól kiegészíti a Great Lakes Chemical legutóbbi nyugat-európai termelésbővítési beruházásait. Elgondolkodom a földárverés kapcsán Egyben maradt a „Szakadás” (ÉM - B.Sz.L.) - Tényleg annyira vár­ja az ország a földárverést, vagy csak mesterségesen tartják az érdekeltek ilyen magas hőfokon a kárpótlást? Mert a józan ész azt diktálná, hogy - ha már ennyire elhúzódott - akkor a türelmetlenség bizonyára annyira felfokozta a várakozást, hogy a ki­jelölt időpontban egymást fogják túl­licitálni a földreéhes jogosultak. Fancsaion ez nem igazolódott be. Mert a jogos kárpótlási igények 30 százalékának elbírálása után a föld- hözjutás lehetőségével senki nem élt. Voltak ott városi, megyei emberek, lerendeztek-berendeztek ott mindent, hogy gördülékenyen folyjon le az árverés, de a kiadott - mintegy 650 aranykoronányi - kárpótlási jegy ott­hon maradt az asztalfiókban. Tudom, ebből még nem szabad messzemenő következtetéseket levon­ni, mert hiszen más megyében sokkal nagyobb területek keltek el, sőt olyan is volt, ahol a licitálók már az árverés előtt megegyeztek a földekre, békésen szemlélhette jól végzett munkájának „gyümölcsét" a helyi Érdekegyeztető fórum, hisz, mindenki megelégedésére zajlott az árverés, és a ceremónia végén a kárrendezési hi­vatal is megállapíthatta, hogy az új tu­lajdonosok része a kárpótlási jegy el­lenében kimért föld „birtokbaadásá­nak semmilyen jogi akadálya nincs.” Sok helyen - dunántúli aLföldi megyékben - így zajlottak le az első földárverések. De volt az Alföldön olyan procedúra is, ahol szintén nem kellett a föld senkinek. Természetes, hogy minden­ki azt csinál a kárpótlási jeggyel, amit akar. Mert - főként ha idős - fel­használhatja életjáradék váltására is, tőzsdére viheti, eladhatja a banknak, odaadhatja potom pénzért, de azonnal fizető neppernek, ügyeskedőnek, stb. Mégis! Azt várná az ember, ha valóban a föld elvétele volt annak ide­jén az egyik legfájdalmasabb, amit parasztemberrel elkövettek, akkor an­nak visszavétele kell legyen a leg­drágább. Még akkor is, ha a - jórészt idős gazda keze már nem bír, nem is bírhat az anyafölddel. Ettől még vissza kellene „perelni" e békés kár­pótlás alkalmával, hiszen a kormány, a pártok nagyrésze ezt támogatta. Mert lehetne a földet bérbeadni is, meg majd eladni is, ha egyszer végre valóban lesz értéke a földnek. Lehetne odaajándékozni, vagy „felesben” műveltetni magángazdával, valame­lyik új típusú szövetkezettel. A kalapács néma maradt. Erről Fancsaion szó sem volt, akik ott voltak, főként hivatalból vagy csak érdeklődésből jöttek el. Nincs itt egy igénylő sem, szaladt ki a számon, mikor az árverés levezetőjének több­szöri kérésére sem jelentkezett egyetlen licitáló sem. Erre mondta az egyik helyi lakos, név szerint Abonyi József, hogy csak ki kell várni a végét, majd a második „eresztésnél" már megnyilatkozik a parasztember. Ad­dig meg csak figyel, érdeklődik, infor­málódik. Rá is mutatott egy hetven év körüli útra, és elmondta róla, hogy most fogott újra magángazdálkodás­ba, jószágai vannak, ahhoz pedig terület kell. Most még várakozik. Szintén ebben az árverésre kijelölt teremben ült a helyi ter­melőszövetkezet főkönyvelője és el­nöke. Mindketten nyugodtan ültek a hátsó sorokban, semmiféle elégedettség vagy káröröm nem volt bennük. Pedig ezeken az árveréseken a közösből szakítanak ki kisebb-na- gyobb darabokat (nem is a rosszabb Fotó: Fojtán L földekből) és általában már nem is azoknak az elnököknek a nimbuszát tépnék, csökkentenék, akik az alapításkor a kényszerkollektivizá­láskor ott voltak. A mai elnökök az ők utódai, de a földek visszaigénylése vagy „békénhagyása” a helyi szövet­kezeteket is minősíti. Mert talán ott jobban együtt maradnak a falu gazdái, ahol az átlagostól kicsit is jobban ment a szövetkezetnek. Ott, ha igényeltek is kárpótlási jegyet, valószínű másra használják majd. Mindenesetre nem a földéhség volt jellemző megyénk első földárverésére. És ki tudja, hogyan gondolkodnak a többiek. Mert sokan még ma is úgy tudják: a parasztember csavaros eszébe nem lát bele senki. Talán nem véletlen volt, hogy öngúnyból vagy csak jelképesen a várható lehetőségek miatt jelölték ki árverésre azt a táblát, amelynek „Sza­kadás" a neve. Amely az első próbát kiállta - egyben maradt. Kérdés, a következő menetet áílja-e? Nyílt levél a nyúlról Cikkünk nyomán Miskolc (ÉM-B.SZ. L.)- Augusztus 20-21. között kisállat-kiállítás volt Jászárokszálláson. A különböző kisál­latok, a nyitlak bírálata, versenye azonban nemcsak gyönyörködtette a tenyésztőket.de a szervezőkkel együtt el is töprengtek a nyúltenyésztés jövőjen. A szakemberek között ott volt megyénk nyúltenyésztő egyesületének elnöke Medve István is, aki elmondta: Az örömbe üröm is vegyül. Indulatok csapnak magasra, érthetetlen a tenyésztők számára, hogy a vágóhidak ennyire közöm­bösek legyenek a magyar nyúl­tenyésztés jövőjét illetően, valamint azt sem tudják megérteni, miért enge­di a vágóhíd, vagy a minisztérium a felvásárló ordasok működésél.akik szabad kereskedelem, szabad ár zász­laja alatt szabadrablást folytatnak. Kirabolva, tönkretéve a hazai nyúl- tenyésztést tele zsebbel elhagyják a nyúl felvásárlást, újabb vizekre eveznek, hogy tovább folytassák rabló tevékenységüket. Hogy ne mondjunk többet Borsod megye egyes falvaiban 50 Fl/kg-ot fizetnek az első osztályú nyálért. Csodálkozhatunk-e ha egy fél év múlva nem lesz nyúl a piacon. Reméljük, hogy vágóhídjaink észhez térnek, hiszen a tenyésztők elke­seredése már katasztrófával fenyeget. Új egyesületek születnek, régiek vál­nak szét egymást nem kímélve. Tudják, hogy a „háború” senkinek sem kedvez, de a pénz mindennél nagyobb úr. Az árháború egyre mé­lyebbre taszítja a tenyésztést. Az ez évi árakat figyelembe véve 50.- - 180.- Ft/kg között mozog. Ez tönkre teszi a tenyésztőket, a nyulat pedig genetikailag teszi piacképtelenné. Hiába lesz sok nyúlunk, ha a húski- hozatal 45 százalék alá süllyed. Ezért e nyílt levélben jómagam, a nyulászok, az egyesület nevében kér­jük az Földművelésügyi, valamint a Pénzügyminisztériumot vizsgálják meg, vessenek véget a vágóhíd- felvásárlók-termelők közti nézeteltérésnek. Zárják ki az üzleti tevékenységből a termelést rontó, romboló kereskedőket. Vágóhidak vezetői a lehető legsürgősebben ül­jenek le a kistermelők képviselőivel. Dolgozzanak ki mindkét fél részére megfelelő új szerződéses fonnál. Határozzák meg a termelés feltételeinek útját,a szerződéses fe­gyelem betartását. Nyúl tenyésztőinktől pedig azt kérjük: szűnjön meg a háborúzás tenyésztő­tenyésztő között. Egyesületeket, szak­csoportokat, klubokat ne a szétsza­kadás a gyűlölet vezesse. Egység nélkül sehova nem jutunk el. Ne hagyjuk elveszni, amit elődeink kivív­tak. Mutassuk meg, hogy mi is képe­sek vagyunk akár az európai kiállítá­sokon is képviselni Magyarországot. Nagy nyúlászainak 10 éves lemaradást ismertek el a magyar és nyugat-európai tenyésztők között. Egyesületünk tanulmányutat szervez a '92 novemberben megrendezendő Európa kisállat kiállításra. Megtekin­tünk több tenyésznyúl telepet Ausztriában, Németországban, Hol­landiában. Szeretnénk ha a magyar tenyésztők az ott látottak alapján újra gondolnák a tenyésztés folytatását és elhinnénk, hogy mi sem vagyunk rosszabbak. Végezetül létre kell hozni egy szer­vezetet, amely összefogja az ország­ban levő kis egyesületeket, szakcso­portokat, klubokat. Együttes munkánk így lesz eredményes. (Megjegyzés: Lapunk több cikkben is foglalkozott a nyúltenyésztők prob­lémáival, reméljük, hogy ezzel is hoz­zájárulunk a tenyésztők sikeréhez. Azonban nem kívánunk dön­tőit írás kod ni sem egyik sem másik oldalon. Ugyanis ma hazánkban olyanok a szerződések amilyenek, azokat bárki, bármikor felrúghatja miden különösebb következmény nélkül.A nyúltenyésztő ilyen szer­ződési „fegyelem” mellett annak adja le jószágait, aki többet fizet érte. Ha majd elkészül az agrárpiaci rendtartás törvénye, ilyen többé nem fordulhat elő. Hétfőtől a kormány az ország- gyűlés elé terjeszti e tervezetét, remél­hető, hogy ebből mielőbb törvény lesz. Kíváncsian várjuk .----------JEGYZET ----------­Bé rczes József: Ezt is megértük! Holnaptól olcsóbb! Valószínű, hogy az 1992. esztendő szeptem­berének első napja a magyar gaz­daságtörténet legjelesebb napjai között je­gyeztetik az utókor számára. Aki igazán elégedett honfitársakat akar lát­ni, jól teszi ha már ma éjfél előtt helyet foglal a magyar benzinkutaknál, mert nul­la órától... Igen, nulla óra után mindenki aki tankol 1, azaz egy forinttal kevesebbet fizet literenként! Azok kedvéért akik nem matematika szak­körösök, hanem teszem azt énekkarosok voltak az iskolában, egy rövid számpéldával is érzékeltetem a gazdasági kihatást. Ma még például harminc liter 98-as oktánszámú ben­zinért 2100 forintokat fizetne az állampolgár, míg a nulla órakor beálló árzuhanást követően mindössze 2070 forint lesz a cecli! A fennmaradó összeget pedig arra költi amire akarja. Bizonyára lesz helye a megtakarítás­nak, hiszen még nem minden ármozgás indult el ennyire lefelé. Külön ki kell emelni, hogy a MÓL Rt. csak saját hálózatára vonatkoztatva szivárogtatta ki a világpiaci árhoz való igazodási szándékát, közben figyelte mit lép a Shell?! A piacgazdaság farkastörvényeit ,,Kagylóék" sem hagyhatták figyelmen kívül ha maradni akarnak a térképen. Holnaptól ezért a Shell kutaknál is 1 (egy) kerek forinttal olcsóbban kell mérni a naftát. A mai napon feltehetőleg senki nem tankol, ám holnap a jószándékú takarékos állampol­gárok mellett a benzinhiénák, üzem­anyagsakálok megjelenése is várható. Azok­nak a honfitársainknak, akik az eddigi áremeléseket megelőző napokban még a be­főtte s üvegeket is televágták az olcsóval, igen praktikus megtakarítási lehetőséget javaso­lunk: ne elégedjenek meg azzal, hogy ma 20- 30 litert nem tankolnak, hanem 300-400 litert ne vásároljanak, sőt akik tehetik még ennél nagyobb mennyiséget se vegyenek meg ebből a drága benzinből. Végezetül ( és ez talán ismét a tömegtájékoz­tatás hibájaként róható fel): hiányolom a kel­lő részletességű információt! Miért nem tudhatják meg a benzinvásárlók annak a szakembernek a nevét aki az 1 (egy) forint összeget kitalálta!? De ha ez többek felkészültséget igénylő munkájának az ered­ménye volt. akkor ciz egész kollektívát nevesíteni kellene! Miért csak a százmilliókat sikkasztó károkozók szerepelnek név (életkor) részletességgel a napi sajtóban, akiktől pedig a jót kapjuk azoknak a neve benne marad az ismeretlenség homályában. Új japán gazdaságstratégia Budapest (MTI) - A japán kormány átfogó felülvizsgálatnak veti alá a háború utántól nap­jainkig érvényes gazdasági stratégiát, elemez min­den olyan gazdasági, társadalmi értéket, amelynek a szigetország eddig prosperitását köszönhette. A nemzetközi kereskedelmi és ipari minisztérium (MITI) dolgozza ki a 21. századra szóló új sbatégiát. ami a gazdaság nagyfokú szerkezeti vál­tozásával jár majd. A tervvel foglalkozó szakértői tanács három területre koncentrálja figyelmét. Megvizsgálják, vajon fenntarthatók-e a jövőben is a japán gazdaság meghatározó sajátosságai, úgymint a páratlan mértékű megtakarítás, a túlsá­gosan ádáz verseny, vagy a kereskedelmi mérleg tartós és jelentős értékű többlete. Felülvizsgálják a Japánban mindeddig ered­ményesnek bizonyult, életre szóló foglalkoztatási rendszert, és a szintén sajátos munkahelyi vi­szonyokat, az életkor alapján történő előléptetési rendszert. A harmónikus munkahelyi viszonyokat napjainkban már veszélyzeteti a túlságosan hosszúra nyúlt munkaidő, aminek következtében sokan megbetegednek, sőt sokan meg is halnak. Végül felülvizsgálják azt a régóta működő rend­szert, amely a vállalati szektor és a kormányzati szervek szoros összefonódására, kapcsolatára alapszik. A szakértők szerint a változtatásra számos ellent­mondás készteti most a japán vezetést: feltűnő a szakadék a szigetország gazdasági ereje és a világ­ban kifejteti befolyásának foka közt, a gazdasági növekedés hatására erőteljessé vált a környezet- rombolás, az energia, és a nyersanyagpazarlás és végül növekedett az országban az emberek közöt­ti vagyonbeli különbség.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents