Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-31 / 205. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Szólástér 1992. Augusztus 31., Hétfő úetcfett... Hajdú Imre Magánügy, ennek ellenére közzéteszem. Ügy vagyok én ezzel a lappal (mármint az Eszak- Magyarországgal) immár 18 esztendeje, mint az édesanya a pajkos gyermekével. Csatádon belül nap mint nap ostorozom hibáit, ám ha ezt egy kívülálló teszi - méghozzá alaptalanul, s felületesen általánosítva - abban az esetben a végsőkig kiállók mellette, s védem körömszakadtáig. így voltam legutóbb azzal a levéllel, amely az utóbbi idó'szak legnagyobb és egyben legindulatosabb olvasói reagálásait váltotta ki, s amelyet Hadnagy Béla miskolci nyugdíjas írt. iMpunkban teljes terjedelemben július 23-án jelent meg: Válaszlevél Vargáné Kerékgyártó Ildikónak címmel. Ami engem személy szerint bosszantott levelében, az a következő' kitétel volt: ,,Ezt a levelet önnek/mármint Vargáné Kerékgyártó Ildikónak - szerk.megjj az Észak-Magyarország szerkesztőségének a címén küldöm el, de nem tudom, hogy megkapja-e, abban pedig biztos vagyok, hogy levelemet a Szólástérben nem közük le, ezért más szerkesztőségeknél is próbálkozni fogok." Természetesen nem ezért, hanem azért, meri az alapvető .játékszabályoknak” megfelelt a levél (például volt benne alany és állítmány, s nem volt becsületsértő) leközöltük a levelet úgy, ahogy azt megírta Hadnagy Béla. S úgy, ahogy a rendszerváltás óta - aki figyelmesen és folyamatosan olvassa lapunkat nyilván észre is vette - más leveleket és reagálásokat is leközlünk légyen az kormánypárti, ellenzéki, vagy csupán magánvélemény. Épp ezért írtam oda a leközölt levél végére az alábbi szerkesztői üzenetet: ,,Ami a levélírónak a megjelenéssel, illetve a meg nem jelen- tetéssel kapcsolatos megjegyzéseit illeti, arra az itt, csorbítatlanul leközölt levele azt hiszem megfelelő cáfolat. Következésképp szerény tanács: megállapításait illetően soha ne higgye magát tévedhetetlennek!” E hozzáfűzött megjegyzés kapcsán felhívott egy olvasó (foglalkozására emlékszem, hogy tanár), s finoman fogalmazva megbírált. Szerinte én manipulálom az olvasókat, ugyanis azt sugallom a megjegyzésemmel, hogy Hadnagy Béla összes sorát nem kell komolyan venni. Nem győzött meg, de tudomásul vettem a véleményét. Egy mondata pedig különösképp megmaradt bennem, s ez így hangzott: Hadnagy Béla egy nagyon rendes, becsületes magyar ember. Hadnagy Béla levele egyébként másokban más-más érzéseket, sőt nyugodtan fogalmazhatok így: olykor bizony indulatokat váltott ki. A Szólástér rovatunkban közölt levelekre ennyi reagációt eddig nem igen kaptunk. Különösen azok a sorai váltottak ki indulatokat, amelyek így szóltak: ,, Tévedtem, ahogy kutyából nem lesz szalonna, úgy a kommunista is kommunista marad, akárhány m-betűvel írja is a pártja nevét". Nemigen ette a munkások keserves kenyerét „Hadnagy Béla úrnak üzenem, hogy ne az „izmusoktól” féljen, hanem a jövőtől, bár ahogy írásából kicseng, nemigen ette a múltban a munkások keserves kenyerét, nem árulta magát az emberpiacon, mert csak az elmúlt 40 évet szidja... A beetetés nem az MSZMP és nem az MSZP részéről folyik, javaslom utazzon tömegben, járjon a piacra, s ott hallhat véleményt. Az igaz, volt szabad választás, de az ígéret is más volt, s lehet, hogy az egyszerű ember is hitt a propagandában, de bizonyára munkás írta ki a gyár kerítésére azt, hogy „MDF-re szavaztál, kenyér nélkül maradtál!”... Az sem helyes, hogy minden volt párttagot egy kalap alá vesz, mert volt és van ebben a városban sok olyan becsületes ember, aki önzetlenül dolgozott a jövőért, embetársaiért. Persze voltak másfajták is, a hibák megetalálhatók, de a tükröt először magunk vegyük kézbe, s lelkiismeretünkkel is legyünk megelégedve. Én becsülöm és tisztelem Vargáné Kerékgyártó Ildikót, azt a becsületes munkásasszonyt, aki nemcsak a maga jövőjével, hanem mások gondjaival is foglalkozik. Elsősorban is a munkások bizonytalan helyzetével. Minden gyermekéért aggódó anya és nagymama, hazájához hű asszony bizonyára velem érez és együtt kívánunk további munkájához Önnel ellentétben erőt és sok sikert. Galambosad miskolci nyugdíjas A dolgok nem egyszerűen fehérek vagy feketék „Az egészségre nagy szükségein lesz...” Hadnagy úr! Önnek mindenekelőtt azért nincs igaza, mert /tudatosan?, tudatlanul?/ egyenlőségjelet tesz az MSZMP /amelynek Ön is tagja volt/ és az MSZP közé... Az Ön levelét vissza-visszatérően átszövi a demagógia szócska. Közben észre sem veszi, Ön is a demagógia hibájába esik. Kis hazánkat és népünket - szerintem - nem a Vargáné-féle emberektől, hanem a Csurka és „elvbarátai” demagógiájától és rosszindulatától, szélsőségességétől kellene féltenie. /Ha Ön valóban bábáskodott /?/ az MSZP születésénél.../ Olyan prognózisoktól kellene féltenie, melyek fényt mondanak a sötétben, vizet a sivatagban, fellendülést a recesszióban... Kérem, gondolja meg: a dolgok nem egyszerűen fehérek, vagy feketék (esetleg vörösek). Ha az az őrült gazember, akit HITLER-nek hívtak, nem támad ész nélkül a Nagy Medvére, nem szabadította volna azt Európára. De sajnos ez történt! A mai demokrácia bajnokaként tetszelgő, úgynevezett Nyugat, Pots- damban, Jaltán, Teheránban sajnos nekik „osztott” minket a többi keleteurópai országgal együtt. Mi voltunk a „jutalom” Sztálinnak és bandájának azért, mert megmentette a fasizmustól a „művelt” Nyugatot. Az említett sorscsapásból következett a többi. Számunkra Rákosi és bandája, majd a folytatás. írja, Ön nyugdíjas. Akkor kell emlékeznie, mekkora segítséget kapott ez a kis nép 1956-ban a Szabad Európa és a BBC londoni lelkesítő szövegein kívül a kommunista igától, a szovjet csizmáktól való megszabadulás ügyében. A XXI. század küszöbén az egyik legnagyobb bűn a naivitás, a fél- revezelhetőség, de nem kisebb a felületes demagógia sem. Szóval 56 után is az ADOTT körülmények között kellett tengődnünk. Hozzáteszem: a jelenleginél valaijiivel jobban „tengődtünk” háromforintos kenyéren és 4 forintos benzinár mellett. Ma van 30 forintos kenyerünk és 70 forintos benzinünk, és ez csak két kiemelés az árak tengeréből... Szinte hallom Önt: de van 20 milliárdos külföldi adósságunk. Éne én válaszolom: és van hét hónap aíatt körülbelül 200 milliárdos költségvetési deficitünk. És van olyan chicagói közbiztonságunk, amelyről 4-5 évvel ezelőtt álmodni sem mertünk. Hol él Ön, hogy mindezt nem látja?!... Fazekas József Miskolc Tisztelt Hadnagy Béla! Nagy figyelemmel, ugyanakkor szomorúan olvastam válaszlevelét a velem készített interjúra. Ugy gondolom, félreértett, ezért szeretném, ha elhinné, hogy sem nekem, sem a Szocialista Pártnak nem áll szándékában az, amit Ön állít: „hogy hazug demagógiával, összefüggéseket felismerni nem képes dolgozókat beetessen". Már csak azért sem, mert a diósgyőri munkás a korábbi évtizedekben felhalmozott annyi szakmai és szellemi tudást, hogy képes felismerni a rá leselkedő társadalmi veszélyeket, és eléggé felkészült, fegyelmezett ahhoz, hogy ne hagyja magát demagógiákkal félrevezetni... Tudom, hogy sok kollégám szavazott az MDF-re, mert hitt az ígéretekben, egy általuk ígért igazságosabb, biztonságosabb életben. Épp ezért nem értem, miért fél a kormányzópárt teljesíteni ígéreteit, például azt, amit a kommunisták mindig csak ígértek, de soha nem teljesítettek, az ingyen dolgozói tulajdont! Miért félnek megadni azt a jogot, hogy a dolgozó ember is beleszólhasson élete és sorsa alakításába? Miért adnak-vesznek magyar vállalatokat úgy, hogy az ott dolgozó kollektíva számára teljesen titkos a szerződés, és mindig utólag derül ki, hogy az üzlet megkötése után a dolgozó emberek százai, ezrei és az egész magyar gazdaság veszít. Levelében arról is ír, a kommunisták bűne a „nehézipar esztelen fejlesztése”. Ebben van igazsága, de állítása nem vonatkoztatható Diósgyőrre. Hiszen az első ember, aki hitt abban, hogy az ország számára hasznos, ha a Bükk lábánál kohászat jön létre, az Fazola Henrik volt... Tisztelt Hadnagy Űr! Súlyos hibát követ el, ha mindazt, ami a magyar iparban érték, felelőtlen kommu- nistázással megalázza. Kérem, hogy véleményével ne járuljon hozzá ahhoz, hogy a jelenlegi hatalom mindent felszámoljon, és tovább növelje a már így is 10 százalékos munkanélküliséget... Még nem késő, meg kell érteniük jogász, ügyvéd, történész vezetőinknek, és mindazoknak, akik úgy gondolkodnak,mint Ön, hogy az ország iparának átalakítása nem poli- hisztori feladat... Levele végén sikert ugyan nem. de jó egészséget kíván számomra. Köszönöm, mert az egészségre nagy szükségem lesz, hiszen négy gyermeket nevelő családanya vagyok, és egy olyan gyár dolgozója, amelyet jogutód nélkül felszámolnak. Vargáné Kerékgyártó Ildikó Csak a halálozási hírek voltak igazak Hadnagy Béla levelére az első tiltakozó sorokat Hódi Sándor írta /az Észak-Magyarország július 29-i számában jelent meg./ Erre érkezett a következő válaszlevél. Tisztelt Hódi Úr! Mint a lap régi előfizetője, pár kérdést teszek fel Önnek. 1. Elolvasta Ön egyáltalán a Hadnagy úr válaszlevelét Vargáné levelére, vagy valaki felkérte Önt a valótlanságokat állító levél megírására? 2. Miért fontos az, hogy egy vasas gyűjtőnév mögött milyen szakma van? Szerintem nem a szakma számít, hanem a jól végzett munka, legyen az illető akár utcaseprő, akár szakmunkás. 3. A levélíró nem minősíthette demagógnak a munkásokat, mint a- hogy Ön. állítja, hanem attól tart, lesznek, akik hisznek a demagóg szöveggyártóknak /lásd: Torgyán párthívei./ 4. Ha figyelmesen olvasta volna Hadnagy úr írását, nem állítana olyan valótlanságot, mint a Németh Miklós és külügyminisztere rágalmazása. Mert a levél ennek az ellenkezőjét tartalmazza. Elismerőleg méltatja, „a Németh-kormány a parlamenti helyét nem a saját pártjának adta át". 5. Ha nem szimpatizált a kommunistákkal és párttag sem volt, miért fáj Önnek, ha egy régi közmondást említ a levélíró, mint a saját véleményét. Ha nem tudná, a demokráciában nemcsak a kormány tagjait lehet szidni és bemocskolni, hanem egy levitézlett, negyven évig uralkodó elitről is lehet véleményt alkotni. 6. Miért ítéli el Ön Hadnagy urat, mert bevallása szerint párttag volt egy ideig, 56-ban mái' tisztán látott és Nagy Imre mellé állt. Vagy Ön szerint Nagy Imre is köpönyegforgató volt? Végül egy megjegyzés az „ügyeletes szerkesztőnek". Az a véleményem, hogy „szerény tanácsa” a Vargáné leveléhez lett volna aktuális, mivel a Hadnagy úr levele, véleménye mögött tények vannak, melyeket cáfolni aligha lehet. A szerkesztő úr /vagy nő/ még mindig a régi pártlap szellemében gondolkodik, melyben valósághűek /tisztelet néhány kivételnek/, csak a halálozási hírek voltak. Hála Istennek, mára a lap teljesen megújult, remélem ezt a stílust már nem rontják le B.J. Jeremiás siralmaihoz hasonló cikkei, mert az olvasó nem arra kíváncsi, hogy az Ő anyagi helyzete napról- napra hogyan romlik. Veres Józsefié Miskolc * Kedves Veresnél Engedjen meg néhány pontosítást. Vargáné Kerékgyártó Ildikó leveléhez kellett volna az a bizonyos „szerény tanács" - írja. Vargáné nem levelet írt. Vargáné az ominózus cikkben - amely műfajilag interjú -, mint interjúalany szerepelt. Akit az újság megkérdezett az MSZP kongresszusa után az ott végzett munkáról. Ugyanúgy megkérdeztük, s megkérdezzük a jövőben is Magyarország minden törvényesen bejegyzett és működőképes pártját /legutóbb például a kereszténydemokratákat/ a munkájukról, terveikről. Ugyanis ez a dolgunk. B. J. Jeremiás siralmaihoz hasonló cikkeiről. Fogalmunk sincs, ki az a B.J. Ilyen monogrammal az Eszak- Magyarországnál senki nem dolgozik, s ide cikket sem ír. Ha esetleg másra gondolt, pontosítsa. Ami pedig a halálozási hírek igaz voltál illeti. Ha Ön csak azt olvásta a múltban! Tudja, a mi szaktháiik abban különbözik minden más szakmától, hogy itt minden le van írva. Vissza lehet keresni! Ez nagyon sok újságírónak - így az Eszak-Magyarországnál is - előny. Ugyanis nem kell szégyenkeznie. Persze az újságírók sepi egyformák. Sem a múltban, sem ma. Ezt, gondolom, Ön is észreveszi. Tisztelettel: Kz ügyeletes szerkesztő Hajdú Imre „Hadnagy uram, hadnagy uram!” Haídu Imre- Pro és contra ilyen leveleket kaptunk. Úgy is fogalmazhatnék: szelet vetett, vihart aratott. Tudja, volt olyan, aki a cikke, után a telefonba azt mondta: nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy ez a Hadnagy Béla a múlt rendszerben horthysta katonatiszt volt. Közben persze Ön írt a szerkesztőségnek egy másik levelet. Nem tagadom, énnek tetszett a hangvétele. Sőt, a két levél alapján úgy tűnt: kétféle Hadnagy Béla létezik. Ebben az utóbbi levélben Ön azt írta: ,,sajnos van - többek között - egy rossz, tulajdonságom: amikor úgy érzem, hogy engem és a hozzám hasonlókat tudatlannak néznek, és tudatlanságunkat akarják meglovagolni, ez nyers szó-kimondásra ösztönöz, a kívülálló pedig úgy láthatja, hogy tévedhetetlennek hiszem magam. Nem, kérem, nem vagyok tévedhetetlen, és sajnos olyan okos sem, mint amilyen szeretnék lenni! " Szóval e levele alapján - a- melyből a részt idéztem - tetszett az ismeretlen Hadnagy Béla. S nem felejtettem el, amit telefonon az a bizonyos tanár úr mondott, hogy Ön egy rendes, becsületes magyar ember. Ezért szereltem volna megismerni és személyesen megkérdezni: Milyen ember hát Hadnagy Béla ?- Nem vagyok népvezér, csupán egy a tizenöt millió magyarból. Életem tele volt kisebb-nagyobb kompromisszumokkal. Én még meg is alkudtam, pedig azt a sorsot én is elérhettem volna, mint Nagy Attila a színész,a politikus (akit nagyon tisztelek), de én nem voltam olyan vagány .mint ő volt.- 73 éves vagyok, ötven éve élek Miskolcon. Nem voltam - nevemmel ellentétben - katonatiszt. Kovásznáról /Háromszék megyéből/ kerültem 1942. februáijában a Magyar Királyi Vas- és Gépgyárak diósgyőri újgyárába, mint lakatos. A háború előtt beléptem a szociáldemokrata pártba, de különösebb, kiemelkedő ellenállási tettel nem dicsekedhetek. A németek bevonulása után egy alkalommal az üzemi tanácsba kellett választani egy tagot. Két nyilas jelölt volt. Akkor mondtam: „egyik kaka, másik szar”. Ennyi volt az én ellenállásom. 1944. augusztusában visszamentem Kovásznára. Otthon, amikor a front átvonult a helységen, én is részt vettem a nemzetőrség szervezésében. Amikor látszott, hogy Erdély újra a románoké lesz, egy szál ruhában visszajöttem ide, Diósgyőrbe. A gyárban volt egy barátom, iskolázott ember. Ő agitált: -lépjek be az MKP-ba. Beléptem. Aztán jött egy szakszervezeti választás. Nem tetszett a kommunisták erőszakos módszere. S amikor egy régi szoedemes mellé kerültem a műhelybe, neki sikerült rábeszélnie, hogy a szoedemesek között a helyem. Mikor közeledett a két párt egyesülése: én kiálltam a Poprádi mellett, aki a gyár egyik vezetője volt, s akire a kommunisták, meg a balos szoedemek ráfogták, hogy Horthy besúgója volt. Rövidesen kizárták a szoedem pártból. Sőt, a gyárból is el kellett jönnöm.- A Nehézipari Központ hadianyagroncsoló üzeméhez kerültem ezután. Ott akkor nem nézték a priuszomat. Jártuk az országot, roncs tankokat, lerobbantott hidakat daraboltunk szél. Akkor már hallottam, a szoedeme- seket viszik Diósgyőrből Recskre, Hortobágyra. Az új munkahelyem révén előbb Ózdra, majd Diósgyőrbe kerültem vissza, ahol ócskavashegyeket kellett eltakarítanunk. Itt ért ötvenhat. A rádióból hallottuk, hogy munkás- tanácsokat kell választani. - Legyen Hadnagy Béla - mondták a többiek.- Én akkor csak annyit mondtam az embereknek: - Ne csináljunk semmit elhamarkodottan. Megvoltunk eddig jóban egymással. Mindennek eljön az ideje. Akkor már feleségem, két gyerekem volt. 56 után eldisszidálhattam volna, de a család miatt nem tettem. 1957 tavaszán szervezték az MSZMP- t. Nálunk nagyon nehezen ment. A kollégáim arra vártak, hogy én mikor. Beléptem, megkötöttem a magam kompromisszumát.- Ahogy Szabó Pál Talpalatnyi föld című regényében az egyik öreg paraszt mondja: - mert élni kell.- Igen. Élni kell. Talán ezért nem tudom - munkástanácsi múltamért engem nem ítéltek el. Azután éltem, úgy ahogy sokezren itt, s máshol az országban. Eljött 1989. Én is mentem az MSZP-be. Voltak ugyan kételyeim, de azt mondtam: ha a példaképemnek, Nagy Attilának megfelel az MSZP, akkor nekem is. A választásokon még az MSZP mellett agitáltam.- Ezután kiléptem. Más hangot vártam. Az az ellendrukk, amit az MSZP is csinál a többi ellenzéki párttal együtt a kormány ellen, ez nem tetszik... Ha egy srác vagányságból meszeli a falra, hogy „MDF-re szavaztál, munka nélkül maradtál" feliratot, azt mondom: nem tudja, mit cselekszik.- De ha ezt egy okos politikus sugallja, arra azt mondom: felelőtlen, rosszindulatú állítás és az illető a tűzzel játszik felnőtt léiére. Az MSZP- ben - tisztelet sok tisztességes szándékú fiatalnak - itt Miskolcon is sokan vannak olyan tagok, akik az elvesztett előjogokért akarnak revan- sot venni a kormányon, s az egyéni, a pártérdekeket helyezik az ország érdekei elé.- Ezek szerint Hadnagy úr egyetértünk abban, hogy jó volna ennek a népnek végre összefogva, s végre előre nézve az egész ország érdekében cselekednie. Mert a sandaság, az egymásra mutogatás, a Személyeskedés, a gyűlölet újabb sandaságol, egymásra mutogatást, személyeskedést és gyűlöletet szül. S akkor sohasem lesz ennek vége. Önt megismerve, igazai kell adnom annak a tanár úrnak, amit Önnel kapcsolatban mondott. Hozzátéve: a rendes, becsületes ember minden esetben csellő-botló, kompromisszumok sorát vállaló, tehát sohasem hibátlan emberi takar. Tudja, hallgatva Önt, végig egy vers járt az eszemben. Gyulai Pál írta, s véletlenül ez a címe: Hadnagy uram. Ennek utolsó sora bizony akár cselekvési programja is lehetne ennek a népnek. A strófa így szól: Megy a honvéd, áll a hadnagy/ Mély sebében összeroskad./ ,,Hadnagy uram, hadnagy uram!" Tudja folytatni?- Tudom. „Csak előre, édes fiam!”- Köszönöm.
