Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-29 / 204. szám
8 ÉSZAK-Magyarország ÉM-Hétvége/SZépirodalom 1992. Augusztus 29., Szombat Pető János grafikája Dobó István regényes életrajza SZERKESZTI- CSEH KÁROLY AZ ÉSZAK- MAGYARORSZAG IRODALMI MELLÉKLETE Feje fölött a pallos árnyéka Esküvő az egri várban * Apor Elemér Recenzió Miskolc (ÉM-Horpácsi S.) - Annak idején négyszer olvastam el az Egri csillagokat, s mert ennyire tetszett, elolvastam Gárdonyi minden elérhető könyvét. Ha van alapkönyve a magyar irodalomnak, akkor Gárdonyi regénye az. Akinek nemzeti identitás-zavara van, tudni akarja, hogy mit jelentett magyarnak lenni ebben a mindig huzatos Kárpátmedencében, az olvassa újra és újra Gárdonyi regényét, amelynek főhőse maga az egri, s egyáltalán a magyar nép. Lehetne Dobó István, a várkapitány, de Gárdonyi zsenialitása éppen az volt, hogy Bornemisza Gergelyt állította a tengelybe, s nem karrierregényt írt, hanem történelmit. Több évig kutatott, készült a feladatra, s noha bőven merített Tinódi Lantos Sebestyén Krónikás énekéből képzelete kiegészítette, kiszínezte azt, hús-vér alakokat, hiteles figurákat teremtett. Ám a regény végén nem is annyira hiányérzetünk támad, inkább fölkeltett kíváncsiság, mi történt a várkapitánnyal: Dobóval? A téma, a kihívás egri írástudóra várt. Nem az Egri csillagokat kelleti folytatni, mert azt nehéz is lenne felülmúlni, hanem mintegy kiegészíteni Dobó István élet- történetével. Apor Elemér vállalkozott a feladatra: a költő. A karcsú kötet, a vállalkozás nem mérhető Gárdonyiéhoz. Sajnálattal jegyzem meg ezt, de el nem hallgathatom. Az alcím pontosan jelöli a műfajt és az eredményt is. Nem száraz történelmi munka, mert a szerző leírásokkal, eszme- futtatásokkal, lírai jelenetekkel oldja a tényszerűséget, de nem is igazi regény, mert mozaikos, mini-elbeszélések, életrajztöredékek füzére. Nem közelíti meg* nyelvi leleményben- gazdagságban sem Gárdonyit, aki kényesen ügyelt az archaizálásra, a történeti levegő hitelességére. Furcsamód Apor mégis megemeli a figurát, azaz ajellemrajzot kicsit retusálja. A 16. század történelmünk egyik legkeservesebb korszaka. Mohácson elbukott a történelmi Magyarország, s az a magyarság, amely addig expanzív volt (gondoljunk Mátyásra!) erejében megrendült, megroppant, s azóta védekezésre kényszerül, sokszor létében is fenyegettetve. Tulajdonképpen már Gárdonyi is azért írta meg az Egri csillagokat, Móricz az Erdély trilógiát, hogy Trianon árnyékában - mintegy cáfolja a Herder-i jóslatot a nagy történelmi példával helytállásra biztassa kortársait, erősítse a hitet, hogy amit meg lehet, azt meg is kell cselekedni. Apor Elemér könyvében is benne van egy nagy, romantikus történelmi regény lehetősége, de a szerző - szerénysége miatt? - egyszerűen nem él vele. A krónikás szűkszavúságával csak a Dobó-család, a várvédő hős kapitány életét írja meg, küzdelmét a Reményiekkel, a három részre szakadt ország nyomorúságával. s főleg a törökkel. De nem bíbelődik csata-leírásokkal, az egri ostromot is elintézi néhány mondattal, mint az életút egyik csúcspontját érzékelteti, amely emelte a Dobó-család hírét, presztízsét, dicsőségét. Dobó István Apor Elemér tollán derék katona, hazafi, de kissé egysíkú, egyszínű jellem, akit többször is csapdába ejt jóhiszeműsége, naivsága és a politikai cselszövés. Azért egyoldalú ez a kép - például a Habsburgokról mert a hadtövténetírás már árnyaltabban fogalmaz az oszmán birodalom terjeszkedéséről, erről a félelmetes gyarmatosító, rabszolgatartó hadigépezetről, amelyet - akkor - senki se tudott volna föltartóztatni Európában. Ez a tény csak növeli a bátor katonák: Dobók, Zrínyik, Szondik, Loson- czyk stb. érdemét, dicsőségét, akik vagyonukat, életüket nem kímélve szem beszálltak a túlerővel. Ezek az emberek nem voltak makulátlanok, szentek, képességeik is sokféle volt, de fölnőttek a feladathoz. Apor regénye érzékelteti ezt is, hogy a törökellenes harcoknak mintegy a szünetében azért Dobó is gyarapítja a vagyonát, mígnem Felsőmagyarország egyik leggazdagabb földesura nem lesz. Küzdelmes élete volt, sorsa szerencsétlen, mert a fiával kihal a nemzetsége. Szerencsétlen. de nem dicstelen, mert rá is áll. amit a thermopiilai hősökről véstek kőbe: megcselekedle. mit megkívánt a haza. S ebben példa, minta, több mint regényhős. (Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 1992.) Október 17-én indult a násznép a nagyobb házból a Szent János egyházba. A rövid utat az apró- dok, meg a sütőasszonyok teleszórták virággal. A levegőben az őszi fények aranypora táncolt s bevilágoll az almagyari dombokról a szőllőlevelek pirosba hajló koszorúja. így lepték át a templom küszöbét, a menyasszony hattyúprémes fehérben földig omló fátyolban, a vőlegény is ékesen, eperszín selyem dolmánya fölött cobolyprémes mélykék mentében, csillagforgós kalpaggal, utánuk a násznép. Sahn Miklós főhadparancsnok, Báthory Endre országos főkapitány, Pető János főpohárnok, Lpsonczy István, a szolnoki vár későbbi kapitánya, Teuffel Erazmus győri kapitány, akit barátságosan Ördög Rézmán- nak csúfoltak a várbeli népek s a várnép mind, aki csak befért az egyházba. És felhangzott a kérdés Sbardel- late Ágoston váci püspök ajkán, aki már régebben itt tartózkodott, lévén már török kézen egyházmegyéje nagy része, felhangzott a kérdés, a régi magyar szertartás szavaival:- Kineved?- Dobó István.- Szereted-é ezt a tisztességes személyt?- Szeretem.- Akarod-é házastársul hozzád venni?- Akarom. S a döngő férfibasszus után lágyan, de tiszta csengéssel: - Kineved?- Sulyok Sára„ - hangzott Dobó István jobbja felől, mintha valahonnan az októberi égből hangzott volna. Istvánnak, akinek eddig vér és verejték és gond és küzdelem volt á valóság, ez a valóság most hihetetlennek tűnt, hogy most itt mán) - Ez év augusztusának elején került sor Mezőkövesden az I. Matyó Népművészeti Napok megrendezésére. Augusztus elsején a Közösségi Házban a Család és otthon a Matyóföldön című kiállításon - a rüdesheimi német vendégek, valamint a Művelődési Minisztérium, a néprajzi múzeumok képviselőinek jelenlétében - hallgathatták meg a látogatók Pesti Ferenc országgyűlési képviselő megnyitó beszédét. ' Közben a Szent Iászlő téren felállított szabadtéri színpadon sorban léptek fel a hazai és a külföldi táncegyüttesek. „Vetélkedőjük” az ebédszünet után folytatódott késő estig a nagyszámú közönség lelkes tapsától kisérve. Másnap, vasárnap délelőtt a szabadtéri színpadon folytatódott a van ünnepi dolmányban és mellette ez a fehér habból készült menyasszony. Csak amikor feléje fordult az első hitvesi csókra Sára s azt mondta: Édes uram! - akkor hitte el ezt a valóságot is. * 1551 áprilisában érkezett meg a nádori helytartói bíróság pecsétes levele, mely szerint a Révay Ferenc nádori helytartó elnöklete alatt összeült bíróság által a Tegenyei Tamás ellen elkövetett hat rendbeli nagyobb hatal- maskodás miatt Mátyás és II. Ulászló még érvényben lévő végzései szerint Dobó Ferenc, István és Domokos fej- és jószág vesztésre ítéltetnek. Az elkobzott javak két harmada a bíróságot, egyharmada a panaszost illeti. A bíróság az ítélet végrehajtása, okából megkeresi a leleszi konvenlet. Kgy nemzedék - és vége Mi történt még ezután? Mi lett a sorsuk azoknak, akiknek arcát megvillantotta Dobó István életének különös története. Balassa János ügyét nehezebb volt rendbe tenni, mert ő Lengyelországba szökött s ott húzódott meg. Balassi Bálintnak igazából csak ez egyszer adatott meg az udvar fényéban fürödni, s benne rejlő reneszánsz szépség vágyat megmutatni, olyan sikerrel, hogy ezt még Istvánffy Miklós is méltónak tartotta feljegyezni híres művében. Az ifjú Magyar Alkibi- adész földel rengető táncáról Budai Ferenc pedig így ír: ,,A koronázás után tartódon játékokban Bálint különös nagy gyönyörűséget okozott a Császári és Királyi famíliának azzal, hogy ollyan juhásztántzot járt. mely- benn őtel senki nem követhette. Hibásaim gondolják a külföldiek, hogy az olyan tánlz, mellyel akkor ő járt. a Magyaroknak közönséges A matyó együttes a színpadon táncegyüttesek fellépése. A Táncpajtában, a Matyó Népművészeti Egyesület otthonában pedig vitafórumot rendeztek. Amatőr együttesek működése a pályázatok tükrében- címmel. Az előadók s nemzeti tántza volna. Ugyanis a Juhásztántz a lábaknak hol liamari széjjelterpesztéséből s azoknak ismét egyenesbe állásából, a lábszáraknak keresztbe hányásából; a földre hirtelen való térdeplések- ből, onnan ismét sajtféreg módjára magasravaló sebes ugrálásokból áll. de a valódi Magyar és Nemzeti tántz másformán esik." Budai Ferenlz úr eme leírása aligha nem ez az első magyar koreográfia. * Dobó Ferenc felbőszült a pataki váron esett sérelmen és feljelentette unokaöccsét vérfertőzés miatt, mivel Balassa Bálint unoka- testvérét vette el. Az esztergomi érsek a házasságot semmisnek, a gyermeket törvénytelennek nyilvánította. Királyi kegyelem mentette meg Balassa Bálintot a .fővesztéstől. De ilyen bélyeggel nem élhetlek tovább együtt. Bálint elbúcsúzott és ment tovább nyugtalanságának útján, első nagy szerelméhez, Losonczy Annához, aki sohasem hallgatta meg, aztán keserű szájízzel tovább Lengyelországba, ismét haza Lip- tóba, míg Esztergom ostrománál török ágyúgolyó vetett véget életének. * Végezetül emlékezzünk meg Dobó Ferencről, Dobó István fiáról. Huszonegy évét számolta Ferenc, mikor István úr megholt. Még abban az évben megszerezte a sárospataki uradalmat, vámstól. A királyi kincstár adta neki zálogba nyolcvanezer forintért. Ferenc okos gazda volt cs pár esztendő alatt az uradalom évi húszezer forintos jövedelme hatvanezer forintra szökött, mert virágzó malomipart és borkereskedelmet alapított az új gazda. A kincstál' nagy figyelemmel kísérte a birtok fejlődését és 1602- re már 127 ezer forintra emelte a zálog összegéi. Dobó Ferenc a szakma országos képviselői voltak. Délután az évek óla megszokott- megkedvelt táncos felvonulásra, a menettáncra került sor, melynek talán most volt a legtöbb nézője. rendkívül gyorsan gazdagodott. Lednieze uradalmáért százezer forintot fizetett s a magyar művelődéstörténet megemlíti, hogy a pataki várban „képes kárpitokkal”, azaz gobelinekkel vonatta be szobái falát. 1582-ben a dunáninneni részek főkapitánya lelt, vitézségben is erős. 1594-ben Hatvan ostrománál harcolt, annak az orraikul veterán vezérnek, Forgács Simonnak seregében, aki huszonhárom esztendőkkel ennekelőtie elfogta Kenderesinek a török szultánhoz írt levelét. Minden sikerült neki, csak éppen az az egy nem, amire István úr intette halálos útján, Szerednyére hazatérőben. Nem választott magának termő fát. Felesége, Kerecsényi Judit nem szült neki gyermeket. 1602. január 28-án írta meg végrendeletét. Minden vagyonát a kis Balassa Jánosra hagyta. - „Mivelhogy szegény. Istenben elnyugodott húgom. Dobó Kristina asszony atyával, anyával egy" volt velem és őneki több maradéka nincsen az Balassy Bálint túl való fiánál, Balassy Jánosnál.” Intézkedett arra az esetre is, ha Balassy János (Ő Balassy-nak írta) fi- és leányága kihalna. Ekkor Dobó Domokos lányára és utódaira, majd édesanyjának, Sulyok Sárának testvéreire, leszármazóira osztván a hatalmas Dobó vagyont. S jó, hogy ilyen végső intézkedést tett, mert mire a végrendelet elkészült, a nyugtalan apának, szomorú anyának árva fia már csendesen fektidöti. Boroszlóban, a szent Magdolna templomban. A nagy oltár napkeleti oldala felől. Dobó Ferenc pedig megholt 1602. szeptember 15-én. S mert édesapjának testvére, az idősebb Dobó Ferenc is fiúutód nélkül halt meg, vele kihalt a Dobó nemzetség. Egy nemzedék alatt. * Részlet Este pedig következett a kétnapos rendezvény „csúcspontja”: a gálaest. Tizennégy együttes lépett fel. külföldről a kárpátaljai Barátság, a spanyol Ball de Gitanes és az El Raval, valamint a belga Aglaja. A nézők ütemes tapsa több együttest visszaszólított, s a táncosok izzadtam de boldogan adtak ráadást. A háromórás gálaműsor végén kipirult arccal, piros tenyérrel és lélekben sokat gazdagodva álltak fel székükből az emberek. A ' néptánctalálkozók az előző években is igen kedveltek voltak a matyó fővárosban. Mondhatjuk, hogy „ünnepek" voltak. A mostani szándékot, hogy új formában és gazdagabb tartalommal kerüljön megrendezésre - sikerült valóra váltani. Szép hagyomány teremtődött. Az egész városnak óvnia kell rangját. Megújul egy szép „ünnep” Kövesden (Az I. Matyó Népművészeti Napokról) Mezőkövesd (ÉM- Laboda KálFotó: Farkas Józsefné
