Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-03 / 182. szám

1992. augusztus 3. Hétfő Borsodi Oldalunk ÉSZAK-Magyarország 5 A Sajó völgyében jártunk "Folydogól a Sajó, folydogál árkában, Foto: Farkas Maya Zaj nélkül, mint aki nem mer járni bátran, Olyan lassú s fáradt..." „Dúsan meg van e föld áldva...” Kazincbarcika (ÉM. - Gy. K.) - Az Upponyi-szigethegység két meden­cetájra osztja a Borsodi-medencét. Keletre a Sajó völgye fekszik. Észak- Magyarország e tája az elmúlt év­tizedekben az ipari-városi agglomerá­ció központjaként élt a köztudatban. A völgyet a meglévő szénvagyonra telepített bányászat, a nagymúltú ko­hászat, valamint az 50-es években kialakított, s hosszú időn át virágzó vegyipar után - némi túlzással - a “magyar Ruhr-vidék”-ként emleget­ték. Holott, mindig adott e vidék mást is a gazdaságnak, lévén más kincse is, mint az energiaforrás. Lapozzuk csak fel a milleneumra megjelent Pallas Lexikont a Sajó völ­gye címszónál! „Az a regényes és ter­mékeny térség, amelyet a gömöri Sajó vize futásában öntöz. Dúsan meg van e föld áldva a természet összes ja­vaival, elkezdve Dobsina és Rozsnyó bérceitől le azon lapályos rónáig, ahol a szem már hegyet úgyszólván alig lát, hanem a táj merőben alföldi jelleget ölt magára.” A történelem persze közbeszólt, ám a völgy magyarországi része bő­velkedik termőföldben, s az itt meg­búvó falvakban mindig éltek olyan emberek, akik azt megművelték. Most, midőn részesei, tanúi lehetünk egy nagy gazdasági-társadalmi áta­lakulásnak, e táj sorsa is változik. Elveszíti meghatározó szerepét az év­tizedeken át siker-ágazatként nevezett vegyipar. Már korábban kezdte meg a „visszavonulást” a bányászat. Elin­dult. egy folyamat, melynek nyomán emberek százai jutnak bizonytalan helyzetbe, s válnak munkanélkülivé. Egyéni és családi egzisztenciák lesz­nek máról holnapra semmivé. Hatása jelentkezik a közvetlen környezetben, a lakóhelyen, valamint társadalmi szinten. Milyen ma az élet a Sajó-völgyi településeken? Hogyan élnek a csalá­dok, mit tesznek azért, hogy úrrá legyenek a helyzeten? Miként jelent­kezik a társadalmi feszültség az önko­rmányzatoknál? Van-e a helyzetre megoldás, milyenek a kilátások? E kérdésekre próbáltunk választ kapni a napokban a Sajó-völgy néhány településén. Tereprendezés Ózdon Ózd (ÉM - M. Sz. Zs.) - Ózd egyik szépnek nevezhető része a városi piac és a Volán telephelye közötti terület. Ez a rész 130 méter hosszú, 35 méter széles, 2.5 méter magasan kie­melkedik a terepszintből. A tervek szerint ezt a földből, törmelékből álló halmot megszüntetik, anyagát a sportcsarnok mellé és a Hangony patak lápjára szállítják. Sláger a strandmenü Kazincbarcika (ÉM. - Gy. K. ) - Júliustól egy új színfoltja van Ka­zincbarcikának: a strand területén megnyílt egy étterem. Már a tervezés időszakában arra törekedtek: többféle igényt elégítsen majd ki a létesítmény. Külső megjelenése rendkívül esz­tétikus, és meglehetősen egyéni íz­lésre vall. Szolgáltatásaival ugyan­akkor arra törekednek, hogy az arány­lag kispénzű strandotoknak, s a na­gyobb jövedelmű embereknek egya­ránt megfeleljen a létesítmény. Reggel 8 órától éjszaka 2-ig van nyit­va a Strand Étterem, amely ter­mészetesen a város felől is megközelíthető, illetve a fürdő bezárása után csak onnan. Ételkülön­legességek, valamint naponta más, 60 forintos strandmenü egyaránt szerepel az étlapon. Ez utóbbi hamar kedveidé vált, hiszen a nyári, egész napos stran­dolás közben a teraszon elfo­gyasztható friss menü a legtöbb ember számára megfizethető. S hogy mi ebben az üzlet? Ren­dezvényeknek kívánnak otthont adni, vacsorák lebonyolítását vállalják. S ha nem is minden este, de bizonyos alkal­makkor nem a diszkó, hanem a miliő­höz jobban illő szalonzene szól... Miskolc (ÉM. - M. Sz. Zs.) - A Sajó folyó pontosan 125,5 kilométeres sza­kasza folyik át hazánkon - tudtuk meg dr. Stéfán Mártontól, az Észak- Magyarországi Vízügyi Igazgatóság igazgató-helyettesétől. A folyó szlo­vák határon túli szakasza zuhatagos, nagy erejű, a határ magyar oldalán szelídebb, ahogy szaknyelven mond- ják: esése középszintű, brdekes ^ a vízhozamának változása, nagyon szél­sőséges. A nagyvizek és kis vízszint között kétszázszoros (!) különbségek is előfordulnak. A múlt század végén hajózási tervet készítettek a folyóra Sajóörös és Bán­réve között. Azzal a szándékkal, hogy az északi rész ipari és a déli íész mezőgazdasági termékeit vízi úton szállítsák, cseréljék ki. 1913-ban az ezt tartalmazó koncepció alapján Sajóörös térségében megépítették a hajózsilip kezelőépületét is. A teiv mégsem valósult meg: háborúk, békekötések jöttek, a Sajó pedig maradt hajózás nélkül. A Sajó úgy vonult be a köztudatba mint Közép-Európa legszennye­zettebb folyója. Az 1940-cs évek végétől az 1960-as évek elejéig a folyó völgyében fantasztikus méretű iparosítás ment végbe - ezek okozták a szennyeződés ugrásszerű meg­növekedését. Északi szomszédunknál, a szlovák oldalon papírt és cellulózt, sört, gépeket előállító üzemek épül­tek, megyénkben az ózdi és diósgyőri kohászat, a vegyipar lépett be szennyezőként. Az a baj - mondja Stéfán Márton -, hogy a Sajó minden csepp vizét háromszor használták fel. Az üzemek felhasználás előtt szükségletük szerint megtisztították, majd gyártás után úgy engedték vissza a folyóba, hogy egyre nőtt az idegen anyag tartalma. Déli forgalom az élelmiszer-boltban Sajóvelezd (ÉM - Gy.K.) - Festő ec­setjére illő a táj. Elhagyván a főutat, a Hárshegy, a Magoshegy, az Égett hegy, meg a Várhegy tövében kan­yarog a völgy Sajóvclezdre. Az alig ezer lelket számláló kis település hófehér falú házai, szépen gondozott kis kertjei, a tisztára söpört járdák, és az utat szegélyező, gondosan meg­nyírt gömbakácok arról tanúskodnak: szorgalmas és otthonszerelő emberek élnek e maguk teremtette kör­nyezetben. Délidőben békés csönd van a faluban, csak a postás zörget be cgy-két kapun, s minket, az idegeneket ugatnak meg néhol a kutyák. Már amelyiknek kedve van hozzá, hiszen kutyameleg van ezen a július végi napon. Miskolc.(ÉM-N. J.)- Csapadékos, hűvös nyarakon léket vágat a vevő a dinnyére, úgy viszi csak el. Az idei nyáron erre igazán nincs szük­ség, nyugodtan hallgathatunk a ter­melő és az eladó szavára, mert a forró kánikulai napokon érett görög din­nyék egytől-egyig mézédesek. Fogy­(Tompa Mihály. Tornácomon) Az igazgatóhelyettes szerint tévhit, hogy nem büntették eléggé a szen­nyezőket: az 1964. évi IV. törvény szigorú intézkedéseket tett lehetővé a szennykibocsáj tokkal szemben. „70- es évek elejéig ezért megötszörözték a bírságokat — volt olyan, amikor a BVK például nyereségének 50 száza­lékát erre fizette ld. Nem csekély összeg, ha arra gondolunk, milyen jó passzban volt akkoriban a nagy vegyi gyár. A Sajó egy ideje tisztul. Ennek egyik fő oka a gazdasági recesszió. A szlovák oldalon leállították a gömörhorkai papír- és cellulózgyárat, nálunk a két kohászat és a vegyi gyárak termelése esett vissza. Stéfán Márton szerint most már csak kétszer használjuk a Sajó minden cseppjét, s ez elég volt a javuláshoz. A folyóban- Megérzik, hogy ne éreznék meg itt is az emberek azt a sok gondot, amit az elmúlt évek nagyarányú gazdasági változásai, no és az ezzel járó tár­sadalmi feszültségek okoznak - mondja a körsétánkon kalauznak szegődött Király István, a helyi ál­talános iskola tanára. Azt már a a fe­lesége - ki szintén pedagógus - teszi hozzá: - Talán itt másképpen viszo­nyulnak a helyzeütez az emberek, mint a városban élők. Kötődnek a szülőföldhöz, a szűkebb hazájukhoz, s igyekeznek mindent megtenni a talponmaradásért... Pedig az élet itt sem könnyű. Akik ko­rábban az iparban dolgoztak - mert a földből nem tudtak megélni -, most szép lassan készülnek arra, hogy ismét nak is a reggelente még hegynyi halmok, sőt a napközben érekezett utánpótlás is erősen apad az esti órákra. Az ára rövid idő alatt alaposan lec­sökkent, ám még mindig elég drága, hiszen a kilónkénti 14-16 forint nem számít szezonámak. Most a legjobb a vannak halak - bicskakeszeg, ponty. Kérdés azonban, érdemes-e megenni őket? A testükben felhalmozódott ne­hézfémek ugyanis nehezen bomlanak. A Sajó tisztulása átmeneti, miként - reméljük - a gazdasági visszaesés is. Reményt az adhat a végleges tisz­tulására, ha Európába igyekezve hazánk és Szlovákia is az EGK tagja lesz, s így köteles végrehajtani a közösség rendkívül szigorú vízvédel­mi rendelkezéseit. Sajnos, ez még évek múlva következhet be. Es addig? Térségi egyezményekre van szükség. Arra, hogy közösen, divatos szóval: szektorsemlegesen óvjuk a Sajót. Mert a Sajó a mi folyónk, és a völgyét alkotó környék, a folyót körbe fogó hegyek gyönyörűek. a termőföld adjon kenyeret. Ki egyénileg, ki meg bizonyára a szövetkezés valamilyen formájában. Vannak aztán válalkozók, akik igyekeztek élni az eddig biztosított lehetőségekkel, s megfogni persze a munka végét is. A háztájiban nevelik a jószágot, s megtermelik a zöldséget, melyből a piacra is jut. Meghúzzuk a nadrágszíjat- Csak az a baj, hogy egyre nehezebb jó áron eladni, hiszen a híd (leendő) építése miatt körbe jár a busz. Meg aztán a városiaknak sincs már ele­gendő pénzük, néha fél napig ácsor- gunk az áruval - panaszkodik egy idősebb asszony, ki korábban évekig piacozott, hogy kiegészítse a család jövedelmét. Közben benézünk a falu központjában levő vegyesboltba. Patikához illő a tisztaság, pedig már volt forgalom a délelőtti órákban.- Persze, nem megy úgy a bolt, mint mondjuk egy-két évvel ezelőtt - jegy­zi meg Győrfi Istvánné, a bolt vezető­je­Aztán sorolja, hogy mi-mindenért nem járnak már a boltba a velezdiek. Ruhaneműt már nem tartanak, az Am­fora-áruknak sincsen már keletje. Kenyérért, a legfontosabb élelmisze­rekért, meg vegyiárukért járnak a 44- esbe. Hétvégére elviszik az egy-két üveg sört. Pálinkát, bort kevesen vásárolnak, hiszen az kikerül az ott­hon termelt gyümölcsből, szőlőből. Az emberek szorosabbra húzzák a derékszíját. Az ottj értünkkor érkezett árúnak vi­szont lesz keletje: megérkeztek az iskolásfüzetek, írószerek.Vakáció végére bizonyára nem marad sok belőle a polcokon ... dinnye, amikor túlérettet szinte még nem is lehet találni. Igaz, hogy megesszük mi ezt az óriás zöldség­gyümölcsöt még későn ősszel is, jóval azután, hogy Lőrinc oly dicstelenül felduzzasztja a levét, amitől puhává, poshadtá lesz a korább hersegő piros húsa is. Tere-fere délidoben Velezden Fotó: Farkas Maya Piacon az igazán mézédes pirosbélű Új épületben a határőrök Bánréve, (ÉM. - M. Sz. Zs.) - Bántévén járva az újságíró nem hagyhatja ki, hogy megtudakolja: milyen a forgalom a Bánrévc-Szentkirály (Kiál) közötti határállomáson? Juhász László főhadnagy, a határforgalmi kiren­deltség megbízott vezetője nem sok jót mond: -Az elmúlt évekhez viszonyítva jelentősen csökkent a forgalom. Még most, a nyári turizmus idején is csak naponta háromezren lépik át a határt. Azért szomorú tény ez -fejti ki a főhadnagy-, mert azt tükrözi: mindkét ország lakói érzik a gazdasá­gi válságot, nincs pénz üdülni, kirándulni. Az árak annyira kiegyenlítődtek (magasak) mindkét országban, hogy már bevásárolni sem éri meg átruccanni. Mond azért jót is a főhadnagy. Pár napja, julius 15- én vehették birtokba azt az épületet, amely koráb­ban is Örsként szolgált. Felújították, megszépítet­ték. A határforgakni és a határőrizeti kirendeltség immár egy épületben található, ettől természetesen javul az együttműködésük. A lényeg, hogy nem kell immár a vasút épületében szoronganiuk. Folyamatosan veszik birtokba a megszépült házat, amelynek felső szintjén szolgálati lakásokat képeznek ki. Újdonságként említi a főhadnagy azt is, hogy csehszlovák részről beindították a speditőri szol­gálatot, éjjel-nappal intézik a kamionok ügyeit, s ettől jelentősen megnőtt a nemzetközi teherforga­lom. A közeljövőben a magyar részen is megkezdődik ez a szolgáltatás. A néptanítók emlékére állították Gömörszöllős (ÉM. - Gy. K.) - A tanítói hivatás, az életút eredményességének ékes bizonysága, ha az egymást követő generációk nem csak életében mondanak köszönetét a mesternek. A falusi nép­tanítók igazi erénye századokon át az volt, hogy a betűvetésen, az olvasáson és az anyanyelv ok­tatásán kívül emberségre, a hazához való hűségre, az életben való hitre is nevelték a rájuk bízott gy­ermekeket. Ismerve családjukat, közvetlen környezetüket, igyekeztek mindazt a tudást és elkötelezettséget beléjük plántálni, mely majd valahol gazdag termést Ígér ... A néptanítók emlékét ha megőrzi egy faluközösség, az igazolja munkásságuk értelmét, mesterségbeli tudásuk és érzelmi hatásuk végső summázatát Kell-e szebb példa az utókor köszönetére, elismerésére, mint az a puritán szép­ségű emlékoszlop, melyet a közelmúltban állítot­tak Gömörszőlősön két hajdani néptanítónak. A szabadtéri múzeumban már állt az oszlop, s a neveket és a díszítő motívumokat annak a nemzetközi alkotótábornak a résztvevői faragták, melynek mottója a “Gömöri arcok, gömöri tájak” volt. Szombathy Pál és Tóth Sámuel néptanítók em­lékoszlopát friss koszorú díszíti, melyre a keskeny nemzetiszínű szalagot az egykori tanítványok utó­dai köttöték. A gömörszőllősi emlékmű Fotó: Farkas Maya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents