Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-08 / 160. szám

1992. július 8., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Csellengő gyerekek Barátnőmtől hallom: arra lett figyelmes, hogy mostanában kártyázó srácokba boti ik reggelenként a lépcsőházban. Tíz-tizenkét éve­sek, lehetnek vagy négyen, öten, s verik a blattot szorgalmasan a félemelet kőpadlójára leterített ócska' pokrócon. Van közöttük egy rangidős, róla tudja ismerősöm, hogy az álta­lános iskolában már túlkorosnak számít. A tét, amiben játszanak nem lehet túlságosan nagy, hiszen 10-20 filléreseket látni egy halomban mindannyiuk előtt. Ráérnek. Hetekkel ezelőtt beköszöntött a nyári vakáció, s nem tudnak mit kezdeni ma­gukkal. A ház környéke meglehetősen sivár, sportolásra alkalmas hely nincs a közelben. A ház mögötti csöppnyi g'rundon ugyan rúg­ták egy darabig a lasztit, de annak is befel­legzett, mióta egy földszinti lakás konyhaab­lakába talált a túl hosszúra irányzott lövés. A szomszédomban valamivel szerencsésebb a helyzet: a tízesztendős Csilla mamája otthon van a pár hónapos kistestvérrel, s egy-két ba­rátnő bejáratos hozzájuk. Ha szép, napos idő van — márpedig ezen a nyáron volt belőle részünk jócskán —, akkor lemegy velük a ját­szótérre, s miközben a kicsi békésen alszik a kocsiban, kedvükre hintázhatnak, játszhatnak a lányok. Elmehetnek fagyizni is, hiszen a park­ból odalátni a nemrég megnyílt, szolid kis presszóhoz, ahol az ablakon -át mérik a töl­csérbe a fagyialtgombócokat. Egyre több család van, ahol igyekeznek mái jó előre megszervezni a család nyári pihené­sét, a gyerekek vakációját. Sajnos, ez nem megy minden zökkenő nélkül. A szabadságok egyeztetése nehezen megy (már ahol persze mindkét szülő dolgozik). Ha az egyikük mun­kanélküli — mostanában ez már nem is megy ritkaságszámba mifelénk —, akkor annyival könnyebb (?) a helyzet, hogy mondjuk a ma­ma otthon van, vezeti a háztartást, s igyekszik napközben egy kis programot is szervezni a gyereknek. Ez persze a pénztárca tartalmától, pontosabban a családi költségvetés aznap el­költhető forintjainak számától is függ. Leg­rosszabb esetben marad a délelőtti tévézés és esetleg egy délutáni séta. A hétvégi strando- lásra már előre kell takarékoskodni, a költ­ségesebb kiruccanásokról már ne is beszél­jünk. Sokat segítenek a nagymamák, különösen, ha mondjuk falun laknak, ahová korábban is rendszeresen járt az unoka, nem csak évente két alkalommal. A városi nagymama is sok mindent tehet. Ismerek olyat, aki megosztja idejét két gyermekének két-két gyermeke, az­az négy unokája között. Hol itt, hol ott buk­kan fel, játszik velük, kedvenc ételeiket készí­ti el, s babaruhát varr a lányoknak. Egyszerre azért valamennyiüket nem vállalja, ahhoz már egy kicsit fáradtnak érzi magát. Tudok családokról, amelyek — bár hosszas alku árán - a nyár egy részére elküldték az iskolás gyerekeket a napközis táborba. Egy-két hetes utazásokat, táborokat is szervezett több iskola. Művelődési intézmények vonzó progra­mokat, táborozásokat hirdettek meg - akad is rá jelentkező általában, különösen a „köze­pes árfekvésűek'1 esetében. De sok a csellengő, a napközben felügyelel nélkül lévő gyermek is. Munkába elvinni őket ma már azokba a hivatalokba sem lehet, ahol korábban szemet hunyt a főnök afölött, hogy a mama mellett két hétig rajzolgatott, vagy stemplizett a kisiskolás. Szerencsés eset, ha van otthon telefon, s időnként a mama fel­tárcsázhatja a számot munkahelyéről. De nem ez a jellemző. Mi van, mi lesz azokkal, kik hetekig felügye­let nélkül maradnak, s jobb híján a szomszéd sráccal, meg annak haverjával csatangolnak. Egy-egy ilyen út rosszul is végződhet. Addig kellene odafigyelni rájuk, megfogni a •kezüket, míg ez nem késő. Gyárfás Katalin Tízmillió magyar állampolgár elnöke Népink temperamentumos, ie lies GÖNCZ ÁRPÁD EGY OSZTRÁK LAPBAN Göncz Árpád nem látja veszélyeztetve a magyarországi sajtószabadságot. A magyar államfő ezt a Profil című osztrák politikai hetilap legfrissebb számában megjelent nyilatkozatában közölte. Elmondta azt is, hogy nem érzi magát veszélyben; az ellene irányuló sajtótámadások ön­magukat minősítik, s részben a magyar temperamentum­mal magyarázhatók. Virágzó Tisza „Gyönyörű a Tisza, mikor kivirágzik.. — tartja a nóta, s valóban feledhetet­len, impozáns látványt nyújt, imikor a nyári kánikulában, júniusban—júliusban a Ti­sza iszapjából kikelő kárá­szok lepik el a folyó fölött ,a vizet, A milliónyi, áttet­sző szárnyú rovar megter­mékenyülve, bevégezve rö­vid órányi földi létét hull vissza a folyóba, zsákmá­nyul szolgálva az összegyü­lekező halaknak. Ám nem­csak a halak várják a ká­rászok repülését, hanem a horgászok is. Hálókkal fog­ják ki a vízbe hullott bo­garakat, melyek 'megszárít­va pompás kapást biztosíta­nak a „csemegére” mindig éhes halaknak. A tíszavirágzás azonban nagyszerű látványt nyújt a parton gyülekezőknek is. Tokajban, de máshol is va­lóságos idegenforgalmi neve­zetesség ez az alkalom. A június—júliusi kánikulában ,az idén azonban nem egy­szerre, hanem szakaszosan következett be a virágzás. Egy-egy folyószakaszon vál­takozva volt megfigyelhető ,a kérészek „'kelése”, először a folyó alsóbb részein, majd később a felső-tiszai részeken. így például Tisza- karádon, de több más he­lyen is. A vízparti embe­rek, no és természetesen a halászok megfigyelése sze­rint a szokásosnál kisebb volt a Tisza virágzása. Nem lepte el a víztükröt felhő módjára az iszapból kikelő lárvák tömege, a szaka­szosság mellett ez a csekély rajzás volt a jellemző. Ezt arra vezették vissza, hogy az utóbbi években megle­hetősen sok szennyeződés érte a folyó vizét. Elszeny- nyeződött a Tisza iszap­ágya. s a lárvák ebben el­pusztulták, kelésük, s így szárnyra kelésük is a szo­kásosnál gyérebb volt. Ezért úgy vélik, hogy az idei ti­szavirágzás gyakorlatilag vé­get ért, s most nem nyúj­tott olyan látványt, mint ko­rábban. Az interjú bevezetőjében az osztrák újságolvasó meg­ismerkedhetett Göncz Árpád életútjával és a televízió és a rádió elnökének leváltása körüli magyarországi vitá­val. A lap szószerinti idé­zeteket közölt a sajtótáma­dásokból, amelyek — a Pro­fil által a legnépszerűbb magyarországi politikusnak nevezett — államelnököt érik. — E szövegek önmagukat minősítik — mondotta Göncz Árpád az ezzel kapcsolatos kérdésre, s azt is kifejtette, hogy nem látja veszélyez­tetve a magyarországi saj­tószabadságot. Természetes­nek nevezte, hogy a rádiót és a televíziót a politikai erők — bármely oldalon áll­janak is — szeretnék meg­kaparintani. Mint mondotta, az ő tiszte az alkotmány szerint a szabadságjogok vé­delmé, ezért őrködik a saj­tószabadság megóvásán is. Egy másik kérdésre vála­szolva kifejtette; a médiák feletti uralomért folyó harc nem ideológiai jellegű, ha­nem politikai, és része az 1994-es választási harc elő- csatározásainak. A maga ré­széről a liberális és nemzeti erők végső célja között alig lát különbséget, inkább úgy véli, a módszerekben van az eltérés. Antall Józsefnek más a feladatköre mint az övé, s ebből adódnak kü­lönbségek felfogásukban — mondotta, megjegyezve, hogy a miniszterelnök nyilvánva­lóan konzervatívabb nézete­ket képvisel, mint ő. A köz­tük levő ellentétek nem sze­mélyes jellegűek — fűzte hozzá. A megjegyzésre, amely szerint a kormány minden jel szerint az elnök eltávo­lítására törekszik, Göncz Ár­pád elmondta: ez nem olyan egyszerű, s téved az, aki azt hiszi, hogy a leváltás — vagy nem leváltás ügyében el fog bukni. — Politikailag elég erős, és a legutóbbi köz­véleménykutatás adatai sze­rint népszerűsége 77 száza­lék körül mozog a lakosság körében — hangzik az el­nök magyarázata. Egy másik kérdésre Göncz Árpád elmondta: ő 10 mil­lió magyar állampolgár el­nöke, ezek között vannak németek, szerbek, románok, horvátok és sokan mások. Rájuk terjed ki hatásköre, ezen felül Istentől és em­bertől kapott joga szeretni a határokon túl élő magyaro­kat. Ő, a maga részéről min­dent megtesz azért, hogy emberi jogaikat biztosítsák — fűzte hozzá. Bármilyen temperamentumos nép is a magyar — jegyezte meg Göncz Árpád —, Európa- szerte nincsen .nála böl- csebb nemzet, s ezért lehet arra számítani, hogy Ma­gyarországon nem fognak a nacionalista indulatok fel­lángolni. Magyarországon 60 —70 ezer menekült él, az ■elmúlt években tízezrével voltak itt erdélyiek. Európa melyik országa lenne képes a magyarokhoz hasonlóan panasz nélkül befogadni ennyi embert? — tette fel a kérdést az államfő. Az áldozatok, akiket véd — hangzott a válasz egy másik kérdésre —, nem a kormány gazdasági reform- politikájának, hanem a tör­ténelmi helyzetnek az áldo­zatai. Göncz Árpád beszélt arról, hogy a magyaroknak önmaguknak kell kihúzni magukat a bajból. A múlt rendszer bűnöseivel szem­beni bosszúról Göncz Árpád elmondta, hogy Magyaror­szág 800 ezer párttaggal in­dult neki a rendszerváltás­nak, ez a családtagokkal együtt két és fél millió em­bert jelent. Nem képzelhető el, hogy felelősségre lehet vonni a lakosság egynegye­dét, s abból az országnak haszna származnék. A maga példáját előhoz­va, Göncz Árpád elmondta: fogalma nincs mi van azzal a bíróval, aki 1956-ban az életfogytiglani ítéletet rá ki­mondta, él-e, meghalt-e, nem kutatott utána és nem is érdekli. Büntethető a bűn, amelyet az elévülési időn belül követtek el, ám nem vonható felelősségre senki olyan tettért, amely­nek büntethetősége már eh évült. Tárgyilagosan kell viszo­nyulni a történelem reali­tásaihoz, csak így kerülhető ej i a konfrontáció, s ha ezt nem tesszük, a magyarok temperamentuma elszabadul­hat. — mondotta Göncz Ár­pád, a Profil című osztrák hetilap hétfői számában megjelent terjedelmes inter­júban. (MTI) Nehéz döntések előtt a tulajdonos munkavállalók Agrárkereskedelem Ki mit nem? Az újmódi népi társasjáték szerint nem a sikerekkel di­csekedni a kunszt, hanem az elszalasztott lehetőségekkel. Ez olcsóbb, egyszerűbb, igazabb, s kielégíti a sznob haj­landóságokat is. Fantázia szükségeltetik ahhoz, hogy ki mit nem csinált az idén. Lustaságból, a pénztelenség okán, vagy idő híján. A kurázsiból futja annyira, hogy a ku­darcokat emlegessük fel. Ebből teszek közhírré - az egy­szerűség kedvéért egyes szám első személyben - egy cso­korra valót, abban a reményben, hogy ez egyeseket bosz- szant, másokat megnyugtat, s talán lesz olyan is, akit mondandóm továbbgondolásra késztet. Az idén nem utaztam Máltára, mert megelégeltem a mediterrán emberek vehemenciáját. Nem nyaraltam a Ba­latonnál sem, mert feszélyez, ha a puccos étterem üres, s a fővárosból lerándult széplányok más kuncsaft híján csak engem akarnak elcsábítani. Ezen a nyáron sem vettem autót, pedig már bármelyik márkához hozzájuthatok fo­rintért. Ebben a szezonban nem vízisíztem, nem vadász­tam oroszlánra, nem lovagoltam ki, nem vettem korai sár­gadinnyét, s nem ettem lecsót. Az olimpiát nem a hely­színen nézem, hanem otthon, légkondicionáló berendezés­sel nem rendelkező panellakásomban, nem borsodi sört iszom, hanem borsodi vizet. A nyári uborkaszezonban sem érdekelnek a tőzsdei árfolyamok, nem perelek felületes pókereket, anyósomnak nem rendelem meg postán és utánvétellel sem a bombabiztos kebelnövesztöt, sem a tizenhét darabból álló késkészletet. Továbbá: nem alapi­tok pártot, nem lépek be egyetlen pártba sem, s ketté- fürészelt zászlórúddal egyetlen székház folyosóján sem kö­vetelem az elnök fejét. S végül, nem én kiáltok segítsé­gért, pedig már az államig ér a szennyes ár, noha kezem biztos és utolsó kapaszkodót keres. Legalább egy szalma­szálat. Brackó István Budapest (1SB) Az elő­zetes felmérések alapján va­lószínűsíthető, hogy az ál­lami vállalatok több mint 30 százalékánál adottak a pénzügyi feltételek a mun­kavállalói résztulajdonosi program (MRP) sikeres meg­valósításához. Ezeknél a váll ala lóknál többnyire _a vagyon 10—20 százalékát szerezhetik meg az MRP se­gítségével a dolgozói kollek­tívák — állítja Hegedűs ■Éva, a Pénzügyminisztéri­um főoszt ály vezető-helyette­se, aki a törvény kidolgozá­sában is részt vett. A parlament által a kö­zelmúltban elfogadott MRP- törvény lehetőséget nyújt az adott munkahely dolgozol kollektívájának, hogy ne csak alkalmazottként, de tulajdo­nosként is kötődjék a mun­kahelyéhez. Ez sok esetben a munkahelyek megőrzésé­nek a záloga lehet, ami nem kis eredmény a mun­kanélküliek számának ag­gasztó növekedése mellett. A törvényalkotókat ezen kí­vül bevallottan is az a szándék vezette, hogy a po­tenciális hazai kisbefektető­ket bevonják a privatizáció folyamatába. Az MRP áltál biztosított kedvezmények .10 része éppen ezért az állami tulajdonrészek megszerzésé­hez kötődik, bár a program elvben bármilyen kft., rt.. tehát társasági formában működő gazdasági egység tulajdonjogának a megszer­zéséhez segítségét nyújthat. „Nem hiszem, hogy az MRP segítségével tömegek válhatnak igazi tulajdonos­sá Magyarországon” — ös­szegezte a véleményét He­gedűs Éva, hangsúlyozva, hogy „a program egy lehe­tőség a sok közül a tulaj­donszerzésre, ám a piac szempontjából semmiképpen nem lenne kívánatos, ha MRiP-társaságok uralnák a gazdaság nagyobb részét”. Ilyen veszély azonban nem fenyeget, ;s a főosztálvveze tő-helyettes aggályai is in­kább csak elméleti jellegű­ek. Ami a program biztosí­totta kedvezményeket illeti, azok valóban előrelépést je­lentenek a korábbi techni­kákhoz képest, kedvezőbb helyzetbe hozhatják a vál­lalkozó kedvű, s legalább minimális mértékben „tőke­erős” munkavállalókat. (Egy példa: az E-hitel esetében 50 százalék a részvényvá­sárlás során megkívánt sa­ját erő mértéke, az MRP- ben pedig mindössze 25 szá­zalék.) Az új technika elő­nye, hogy a saját erőt nem az egyes munkavállalóknak •kell felmutatniuk, hanem az MRP-szervezet egészének. Így azok is részesülhetnek u program áldásaiból, akik E- h Ítélt nem vehetnének igénybe a saját tőkerész hiánya, vagy a megszabott­nál alacsonyabb mértéke miatt. Az természetesen máris látszik, hogy a program nemcsak a tulajdonosi lét napfényes oldalát kínálja az MRP-társaságok tagjainak. Tulajdonosként, vagy rész- tulajdonosként a vállalati stratégia meghatározása is a feladataik közé tartozik, ami végső soron a saját eg­zisztenciájukra is kihatás­sal van. Köztudott, hogy a tulajdonosi és a munkavál­lalói érdek nem mindig esik egybe, így valószínűleg jó néhány nehéz döntésnek néznék elébe a tulajdonos- munkavállalók. S. Z. Budapest (1SB) „Termel­ni már tudunk, most az agrárkereskedelem terüle­tén kell nagy léptekkel elő­rehaladnunk” — jellemezte mezőgazdaságunk helyzetét Botos Károly. A földműve­lési tárca főosztályvezetője szerint csak akkor kapcso­lódhat a magyar mezőgaz­daság sikerrel az Európai Közösség (EK) agrárpiacá­hoz, ha a honi szakembe­rek megtanulnak- piaci mó­don gondolkodni és tevé­kenykedni. E tudás megszer­zésében segíti hazánkat az BK által finanszírozott Phare-pragramok közül egy, amelynek keretében hétfőn hatvanhat mezőgazdasági szakembernek nyújtották át a menedzserképző tanfo­lyam sikeres elvégzését ta­núsító oklevelet. A magyar mezőgazdaság fejlődését több Phare-prog- ram is segíti. Ezek közüJ egv a terméktanácsok szer­vezeti rendjének a kialakí­tását, a most részben befe­jeződött agrár-menedzsei képzést és az árutőzsde technikai korszerűsítését te­szi lehetővé. Az 500 ezei ECU (durván 50 millió fo­rint) értékű vissza nem té­rítendő, a mezőgazdasági - kereskedelem fejlesztését szolgáló támogatásból a leg­nagyobb összeget az okta­tásra fordítják. A mene­dzserképző tanfolyamok ok­tatási anyagát a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem szegedi élelmiszeripari főis­kolai kara, valamint a hol­land Coveconsult szakta­nácsadó cég állította össze „Az egy hétig tartó képzés során természetesen senki­ből sem lesz menedzser, de komoly Impulzust kap ah­hoz. hogy azzá váljon” — foglalta össze a szegedi fő­iskola főigazgatója. Dinya László a képzés lényegét. A holland cég igazgatója, Bert Van Lear egy Világbank ál­tal végzett felmérésre hi­vatkozva kijelentette, Ma­gyarország nagyon jó adott­ságú mezőgazdasággal ren­delkezik, ám ahhoz, hogy kihasználja a lehetőségeit, újfajta, piaci szemléletre van szükség. Ezt erősítette meg Botos Károly is, aki elismerte, legalább tíz-tizen- ötezer, az agrárkereskede lemhez értő szakember hl ányzik ahhoz, hagy kellő eséllyel vehessü'k fel a ver­senyt az európai országok­kal. A három lépcsőben, többek között Gödöllőn és Keszthelyen végzett mező- gazdasági szaktanácsadói képzés egyik eseménye lesz, hogy július elején Debre­cenben is átadják az első évfolyam hallgatóinak a si­keres végzést tanúsító bi­zonyítványt. Jóllehet a Phare-progra- mok pénzéből nem lehel közvetlenül támogatni vál­lalkozói elképzeléseket, azért a kapott összegek igen komolyan elősegítik mező- gazdaságunk szerkezetének átalakítását. Az idei prog­ramok egyike például a vi­déki agrárfinanszírozás fej­lesztését tűzte ki célul: az 5 .millió ECU értékű támo­gatás gyakorlati felhaszná­lásáról július végén dönte­nek, s az összeg révén vár­hatóan az északkelet-ma­gyarországi termelők, feldol­gozók és kereskedőik piaci információs rendszere is ja­vulni fog. R. S. Legalább tizenötezer szakember lel!

Next

/
Thumbnails
Contents