Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-06 / 158. szám

1992. július 6., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Habsburg Ottó - cseh lapokban Habsburg Oltó, a strasbourgi Európai Parlament tagja, a Páneu­rópai Unió elnöke úgy véli: a cse­heknek és a szlovákoknak annál jobbak az Európai Közösségekbe történő beilleszkedési esélyei, mi­nél gyorsabban jutnak dűlőre egy­mással az államszerkezeti vitában. Ha már cl kell válniuk egymástól, „tegyék meg mielőbb” - ajánlotta Habsburg, a Telegraf, valamint a Lidove Noviny című prágai lap­nak (kiilön-külön) adott interjújá­ban. Mindkét lap csütörtökön kö­zölte a nyilatkozatot. Habsburg Ottó nem crl egyet azzal, hogy Csehszlovákia ketté­válása esetén politikai és gazdasá­gi káosz áll elő Közép-Európá- ban, s hogy a dezintegrációs fo­lyamat késleltetheti Lengyelor­szág és Magyarország csatlakozá­si esélyeit a Közösségekhez. „Meggyőződésem, hogy Magyar- ország és Lengyelország gyorsan bejut az Európai Közösségekbe” - mondta a Lidove Noviny-nak Habsburg Ottó, aki szerint a cse­hek és a szlovákok ügye attól függ, milyen módon és milyen gyorsan zajlik le a válás. De esé­lye van a tagságra Horvátország­nak és Szlovéniának is - tette hozzá. Szerbia és Románia - mint megfogalmazta - „már problema­tikusabb. mert ott előbb belső megtisztulásnak kell végbemen­nie. Sajnos ezekben az országok­ban még mindig kommunista-na­cionalista rezsim kormányoz”. A Telegraf riportere azt firtatta, vajon érvényes-e még az a De- lors-tétel, hogy a visegrádi trojka csak együttesen „léphet be Euró­pába". Habsburg Ottó válasza: már nem. Jobb lenne, de nem élet­bevágó - vélekedett a Telegráf ál­tal „császári fenségként” bemuta­tott Habsburg Ottó. A Lidove Noviny-nak adott nyilatkozat lényegesen szélesebb kitekintésű, így szó van benne a kelet-európai kisebbségi kérdés­ről is. Habsburg Ottó itt felhozta a - közvélemény előtt meglehe­tősen kevéssé ismert - „mor­va kompromisszumot”, amely 1905-ben köttetett, s amely sze­rinte jó példa lehet a rendezés módjára. „Morvaországban akkor a németek kormányoztak, bár ki­sebbségben voltak. Éles küzdelem folyt a morvák és a németek kö­zölt: Brünnben például vér is folyt” - ecsetelte az akkori hely­zetet Habsburg Ottó. Elbeszélése szerint egyszer aztán „leültek egy­mással közös asztalhoz a csehek és a németek képviselői, s a zsi­dók képviselője elnökölt. Nehéz tárgyalások után megállapodtak abban, hogy a törvényeket csak akkor lehet megváltoztatni, ha a változtatással ott élő összes nem­zetiség többsége egyetért”. A morva kompromisszum azért nem tudta kellőképpen kifejteni a hatá­sát, mert „sajnos hamarosan kitört az első világháború”. A riporter rákérdezett a bősi kérdésre is. Habsburg Ottó hang­súlyozta, hogy ő személyesen el­lene van az erőműnek, nem csu­pán azért, mert jóvátehetetlen ká­rokat okozna a környezetnek, ha­nem „főképpen azért, mert az egész erőmű sztálinista terv”. „Sajnálatos lenne, ha a sztálinista terveket ma is megvalósítanák” — tette hozzá. Azt állította, hogy jól ismeri az Európai Parlament véle­ményét: a képviselők túlnyomó többsége ellenzi az erőművet. Szerinte ez „már az 1984-es sza­vazásnál is beigazolódott”. „Ha valaki azt állítja, hogy a mi parla­mentünk az építkezés mellett van, akkor kérem, hogy ezt bizonyítsa be” — mondta Habsburg Ottó a Li­dove Noviny munkatársának. Ist­ván Lekonak adott nyilatkozatá­ban. (MTI) Földrengést nem lehet előre jelezni Ha minden tervszerűen történ­ne, egy rettegett nagy tokiói föld­rengés üres várost érintene. X-na- pon a sűrűn elhelyezett érzékelők változásokat jeleznének, mire a földrengést előrejelző bizottság összeülne és kijelentené: a ka­tasztrófa küszöbön áll. A bizottság elnöke ezután felkeresné a mi­niszterelnököt, aki összehívná a kabinetet. Kiadnák a hivatalos földrengés előrejelzést. Az iskolák és a nyilvános helyiségek bezár­nának, és megkezdődne a 30 mil­liónyi lakos gyors evakuálása. Ennek a forgatókönyvnek azonban egyetlen hibája van: mind a mai napig senki sem képes egy földrengést megbízhatóan elő­re jelezni. Japánban, amely földrengés szempontjából a Föld egyik legfe­nyegetettebb országa, három évti­zede dolgoznak előrejelzési prog­Spanyolország legkedveltebb flamenco-énekese, Camaron de la Isla csütörtökön tüdőrák követ­keztében elhúnyt egy barcelonai klinikán. A 41 éves énekes, akinek be­tegségét az orvosok szerint a do­hányzás okozta, a múlt kedd óta vett részt kezelésen a kórházban. Egy korábbi lapinterjúban a mű­vész bevallotta: csak nemrég ha­gyott fel a kábítószeréi vezettél - jelentette a Reuter. A művész Jósé Monge Cruz né­ven született San Fernando szige­ramokon. Most azonban növeked­nek a kétségek. Tért hódít az a vé­lemény, hogy a földrengések nem egy bizonyos séma szerint követ­keznek be. Tokió, több mint 200 milliárd jent (2,5 milliárd márkát) költött előrejelzési tanulmányokra. Most azonban öt, ezzel foglalkozó cso­port működését beszüntették, mert nem tudtak megnyugtató ered­ményt produkálni. Mindenekelőtt fiatal japán tu­dósok szorgalmazták a hatóságok­nál, hogy hagyják abba a kutatá­sokat, mivel lehetetlen megbízha­tó előrejelzést adni. Arról, hogy milyen csalóka lehet a jóslás. Kí­na tragikus formában győződhe­tett meg 1976-ban. Hajcseng vá­rosában az előrejelzés alapján egymillió embert kitelepítettek. Egy évvel később azonban Tang- sent egy teljesen váratlan földren­téri. Rajongói a sziget környékén honos apró tengeri garnélarák ne­vével tisztelték meg kedvencüket, így lett művészneve Camaron de la Isla. Tizenkét éves korától éne­kelt, hivatásos zenészként pedig tizennyolc éves korától kereste kenyerét. Az énekes dohányzás miatt re­kedtes hangja világszerte az egész műfaj szimbólumává vált. Rajon­gói közé tartozott Jósé Rodriguez volt andalúz elnök is, aki szerint Camaron „elérhetetlen magasság­ba emelte a flamencót”. gés rombadöntötte. 500 ezer em­ber vesztette életét. Sok tudós véleménye szerint egy 90 százalékban helytálló elő­rejelzés hasznossága is kétséges. Tokióban az ilyen figyelmeztetés káoszt és pánikot okozna. Ha a hatóságok tűi korán adnák ki a fi­gyelmeztetést, s ezáltal megbéní­tanák a város életét, egy-két nap múlva vissza kellene vonni az in­tézkedést, ha a földrengés nem következne be. A katasztrófa azonban néhány hét múlva is be­következhetne. — A figyelmeztetést nem tudo­másul venni: tragikus következ­ményekkel járhat - mondta Josiro Janagava szakértő a DPA német hírügynökség tudósítójának. — Egy téves előrejelzés okozta ká­rok azonban ugyanilyen nagyok lehetnek. (MTI) Uráli olajlelőhely A szverdlovszki körzet és az Ural egész térsége igen gazdag kőolajban - állítják az Uralszkij Rabocsij című lapban az orosz akadémia uráli intézetének szak­értői. Becslésük szerint - írja az ITAR-TASZSZ - a nevezett terü­leten 400 millió tonna kőolaj ta­lálható a föld felszíne alatt. A lap megemlíti a már feltárt olajlelőhelyek pontos elhelyezéséi is. A szakértők rámutatnak: a nyersanyag felszínre hozatala a Föld tektonikus szerkezete miatt meglehetősen bonyolult, de az in­tézet kidolgozott erre a feladatra egy különleges eljárást. Spanyoíflamenco-éne kés halála Köztudott, hogy a tevék annyi folyadékot képesek fel­halmozni a púpjukban, amellyel hosszú ideig kibírják víz nélkül. Most azonban két angol biológus, Donald Ed­monds és Fritz Vollrath, mind­ketten az Oxfordi Egyetem ta­nárai, keresztes pókokkal vég­zett kísérleteik során rájöttek arra, hogy a pókok napi víz­szükségletük nagy részét azál­tal fedezik, hogy kora reggel felfalják, majd újra megfonják hálóikat. Nemcsak a tevék... A frissen font pókháló ugyanis vegyi összetétele foly­tán nagy mennyiségű nedves­séget vesz fel a levegőből — olvasható a New Scientist cí­mű angol tudományos folyó­irat legújabb számában. Ez le­het az oka annak, hogy sok pók, az azzal járó nagy energia­felhasználás ellenére reggel, amikor még friss a levegő, fel­falja hálóját és újat f on. A háló fonó pókok számára a kutatók szerint a folyadék- veszteség azért jelent problé­mát, mert - a rovarokkal el­lentétben - nem áll módjuk­ban vízcseppek után kutatni, és ráadásul még a hálójukban zsákmányra várva állandóan száraz léghuzatnak vannak ki­téve. (MTI-Panoráma) R tél meg ilyen Szokásunkhoz híven, a kánikula idején ismét felidézzük - amolyan hüsítésképpen - a telet. Most ugye lusta lépteink alatt puhul az aszfalt, a városok betonrengetegje kemenceként árasztja a forróságot, éjjel a panelben lehetetlenség elaludni a fullasztó melegtől, a parkokban már repedezik a föld, sárgul a fű, a kertekben senyved a palánta, vizet vár minden növény... szóval ebben az idő­ben szokásunk idézni a telet. A hűvöset, a keüe- metesen hideget, a kabátot begomboltatót, a sok­fokú mínuszt. Amit akkor szidunk... de most! Hát tessenek nézni!

Next

/
Thumbnails
Contents