Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-04 / 157. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1992. július 4., szombat Kitekintő Prága: Alexander Dubcek a csehszlovák parlament elnöke igazgatja székét 1992. június 25-én, az utolsó napon, amelyet ebben a székben tölt. Utódja: Michal Kovac, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom tagja Az új olasz miniszterelnök, Róma: Giuliano Amato, az új olasz miniszterelnök ismerteti kormánya összetételét 1992. június 28-án. A szocialista párti 54 éves politikus a háború utáni 51. kormányt alakította meg. A csehszlovák parlament új elnöke. Prága: Michal Kovac, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnökhelyettese 1992. június 25-én, miután a csehszlovák szövetségi parlament elnökévé választották Bush lánya férjhez megy. Camp David: Dorothy Bush LeB- lond, az amerikai elnök 32 éves, egyetlen lánya új férjével, Bobby Koch-val 1992. június 27-én, az elnöki nyaralóban kötött esküvőjükön. Koch korábban az elnök ellenfelének számító Richard Gephardt, a képviselőház demokrata párti elnöke mellett dolgozott vezető tanácsadóként. Dorothynak ez a második házassága Szatmári véndiákok Mastroianni: „Lemondok a Casanova-szereprő!” „Még hogy én csábító vagyok... Ezt csak az újságok hí- resztelték. Sem a filmen, sem az életben 'nem voltam igazi szerető. Soha, egyetlen nő sem szakított félbe és kezdett el tapsolni enyel- gés közben. És mostanában meg kiváltképpen nem. Hatvanhét éves vagyok és fáradt. Lemondok a Casanova-szerepről.” - Marcello Mastroianni, az olasz film ellenállhatatlan hódítója nyilatkozott így a közelmúltban, Tel-Avivban. S ezzel mintegy megcáfolta annak a nyolc évvel ezelőtti interjúnak a meglepő fordulatát, amelyben 1400 szeretőről esett szó. A cikket a Corriere della Sera közölte. Casanova tehát lemondott... De vajon hogyan látta az égy- kori kikiáltott, vagy igazi szívrablót a törvényes feleség? A 65 esztendős Flora Carabel la, színésznő, először beszélt nyíltan arról a 42 évről, melyet Mastroianni oldalán töltött, törvényes feleségként. A Gente magazin szerint rejtélyes házasság volt az övék, hiszen az elmúlt négy évtized során olyan sztárokkal élte át nagy szerelmeit Marcello, mint Faye Dunaway, Catherine Deneuve, (akitől lánya is született) Marthe Keller és legutóbb Anna Maria Tato filmrendező. Ám valahányszor véget ért valamely szerelem, Mastroiannit mindig várta Rómában Flora asszony. Sohasem akart elválni tőle, tűrte a félrelépéseit. És a hűtlen férj mindig megtért a hűséges asszonyhoz. „Sosem csaptam be az ajtót az orra előtt, még a lángolásai csúcspontján sem. Marcello mindig szabadon jött, ment. Azt hiszem, megértéssel és szeretettel viseltettem vele szemben. De nem tagadom, ehhez a megértéshez idő kellett. Ahhoz, hogy fölismerjem: szeretni valakit annyi, mint a hibáit is elfogadni.- Hogyan lehetséges, hogy nem volt féltékeny?- Természetesen féltékeny voltam. Olykor borzalmas jelenetek játszódtak le köztünk. Amikor legelőször értesültem a kalandjáról, szétvertem egy márványasztalt. Ám azt sohase mondtam neki: ha kimégy az ajtón, ne gyere vissza többé! Élt bennem a „hagyd futni” elv. Csak akkor kérdeztem meg, hogy el akar-e válni, amikor megtudtam, hogy Catherine Deneuve gyereket vár tőle. Ezt is azért kérdeztem, hogy ne okozzak gondot, hiszen gyermek volt születőben. Határozott nemmel válaszolt. Tehát megtanultam félretenni a féltékenységet. Tudom, hogy nem a szokásos módon éltem meg ezt a házasságot, de ezzel együtt nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen nő, aki így él.- Őszintén, az elmúlt 42 év alatt nem fordult meg a fejében, hogy Ön jobban szereti Mastroiannit, mint Ő, a törvényes feleségét?- Marcello és én szeretjük egymást, barátok, testvérek vagyunk. Közösek a szeretteink és az emlékeink. Valami fontosat építettünk együtt, olyasmit, ami túlélte az időt, és az élet viharait. Ez talán kevés? Nekem így jó, és megmondom őszintén, ha mód volna rá, egy másik életemben is újból Marcello Mastroiannihoz kötném az életemet. (MTI-Press) A magyar iskolák hajdani tanulói közül kétségkívül az erdélyieké szóródott szét legjobban a világban. Az utóbbi években éppen emiatt, alig lehetett már megtartani egy-egy érettségi találkozót, hiszen a nagyon csonka évfolyamok nem éreztek nagy kedvet ahhoz, hogy megfogyatkozva összegyűljenek. Most, hogy egyik-másik magyar városban súlyosbodott, máshol enyhült a helyzet, az erdélyi magyar iskolák is egyre másra alakítják meg véndiákszövetségeiket, amelyek egyik feladatuknak tekintik a szétszóródott véndiákok felkutatását, egybefogását, s visszahívását a hajdani iskola növendékeinek kötelékébe, amely szép lassan behálózza az egész világot. Ehhez természetesen igénylik a sajtó támogatását, amely egyedüli módja az érintkezés kialakításának, az új kapcsolatok felvételének. Legutóbb a hajdani Szatmárnémeti Református Gimnázium — most Kölcsey Ferenc Líceum- véndiák szövetségének SZVDSZ megalakulásáról kaptunk hírt, s azt a kérést továbbításra, hogy a Szatmárnémetiben végzett magyar osztályok szétszóródott tanítványai ebben a líceumban jelentkezzenek. „Tudjuk, hogy sokakat elsodort innen az élet - a világ különböző tájaira -, írják a szervezők. Most itt az alkalom, hogy bárhonnan hazatérjetek! Évente egyszer szeretnénk megrendezni a szatmárnémeti véndiákok találkozóját közösen, minden évfolyam számára. A Kölcsey Ferenc Líceum udvara talán elég nagy lesz, hogy befogadjon bennünket. Aki olvassa ezt a felhívást, és tud más ismerősökről, más szatmári véndiákokról, értesítse őket is. Az első szatmári véndiák-találkozó 1992. szeptember 12-én szombaton 11 órakor lesz. Visszaértesítést - hogy tudjuk hány személyre számíthatunk, augusztus 10-ig várunk.” - hangzik a felhívás. - Jelentkezni dr. Dutkay Elemér címén - 3900 Satu Maré str. Va- sila Goldis nr. 2., Bl. 21/51 - Tel.: 00 40 97-35388 lehet. És záradékként, még egy vallomás is szerepel a levélben, amely - az ottani állapotokat ismerve természetesen hangzik és így szól. „Pénzünk természetesen nincs, csak lelkesedésünk, ezért minden adakozó kedvű véndiáktól szívesen elfogadunk anyagi támogatást a rendezvény részére. Számlaszámúnk (valutaszámla) a következő: Asociatia absolventilor vetera- ni „Kölcsey Ferenc” Satu Maré. Banca pentru Agriculture si Industrie Alimentara Satu Maré. B. A. I. A. Satu Maré. Cont: 47.96.86.07.01.300 (dollárra) Cont: 47.96.86.07.01.301 (DM-ra) Az édesanya és a szülőföld mindig hazavárja fiait! Az iskola is hazavárja volt növendékeit! - fejeződik be a megható hangú levél, amely az erdélyi diákság új kezdeményezéseinek sorába illeszkedik, az ottani magyarság megmaradásának érdekében. Gy. G. HORTHY ISTVÁN REPÜLŐ FŐHADNAGY HALÁLA ötven éve, 1942. augusztus 29-án, az ilovszkojel repülőtér felett lezuhant. Hurt! István kormányzóhelyettes. Özvegye közreadta Farkas György dokumentum értékű harctéri naplóját^ valamint a szemtanuk visszaemlékezését« A kötetet, melyből részleteket közlünk ~ az Auktor Kiadó publikálja. Ötven éve történt... Harctéri napló (1) Július 10. péntek A kolozsváriak 1/2 7-kor indultak útnak. Mi is összeszedtük a batyunkat, és 1/2 10-kor útnak indultunk az új reptérre. Az úton rengeteg lovaskocsi 20-30 km hosszan. Az út rettenetes poros, a kéményseprő tisztább, mint mi. Szörnyű, ahogy a nyitott kocsiban kinézünk. Kurszk után már elérjük azt a vonalat, ahonnan elindult a támadás. Sírok, összedőlt, elégért kocsik. A veszedelmes akna még most is nagy területen fekszik, bár rengeteget összeszedett a katonaság. Hulla és dögszag lépten-nyomon, jobbra-balra döglött lovak, tehenek, amik aknára léptek. Elásni azonban senki nem vállalhatja, mert hasonló sorsra juthat. Áz út végig földút. Gödrös, poros, helyenként erős emelkedő és lejtő. Lovaskocsik nehéz kínok árán jutnak ezeken át. A kolozsváriakat Tim előtt már elhagytuk, mégis a 132 km-es utat egész nap tettük meg, csak este 1/2 7-re érkeztünk meg. A gépek 12 óra felé zúgtak el a fejünk felett. A reptér nagyon rossz, gödrös és lejtős. Leszállásnál a főméltóságú úr is átbukott. A gép ahogy fut a földön, a motor a földnek fordul, a farka előre vágódik. A szerencse itt is kedvezett, mert lehetetlenséggel határos módon megmenekült. Ilyen esetben vagy kigyúl és elég a gép, vagy a benne ülőt a páncél és törzs agyonnyomja. A gép összetörött. A reptéren teljes létszámú kiszolgáló) személyzet volt, akik gépkocsival percek alatt az átvágódott gépnél voltak, és a farokrészt emberi erővel annyira felemelték, hogy az illésbe bekötött, fejjel lefelé lógó pilóta a tetőajtót kinyitva ki tudott a gépből mászni. Még alig voll bevetés, légiharc nem is volt, és eddig négy gép tört össze. A reptér teljesen alkalmatlan ilyen gépeknek, bár az itt lévő munkásszázad lekaszálta, lehengerelte. Éppen a kaszálás volt az oka, hogy a főméltóságú úr fölbukott. Még sátorunk sincs, az éjszakát közös sátorban tölti a kormányzóhelyettes. Itt kicsomagoltam a legszükségesebbeket, jól megmosdottam. Egy kicsi sátorban Hermann írnok szakaszvezető adott helyet. A kolozsváriak a rossz úton elmaradtak, úgyhogy nem is jöttek meg az éjjel. Ä mi törzsünk, akik pár nappal előbb jöttek, már egész gazdasággal rendelkeznek. Van 2 borjú, 3 bika, zongora és egy verkli. Szól a zene, csíp a szúnyog. Van, aki szúnyogtól hullamérgezést kapott. Itt most a mieink temették el a hullákat és dögöket. Július 11. szombat Jól kipihentem magam, poros szemeim lettek csak vörösek. Víz van bőven, tó is van a közelben. Repülés nincs, hát fürödni megyünk egy ide 7 km-re lévő tóra, ahol vízimalom is van. A víz nem valami tiszta, pióca is van bőséggel. Mosni itt nem tudtam, otthon, ebéd után mostam. Egy géppisztolyt vittünk magunkkal, azzal ültem a parton, míg a kormányzóhelyettes úr fürdőit. Én voltam a testőr és az őrség egy személyben, majd váltottunk, míg én fiirödtem. Ilyen biztonság mellett volt Horthy István kormányzóhelyettes a fronton, ahol úgy termett a partizán, mint a földeken a gyom. Hazafelé menve a tábor szélén lóg egy ember kikötve a fán. Egy szászlós köttette ki a repülős katonát. Ez a zászlós tartalékos tiszt volt, a civil életben tanító, valahol Kispest környékén. Mi volt az ok? A katona guggolva a fűben valamit bogarászott. Ilyen helyzetben látta őt meg a zászlós úr és rákiáltott: „Mit csinálsz ott, talán SZ...SZ?” A katona felállt, és szabályszerűen, de a furcsa kérdésre humorosan jelent: „Nagy a nyomor zászlós úr, nincs mit sz...ni.'' Mint akit darázs csíp meg erre a feleletre úgy bepörgött a zászlós úr. - „Két órai kikötés!" Már intézkedett is, és felhúzták a hátracsavart kezénél fogva. Szerencsére hazafelé menet ez a furcsa helyzetben lógó ember nem kerülte el a főhadnagy úr figyelmét. Zsebéből elővette a bicskáját, és- elvágta a kötelet. „Szerencsétlen" - csak ennyit mondott. A hír pillanatok alatt elterjedt a táborban. Ez közvetlenül ebéd előtt volt. Indultunk is már az ebédhez. Az ebédlő a szabadban, árnyas fák alatt volt. Itt terítettek a tisztek részére, nem a sátorban. Mikor a tisztek együtt voltak és helyet foglaltak, Horthy főhadnagy úr felállt és csak annyit mondott: „Urak! a táborba jövet egy katonát láttam kikötve. Elvágtam a szerencsétlen ember kötelét. Kérem az urakat, én ilyen és hasonló fegyelmezést nem óhajtok itt a fronton látni." - A tisztek, akik tudtak már róla, féloldalt néztek a zászlós felé, aki szintén az asztalnál ült, szemlesütve. Ezzel az ügy befejeződött, igen tanulságos és hatásos volt. Ebédre egyik borjú van, de rossul főznek ezek a szakácsok. A mosás után borotválkozás, várjuk a Jány (Jány Gusztáv vezérezredes, a 2. magyar hadsereg parancsnoka - a szerk.) kegyelmes urat vacsorára. Csináltam olyan tálakat, hogy egy szakács se különbet. Egy tál sajt, 1 hal, 1 keksz, 1 szalonna és szalámi. Szép és jó is volt, mert a kegyelmes úr nem jött, és nekünk kellett ezt mind megenni, bár volt rá még egy kis itóka is. Meleg van már itt is éjjel-nappal, kb. 34 fok van nappal irt az erdőben. Aki teheti, fürdik a legénység közül is. A közeli tóban, aminek a vize elég piszkos ugyan, fürödni mentek a hozzánk beosztott légvédelmi tüzérek is. Az egyik szerencsétlen tüzér a vízben szívgörcsöt kapott és belefúlt a tóba. Az itt megejtett boncolás megállapította, hogy a szíve okozta halálát. A temetése este 7- kor volt az út mellett, a falu felé, Sztarij Oszkolnál. Ide a város kb. 9 km-re van. Kurszktól már messze keletre vagyunk, kb. 100 km-re. A csapatok már messze túl vannak a Don folyón. Alig lehet követni, úgy menekülnek az oroszok. A repterünk nagyon rossz, innen bevetésre nem lehet menni. Főméltóságú urat nagyon bántja, hogy most nincs és egy darabig nem is lesz gépe, vagy kölcsön- géppel kell neki repülni. Különös esemény nem volt a mai napra. Ili még az oroszok se háborgatnak éjjeli nyugovónkon. (Folytatjuk)