Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-01 / 154. szám
1992. július 1., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Washington „főkéme” Budapesten Magyar kitüntetés amerikai diplomatának — A télen lesz 4'5 éve, hogy a budapesti amerikai nagykövetség egy fiatal diplomatája rejtjelezett üzenetet kapott: Feltűnés nélkül, de négy napon belül hagyja el a magyar fővárost. James McCax-gar eleget tett az utasításnak, hiszen a helyszínen maga látta a legjobban: Küszöbön a teljes szovjet és kommunista hatalomátvétel, ami egyúttal pontot tehet eddigi működésére is. A fiatal történész ugyanis 1946- tól az amerikai hírszerzést irányította Magyarországon, s miután kiderült, hogy demokratikus Magyarország helyett szovjet csatlósállam alakul ki, fő feladata az lett, hogy külföldre szöktesse, segítse a demokratikus pártok politikusait — még mielőtt azok eltűnnének a gulágban, vagy a hazai börtönökben. McCargar majd fél század után az MTI tudósítójának beszélt először arról, hogyan került (moszkvai, vlagyivosz- toki szolgálat után) Budapestre, miként építette ki hírszerző hálózatát. Annak tagjait (nem kevesen még életben vannak) ma is csak hajdani fedőnevükön hajlandó említeni: „Simon” például a Nemzeti Bank tisztviselője volt, ő szolgáltatta az adatokat arról, hogyan fosztják ki a szovjetek az országot. „Guy” rendőrségi főtisztviselő. „Paul”, a kisgazda politikus — egykori ellenálló — átadta a kormányülések jegyzőkönyveit. „George” hivatásos diplomata volt, míg az arisztokrata „Henry”, a főrendiház egykori tagja, kitűnő társasági kapcsolatokkal rendelkezett. — Nem nekem, hanem velem dolgoztak, hangsúlyozza McCargar, mondván: Washington „kémeinek” egy része még azt sem tudta, hogy valójában milyen szervezetnek szállítja az értesüléseket. Csak annyit, hogy az amerikaiakkal van kapcsolatban — az egyetlen hatalommal, amelytől remélhető: megmenti az országot az oroszoktól és kiszolgálóiktól. Ezt remélte a jól képzett és jóképű amerikai fiatalember is, akit többek között jó orosz nyelvtudása miatt ' küldtek 'Budapestre. Ám éppen szovjet „kollégáival” megismerkedve is mind világosabban láthatta: jaltai, vagy moszkvai megállapodások ide, vagy oda — a szovjetek teljes hatalomátvétele már csak rövid idő kérdése. így McCargar az információgyűjtés mellett mind gyakrabban a követség egy furgonjával közlekedett — sajátos útvonalakon. Kora reggel a Hármashatárhegyen, titokban vette fel utasait, akik azonnal ládába bújtak a kocsin. Az autó hosszú, bonyolult utakat tett meg, hol a Dunántúlon, hol Szlovákián át Ausztriába, ott a szovjet megszállási övezetből az amerikaiba. Ott bújhattak elő a ládákból a koalíciós idők politikusai : számosán köszönhetik maguk és családjuk életét -az amerikai diplomatának, aki maga sem kockáztatott keveset, hiszen a szovjetek, ismeretesen nem voltak válogatósak egykori szövetségeseikkel szemben sem. James McCargar páratlan kor- és szemtanú. Például Nagy Ferencről, az emigrációba kényszerített kisgazda miniszterelnökről, akit rendkívül koncepciózus államférfiként ismert meg: egész Közép-Európa sorsát befolyásolhatta volna —, emlékezik rá. De emlékezik Rákosi Mátyásra, a páratlanul csúnya jövendő diktátorra, nemkülönben annak jobb kezére, az ördögien ravasz Gerő Ernőre. No, meg a budapesti színpad több kulcsfigurájára: Puskin nagykövetre, Vorosilov marsall kegyeltjére, s a másik legfontosabb figurára, a KGB- előd NKVD helyi főnökére. Emlékezik a bizarr ügyre, amikor Tildy Zoltán köztársasági elnök veje, az utóbb kivégzett Chornoky Viktor útján üzent: szervezzék meg menekülését az amerikaiak. McCargar és hálózata munkához is látott, ám Chornoky a Tildy család vagy 14 tagjának kimenekítéséhez ragaszkodott, ami jóval több volt a lehetségesnél. Ráadásul az amerikai Time hírmagazin (mindent a szenzációért), a fecsegő Chornoky jóvoltából, megírta a szökési tervet, amelyet így persze el kelllett ejteni. James McCargarnak, aki szívvel-lélekkel támogatta a magyar ügyet, már 1947-ben tapasztalnia kellett, hogy hiába sürget Washingtonban segítséget az alámerülő magyar demokratikus kísérletnek. — Az amerikai nép nem támogatna lépéseket, hogy megállítsuk ott az oroszokat — mondotta panaszaira 1947-ben a külügyminisztérium illetékes vezetője, Charles Bohlen, a későbbi híres moszkvai nagykövet. Az egykori szemtanú számára ezért nem volt meglepő, amikor kormánya 1956-ban is tétlen maradt. A diplomata-hírszerző utóbb az Albánia felszabadítására irányuló titkos akciókat irányította, amelyek véres kudarcba fulladtak, hiszen brit kollégája, Kim Philby akkor már régen a KG'B ügynöke volt.. . McCargar dolgozott a Szabad Európánál, az UMESCO-nál, s immár régebben szerény, írogató nyugdíjas Washingtonban. Magyarországi, túlzás nélkül történelmi szerepét hazájában — bürokratikus okok miatt — igazán soha el nem ismerték. Annál boldogabbá tette, hogy — amerikai magyar barátai, köztük a megmentettek javaslatára — Göncz Árpád a közelmúltban írta alá a döntést arról, hogy James McCargar a Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét kapja. Kérdés, van-e magyar, aki ennyire büszke erre a kitüntetésre? Heltai András Az idő elszáll felettünk Mintha a régi kedves sanzont hallanám, mintha sárgult fényképről szemembe néző holt kedves arca emlékülne bennem, mintha a termőföld szaga idézné feketén fénylő barázdáival a tiszta levegőjű tavaszt, úgy nézem Dél-Borsodban a bandukoló Tiszát. Az emberi öröm vámszedőjét, aranyos, nevető szemű öcsém hullámsírját. Elfordulva a folyótól a távoli Móntajt lesem, hátha meglátnám fölötte a sokszor csodált túzokot, amely egyszer csak ott kering fényes nappal Tisza- valk felett. De nem látom én még innen azt a vidéket, a szikes- morotvásat, csak egy-két er- dősávot meg a végtelen síkot betöltő kukoricásokat, meg a búzatáblákat. Hogy láthatnám én akkor azt a négy és fél hold földet, ami a városba került embernek ezidőtájt gondot, bánatot okoz. Mert csak nyűg meg bosz- szúság van a megörökölt földdel. Mit kezdjen a városba szállt utód e három kis földdarabkával, hogyan művelje, mit kezdjen vele? Megoldás mindig van, mindig is volt erre. Odaadni a helybelinek, ha szövetkezet, hát annak. Csináljon vele, amit akar, vesse be, művelje, adjon érte valami kis bérleti díjat, vagy az eddig divatos földjáradéknak megfelelő összeget, amit itt aranykoronánként tizenöt kiló búza árában határozott meg a közös. — Hogy megértse, egészen □ születésemig kellene visz- szamenni az időben — mondja a városba szakadt örökös, és magyarázza is, hogy anyai részről szinte semmit sem kapott, mert lánynak született. — Éreztem én egész életemben, hogy nem úgy szeretnek engem, mint az öcsémet. Pedig anyám is csak úgy került oda: apám házába meg a földjére. Most meg elmentem öreg anyámhoz a faluba — gondoltam, a héten rendet rakok, intézem a föld sorsát is. Hát amikor eljön a polgármester, azt mondja, hogy maga kicsoda? Mondom, én vagyok anyám egyetlen élő gyermeke, akkor azt mondja: — Az édesanyjától sosem hallottam, hogy van lánya. A föld is apai részről az enyém, odaadtam, művelje a téesz, az árát is anyámnak küldték a tavalvi használatért, valami háromezer-háromszáz forintot. Ez évre szerződés sincs a földre1, bizonyára mégis be van vetve, de most már olyan világot élünk, hogy akinek nagyon kell a föld, kiadja a szövetkezet. De mihez kezdjen a városivá lett, de szivében falusinak maradt ember? Vissza-visszahívja őt is a föld szaga, a lomha folyó, a hajdanvolt világ hajdani gyermekkora, a kert vagy az udvar, de a város betonmarka erősebb minden vonzásnál, s az idő is csak megteszi a magáét, gyötri, koptatja a gyökértelen sorsú embert, míg egyszercsak azon veszi észre magát, hogy feladta: a jövő héten felülvizsgálat, előtte még egy látogatás is befér, de hamar rájön: idegen mászkál a szülői portán, nem ismeri a2 újabb falusiakat, nincs már mit elmondani egymásnak... Vesszen a föld is, ha az Isten így akarja. Nincs erő sem perre, sem földtúrásra, nem kell itt már kimérni semmit. — Apám emlékéért szeret, tem volna ezt a négy és fél holdat visszakapni, de talán megbocsátja nekem, hogy nem bírom már ezt a kálváriát. Eljárt az idő felettünk! A Tisza meg csak cammog, hömpölyög tovább . . . (bekecsi) Közlekedési divatok Közeledni szeretnénk Európához, nekem mégis úgy tűnik, hogy autózási szokásainkat ililekwen inkább távolodjunk. Ami a magyar utakon folyik, aiz inkább „balkáni” álllaípatot lidéz, mint európait. Örökzöld témánk a világítás ... Gyakran látni rosszul beállított vagy félvalk fényszórókkal közlekedő gépkocsikat. Arról nem beszélve, hogy a latyakos idő után napokon keresztül közlekednék besározódotit lámpákkal, rendszámmal, holott a KlRíESZ előírja ezelk tisztán tartását. Elfogadom, hogy a sáros rendszám jó védekezés a traffipax ellen, de a piszkos lámpa és fényvisz- szaverő rendkívül baleset- veszélyes. Az is divat, hogy egyes nyugati típusoknál fel sem szerelik az első rendszámtáblát, hátul pedig ott virít a származási ország szabványos betűjele. Nemrég a Calypso adásában hallottam egy telefonálótól, hogy így nem is vizsgázhatna le egy jármű. Tényleg, miért engedik át a vizsgán? Barátságból, pénzért, vagy mert ez nem érdekli a közlekedési hátóságot? Hogy léphet át a határon az ilyen autó? Ugyancsak divat, hogy sokan elfelejtették az index használatára vonatkozó előírásokat. Ügy kanyarodnak, váltanak sávot, mintha más jármű nem is közlekedne rajtuk kívül. Olyanokról már említési sem érdemes tenni, mint a tilos jelzésen áthaladás, a táblák, az útburkolati jelek figyelmen kívül hagyása, a járdán, a zebrán, a buszmegállóban parkolás. Ezek mindennapos, megszokott dolgok. Divatos hóbortjaink, fegyelmezetlenségeink eredménye 1991-ben: 2120 halott, 12 210 súlyos, és 20 466 könv- nyű sérült az utakon, soksok milliárd anyagi kár. No, de ki figyel oda? Nem érünk rá, sietünk Európa felé. K. L. A nyugdíjasok érdekében A Nyugdíjasok Országos Kamarájának iBarsod-Aba- új-Zemplén Megyei Szervezete 1992. június 29-én tartatta alakuló ülését, a szak- szervezetek megyei székházában. A megyei szervezet a megyében élő nyugdíjasok, ilietve nyugdíjas csoportok érdekeinek egyeztetését, képviseletét és védelmét tűzte ki célul. Tagja lehet a megye területén működő bármely nyugdíjas szervezet. Minden ilyen szervezet alapító tagként jelentkezhet 1992. július 6-ig a 3526 Miskolc I., Kassai u. 86. címen. Az alakuló ülésen az alapító tagok elfogadták a szervezeti szabályzatot, és megválasztották a megyei szervezet ideiglenes 4 tagú vezetőségét. Vezető: Horváth- né Pozsonyi Szilvia, Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetség elnökségi tagja és megyei vezetője. A vezetőség tagjai: Szabó Bertalan- né, a MÁV nyugdíjas szak- szervezeti alapszervezet vezetőségi tagja, dr. Nátaía- lussy Lajos, a Miskolci Nyugdíjas Egyesület elnöke, Cservák Ferenc, Nyugdíjas Egyesületek B.-A.-.Z. Megyei Szövetségének elnöke. Segítségadás az igénylőknek A Történelmi Igazságtétel Bizottság Észak-magyarországi Területi Szervezete az alábbi felhívást teszi közzé: A parlament 1992. május közepén elfogadta a politikai kárpótlásról szóló törvényt, ami július 2-tól lép hatályba. Ezért felhívjuk minden érdekelt figyelmét arra, hogy a kárpótlást minden jogosultnak külön kell megkérnie, s az e célra rendszeresített nyomtatványt — kitöltése után — a Kárpótlási Hivatalhoz kell elküldeni. A nyomtatvány a sajtóban közlendő helyeken szerezhető be, de szervezetünknél is kapható. A TIB minden jogosult részére a hivatalos fogadási időben rendelkezésre áll, és segítséget nyújt a nyomtatvány kitöltéséhez, a rendelet és a jogosultság megértéséhez. Címünk: Miskolc, Szentpéteri kapu 79. VI. Telefon: 328-177. Fogadónapok: hétfő és péntek 9—12 óráig, szerda 14—17 óra között. Szervezetünk felhívja az igényjogosultak figyelmét, a 90 napos határidőre, s azt kéri, hogy ezt az igénylő — a torlódások elkerülése végett, vegye figyelembe. TIB Területi Elnöksége A Münchenben élő, immár európai hírű Wiedra-Berzsenyi Mónika babakészítő munkáiból nyílt kiállítás a Hatvány Lajos Múzeumban. A honfoglalástól napjainkig, mintegy 90 öltöztetett baba mutatja be a korok divatját, melyet október 31-ig lehet megtekinteni. (MTI Fotó: H. Szabó Sándor)
