Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-29 / 178. szám

1992. július 29., szerda ÉSZAK MAGYARORSZÁG 13 KITEKINTŐ • KITEKINTŐ • KITEKINTŐ • KITEKINTŐ @ KITEKINTŐ • KITEKINTŐ • KITEKINTŐ # KITEKINTŐ • Gyermek holocaust Afrikában Kelet-Afrika gyermek ho­locaust színhelye. Az észak- szudáni muzulmán funda­mentalistáik és a déli ke­resztény gerilláik között 37. érve tart a polgárháború. Ez idő alatt egymillió emberit ölitek meg, köztük százezer 5—15 éves .fiúit. További ■százezer l'iú volt kénytelen elmenekülni szülőfalujából, hogy megmentse életét. (Bár leány óikat is ezrével! mészá­roltak le, azok nem mene­kültek, mert Afrikában, a lányok jóformán sohasem hagyják el családjukat.) A legutóbbi öt évben csonttá- bőrré aszott fiúik tízezrei vándorolták a forró vado­non át, amely kétszer akko­ra mint Texas. Sokan el­hullottak éhségtől és beteg­ségtől. Kétségbeesve keres­tek valami helyet, ahol en­ni kaphatnak, ahol álomra hajthatják fejiüket. Jelenleg 50 ezer szudáni fiú zsúfolódik össze a szu­dáni népi felszabadító had­sereg táboraiban. Együk tá­bort, Palotakát, mintegy 200 mérföldre a 'kenyai .határ­tól riporterek látogatták ■meg. Minden' héten — írják — tucatjával érkeznék oda a gyerekek, élelmiszert, la­kóhelyet, gyógyszert, tanu­lási lehetőséget, remény t ke­resve. S nem találnak gyógy­szert, alig-alig lelnék élel­miszert, iskolákat találnak könyvek és írószerek nélkül, tanárokat, akik túlságosan éheselv ahhoz, hogy tanítani legyenek képesék. A gye­rek-tábor a reménytelenség szigete. A 12 éves Rum-bek Ter- hak 1989. tavaszán édesap­ja földjén dolgozott, ami­kor puskalövések dördültek. Felnézett és látta, hogy a félelmetes .murabaliin mu­zulmán lovaskatonák cso­portja rontott be falujába, hogy megkaparintsa a tér­mőíöldet és legyilkolja az ott ólő keresztény feketé­iket. Rumbek elbújt az er­dőben. Hallotta a nők si­koltozását. látta az égó kuny­hóitat. Szüleit nem tudta megtalálni. Várt, amíg besötétedett és elszaladt. Az erdő tele volt menekülő fiúkkal. Ott találkozott hétéves öccsével, Táborral. Együtt vándorol­tak, nappal elrejtőztek, éj­jel gyalogoltak. Három hó­napig bolyongták. Hamaro­san már több minit százan menetelitek együtt. Amikor a Nílushoz érkeztek, szá­múik a négyszázait is meg­haladta. Az emberek néha adtak nekik valami enni­valót, de a legtöbb falu ki­halt. A vándorlás szörnyű volt. Többnyire nem talál­tak sem ennivalót, sem vi­zet. Tizenöten meghaltak útközben. Otthagyták őket. Rumbek és Tábor végül egy etiópjai menekülttábor­ba érkezett. Ott tudták meg, hogy szüleiket megölték. Ta­valy bezárták a tábort. A ikét fiú újból útnak eredt és 700 mérföldnyi gyalogolás után Palotáka táborban ta­lált menedéket. Ott 30 má­vényt, és hogy ehatem a lu­lu,t és a elmei f,a gyümöl­csét. Mi faleveleken, fakér­gen és keserű gyümölcsön éltünk, mialatt mások éhez­tek.” Mint a legtöbb fiú a Pa- 'lotaka táborban, Peter és Galwak is közösségben él ötödmagával. Peter és Gal- waík élelem után kutat, egy másik fiú főz, ismét másik tűzifát gyűjt, miig az ötö­dik vigyáz a csoport „vagyo­nára”: két takaróra, egy fa­zékra és egy vashulladékból készült kanálra. Étkezéskor egymásnak nyújtják tovább a fazekait és a kanalat, s hideg éjszakákon Peter és Galwak megosztozik egy ta­karón. Étkezésük feljavítása érdekében a két fiú vad- mangót is keres az erdőben N,am várhatnak arra, hogy a gyümölcs megérjen — más leszedheti előlük. A kemény, zöld labdacsokat megfőzik valamiféle keserű levessé, amelyben alig van tápanyag. De az is több a semminél. A 14 éves Batshir A clan 500 mér földes vándorlás után érkezett Palotakába, túlélve öldöklésekét és vad­Alternativ iguana Orotina, Costa Rica: Dagmar Werner német zoológus zöld iguanát etet o Csendes-óce­án partján fekvő kísérleti telepen. A nö­vényevő zöld iguana húsát ízletesnek tart­ják és viszonylag alacsony ráfordítással, nagy mennyiségben tenyészthető a környé­ken. A kutató szerint így reális a lehetősége, hogy a drágább marha- és csirketartás he­lyébe lépjen. (MTI-Press Képszerk.) Százhatvan „Svájc” Edzett orrú róka A dél-kaliforniai Santa Barbara lakosai hónapokon át nem voltak képeseik rá­jönni a dolog nyitjára. Es­ténként ugyanis, amikor ha­zatértek a teniszpályáról, a kocogásból vagy a kiadós sétáról, alaposan átizzadt lábbelijüket az ajtajuk elé tették, hogy reggelre ki­szellőzzön. Igenám, de reg­gelre többnyire hűlt helyét találták a cipőknek. Miután Gary Jothnsannak, már a ■harmadik pár cipője tűnt el ily módon, cselekvésre szán­ta el magát. Az ablaka alá kitett sportcipőt riasztóbe­rendezésre kapcsolta. Már az első éjszaka meghozta az eredményt: állmából felriad­va megpillantotta a tolvajt — egy rókát, amint fogai közt a pár cipővel kereket olld .. . De az igazi meglepetés még ezután- .következett. Né­hány nappal később John­son egy közeli szakadékban rábukkant Ravaszdi uram „otthonára” — árurak,tár­hoz hasonlított. A szorgal­mas állat 84 pár és 130 da­rab cipőt hurcolt rejtekhe­lyéi'« és ráadásul még szép számban újságokat is. Szakértők szerint a ma­gyarázat kézenfekvő: az iz­zadság sót tartalmaz “és az ól,lat. nyilván .ily módon pó­tolta szervezetének sóhiá­nyát. De hogy ,az újságokkal' imihez kezdett, arra egyelő­re nincs magy arázat... sík árvával együtt laknak egy kunyhóban. Éjszaka ne­héz lélegzés és köhögés za­ja hallatszik. Rumbek tud­ja, hogy sok köhögő gyer­mek nem fog életben ma­radni. Éjszaka testével me­legíti öccsét, mert ő az egyetlen, alki megmaradt ne­ki. Peter Dhour ötéves volt, amikor élmenelkült az öl­döklés élői. Egyedül nem él­te volna túl a menetelést a vadonban, de talált egy ba­rátot, a 9 éves Galwa'kot. „Galwak nagyon kedves — mondja. — .Megtanított vi­selkedni és arra, hogy ne lopjak. Megmutatta, hogyan találhatóim meg a thou nö­Hitler maradványai való­jában nem Németországban, hanem Moszkvában nyug­szanak, s ide hosszú hányat­tatás, többszöri szállítgatás után jutottak — ezzel a ver­zióval állt elő nemrégiben a Der Spiegel hasábjain Lev Bezimenszkij moszkvai tör­ténész, aki a „vezér” halá­lával és eltemetésével kap­csolatban a fcorábbialktól me­rőben eltérő nézeteket váll. A 'különböző elméletek fel­állításához remek alapot nyújt, hogy a führer halá­lának körülményei ,min,d ez ideig kevéssé tisztázottak, nincs ugyanis szemtanú. A fegyverrel öngyilkosságot el­követő Hitler és Éva Braun holttestét — utóbbi méreg- ampullától ih alit. meg — ál­lítólag benzinnel ileöntötték ■és elégették. Kétkedők azonban mindig akadnak: ezek közé tartozik a moist Y/2 éves Bezimenszkij is. Verziója szerint Hitler nem égett el, viszont halála után sem talált nyugalmat: sírját ugyanis állandóan cse­rélgették — feltételezhetően nyolc alkalommal. Hitler ha­lálának körülményeit illető­en Bezimenszkij maga in­állatok támadásait. De a fehérjemen.tes táplálkozástól legyengült, állandó hasme­nés kínozta. Amikor mái' nem tudott mozdulni, ba­rátai bevitték abba a kuny­hóba, ahol idősebb fiúk ápolják a betegeket. Egy naipon* felcser látogatta meg a tábort. Egy pillantást ve­tett Baskírra, s tudta, hogy a fiú meg fog halni. Bár csaknem hat láb magas volt, csupán negyven fontot nyo­mott. Amikor Bashír meg­halt, a többi fiú letakarta arcát egy kendővel és eJ- hantolta őt. .Senki sem sírt. Senkii sem siratja manapság a halott szudáni gyerme­keket. Túl sokan vannak. Iká'bb arra a változatra vok­sol, hogy Hitlerrel nem go­lyó, hanem méreg végzett, A történész — mint egy­kor a vörös hadsereg kato­nai fel'diarítőszolgálatának tagja — maga is tapasztal­hatta, hogy Hitler halálának ■valódi körülményeit a szov­jet vezetés később sem akar­ta feltárni. Egyik kollégájá­nak ez irányú akcióját az öt­venes évek végén Hruscsov leállíttatta. Bezimenszkij azonban nem állította le kutatásait, s így jutott el Viktor Abakumov tábornokhoz, alki a háború végén mind Sztálin, mind ■Berija kegyeit a legteljesebb ■mértékben élvezte. Abaku- movot egy különleges cso­port irányításával bízták meg. s ő volt egyebek között felelős Hitler körözéséért is. 1,945 májusában Hitler el­fogása helyett azonban már ■csak a führer maradványai­nak azonosítását jelenthette Sztálinnak. A maradványo­kat állítólag még .május 4-én kiásták, majd miután a doku­mentálást elvégezték, ugyan­abba a sírba visszaföldelték. Az akciót vezető csoport pa- ■ramicsinoka, Klimenko alezre­des arra a következtetésre (MTI—Panoráma) — A vi­lágon 160 „Svájc ' létezik — ennyi terület, körzet, tá­jék, magasvasút és völgy vi­seli ezt a .nevet. Erre a megállapításra a Svájci Köz­lekedési Központ (SVZ) ju­tott, miután kiderítette, hogy Drezdából terjedt el a név a világon. A múlt szá­zadban ugyanis egy svájci férfi, aki a drezdai akadé­mián tanított, az Érchegy­ség keleti nyúlványait meg­pillantva lelkesen kiáltott fel: „Szász Svájc!” „A név azután gyorsan átment a köztudatba és más jutott, hogy az állítólagos holttest nem llehet Hitleré — az ugyanis stoppolt zoknit viselt. Amikor azonban Kli­menko az alaposabb vizsgá­latok végett a helyszínre vissza alkart térni, már nem engedték odá, .mivel a terű- leit feletti ellenőrzést .időköz­ben az 5. rohamezred vette át. Klimenko tehát önálló ak­cióba kezdett. A testeket ti­tokban ismét kiásatta, majd a 3. rohamezreddel először a plötzenseei börtönbe, majd a béri i n-budhi állomáshelyre szállította. A maradványokat itt jegelve tartották, majd mikor továbbvándoroltak, a führer részeit, egyszerűen .lő­szeresládákba csomagolva to­vább vitték, s Finow közelé­ben ismét ©lföldelték. Köz­iben vártaik a moszkvai ve­zetés válaszára. — íMegsem- imiisítésse/L még várni kell — volt a válasz, így a részek tovább vándoroltak a vörös hadsereg lőszeresládáiban sír­iba be, sínből ki. Később Moszkva felülvizs­gálatot rendel el a marad­ványok ügyében, így azokat, ismét kiásták, 'megmutatták a Moszkvából kirendelt illeté­kesnek, aki bizonyságul csu­nérnet vidékek sem mulaisz- tottá'k el, hogy megfelelő 'tájaiknak ezt a turisztikai­lag vonzó nevet adják” — szögezi le az SVZ jelenté­se. Így beszélhetünk ma „Frank Svájcról'” (Bajoror­szág), „Holsteini Svájcról” (Schleswig-Holstein), „Bran­denburgi Svájcról”. „Meck­lenburgs Svájcról” és „Észak- Rajna—Vesztália-i Svájcról”, hogy csak néhányat említ­sünk a 160 közül. Most azt tervezik, hogy ezekben a „Svájcokban” út­jelző táblákon tüntetik fel a távolságot az igazi Svájc­tól. pán a fogaikat küldte Moszk­vába Bélájának. Ezután im­már negyedszerre kerültek föld alá a részék, amelyek később a hadsereg vándorlá­sát követve Rathenow-ba, Stendhalba, majd Magde­burgern kerültek. A történet ezzel véget is érne — állítja a történész — van azonban még egy utolsó 'Utáni felvonás is, amely már napjainkban ját­szódik. Amikor a német egyesítés már eldöntött tény volt, egy háborús veteránnak eszébe jutott, hogy felhívja Valentym .Falin KB-tiílkár fi­gyelmét: a magdéburgi sír­nak nem szabadna a jöven­dő „iHMer-lhfvek” kezére jut­nia. Falán — aki korábban bon­ni nagyikövet volt — jelen­tést készített Vlagyimir Krjueskov KGB-főnökmel», aiki intézkedett is. A ma­radványokat — állítja Bezi- ímenszkij — sebtiben Moszk­vába szállították és a lefor- tovói bőit önben földelték el. Ha mindez igaz (lenne), akkor a sors sajátos fintora folytán 'Hitler földi marad­ványai most a nagy ellenfél, Moszkva ölében pihennék. Thurn und Taxis árverezés A világ egyik leggazda­gabb asszonya, a 32 éves Gloria von Thurn und Ta­xis hercegnő élhatározta, hogy árverésre bocsátja a családi műkincsgyűjtemény egy részét — közölte Horst Schiessl, a család ügyvédje. A 150 műkincset — amely­nek értékét 23 millió már­kára ('15 millió dollárra) be­csülik — a Sotheby’s cég november 16-án és 17-én ár­verezi el Genfben. Kalapács alá kerül az az igazgyöngy diadém és azok a gyémán­tok, amelyeket a hercegnő 1980-ban az esküvőjén viselt, továbbá 'Nagy Frigyes egy gazdagon díszített dohányos szelencéje is. Az árverésre kerülő tárgyak közt van még 50 darab XVIII. száza­di dohányos szelence és több ezüst evőkészlet. Schiessl ügyvéd tagadta, hogy — amint arról hírek terjedtek el — a hercegi család likviditási problémái tették volna szükségessé a műkincsek árverésre bocsá­tását. A család egyike Eu­rópa leggazdagabb arisztok- vata családainak — vagyo­nát 2—5 milliárd márkára becsülik. Az ügyvéd szerint azonban szükség van a va­gyon „átcsoportosítására” miután 1990 decemberben elhunyt a családfő. János herceg. Gondot okoz a mű­kincsgyűjtemény őrzése is. mivel a család az elmúlt 70 esztendőben 25 kastélyától vált meg. A bajor vagyonvédelmi hatóság szerdán eljárást in­dított annak érdekében, hogy tiltsák meg Gloria von Thurn und Taxisnak a szó­ban forgó műkincsek elár­verezését. mivel azok a nem­zeti vagyon részét képezik. Egyidejűleg Emmeram von Thurm, a hercegnő elhunyt férjének nagybátyja „szé­gyenteljesnek” minősítette a tervezett árverést. A lombard eredetű herce­gi család ősei a XV. század­ban megszervezték az első postai rendszert Európában. Gloria kezeli a család va­gyonát mindaddig, áihíg most 9 éves fia, Albert nagykorúvá nem válik. Hitler utolsó hosszú útja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents