Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-25 / 175. szám

p Hajdú Gábor: Iszapban Horváth István a gyúró- pádon feküdt. Hallgatta a függöny mögött az asz- szisztens motoszkálását. Klopp... Klopp..., ahogy a műanyag szőnyegen bőr­talpú cipője kopogott. Messze, valahol a hideg téglafal mögött duhogtak, a nesz egyenletes volt, mintha hatalmas automa­ta-szerkezettel vernék a falat. Az ablak katedrál- üvegén át finom hangok szűrődtek: léptek, egy­másba kapkodó beszéd, éles nevetés, szerdán visszajövök, kiáltás, az­után semmi. Ki kell váltanom az or­vosságot ... és a telefont is befizetni, ... csak el ne fe­lejtsem!- Egy pillanat, azonnal jövök, csak ez a kis admi­nisztráció... - előtte fémáll­vány tartott valamilyen lámpát, most nem tudta a fejét addig fordítani. Ami­kor lefeküdt, akkor látta. A vékony nikkelezett csövet nézte. Biztosan kvarclám­pa, vagy infravörös égő. De az is lehet, hogy egy­szerű lámpa, de jó nagy égő világíthat benne... Érezte, ahogy föléma- gaslott a gyógytornász. A függöny meg sem rándult, ahogy belépett. Magnézi­umport szórt Horváth hátá­ra, lassú mozdulatokkal si-­mítani kezdte ......Érdekes F ernandel feje van.”- Mióta érzi a fájdalmat?- Két hónapja.- Lazítsa el teljesen ma­gát. Ez az oldal nagyon merev. Egészen kemény itt az izom. Próbálja ellazí­tani, sokkal merevebb, mint a másik oldal. ... Itt lent érzi erősebben?-Igen.-Szóljon, ha fáj.-Igen. A csendben csak a masszőr dolgozott. Hor­váth Istvánban bizonyta­lan érzések ömlöttek szét, mint aki elfelejtett valamit és képtelen rájönni, mi okozza ezt a nyugtalan fe­szülést. A feleségére gon­dolt és a kislányára és a fe­szülés elviselhetőbb lett.- Rosszul érzi magát?- Egy kicsit... Olyan fojtó itt a mellemben.-Asz íve?- Nem tudom. Vizsgál­tak ÉKG-vel is. Nem állapí­tottak meg semmit.-Idegesség. Együtt jár a spondylosis lumbagoval - mondta a masszőr nagy­vonalúan. Ki kellene ma­gából szedegetni a gör­csöket. Az egész nem nagy dolog. ... - Egy simí­tás, egy görcs. Horváth Ist­ván érezte, a masszőrnek csodálatos keze van. Szusszanás, simítás. Csak az igazán tehetsé­ges sebészprofesszorok tudnak ilyen felsőbbrendű- ek lenni. A férfi nemsokára befejezte. - Elkészítem az iszapot. Horváth István egyedül maradt. Az iszappakolás dunsztjában felmelegedett teste pórusain érezte a le- csurranó víz gördülését. Érezte a fákat, amelyek most közel hajolnak, a ho­mokos part simogatását, a korhadó nádtorzsák és a hullámkiverte haldögök szagát... Igyekezett, hogy ne gon­doljon a fájdalomra. Ki kel­lene szedegetni a görcsö­ket? Itt fent már nem fáj. Lent a négyes-ötös csigo­lya vonalában viszont igen. A hétköznapi érzé­sek, amelyek máskor eltöl- tötték, most nem közelítet­tek. Apró ijedtségek buj­káltak benne, jelzések, amelyekre máskor egy gondolatot sem pazarojt. Ezek most összegeződtek benne! Tudata úgy gyűjtöt­te titkon, hogy nem is tud­ta, ezek mind benne van­nak. És most egyszerre a legvédtelenebb helyen, a kórházban megrohanták. Ösztönösen félt. Mindig félt valamitől, a sejtjeibe, idegeibe, csontjaiba be­égette magát a félelem. Közép-Európában a hábo­rú előtt született nemze­dék félelme. A kis nemze­tek tagjának félelme. Itt már az anyaméh sem biz­tonságos senkinek. Az emberrel itt vele születik a félelem, mint egy állattal, amelyre örökösen vadász­nak... Vegyületek, nagy energiájú foszfátgyökök és amidok formájában van benne, amelyek bonyolult vegyi folyamatokkal őrzik, továbbviszik a félelmet. A soha el nem múló, ki nem tapintható félelmet. Az iszappakolás dunszt­jában szétfolyó teste egy­re közelebbről hallotta a duhogást, amely később repülőgépmotor-zúgássá változott.- Visszatérnek a repülők - mondta nyugtalanul a borbély, aki strandmester is volt egyben. - Szom­széd úr, ezek Veszprém­nél visszafordultak!- Eltévedt gépek lehet­nek - vélekedett Horváth, az apja. ' -Mindig itt gyülekeznek. Látja, az sérült gép - mutat az égre a borbély.- ...Horváth István a fényben áll. Mezítelen tes­tét csak klottgatya takarja, testén a fürdés vízgyön­gyei fénylenek, az égre bá­mul. Bőrén végigbizsereg a félelem. Mi ez, valami megérzés? Egyre jobban fél és az anyját keresi. A gépek alól üvöltő vijjo­gással buknak alá az egy­re sebesebben növő han­gok...- Be a kertbe! - üvölti a borbély. Horváth István a letépett virágú krumplik között fek­szik, kimeredt szeme előtt csirkét fojt meg egy me­nyét. Nem szól, a tövet mar­kolja, teste rázkódik, mint­ha a felszaggatott föld do­bálná. A levegőt csípős füst üli, s a fák reccsenve dobbannak a földig. A bombák a Balatonba is es­tek.- Új hullám jön - sírja a közelben egy férfihang. Horváth István egy gle- dicsbokorba veti magát, dadog, míg tenyerébe nagy, kereszt alakú tüskék fúródnak.-Amenyét meg­ölte a csirkét! Ajtócsapódásra riad. Karomszerűen meggör­bült ujjai kiengedték a le­pedőt.- Elaludtam - motyogja és csodálkozik, hogy tisz­ta, érthető a hangja.- Nem hűlt még ki na­gyon az iszap?- Nem, köszönöm, még jó meleg - felelte gépie­sen.- Szóljon majd, ha ki­hűlt.-Igen. A vasbetonfödémet néz­te tovább, az egyenlete­sen sugárzó fénycsöve­ket. Kint az ablak előtt va­laki zsebrádióval közelí­tett. Füle csak félmondato­kat szűrt ki. ...Egymásnak ellentmondó jelentések szerint... urai a helyzetnek ... huszonkét polgári sze­mély esett áldozatul az el­múlt napokban. Az alacsony helyiség­ben csend volt. Csak a hi­deg téglafalak mögül hal­latszott egyenletesen a duhogás, mintha hatalmas automata szerkezettel ver­nék egyre a falat... Urban Tibor rajza Fecske Csaba Tisztás Ilyenkor már csak hangja a tücsöknek, kéklő tisztáson fönt, hol holdharmat hull éjjelente, riadt őz hallgat az űrbe: ott fönn, csillagok nyüzsögnek, az éjszakában, mintha egy alagút sötétjében, megsürüdik a tér: a végtelen tebenned véget ér majd, veled minden vakvágányra fut­Hol a remény, két gondolat között a napsütötte hely, fénylő plató, hová az őz félve, remegve jött, s otthagyta nyomát a Mindenható, ahol a lét csöndesen delelhet, ledobván nyűgét, a földi terhet Juhász József JÖNNÉL Nem törődsz a felhők ábráival hogy a fák csúcsain lesben állnak kéreg alól kiszökött árnyak: ruhád krisztusi szegélyébe kapaszkodnak a kötelesség bekormozott varjai, fontolgatás seregélyei s olthatatlan tarlótüzek füstölnek a fesztelen út mentén. jönnél-anélkül, hogy a visszatérés töviseit megéreznéd bokáid alatt s a pénteki böjtöt megsínylenéd. I AZ ÉSZAK- MAGYARORS IRODALMI MELLÉKLETE Az őrház asszonya Egy édesanya erkére Az Úristennek talán a legszebb gondolata volt az édesanya. Leg­szebb szavunkkal őt szólítjuk, aki­nek leginkább köszönhetjük, hogy ez a föld nemcsak siralomvölgye, hanem otthon is számunkra. Édes­anya nélkül a királyfi is szegény, de az édesanya kebelére simuló kol­dusszegény gyermek is gazdagnak, boldognak érezheti magát. Vérünk, szívünk, lelkünk révén hozzá tarto­zunk, aki életünkben a mennyei gondviselést személyesíti meg: a földre szállott jóságot, szeretelet, szépséget. A teremtő belső munkatársa ő, akivel megosztotta az Úr alkotó ha­talmát, aki szíve alatt csodálatos vérközösségben a legtitokzatosabb valóságot: új emberi életet képes teremteni. Az őpéldájának köszön­hetjük, hu deresedő fejjel, fogyó erővel is tudunk eszményekért lel­kesedni, az élet magasabb rendelte­tésében hinni, nagy célokért áldo­zatot hozni. Őrangyalként hajolt fölénk, édes anyatejjel erősítette testünket és bölcsődallal, tündér­mesével és imádsággal a lelkünket. Az ifjúkor válságos viharzónái­ban, a botlások, megaláztatások közepette is hozzá tértünk meg, mert ő az, aki mindig megért, vi­gasztal, kibékít önmagunkkal és sorsunkkal. Elismerő szava többet ér minden földi hatalom kitünteté­sénél. Szeretete nagyobb kincs, mint a világ dicsősége együttvéve. A legnagyobb földi kegyelem, amit ember kaphat: a jó édesanya, aki­nek szívén, jóságán át a Teremtő szeretete árad. Ezért ragyognak fel a tovatűnt gyérekkor kepéi a fel­nőttkorban úgy, mint az éden elve­szett álomképei. A gyermek csodaváró hitével hittük, hogy a Mama nem halhat meg, hogy nem hagy bennünket ár­ván. Amikor mégis örökre eltávo­zik, a fájdalom porig aláz bennün­ket. Úgy érezzük, halálával „köze­lebb jött a világűr magánya, hide­ge”. Az édesanyját temető férfiban a felnőtt sír, „és zokog a gyermek". Pedig tudjuk, a Mama az örökkéva­lóságba lépett, ahol nem lesz sírás, sem fájdalom, ahol az Úr letöröl minden könnyet, és fejére helyezi az igaz, jó és hűséges édesanyák fé­nyes koszorúját... Amíg köztünk volt, jelenléte, gondoskodó szere­tete megszépítette a létet, amikor eltávozott közülünk, eszménykép lett, és nemes igyekezettel szeret­nénk méltóak lenni emlékéhez... * Nyékládháza, MÁV Őrház 7 l.A Budapest-Miskolc vasúti fővonal mellett, a nyéki tavaknál, pár mé­terre a sűrűn száguldó vonatoktól - a másik oldalon a tároló vágányok­tól körbezártan - élt majdnem négy évtizeden át egy csodálatos édes­anya, az őrház asszonya: Stogicza Istvánná Jónás Irma. Patak mellől, Végardóról költö­zött ide vasutas férjével és család­jával. Itt nevelte fel a kilenc gyer­meke közül életben maradó hetet. Innen járatta őket a nyéki általános iskolába, majd a miskolci, kazini> barcikai középiskolákba, végjüí hármat közülük debreceni és buda­pesti egyetemre. (Nem véletlen, hogy két lánya lett gimnáziumi ta­nár.) Tette mindezt egyetlen vas­utas fizetésből és végtelenül áldo­zatos anyai szeretetből. Példás gonddal nevelte családját, és ereje fogytáig művelte kertjét, a világ rá­bízott kis földdarabját, hogy „a szoba tükrében ne nézhesse magát a dzsungel”. Sokáig egyetlen szobában lakott a kilencfős család. Egy másik szo­bát akkor építettek az őrházhoz, amikor a felnőtté váló gyerekek kezdtek kirepülni a családi fészek­ből. Panasz vagy zokszó akkor sem hagyta el a száját, amikor hónapo­kon át a nyári konyha volt a laká­suk, a fáskamra pedig a konyhájuk. utolsóként feküdt. T hóban és sárban is 'úal szokott Miskolc­ra. hogy mire a gye­tek , már odahaza le­feszítsen. pdája, az édesanya :''■tó, rendtartó szere- f°gy igen nehéz idő- szűkösen is, de min- Mó. Tyúkot, kacsát ptt, sütött, főzött, * vasalt - csak a Jóis- tottyi terhet cipelt kéz­élekben. Hét gyerek. •Unokák, rokonok so- [ magát otthon körü- pldi virágzás tükre” Nn csodát élt a „gyű- p szeretni születtem | Á „Nem tudok mást, ^ görnyedve terheim hiánytalanul váltotta Méretétét képviselt, i s> jóságos, nem félté- !vély, amely nélkül a toengő iszó is csupán |s Pengő cimbalom”, r Példázata, hogy a toentieltűr, mindent el- remél, mindent elvi­sh a fennkölt szavak- |_élet és jóságos az Is- ak föld és ég, de az t1 marad s győz”. Ki- ; ’őrt életét a szeretet ’egységes egésszé. A ,as oszlopát jelentő ■P összhangját testesí- (Negyedszázadon át toak szólított, valóban Pedig csak a veje vol- ' 0|zi őt az emlékezet Nk sokakat tanítottak ’ az igaz. tartalmas toPen ezért az h ás sze- i mek örökkön-örök­|csillagok”. w. Varga István Apor Elemér: ÉDESANYÁM SZÁMADÁSA ím, elindult édesanyám szép fekete koporsóból, szellők nyomán, felhők nyomán föl az Úristen elébe életéről számot adni. Kísérte őt három angyal, törölgették arany ronggyal kicsiny arca gyöngyös ékét, könnyeit és verejtékét Az Úristen ott megálla, édesanyám föltekinté, földig ért fehér szakálla s fölkérdezte: mit végeztél Szólott anyám: kilenc gyermek ennyit szültem a világra búbánatra, boldogságra. Szólt most az Úr.- kilenc gyermek ennyit szültél a világra búbánatra, boldogságra, akkor téged megjelöllek, itt a helyed szívem mellett. Szólott s eltűnt miképp a füst, mint az illat áldott anyám hófehéren, s kezében kilenc virág feje fölött kilenc csillag. Hogyha esik, ő hullatja hogyha fénylik, ő deríti, hogyha szél fú, akkor tudom sóhajtását rám teríti. Szégyen, de egyáltalán nem véletlen- szerű, hogy még ma is rendkívül fogyaté­kosak az ismereteink az emigrációs ma­gyar irodalomról. Az elmúlt években meg­jelent ugyan néhány antológia, tanulmány, szépen sorjáznak a kint született regények is, ám még az akadémiai irodalomtörténet (köznyelven „spenót") adatai is hiányosak, sőt torzítottak. Hajnal László Gábor „Áb­rándok tenyerén", (Magyar írók túl a ten­geren) című tanulmánya tehát a szó szoros értelmében hiányt pótol. Vass Albert, Fáy Ferenc, Kannás Alajos, Zas Lóránt, Dunai Ákos (mini) portréját rajzolta meg szemlé­letesen és szenvedélyesen, az igazságtevés hevületével. Megtudjuk, hogy az entigrá­Miről ír a Délszige Tiszteleti Imrének ció sem homogén világ, nemzedéí^''3 a „tudós-tanár” volt, mint cél és kai-világnézeti, ízlésbeli különb^' Sajnálatos, hogy akkor, ott (az egye- cllcntétck tagolják, teszik izgalí , ' nem, (vagy csak igen kevesen) vet- sokszínűvé. l 0rnolyan, pedig igényesen tanítani A tanítvány szcrctelével ír Fiil^ ‘lx híd, aki maga is műveli (valami- Bán Imréről, néhai professzoruk sz,nten) a szakmát. Maximalista volt, éves lenne, ha ciné. Pedagógus, it,c( ' türelmetlen. Ismerte, mert nyomon nemzedékeket tanított, nevelt igéL e tanítványai, a magyar (vidéki) pe­re, szakmaszeretetre. Szállóig' ^Us°k sorsát, s tudta, hogy a kor, az elmúlt évtizedek, a pedagógusok létfelté­telei mennyire nem kedveznek a tudo­mányos munkának. Életút ja, munkássága mégis arra példa — fejti ki Fülöp Lajos —, hogy az akarat, az ügyszeretet, elhivatott­ság csodát tehet. Gyöngyösi tanárként ren­dezi a hajdani ferences könyvtárat, hely- történeti kutatásokat végez, megalapozva itt későbbi tudományos munkáit és egyete­mi katedráját. Szeretetre méltó volt, sze­rény és bölcs, aki tovább éltette az Eötvös- kollégium hagyományait, beojtva tanítvá­nyait is Apáczai Csere János pedagógiai ethoszával. Horpácsi Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents