Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-16 / 167. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1992. július 16., csütörtök rsiaiepietesa ünnepséget tartottak tegnap a Parla­mentben. Ezen Göncz Ár­pád', a Magyar Köztársaság elnöke posztumusz vezérőr­nagyi előléptetésiben részesí­tette Gánzery Sándor és Pet- rássy Milklós ezredeseket, a Mdkán Komiité egylkori ve­zetőit. lAz ünnepségen megjelen­tek a Magyar Honvédség paranesnoKai es vezetői, a Ginzery Sándor >él!őlépte'té- sérőil szóló dokumentum óit a Béosben élő Ginzery Nóra vette át, imíg a Petrássy Miklósét a Magyarországon élő Petrássy György kapta meg. Az előléptetési ünnepségen ott volt Antall Ferenc, a Mókán Komité elnöke is. 1956 tisztessége, becsülete A közelmúltban bensősé­ges hangulatú ünnepség színhelye volt a polgármes­teri hivatal tanácskozó ter­me Mezőkövesden. Az önkormányzat nevében Pap János polgármester adott fogadást azoknak, akik „A hazáért és a szabad­ságért”-,kitüntetést kapták a múlt évben Budapesten, il­letve az idén májusban Mis­kolcon 1956-ban tanúsított magatartásukért. Jelen volt Mikulás Gábor, az akkori munkástanács el­nöke, Pataki József, a volt nemzetőrség parancsnok- helyettese, Dobos János, Ka­lo Mihály, Nagy Károly, a POFOSz mezőkövesdi szer­vezetének elnöke, >Bükk- zsércről pedig Lénárt Gyu- láné és Poczlk Ernő. Zámbori József, a volt nemzetőrparancsnok és Szolo- májer Ferenc volt nemzet­őr már csak posztumusz ki­tüntetésben részesülhetett (ez utóbbit felesége képvi­selte), Hajdú István pedig betegsége miatt nem jöhe­tett el. Részt vett a fogadáson a Független Kisgazda Párt, az MDF és az MSZP helyi szervezetének elnöke is. Polgármesterünk hangsú­lyozta, hogy 36 évvel eze­lőtt a nép őszinte, spontán, elemi erejű megmozdulásá­ból forradalom és szabad­ságharc lett. Tiszta, más né­pek ellen nem irányuló, egyedül a független, szabad haza megteremtéséért harco­ló küzdelem. Így a benne résztvevőket, akik életüket, személyes szabadságukat, egészségüket, maguk és csa­ládjuk nyugodt életét áldoz­ták fel — tisztelet illeti meg. Tisztelet, mert ezerszeres túlerővel szemben vették fel a harcot, szinte a remény minden lehetősége nélkül. Akik Kövesden és környé­kén túlélték a börtönt, a fizikai bántalmazásokat, a maguk és hozzátartozóik életének tönkretételét, azok most összejöhettek, hogy meghallgassák a köszöntő szavakat és hogy együtt em­lékezhessenek. A jelenlévők egyperces néma felállással adóztak azok emlékének, akik már nem lehetnek közöttünk, majd kötetlen beszélgetés alakult ;ki. Ennek során felidéződtek ’56 októberének ikövesdi és járásbeli eseményei, majd a jelenre terelődött a szó. A jelen politikai problé­mái közül — s ebben min­denki egyetértett — italán az a legfájóbb, hogy a la­kosság — főleg a fiatalok — nem tudják, hogy mi volt valójában ,1956. Hatott negyven év „átnevelő mun­kája”. S az idősebbek is, akik már éltek akkor és megértették, hogy mi törté­nik — mintha mára már el­fásultak volna. Nem becsü­lik eléggé sem a forradalom emlékét, sem azokat, akik részt vettek benne. 'Nem kisebb súlyú az sem — mondták többen —, hogy a;ki;k a megtorlás idején emberéleteket oltottak ki, vagy alkalmaztak fizikai kényszert, akik részt vettek az ország tönkretételében — azok ma magas nyugdíjat élvezhetnek. „A bűn örök­re bűn marad. Gyilkosság nem évülhet el!” — fogal­mazta meg Pataki József. Minden jelenlévő szót kért, s álláspontja, pártállása sze­rint kifejtette nézetét a for­radalomról. A kitüntetettek nyomatéko­san hangsúlyozták, hogy a megszállók és nem a más­nézetű magyarok ellen vol­tak, hogy a megszállási akarták lerázni, és nem hogy életet oltottak volna ki, de még fizikai kényszert sem alkalmaztak, a rablást, betörést megakadályozták, fenntartották a közbiztonsá­got. A hosszú megbeszélést Pap János polgármester zár­ta le. Hangsúlyozta, hogy a jelen megemlékezést csak kezdetnek tartja az ’56-osok- kal való élőbb együttműkö­désben. Laboda Kálmán A Magyar Nemzeti Bank valutaárfolyamai BANKJEGY- ÉS CSEKKÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1992. JÚLIUS 15-ÉN Pénznem Vételi, közép, eladási árfolyam 1 egységre, forintban Angol font 146,92 148,32 149,72 Ausztrál dollár 57,15 57,77 58,39 Belga frank (100) 250,57 252,90 255,23 Dán korona 13,39 13,52 13,65 Finn márka 18,81 19,01 19,21 Francia frank 15,28 15,42 15,56 Görög drachma (100) 41,93 42,35 42,77 Holland forint 45,73 46,16 46,59 ír font 137,49 138,79 140,09 Japán yen (ÍOO) 61,13 61,73 62,33 Kanadai dollár 64,20 64,90 65,60 Kuvaiti dinár 265,45 268,20 270,95 Német márka 51,58 52,06 52,54 Norvég korona 13,113 13,25 13,37 Olasz líra (1000) 68,04 68,68 69,32 Osztrák schilling (100) 732,33 739,13 745,93 Portugál escudo (100) 60,61 61,16 61,71 Spanyol peseta (100) 81,11 81,87 82,63 Svájci frank 56,99 57,53 58,07 Svéd korona 14,22 14,35 14,48 USA dollár 76,57 77,35 78,13 ECU (Közös Piac) (MTI) 105,24 106,22 107,20 Holland delegáció megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) Az idetelepült nagyüze­mek jelentős összegeket for­dítanak a természet meg­óvására. A város fenntartá­sára, működésére éves szin­ten egymilliárd forii.ntot köl­tenek, s ennek az összegnek — országosan szinte egye­dülálló példa — 60 százalé­kát helyi forrásokból, 40 százalékát pedig állami tá­mogatásból biztosítják. Nap­jaink lényeges gondja a munkanélküliség, s ez a 20 ezres lélekszámú városban mindössze 7 százalék. Ezen beiül azonban gondot okoz a fiatalok elhelyezkedése, ami eléri a 10 százalékot. A tájékoztatót követően a de­legáció rövid ismerkedő utat tett a városban. Egyebek kö­zött megtekintették a TVK Rt. tulajdonát képező Olefin Szállodát, a szabadidőköz­pontot, a város sportlétesít­ményeit, ahol ezen intézmé­nyek vezetőitől kaptak tájé­koztatást a működés feltéte­leiről. Programon kívül kedves meglepetésben részesültek a vendégek. A helyi művelődé­si központban folklórból kaptak egy kis ízelítőt. A Pántlika együttes egy rövid táncszámot mutatott be ab­ból a programból, amelyet a jövő héttől láthatnak a hol­landiai Odoorn polgárai. A vízisportbázis megtekintése után hajókiránduláson vet­tek részt a Tiszán, ahol munkatársunk a vendégek első benyomásairól érdeklő­dött. George Brouwer, a tarto­mányi végrehajtó bizottság tagja: Az az érzésem, hogy ennek a városnak nincs szi­ve. De az a miliő, ami kö­rülveszi, nagyon szép. Ügy tűnik ia térség ipara harmo­nikus a természettel. Kár, hogy a várost nem köti ösz- sze autópálya Budapesttel, mert jó lehetőséget biztosí­tana az idegenforgalom fel­lendítésére. A város vezető­inek egy nagy feladatot kell megoldani, hogy ezeket a szép létesítményeket piacra vigye. Elképzelhető, hogy eb­ben segíteni tudunk. — Miit jelent ez a gyakor­latban ? John P. Hopman tartomá­nyi főtitkár: Pillanatnyilag nincs kialakult véleményem. Az első, amivel tisztában kell lennünk, hogyan műkö­dik a megye és a többi vá­ros közigazgatása. Felada­tunk, hogy a kapcsolatrend­szert kiépítsük önökkel, s ez megalapozhatja mindnyájuk számára a jövőt, akár tőke­bevonással is segítsük az itt élők fejlődését. A delegáció: George Brou­wer, John P. Hopman, Hans Spobeck és Sándor Szabó Bogácson, Tibolddarócon, majd a hét további részé­ben Sárospatakon, Szerencsen folytatja megyei körútját. Kép, szöveg: Fekete Béla Adóreform és a termelői árszínvonal (Folytatás az 1. oldalról) a nulla kulcs eltörlésének a jövőre ígért 17 százalékos inflációra. Az adóreform ki­dolgozói szerint a kétkul­csos áfa bevezetése durván 3 százalékkal növeli a ter­melői és ezen belül a fo­gyasztói árakat, de az ígért inflációs rátát — mivel kal­kulálásakor számoltak a nul­la kulcs megszüntetésével — már nem befolyásolja. Rá­adásul elképzelhetőnek tart­ják, hogy a 25 százalékos kulcs 5 százalékkal való csökkentése némiképpen „kompenzálja” a fogyasztó­kat. Mindenesetre joggal fel­tételezhető, hogy a 'kevésbé tehetős családok és a nyug­díjasok ismét kénytelenek lesznek alakítani fogyasztá­si szokásaikon. E meglehe­tősen szakszerű meghatáro­zás gyakorlatilag a hétköz­napi élet drágulását jelenti, s .mindenki számára vilá­gossá teszi, hogy a tervezett adóreformnak komoly szo­ciális következményei is lesz­nek. Még akkor is, ha való­ra váltja a kormány azt az elképzelését, miszerint a leg- rászorultabbaknak pénzbeli segítséget nyújt. Túlságosan sokat azonban nem szánhat­nak erre a célra sem, hi­szen akkor ismét jelentősen megnőnek a költségvetés terhei, s ekkor már nem „érné” meg a kétkulcsos áfa bevezetése. Ügy tűnik tehát, hogy a kör bezárult. Jóllehet elfo­gadható érv, hogy egy piac- gazdaság felé menetelő or­szágban mindenki fizesse meg az adott termék vagy szolgáltatás valódi órát, s eközben töltse meg az ál­lampolgárok javát szolgáló kincstár üres zsebeit is. „Egérutat” már csak akkor nyerhetne a kormány, ha hozzákezdene a sokat emle­getett nagy elosztási rend­szerek reformájához, és ez­által csökkentené a költség- vetés kiadásait. Ennek azon­ban egyelőre nem sok jelét tapasztalni, s nagy kérdés, hogy a választásokat meg­előző kampány finisébe ér­kező kormány végre rászán­ja-e magát a mindenképpen fájdalmas „műtétre”, az el­osztási rendszerek átalakí­tására. A szabaddemokraták bukása Debrecenben (Folytatás az 1. oldalról) zettségét, hangvételét ismer­ve nem várható, hogy elvi megállapodásokat felrúgó, rapszodikusan hullámzó ma­gatartás válik uralkodóvá a ifóruimosolk iközött. iA polgármester kiűzése ■saját pártja szervezetéből, iké't országgyűlési képviselő kilépése a parlamenti frak­cióból — osa'k tünetek. Működik egy párt Ma­gyarországom, mely vallja, 'hogy a többségi hatalom inam mindenható, annak al­kotmányos korlátái vannak, ■hogy a különböző hatalmi ágaikat tökéletesen és garan­ciálisán szét kell választa­ni, hogy az állam és az egy­ház sem fonódhat egybe, Ihogy az állam csak olyan feladatot lásson .el, melyet nélküle léhetetlen teljesíte­ni, az egyén kapjon meg minden jogállami lehetősé­get egzisztenciája biztosítá­sára, hogy a sajtó szabadsá­ga sérthetetlen. Ez a párt az ország második legna­gyobb városában úgy vesz­ített el önkormányzati kulcs- pozíciót és parlamenti he­lyeiket, hogy igazából egyik vetélytársa sem vonta két­ségbe az imént sorolt elve­ket, legfeljebb az elvszerű cselekvésre várt. Arra az. ■ügyefogyott .álláspontra pe­dig vélhetően egyik szabad­demokrata iszemélyiség sem helyezkedne, hogy Debrecen protestáns hagyományaiban jelölje meg ,a kudarc ókait. Tanulságos az is, ahogyan iaz SZDSZ vezető körei fi­gyelték debreceni szerveze­tűik és képviselők lépéseit. A Parlament folyosóin le­zajlott beszélgetésekből — még a szociális otthon bot- iránya idejién, majd a deb­receni frakció szakadásakor — az .derült ki, Ihogy akad olyan magas rangú pártve- zetői, akiinek még a debre­ceni ügyvivők nevei is új­szerűén .hatnak. Ennék tu­datában kétesnek tűnik a Ibu da pesti pártemberek vé­leménye az SZDSZ helyi csoport j á.nak küzdelmeiről: az SZDSZ demokratikus párt, nem lehet felülről ve­zényelni a vidéki szerveze­teket. Nincsenek .aggályok, nin­csen közös, nem csupán be­felé forduló, s ezért szük­ségképpen belső eróziót óko­zó meditáció a kudiarcjélek- 'ről. Vannak erőteljes nyi­latkozatok, gyors ítéletek, irnegliigáló megjegyzések. INlincs .természetes szövet­ség. Nincs liberális többség, ■hinos ereje a liberális' mi­nimum kiterjesztő értelme­zéséért küzdő pártnak. Egye­lőre csak Debrecenben nincs. Meglelhet, hogy az SZDSZ változattam működése nyo­mán, a párt révén országo­san sem lesz. Válasz cikkünkre Június l-i lapszámunk Hor­gászmagazin című összeállításá­ban, A vízfej címmel írást kö­zöltünk, amelyben a Magyar Országos Horgász Szövetség Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Intéző Bizottságának az 1992. április 11-én megtartott megyei küldöttközgyűlésén készített be­számolója alapján szóvá tettük, hogy a MOHOSZ tagdíjak sor­sáról rendelkező országos IB döntés következtében lehetetlen helyzetbe kerülnek a megyei intéző bizottságok, „hiszen ezen­túl például az Észak-Magyar­országi Horgász Egyesület tag­jainak tagdíjai kikerülnek a megyéből, s a pénzt Budapes­ten használják fel”. E döntést kérdőjelezte meg az írás, amelyre a következőket vála­szolta Czakó Béla, a Magyar Országos Horgász Szövetség ügyvezető elnöke: Tisztelt Főszerkesztő Or! Június hó l-i példányuk mellékletében megjelent cik­kükkel kapcsolatban a követ­kezőket tartom szükségesnek szíves tudomására hozni. Hasznosnak tartottam volna, ha a megjelenés előtt informá­lódnak a cikkben közölt állí­tás valódiságáról, mert ebben az esetben a szerző számára nyilvánvaló tett volna, hogy szervezetünk alapszabálya sze­rint a tagegyesületek tagdijat fizetni kötelesek a szövetség részére. Ez a gyakorlat egy kö­zös megegyezésen alapuló eti­kus magatartást tükröz, amely mindkét fél számára elfogadha­tó, mivel a tagegyesületek ér­dekvédelmét, képviseletét a szövetség látja el, a fizetett tagsági díj pedig biztosítja a szövetség működési feltételeit és lehetőséget nyújt arra, hogy egy kislétszámú szakemberek­ből álló münkaszervezetet mű­ködtessünk. A megjelent írás kategórilcu- san kijelienti, hogy a szövetség lehetetlen helyzetbe hozta a megyei horgász szervezetet és az Észak-magyarországi Hor­gász Egyesületet azáltal, hogy a szövetségi tagdíjat kivonta a megyéből. A cikknek ez az ál­lítása nem felel meg a való­ságnak. A szövetség az elmúlt években a megyei intéző bi­zottságok működéséhez jelentős összeget biztosított, melynek nagysága meghaladta a me­gyében képződő tagsági díj ösz- szegét. Az Országos Szövetség legutóbbi állásfoglalása alapján 1992-től kezdve az egyesületek által befizetett tagsági díjra nem tart igényt, annak egésze a megyei IB működését szol­gálja. Más a helyzet az Észak-ma­gyarországi HE esetében. Alap- szabályi jogosultságuk szerint közvetlenül az országos szövet­séghez csatlakoztak. A MOHOSZ az egyesület részére a befize­tett tagdíj kb. 50 százalékát szervezeti, működési költségek­re, halasftási támogatásra visz- szajutattja. Tisztelt Főszerkesztő Ür! Ügy gondolom, ön is egyet­ért azzal, hogy a közvélemény objektív tájékoztatása fontos és felelősséggel járó feladat. Ezért vállalkoztam arra, hogy miután nem volt alkalmam a cikk megjelenése előtt szerzőjüket tájékoztatni, így utólag kere­sem fel soraimmal szerkesztő­ségüket. Tudomásom szerint az önök lapja rendszeresen foglalkozott a horgászat feltételeinek be­mutatásával', népszerűsítésével, amit ezúton is szeretnék meg­köszönni. Amikor ezt megte­szem, kérem önt arra is. hogy szíveskedjen az 1992. június l-i szám mellékletében meglelem A vízfej c. írás utolsó bekez­désében leírtakat korrigáltatni a valóságnak megfelelően. Végezetül szeretném feinlán- Rmi a jövőben közreműködé­sünket az olvasók tájékoztatá­sához, bízva abban, hogy igényt tartanak rá. Tandíjak és ösztöndíjak egyensúlya (Folytatás az 1. oldalról) iszűkös lehetőségek iközött relatíve négy terület élvez iprioniitáisit: a felsőoktatás, a szociális ügyek, ia honvéde­lem és a közbiztonság. A ■pénzügyi államtitkár véle­ménye (szerint a felsőokta­tás kérdésié kulcsszerepet kaphat a gazdasági talpra- ■állásuink során. Ezért a fel­sőoktatásba be kell ruházni. Hosszú távon ez alkár üzle­teit is eredményezhet. Az alapvető átalakulás során Ihosszú távoin 35 ezer fővel ■emelni ikívánjáik a hallgatói 'létszámot, s a nagyobb vá­rosokban uni versitások jön­nék létre. Meg 'kell szüntet­ni a 'kutatásban a párhuza­mosságokat, s e téren sók­kal jobban kellene támasz­kodni az egyetemekre. A tandíjaik funkciójáról! vitázva a pénzügy állás-i pontja szerint ezzel maxi­mum ia diákok költségeinek 2 százalékát fedezik. A mű- vélődósüigy államtitkára el­ismerte: a tandíjnak jöté-, Ikony hatása is lehet a szín­vonalra, a fegyelemre, de mi ndenikóppen ellensúlyozni ike® a szociális ösztöndíj­rendszerrel. Kiiss Papp Lász­ló ipedig azt 'hangsúlyozta,' hogy iá tandíj csaik pótlóla­gos forrás lehet. Alapvető kérdés, hogy az esélyegyen­lőséget ibiatösítani kell az egyetemeken. Ellentétes vélemény ala­kult ki >a magasabb 'kvalitá­sú egyetemi dolgozók mun- itóaviiszoinyával 'kapcsolatban. Pon.grácz Tibor szerint a tatarozott időre kötött szer­ződés biztosítaná a csere lehetőségét, ha valaki nem válik be, nem okozna olyan inagy nehézséget más terü­letre való „átirányítása”. Ez a módszer megakadályozná a struktúra 'konzerválását. E tekintetben a művelődésügy a pénzügyhöz hasonló el­képzeléseket képvisel, a szakszervezetek viszont alap­vetően nem értenek egyet a tatarozott időre szóiló szer­ződéseikkel. Szerintük ez lét- 'bizonyt'alans'ágöt dkoz. Az egyetemi autonómiának ön­magáinak biztosítani kelle­ne, .hogy akitől „meg akar szabadulni”, attól meg is itud. Kiaknázatlan lehetőségek a Távol-Keleten (Folytatás az 1. oldalról) szerű, bár az üzleti utak nem olcsók. Tavasszal Taj­vanba, Indonéziába, Szin­gapúrba szerveztek nagysi­kerű utakat. Tavaly 55 ma­gánvállalkozó járt Hong­kongban', egy másik délke­let-ázsiai út résztvevője pe­dig elmondta, hogy vissza­térte után tömegével kapta a megkereséseket Dél-Ko- reából és Thaiföldről. Hogy az ellenkező irányú mozgás is élénkül, azt jól bizonyítják az ausztrálok és az új-zélandiak eddigi ma- gvarországi befektetései. Az év végén Thaiföldről is be­ruházási szakemberek ér­keznek hozzánk, ami ko­moly szándékot jelezhet, hi­szen ez az ország — amely a világ egyik legnagyobb gazdasági növekedését pro­dukálta az elmúlt években — tőkekihelyezés terén még csak első lépéseit teszi. Thai­föld a legutóbbi zavargások óta a stabilitás felé halad hangsúlyozta Tölgyessy Ferenc .bangkoki 'kereske­delmi tanácsos. Czakó Zol­tán sydney-i kereskedelmi titkár Ausztrália és Üj-Zé- land kapcsán a kiaknázat­lan lehetőségekről beszélt, ugyanakkor felhívta a fi­gyelmet arra, hogy bizonyos magyar cégek rossz üzleti etikája káros hatással lehet az ország hírnevére. (MTI) Előléptetés a Parlamentben

Next

/
Thumbnails
Contents