Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-15 / 166. szám

ÉSZAK-MAGVARORSZÁG 12 1992. július 15., szerda A hétvégi forgÉmÉÉző akcióról Az Országos Rendőr-főkapi­tányság összegezte a hét végi országos közlekedésbiztonsági akció eredményét. E szerint a két nap alatt 6340 rendőr, to­vábbá a közlekedés- és köz­terület-felügyeletről, a Vám- és Pénzügyőrségtől, a Határőrség­től1 és a Magyar Honvédség ka­tonai rendészetétől még 190 sze­mély vett részt az ellenőrzésben, összesen 153 800 gépjárművet, annak vezetőjét és utasait ellen­őrizték. A közlekedési szabályok megsértése miatt 3047 személlyel szemben tettek szabálysértési feljelentést, elsősorban gyors­hajtás, tilos jelzésen való átha­ladás és ittas vezetés miatt. A több mint 12 alkoholszondás-el­lenőrzéskor 381 vezetői enge­délyt vettek el ittas vezetés és más durva, súlyos szabálytalan­ság miatt, 18 352 személyre 7 millió 832 ezer forint helyszíni bírságot vetettek ki. Közleke­désbiztonsági okokból' 444 jármű­vet kivontak a forgalomból. Eizen kívül bűncselekmény gya­núja, valamint a közrendet, közbiztonságot sértő magatartás miatt 400 esetben a személyes szabadságot korlátozó rendőri intézkedésre is sor került. Mintha a sokadik lett volna... Gaz helyeit blues - meccsoda hlnhség! A rendezők kemények és ikérlelhetetle- nek és ráadásul még pórázra fogott kutyá­juk van. Mindez a diósgyőri Vasas ifipark elülső kapujánál, így igazolvány ide vagy oda, elutasításra talál bemenésre vonatko­zó próbálkozásom. Hátulsó kapunál rende­zők készségesek és kérhetőek és ráadásul semmilyen kutyájuk nincs, így a „művész­bejárón” keresztül a hírlapíró is besunnyog­hat. i összkép megszokott: színpad, rajta ze­nészek, előtte ,»z árokban táncikáló avagy csápoló vagy csak egyszerűen hajrázó fia­talok, a frissen kaszált füvön (naná, mon­daná Dustin Hoffman magyar hangja, na­ná, mert egy hónapja még hónaljban vá­gott ,a gaz) esőáztatást figyelmen kívül hagyva heverésző fiúk és lányok, az épü­let mögötti frissítőárudáknál szintúgy fia­talok, első ránézésre lehetünk úgy -körül­belül elég sokan. Hosszúhajú barátom éppen dicsekszik, hogy ő is jelen volt a nagy kaszáláson, de az még mind semmi, de a gyermekvárosi tinédzserek is jöttek, meg hogy délelőtt egy srácot majdnem agyonnyomott egy jó néhány méter magasból aláhulló vasdarab, de mégse nyomta agyon, mert éppen erre közéig. A majd’ agyonnyomott egyáltalán nem látszik nyomottnak és rendkívül lellkes. Fe­szül rajta a pesti bluesfesztiválos póló, hir­detvén, ő már elkötelezte magát ennél a műfajnál, de nem éri be a nonverbális kommunikációval, szaporán sorolja, hogy itt ez a város (valóban) és a klubélet mint olyan nem akar működni, pedig kellene, meg lehetne, mert példának okáért mind­járt itt van ez a Böbék, aki kitalálta a Vörösmartyban is, meg aztán kitalálta ezt a fesztivált is, és tényleg lehet, ha valaki na­gyon akarja, persze előtte még majdnem körbekacarászta, de amikor komolyra for­dult a dolog, jöttek letarolni -a gazt, és tes­sék, most itt van. Drágának nem olcsó ugyan .a beugró, de itt van rengeteg zene­kar, és manapság már egyetlen koncert is többe kerül. Nagy vonalakban ez lett volna a társalgás kvintesszenoiáj-a. Ami pedig 'a továbbiakat illeti: volt itt Scarabeus, meg Ebédelni mentem, meg Tűzikerék Revival Band ia nosztalgiázás okán mindenféle olyan nótákkal, hogy — harminchoz közel állók vagy éppen túllé- pettek. még emlékezhetnek rá — „A hajsza, a gálya, a főnix éjszakája’” — !!!, meg blues-hegyek. Köszöntek a nagy klassziku­sok, egyik ..banda megtette a szívességet, hogy a Born to be Wáld-dal búcsúzott, úgyhogy araszolgiatott a hangulat szépen felfelé. Ráadásul olcsó volt a sör. Hajlott az idő be az éjszakába, amikor jöttek Deák Biliék és hozták magukkal az esőt. Sebajnak sebaj, mert ott termett a ponyva, védendő a technikát, a billentyűs -srác a műanyag alatt is zenél kegyetlenül. Lemegy a „Messze még a hajnal”, ami igaz is. Biliék előjönnek Slamóék. Fekete garbó, meg -ami kell, aztán legalábbis nekem né­mi csalódás, olyan középút zene ez bizony, valahol benne a langyosságban, szóval fe­lejthető-. A Vadrózsák egy teljesen miskolci banda, ők a Swetter, ,a Léthang meg a Scarabeus keveréke, kibővítve egy pécsi .sráccal, aki énekel. A műfaj a heavy folk-rock, döngöl­nek, döngölnek, végül megszólal az, amit egy magára valamit is adó folk-rock ban­da ki nem felejthet a műsorból, a „Gyere ki te gyöngyvirág” kezdetű folk „ever­green”. Rövid átszerelés után .megjelenik a RABB. Török Ádámék nem lankadnak, iszonyatos lendülettel, tempóval, mintha nem is akarnák abbahagyni. Néhányan viszont már igencsak fáradtan pislognak. Böbék érkezik, rövid félpercben elhadar- ja, hogy úgy volt, hogy csak tízig, az­után meg, hogy éjfélig, még azután, hogy kettőig, de most már háromig biz­tosan, mert még Takáts Tamásék hátra­vannak. Mindennek illusztrálásaként ér­kezik, de nagyon futva Takáts Tamás, mondván, ide neki egy konyakot, mert va­laki megitta az övét. Konyakot megtalálja, még később a dobverőjét is, így nincs aka­dálya, hogy eljátsszák a programot, és da­cára- annak, hogy még csak közéig a három óra, már másodszor hangzik el a „Messze még a hajnal”. Ennyiben maradunk és el­indulunk hazafelé, és éppen edérjük a má­sodik villamost. Leragadó szempillák, ásító, szájak, bóbiskoló emberek között teljesen pilledten bizonygatjuk egymásnak, hogy a Kalákán mindannyian, teljes létszámban, ismét. — bánhegyi — Sok az adós, épp ezért... Vámot fizessi A vám megfizetése, vagy biztosítása előtt vámáru nem adható ki hazánkban a jövőben — ezt mondja ki a pénzügyminiszter és a Nem­zetközi Gazdasági Kapcsola­tok miniszterének együttes rendelete, a vámjog részle­tes, új szabályainak megál­lapításával és a vámeljárás szabályozásáról szóló koráb­bi — 1976-os — miniszteri rendelet módosításáról. A vámeljárás szabályozásának rendjéről azért kellett új, közös PM—NGKM-rendele- tet alkotni, mivel az eddig érvényben lévő vámszabá­lyok már elavultak. Egyút­tal á gazdálkodó szerveze­tek fegyelmezetlensége, el­maradt vámbefizetései is hozzájárultak ahhoz, hogy az állami költségvetésnek már az első félévben több, mint 100 milliárd forintos hiánya alakult ki. Az együttes miniszteri rendelet a szigorú szabályo­zás alól csak az igazoltan életmentő eszközöknél, gyógyszereknél tesz kivételt, illetve akkor, ha a vámfize­tésre kötelezett gazdálkodó szervezet halasztott vámfize­tésre jogosult. A közvetlen felügyelet alatt nem tartott vámáru után járó vám és vámmal együtt fizetendő adók, illetékek és díjak együttes összegéig vámbizto­sítékot kell nyújtani. Vám­biztosítékként készpénzt, vagy harmadik személy készfizető kezességét fogad­ják el a vámszervek. A vámbiztosíték bármelyik formája egyaránt alkalmaz­ható, de egy vámeljárás so­rán csak azonos formában nyújtott vámbiztosítékot fo­gadhatnak el a vámhivatal­nál. A készpénzben nyújtott vámbiztosítékkal azonos ér­tékűnek tekintik az ilyen címen teljesített átutalást. A külkereskedelmi árufor­galomban kezességi nyilat­kozatot csak pénzintézettől, illetőleg a Vám- és Pénz­ügyőrség Országos Parancs­nokságának általános enge­délyével rendelkező személy­től fogadhatnak el a vám­szervek. Az országos pa­rancsnokság általános enge­délyt annak adhat ki. aki üzletszerűen foglalkozik nemzetközi szállítmányozás­sal. fuvarozással, vagy vám­közvetítéssel. vámtartozása nincs, és valamely pénzinté­zet felelősséget vállal a készfizető kezességvállalás­ból keletkező kötelezettségek teliesítéséért. Nem külkeres­kedelmi áruforgalomban ke­zességi nyilatkozatot csak olyan jogi személytől fogad­hatnak el, akinek vámtarto­zása nincs. Kezességi nyilat­kozat telefax útján is adha­tó. „Kakukktojás”... Eljött a nagy vakáció „A gyerekekhez lehajoltam" A vázában ma is ott a 'húsz szál bíborsizínű rózsa. Hat hét Matt összeszáradt valamennyi, időmként csönd­ben lepereg a térítőre egy- eg.v szirom. Van már belőle egy kisebb halom, de senki sem nyúl hozzá. Emlék ez is. Mint ahogyan emlék a ha­talmas album, benne a régi, mégsárgult fotókkal, a víz- festékkel pingált ikiis rajzok, a gondosan őrzött, megfakult kék papírral borított füzeteik. És az évtizedeken át gyűj- ;több sok apró tórgy szinte mindegyikéhez egy-egy tör­ténet is tartozik, melyek füzérét mostanában gyakran felidézte Kati néni. Igen, Kati néni, hiszen a környé­ken — életkorától függetle­nül — mindenki ezt a tisz­teletteljes titulust adja meg Martoncs'i'k Gézánénak. Harminckilenc alkalommal kezdte el a tanévet szeptem­berben. A csaknem négy év­tized alatt legalább nyolc­száz tanítványa volt. Gene­rációkat tanított meg a be­tűvetésre, a szép magyar beszédre, igyekezett megsze­rettetni velük az olvasást, s bevezette őket a számok bűvös világába. Egész éle­tében az óvodából érkező elsősöket fogadta, hogy az­tán 'két év után átadja 'a kis csapatot a harmadik osz­tályt vezető kollégának. Pá­lyafutásának utolsó órájára hetekig készült. A miskolci 10. Számú Általános Iskola II/A. osztályát végző kisdi­ákjainak az anyanyelvi órát tartotta meg, azét a tárgyét, amelyet tálán a legjobban szeretett, s .amelyből soha, egyetlen gyereket sem buk­tatott meg. Az év elején mindig azt íratta a füzet első lapjára: „Nyelvében él a nemzet”. — A kollégáim megkér­dezték a búcsúztatásom al­kalmával, hogy tulajdonkép­pen miikor is határoztam el, hogy ezt a hivatást válasz­tom. Nekik is azt mondtam, amit másoknak: az időpon­tot nem tudom, mert már a gyermekkoromban is a toa- bázás helyett én legszíve­sebben dsikolásdiit játszottam. A családunkban kaphattam az indíttatást? Apám szűcs- mester volt, s árusította a munkáit, míg csak el nem vették a kedvét az önálló iparűzéstől. Anyám öt gyer­meket szült és nevelt fel becsülettel, néki az anyaság, a család összetartása volt a hivatása. Egy azonban bizo­nyos : mindig ott volt az asz­talon az újság, anyám me­séin és csodálatos dalain ne­velkedtünk. Házunkból nem hiányzott a könyv, a téli estéken mindig felolvasott, .aki éppen a soros volt. A nyíregyházi kislány az Angol Kisasszonyok Intéze­tében kezdte annak idején iskoláit, aztán már az álla­mi tanítóképzőben érettségi­zett és szerezte meg a .taní­tói oklevelét. A gyakorló évét Felső-Barciká.n töltötte, az összevont első négy osz­tályt bízták rá. Édesanyja még elkísérte, beajánlotta a fiatal, kezdő pedagógust az idősebbeknél, elintézte szál­láshelyét. Útnak indította. A tanítókisasszonynak volt tekintélye, szerették a nö­vendékek, hiszen nemcsak olvasni. írni, számolni taní­totta meg őket. Igyekezett megadni mindent, amit eset­leg otthon nem kapott meg a kisdiák. Tartott benn fé­sűt és tiszta törülközőt, s mindig volt egy szelet Ika- nyér, egy pohár tea is kéz­nél. — Indításnak jó volt az ott töltött időszak, mint ahogy szívesen idézem vissza ,a Görömbölyön, még a haj­dani iskolában eltöltött ti­zenhárom esztendőt is. Egy­kori kollégáim is hívtak nemrég, midőn az új iskola jubileumi ünnepségeit tar­tották. Részt venni sajnos, nem tudtam a találkozón, de rögtön eszembe jutottak azok az évek, amikor vándorol­tunk a gyerekekkel a ,kul- 'túrházból a lanácsházára, áhol éppen volt egy szoba, ott tartottuk az órát. Főz­tünk is, míg nem volt nap­iközi. Miskolcra egyébként úgy Ikerült annak idején Katika, .hogy első férjét a városba helyezték. Életének ez egy olyan intermezzója volt, mely nem tartott ugyan só­ikéig, ám mára felnőtt, csa­ládos elsőszülött fia abból a .házasságból származik. Éle­te igazi társa, munkájának megértő segítője, második fiának apja, mostani korsza- ikában (amikor is egy új, egészen más életformára kell berendezkednie) a gyámolí- tója az iaz ember, akivel több mint egy negyedszáza­da találkozott először Kas­sán, s aztán — ha nem is ment olyan könnyen, a ho­nosítás — azóta jóban, rossz­ban együtt vannak. Huszonhárom esztendeje költöztek a Szentpéteri ka­pui lakásba., s azóta a Ki­esben tanított, majd az el­múlt négy évben az intéz­mény igazgatóhelyettese is volt. Az utóbbi időszakiban már az is megtörtént — s falán ez jelzi a legjobban az idő múlását —. hogy haj­dani tanítványa lett a kol­légája, tanította a korábbi kisdiákok gyermekeit. iHosz- szú időn át részt vett abban a nemes célú és nagyon szép munkában is, mely a leen- .rő pedagógusok felkészítését szolgálja. „A mesterségbeli tudást átadni a követőink­nek .talán van olyan fontos, mint a tanítás ...” Martoncsik Gézáné szá­mára már elkezdődött az a nagy vakáció, melynek im­már .nem lesz egyhamar- vé­ge. Szeptemberben kezdődik az új tanév, ám az iskola- csengő megszólalását 'ez al­kalommal nem itthon tölti. 'Férje akkorra fizetett be egy külföldi utazásit. — Mindig is szerettem Benedek Elek meséit, csodá­latos nyelvezetét. írásait sokszor idéztem a gyerekek­nek. Mottómul hajdan azt a pár sort választottam, me­lyet a nagy mesemondó sír­kövére véstek: „A gyerekek­hez lehajoltam / Ä szívem­hez felemeltem / szeretette így neveltem.” Gyárfás Katalin Alapítvány a betegekért A betegek színvonalasabb egészségügyi ellátását, a korszerű diagnosztikai és te­rápiás berendezésék, készü­lékek és műszerék folyama­tos beszerzésé1, valamint az orvosok és szakdolgozók to­vábbképzését szolgáló ala­pítványt hoztak létre ia Bonsod-Abaúj-Zemplón me­gyei kórház orvosai. Az ala­pítvány nyitott, ahhoz ma­gyar és külföldi állampol­gárok, jógii személyek, cé­gek, bármilyen magyaror­szági és külföldi közösségek kapcsolódhatnak, ha egyet­értenek az alapítvány cél­jával. Az alapítvány részt vesz az országos műszerpá­lyázatokon, szervezni kíván­ja az önkormányzatok támo­gatását és együttműködik más, hasonló célú alapítvá­ny okkal. (MTI) A nagy menetelés. Fotó: Laczó József

Next

/
Thumbnails
Contents