Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-13 / 164. szám

1992. július 13., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Berekalja tiltakozik Valóban hátrányos volna az önerős? A lakók és a távközlés vitája A berekaljai és a tapolcai tele­fonigénylők számára a napokban kézbesítette a posta a Miskolci Távközlési Üzem levelét, amely­ben az üzem a távbeszélő-hálózat bővítésére az önerős kivitelezést javasolja. Az ajánlat nem nyerte meg a címzettek tetszését, sőt kife­jezetten hátrányosnak találják a le­vélben leírt feltételeket. A berekal­jai telefonigénylők képviselői sze­mélyesen is megkerestek bennün­ket és hosszasan, alkalmanként in­gerült hangnemben sorolták ellen­érveiket. A beszélgetés alapján megfogalmazott véleményükkel és kérdéseikkel Kiss Lászlót, a Miskolci Távközlési Üzem veze­tőjét kerestük meg.- Kiss úr! Az üzem az 1991. má­jus 31 -i kormányrendelet alapján újrasorolta a telefonigényeket. Er­ről a berekaljaiak is hivatalos érte­sítést kaptak, amelyben közölték velük, hogy az idén. 1992-ben ele­get tesznek igényeiknek. Az önök mostani levele a korábbi értesítés­nek ellentmond, s a bekötés terve­zett határidejét további egy eszten­dővel módosítja. Ezen kívül lénye­gesen nagyobb anyagi hozzájáru­lás befizetését kéri a telefonra vá­róktól. Vajon mi lehet a gyökeres változtatás oka?- Az ajánlat - véleményem sze­rint - a korábbi ígérvényünk meg­tartása mellett, valóban módosítja a feltételeket. Saját hibánkon kívül a tavalyi elképzelésekhez képest alacsonyabb összeget fordíthatunk beruházásra és szervezési nehéz­ségeink is voltak. A mi célunk az volt. hogy a berekaljai igénylők számára megkeressük a hálózatbő­vítés és a telefonfelszerelés opti­mális, legkedvezőbb lehetőségét.- Nem értem önt, hiszen leve­lükben 40 ezer forintot jelölnek meg, mint a befizetendő hozzájá­rulás legalacsonyabb összegét. Berekalján úgy tudják, hogy a vá­ros más területein az állami beru­házásban megvalósított fejlesztés csupán 12 ezer forintjába került a telefonigénylőnek.- A közvéleményben sajnos ki­fejezetten téves információk fo­rognak a telefonok felszerelési költségeiről. Amikor egy-egy új készüléket beszerelünk, beruházá­si hozzájárulást és szerelést költsé­get kell kérnünk. A szerelés díja egy lakótelepi otthonban lehet 3 ezer forint, míg a családi házas területeken elérheti a 100 ezer (!) forintot is. A költségek valóban szakadéknyi távolságát termé­szetesen meg tudjuk indokolni, de ennek részletezésére az újságcikk­ben nyilván nincs lehetőség. Egy lakossági fórumon viszont min­denkinek kimerítő választ adhatok kérdéseire.- Ismét közbe kell szólnom. A berekaljaiak szerint az alaphálóza­tot a telepen korábban már meg­építették. Anól csupán a leágazá­sokat kell bevezetni a sorházként megépített otthonokba. Az a pát méternyi kábel kerülne százezet forintba?- Mi örülnénk a legjobban, ha a jelenlegi hálózat lehetőséget nyúj­tana valamennyi igény kielégítésé­re. Akkor nem javasolnánk az öne­rős bővítést. A telefonhálózat azonban nem hasonlítható a ..vil­lanyvezetékhez”. Nálunk minden előfizető számára a központból külön érpárat kell biztosítani. Is­métlem: minden igényt ki szeret­nénk elégíteni, s ezért szorgalmaz­zuk az önerős fejlesztést, amely a terhek igazságosabb elosztását is célozza. A már elkészített tervek szerint a Berekalján tízmillió fo­rintra lenne szükség a hálózat bő­vítésére. ha valamennyi igénylő lakásába be akarjuk szerelni a ké­szülékei. A távközlési üzent sa jnos nincs abban a helyzetben, hogy ezt az összeget megelőlegezze.- Tehát az is tévedés, hogy a je­lenlegi hálózaton szabad érpárok találhatók?- Igen.- A berekaljaiak fájlalják azt is, hogy a kötvényes akcióból koráb­ban kizárták a területet.- A kötvényekből és a távközlés saját anyagi forrásainak összeadá­sából származó összeg a Berekal­ján nem lett volna elegendő a bőví­tésre. Ezért zárkóztunk el.- A telefonigénylők és a távköz­lési üzem véleménye eltérő az önerős fejlesztés egyéb vonatko­zásainak megítélésében. A berek­aljaiak állítják, hogy az OTP nem nyújt mindenkinek közműfejlesz­tési kölcsönt, s a feltételek sem olyan kedvezőek, mint azt leve­lükben ecsetelik. Lakásaikat nem akarják eladni, ezért a rendelkezé­si joguk mit sem ér a jelentős anya­gi áldozat árán beszerelt telefonnal kapcsolatban.- AZ OTP vezetőjével ismétel­ten beszéltem, s ő kijelentette, a közműfejlesztési kölcsön alanyi jogon jár az érintetteknek. Ha a közműfejlesztést önerős finanszí­rozással valósítják meg, úgy a be­ruházás összegének 15 százaléka visszaigényelhető. Ha valaki elfo­gadja az ikertelefont, további 4 ezer forinttal csökkennek a költsé­gei. Ezen kívül - s erről a korábbi interjúban még nem volt szó - az átlagos szerelési költséget megha­ladó összeget „letelefonálhatják” azok, akik önerős konstrukcióban jutottak a készülékhez. Ez körül­belül további 10 ezer forintos mér­séklést jelent.- Az érvek és ellenérvek felso­rolását még hosszasan folytathat­nánk. Ezt a cikket zárjuk le a kö­vetkező kérdéssel: mi történik, ha önnek nem sikerült meggyőznie a berekaljaiakat, s ők elzárkóznak a távközlési üzem javaslatától, vagy nem sikerül kellő számú jelentke­zőre szeri tenniük az önerős fej­lesztéshez'?- Senkit sem kényszerítünk, ám ajánlatunkat továbbra is fenntart­juk. Ha a hálózat bővítéséhez szükséges minimális létszámot a berekaljai igénylők közül nem si­kerül megnyernünk, úgy a fejlesz­tés állami erőből indulhat meg, de akkor a költségek a korábban már elmondottak alapján kifejezetten nagy eltéréseket mutatnak majd. (udvardy) Cigány szolidaritási nap A Phralipe Független Ci­gány Szervezet negyedik alkalommal rendezi meg a Cigányság Szolidaritási Napját július 18-án. A ren­dezvényt Budapest főpol­gármestere Demszky Gá­bor nyitja meg. A szolidari­tási nap célja: demonstrál­ni a romakisebbség egy­más közötti szolidaritását, valamint a kisebbség-több­ség egymás iránti szolida­ritás érzésének felkeltését és erősítését— tájékoztatta az MTI-t a Phralipe. A szolidaritási napon is­mét megrendezik a cigány képzőművészek aukciójá­val egybekötött kiállítását, zenei tehetségek mutat­koznak be, cigány költők és írók műveiből tartanak összeállítást, s lesz politi­kai fórum. A rendezvény helyszíne az Almássy téri Szabadidő Központ. (MTI) Bicsérd község határában is találtak a búzatáblában egy 12 méter átmérőjű, szabályos kört, mely- nek nem lehet tudni az eredetét. Vélik: már megint az ufók. Akik most mar úgy járnák hozzánk, mint a jó kútra... Kórházi alapítvány A megye betegeiért A betegek színvonalasabb ellátásáért a közelmúltban ala­pítványt hoztak létre a megyei önkormányzat kórházának or­vosai. A „Borsod-Abaúj-Zemplén megye betegeiért” Alapítvány induló vagyona 100 ezer forint. Az alapítvány nyitott. Csatla­kozhat hozzá minden olyan ha­zai és külföldi állampolgár, kö­zösség, jogi személy, illetve gazdálkodó szervezet, amely egyetért az alapítvány céljai­val, s azokat pénzzel, vagy bár­milyen eszközzel támogatni kívánja. Az alapítók a korszerűbb be­tegellátás, a színvonalasabb or­vosi munka érdekében javítani szeretnék a kórház műszere­zettségét. Elsősorban diag­nosztikai és terápiás berende­zések, valamint az oktatást és a tudományos munkát szolgáló eszközök és készülékek vásár­lása szerepel az alapítvány se­gítségével megvalósítandó cé­lok között. A kórházi orvosok, valamint a szakszemélyzet to­vábbképzése, annak támogatá­sa ugyancsak fontos és idősze­rű feladat, része a programnak. Az alapítvány székhelye: Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Kórház, Miskolc, Szent- péteri kapu 72-76. A csekk­számlaszám: 279—98902 Pos­tabank Rt. 024-03382. Milyen furcsa is az élet! Épp akkor kell locsolni, ha eső esik, épp akkor állnak le a kombájnok, ha fényképezni akar­ják azokat. Épp akkor beszélik; nem is biztos, hogy beindul a cukorgyár, amikor jól halad a gyár felújítása, éppen akkor kí­nálják a háti permetezőt, mikor arra szükség nincsen. Mégis, mégis! A javíthatatlan optimista azt veszi észre, hogy végre eleredt az eső, szőlőtől napraforgóig tisztessége­sen megiocsolt minden kultúrát, néhány óra múlva elindul­hattak a kombájnok, cukorból kevés van - már csak ezért is emelték az árát, és a háti permetezőnek csökkent az ára. - Egészen annyira, hogy már megéri kézi munkával is elvégez­ni a növényvédelmet. Melegben Cserehát nem lesz Afrika! A Csenyéte Alapítvány meghí­vására eljöttem Csenyétéré. Most tizenöt hónapja. Azzal a szándék­kal jöttem, hogy próbáljam fej­leszteni a falut, olyan formában, hogy az ottani lakosság bosszú tá­von meg tudjon élni. Ez nem azt jelenti, hogy munkára szoktassam az embereket, hanem velük együttműködve próbáljak erre a helyzetre megoldást találni. Szá­mukra fontos volna, hogy önálló­an. függetlenül külső befolyások­tól mentesen tudjanak létezni. Persze, ezt nem fedeztem fel két hét alatt. Idő kellett a helyzet meg­ismeréséhez, elemzéséhez, mielőtt elkezdtem ilyen formában gondol­kodni. Végül is csak a saját véle­ményemet képviselem. Sok ener­giámba került az itteni normák megszokása, mivel teljesen más társadalmi környezetből jöttem. Még a magyar nyelvet is tanulnom kellett... Hiába vannak tapasztalataim Afrikáról, ahogy azt az olvasók már tudhatják, Csenyéte megint egy teljesen más helyzet. Hiszen minden helynek külön sajátossá­gai vannak. Először egy felületes elemzés Afrikáról... Alrika nem olyan rég fel volt osztva gyarmatokra, ame­lyek nyugat-európai országokhoz („anyaországokéhoz) tartoztak. Mikor a gyarmatok kivívták politi­kai függetlenségeiket, örököltek egy kimerülő és számukra alkal­matlan gazdaságot. Alkalmatlant, mert helybeli képzett munkaerő nem volt. A gazdasági függőség pedig megmaradt és az új államok nem tudtak kitömi ebből a kapcso­latból. Az „anyaországok” irányí­tották a világpiaci árakat - illetve csökkentették azokat - és egyre ki­sebbek lettek a bevételek. Egy másik fontos problémát Af­rikában a mostani határok okoz­nak. Az „anyaországok” szeren­csétlenül osztották fel Afrika népe­it és törzseit. Ma a nemzetiségek nem esnek egybe a népekkel. Gon­dolom, a magyar népnek ismerős ez a kérdés. * Harmadik jellemző probléma Afrikának a halálos trópusi beteg­ségek, mint a malária, a lepra, amelyek a mindennapi életre le­sújthatnak és teljes családokat pusztíthatnak. Nem beszélve a ne­héz fizikai körülményekről, az analfabétizmusról, sivataggá vá­lásról... A cigányság helyzetének Ma­gyarországon és Csenyétén sokkal hosszabb története van. Téved­nénk, ha csak az elmúlt negyven évet hibáztatnánk a „cigánykér­dés" kialakulásáért. Tény az, hogy a cigányok több száz év óta a társa­dalom szélén élnek. Nem akarok nagyon belemélyedni ebbe a do­logba, mert tapasztaltam, hogy en­nek a kérdésnek a vitatása mindig sok ellenérzést, sőt dühöt kelt. Én előítélet-mentes akarok maradni ezügyben és a mostani helyzetet veszem kiindulópontként. Amit szeretnék szóba hozni, az a feltevés, hogy a cigánynak a vé­rében lenne a cigánykodás. Tehát nem akarna sem tanulni, sem dol­gozni. lopna, hazudna, s még lusta és iszákos is volna. Ebben nem hi­szek. Legalábbis én ezeket a tulaj­donságokat nem tipikus cigánytu­lajdonságoknak látom. Ellentétként mondhatom, hogy az angolóráimon és egyébként a csenyétei általános iskolában sok tanulni vágyó gyermekkel találko­zom. Különben a hollandok között is vannak emberek, akik feketén üzletelnek, hazudnak vagy alko­holisták. Csak hivatalos papírt sze- rez(het)nek róla. Már sok mindent próbáltunk tenni a Csenyéte Alapítvánnyal együtt a faluban. Sajnos, el kell is­mernünk, hogy nem minden sike­resen zajlott le. Soroljak egypár dolgot: A Csenyéte Alapítványnak sikerült forrást találnia egy óvoda létrehozásához és tőkét szabaddá tennie az általános iskola felújítá­sához és a vízmű építéséhez. Amellett sikerült kél fiatal tanítót alkalmazni. Ezzel biztosítva lett a falu létezésének némely alapvető fenntartási feltétele. Ebben a keret­ben az én feladatom a felnőttek munkaszervezése. Vetőkrumplit és zöldségpalántát adtunk el, a szilvát és a csipkebogyót felvásá­roltam. koszorút köttettem, kosár­fonást indítottunk, különféle tan­folyamot ajánlottunk a fiatalok­nak. Bár csak időleges megoldást nyújtottunk, észrevettem hogy az emberek nem tudtak kitörni a cse­nyétei környezetből. Ezalatt az idő alatt egyre többet fordultak hoz­zám. Főleg mostanában, ahogy be­indítottuk a borsmentatermesztést és -feldolgozást, ami elég sok ké­zimunkába kerül. Úgy látják a cse- nyéteiek, hogy a falu egyetlen egy munkaadója vagyok. Lehetetlen egy helyzet, mert több mint négy állandó munkaerőt nem foglalkoz­tathatok a termesztési szezonban. A többi munkaerőt majd a gyűjtés­kor kellene foglalkoztatni. Nem biztos, hogy a hosszú távú megélhetést biztosítja a növény­üzem. Ki venné át az üzemet, ha elmennék Csenyétéről? „Ne hagyj itt minket Jánoskám!” - szólnak az emberek. De ugyanott lennének az emberek ahol egy éve. Ezért el kell kezdenünk módokat keresni, hogyan lehet visszaadni a felelős­séget és a kezdeményezést az em­bereknek. Amellett figyelembe kell venni a mai viszonyokat az et­nikai csoportok között. Ehhez óva­tosság. türelem és bizalom kell. Ezerféle kifogásom lehetne abba­hagyni a munkát. Az idők változ­nak, bizonytalan a jövő, élesebbé válnak az etnikai ellentétek. A problémákra nem egyetlen egy megoldás alkalmas, mivel mind­egyik közösségnek sajátos problé­mái vannak. Viszont kénytelenek vagyunk együtt dolgozni, mert Magyarország nem tudná fenntar­tani a 800 000 cigányát szociális juttatásokkal. Jan Eduard Riemersma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents