Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-09 / 161. szám

1992. július 9., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Fiatalon, reménytelenül Tisztelt Szerkesztőség! Nem vagyok egy levelezgető típus, de bizonyos körülmények annyira elkeserítenek, hogy mégis rászántam magam az írásra. Nem tudom, men­nyire ismerik a fiatalok, köztük is generációm, a huszonévesek életét, gondjait. De ha már olyan nagy szólásszabadságban élünk, akkor legalább hadd panaszkodjuk ki ma­gunkat, mégha nem is érünk cl vele semmit. Tehát itt vagyunk mi, a huszas éveink elején, akik nem is olyan régen álltunk először munkába. Próbálnánk családot alapítani, márcsak azért is, hogy növeljük az ország lélckszámát. Tele vagyunk tcltvággyal, erővel, igyekezettel, de nem tudunk vele mit kezdeni, nincs szükség ránk. Dolgoz­nánk, de nincs hol. Gyermekeket nevelnénk, de nincs miiről. Ha mégis sikerül valahogy ezen a rögös úton elindulni, nagyon hamar elakadunk. Mert például ha lakást szeretnénk vásárolni, mert a szülői ház már szűknek bizonyul, akkor rögtön nekünk szegezik a kérdést: mennyit gyűjtöttünk? Ugyanis, ha nincs saját tőkénk - honnan is lenne - akkor hitel sincs. De kérdem én: miből tegyünk félre? Mégha akad is munkánk, fizetésünk olyan kevés, hogy csak a legszükségesebbekre telik. Es a lista hosszú, pedig mindig faragunk belőle. Dehát az étkezésről, a téli tüzelőről, az áramról, a vízről nem lehet lemondani és ahol már gyerek is van, öltöztetésére, a bölcsődei, óvodai díjra is gondolni kell. Hát ilyen a mi helyzetünk. Pedig nincsenek túlzott elvárásaink, luxus­dolgokra nem vágyunk. Megküz- denénk mindenért, ha hagynának ben­nünket dolgozni. Csoda, hogy egy elkeseredett, életunt, csalódott hu­szonéves nő vagyok? Kovács Margit A technika csodája a barlangfürdőben Igazi meglepetés éri a fiirdőzőket, a fel­frissülni vágyókat a tapolcai termálfürdő belső bejáratánál. Fénylő, villogó-nyugaú- jegykezclő automata áll “lesben", illetve egyelőre próbaüzemben havi százezerért. (Beválás esetén állítólag l millió forint lesz a vételára.) A drága automata apropóján szeretnék néhány kérdést feltenni a Miskol­ci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vál­lalat illetékeseinek. Legelőször is azt, hogy miért van szük­ség ilyen költséges megoldásra? Hiszen a pénzt lenne mire fordítani, mint például a belső és külső medencék felújítására. Annál is inkább, mert a csempék töredezettek, balesetveszélyesek. Aztán a külső kiskaput is meg kellene csináltatni, hogy ne lógjanak be a rácsok között ingyen a suhancok. S ha már a témánál vagyunk, jó lenne arra is választ kapni, hogy a legutóbbi, három hó­napig tarló zárvatartás alatt milyen munkákat végeztek el? Mi történik az új barlangrésszel és mennyibe kerül? Miért nincs a bent üzemelő presszóban WC? S végezetül; ha már kiírták a fürdő be­járatánál, hogy két óra a fürdési idő, akkor ennek miért nem szereznek érvényt? Pedig betartatásával csökkenne a zsúfoltság és tisztább maradna a víz is. Ez viszont már nem pénz kérdése, miként az sem, hogy valaki rendszeresen ellenőrizze a medencéket és a gyakori vízbe ugrálásnak elejét vegye a gyógyulni, felfrissülni vá­gyók érdekében. Egy törzsvendég (Név és cím a szerkesztőségben) Bódvaszilasl változások A rendszerváltás Bódvaszilason a falu vezetőinek a lelkiismerctről alkotott felfogását is megváltoztatta. Bár eddig sem voltak a hit ellen­ségei, de ma szabad teret nyitottak a vallások előtt, felismerve az ép test, ép lélek alapigazságát. Csak ott lehet ép test, ahol a lélek is az... Ma pedig akár egy falunak, akár egy tájegységnek a teste és a lelke is beteg. A miértre a munkanélküliség, a közbiztonság hiánya, a kenyér és fűtőanyaggond, stb. lehet a válasz, de az is például, hogy a görögkatolikus gyülekezetnek a faluban nem volt saját temploma, a római katolikus és református egyháznak pedig a templomi alaptevékenységén kívül semmilyen más lehetősége hitének széle­sebb gyakorlására Mindez már a múlté. Hiszen többek között a helyi önkormányzat támogatásával felépült a faluban egy szép kis görögkatolikus templom és visszakapta ingatlan tulajdonát a római katolikus és a református egyház. A reformátusok arról is beszámolhatnak, hogy a templom belső festését és rendbetételét szintén magára vállalta az önkor­mányzat, személyesen Tóül Sándor polgármester, bizonyságát adva annak, hogy együtt él és gondolkodik népével. A bódvaszilasi vezetőket c lépésükért elismerés illeti. György Horváth László Bodnár Ildikó rovata Búcsúk Kövesden Az egyházi naptár az idén kettős ünnepet jelzett, melynek alapján június 28-án két templom búcsúját rendezték meg Kövesden. Szent Lász­ló ünnepe ez évben nem csupán egyszerű naptári esemény volt. Árpád-házi királyunkat ünnepelték országszerte, sőt határainkon túl is megemlékeztek szentté avatásának 800. évfordulójáról. Mezőkövesden a városi önkormányzat és a Szent lü.sz­id Egyházközség egyaránt. Az ország­ban kevés olyan hely van, ahol annyi­ra a köztudatban él alakja, mint a Matyóföldön. Teret, templomot, gim­náziumot...neveztek el róla.És most az eseményekről. A gimnáziumban délután ünnepi emlékülés volt. A két előadó, dr. Var­ga Győző kultuszminisztériumi főosztályvezető és Sárközi György, a történelemtudományok kandidátusa a Madárnak érezhették magukat A szirmabesenyői általános iskola tanulói közül a 3. b. osztályosok fizettek be a legtöbbet - 5100 forintot - az Acrocaritas alapítványra, s így ők kerültek az élre. Jutalmuk egy légi utazás volt, melyen hat kisdiák ve­hetett részt. Élménybeszámolójukat adjuk most közre.- Nem sejtettük előre, hogy mi leszünk az iskolánkhoz érkező he­likopter utasai. Már az a tudat, hogy felszállhatunk a gépre, roppant izga­lommal töltött el bennünket. Hango­san hívott a helikopter, a levegőt kavarta. Beszálltunk és vártuk a csodát. A gép zaját a fülvédő tompí­totta. Egyszer csak emelkedni kezdtünk, egyre magasabbra és maga­sabbra és máris fcntről láüiatluk községünket. Csodálatos érzés volt ott fenn, mint a madarak, magasból tekinthettünk azokra a helyekre, ahol hétköznapokon és ünnepnapokon élünk. Szenzációs látvány, visszafo­gott félelem volt az útitársunk. A helikopter körberepülte velünk településünk határát. Óriási élmény volt! Aztán leszállt a gép és a zaj újra felerősödött. Örültünk, hogy megte­hettük életünk első légi útját, mely örökre emlékezetes marad a szá­munkra. Köszönjük a lehetőséget. szentlászlói örökség értékeit emelték ki az ezeréves kereszténység életében.Az ünnepség színfoltja volt a pedagógus énekkar műsora és Arany János Szent László legendája. Este a Szent László templomban dr. Seregély István egri érsek, a Püspöki Kar elnöke celebrált szentmisét mezőkövesdi hívei között. A nagy templomban még zengett az ének, amikor a Szív búcsú imádsága - im­máron hatvankilencedszer - felcsen­dült a kistemplom udvarán. P. Ncmesszeghy Ervin, a Jezsuita Rend magyarországi tartományfőnöke ke­reste föl a jezsuita templomot és vezette a búcsújárást. A Jegenyesoron zengett a hívek éneke. Kövesd ünnepi ruhába öltözött. A P. Provinciális az összetartozás jelentőségét hangsú­lyozta, azt, hogy egészséges gondol­kodású nemzet csak szilárd, kiegyen­súlyozott, felelősséget vállaló csalá­dokra épülhet. A családi hagyo­mányokat nagyra értékelő matyók csillogó szemmel és szomjas szívvel hallgatták a megfontolt útbaigazítást. A Jézus szíve körmenetnek van egy megható mozzanata, amit főleg azok vesznek észre, akik először járnak ezen a búcsún. Amerre a körmenet ha­lad, a szentképekkel, szobrokkal díszített házak kapujába egy kanna friss vizet helyeznek ki egy székre, tiszta poharakkal. Az énektől megszomjazó, gyaloglástól elfáradó búcsúsok ki-kilépnek a sorból egy po­hár tiszta frissítőre. Jéger Károly kanonok, plébános Mezőkövesd Fotó: Kovács Mátyás Lakásvásárlás Válasz a lakóknak Az Észak-Magyarország című napilap július 2-i számában közzétett nyílt leve­lükre - Önökhöz hasonlóan - nyíltan, a sajtó útján válaszolunk, jóllehet az Önök által hivatkozott tájékoztatónkban felaján­lottuk. hogy amennyiben a néhány oldalas tájékoztató után még maradnak megválaszolatlan kérdéseik, úgy INKOZ irodánkban készséggel állunk ren­delkezésükre. Nem vállalkozhattunk ugya­nis arra, hogy az értékesítés, majd egy leendő társasház közösség alakulásával, működésével összefüggő valamennyi körülményt bemutathassuk néhány oldalon, annál is inkább, mert az Önök épületével egyidejűleg további 3000 db önkormányzaú tulajdonú bérlakás lett a Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése által értékesítésre kijelölve. A kijelölt 61 épület eltérő adottságainál fogva, eltérő problémákat vet fel, melyre egyedileg más­más a megoldás. A tájékoztatónkban tett ajánlatunkkal éltek t. bérlőink és a bérlőközösségek képviseletében eljáróknak, egyéni megke­resésekre az INKÖZ irodában vagy kérésüknek megfelelően lakógyűlésen részletes tájékoztatást adtunk. Önök részéről ilyen igény most a sajtón keresztül érkezett hozzánk. Problémájuk nem újkeletű, hiszen az önálló közmű- és mérőberendezés megléte 1989. novemberétől az értékesítés érvényességi feltétele a 7/1989. önkor­mányzati rendelet értelmében, melyet a 7/1972. évi önkormányzati rendelet is megerősített. Ugyancsak itt került szabá­lyozásra, hogy a kialakítás költségei a leendő tulajdonosokat terheli. A Miskolc, Oszip István u. 14. sz. lakóépület más épületekkel közös mérőberendezéssel rendelkezik, az a tény ugyanis, hogy a közmű az Önök épületében van elhelyezve, az épület kizárólagos fogyasztásának mérhetőségét még nem biztosítja. Nincs is addig problé­ma, amíg egy a tulajdonos, az önkor­mányzat. Az értékesítés során azonban tár­sasház tulajdonok alakulnak ki épületenként, más-más tulajdonosi érdekkörökkel. Az a körülmény, hogy a lakásokban egyedileg felszerelt mérőberendezés található, a jövőben is változatlanul biztosítja majd, hogy a laká­sok tulajdonosai vagy bérlői a tényleges fo­gyasztás után fizessék vízdíjukat. Hogy lakásaik megvásárlásakor az adásvételi szerződést az értékesítés vala­mennyi körülményének ismeretében, az Önök kifejezésével élve “zsarolás" nélkül kössék meg, irodánk, nűnt ahogy tájékoz­tatónkban is felajánlottuk, - igényük esetén - készséggel válaszol kérdéseikre lakó­gyűlés keretében. Csak megjegyezni kívánom, hogy a Miskolc, Oszip István út 14. számú 55 lakásos lakóépületből a mai napig 28 bér­leményből érkezett vásárlási szándéknyi­latkozat irodánkhoz, akik a közmű kialakításának költségeit is vállalják. Tordainé dr. Juhász Ildikó INKÖZ iroda vezetője Haldokló kertek A HCM környezetszennyezése Idestova tíz éve van egy kertünk a Harsány felé vezető út mellett, a csonka keresztnél, kb. egy kilométerre a várost jelző táblától. Az eltelt idő alatt a csupasz, gazos földet családunk - nem kis munkával - édenkertté vará­zsolta. Az 500 négyszögölnyi területen - tavaszonként - gyümölcsfák virágoznak, rózsák, liliomok illatoznak. Szomszédaink szintén szorgalmas emberek, akik hoz­zánk hasonlóan szépen megművelték a puszta, gazos földel. Most meglepetten látjuk, hogy kertjeinket vastag, fehér por teríti be. Mindez a Hejőcsabai Cement- és Mészműveknek köszönhető, ugyanis a vállalat teherautói tonnaszámra szólják le - a kertek végétől alig 20-30 méterre - a HCM salakanyagát, a kemencékből kiszedett klingeritet. Ez mészből és égetett agyagból áll. A növények leveleire rátapadva pusztulásukat okozza. Ezt az anyagot eddig - feltehetően - a kéményen keresztül bocsátották ki, most pedig ide hozzák a teherautók, egy-egy esetben valóságos “porbombát” zúdítva a környékre. A fehér anyag.a klingerit nagy ku­pacokban hever a föld felszínén, mely az első fuvallatra a levegőbe emelkedik és szétterülve belepi a környező területeket. Márpedig errefelé szinte mindig van lég­mozgás. gyakran fúj az északi, északkeleti szél. Ezt a “megoldást" az idén tapasztaljuk először. Úgy tűnik, hogy a vállalat ezen az úton szeretne megsza­badulni salakanyagaitól. Bennünket ez joggal késztet tiltakozásra, hiszen minden eddig végzett munkánkat tönkreteszi. Véleményünk szerint ehhez akkor sincs joga, ha valamiféle engedéllyel rendelkezik az ipari szemét vagy hulladék elhelyezésére. Ha az illetékesek a helyszí­nen vizsgálnák meg, milyen környezetszennyezés, s ezzel együtt milyen kár származik ebből az új gyakoridból, akkor az engedélyt azonnali hatállyal megvonnák a vál­lalattól. Már csak azért is, mert - ha ez így folytatódik, - itt nemhogy kertek nem lesznek, de még fű sem nő. A le­vegőszennyezésről nem is beszélve, pedig az emberek egészségének megóvásával is törődni kellene, nem csupán a salakanyagok elhelyezésével. Benicsné Thuróczy Erika Ki dönt a radványi kastélyról? Válasz cikkünkre Június 15-ei számunkban, a “Radványi kastély-ke­sergő" címmel megjelent cikkben többek között arról ír­tunk: “A községi önkormányzat kérte a kastély tulajdon­jogát, nem hivatalosan azonban értesültek, a Vagyoná­tadó Bizottság az állam tulajdonában hagyja.” Az észrevételre a megyei VÁB vezetője, Piukovics József reagált.- Az 1991. szeptember 16-án megalakult BAZ. Megyei Vagyonátadó Bizottságtól a Füzérradványi Községi Önkormányzat képviselőtestülete kérte a Károlyi kastély és az ún. arborétum községi önkormányzati tulajdonba adását. A VÁB az ügyben még 1991. október 30-án fel- teijesztéssel élt a környezetvédelmi és területfejlesztési, valamint a földművelésügyi miniszterhez. Az 1991. évi XXXM, tv. 3. paragrafusa a környezetvédelmi és terület- fejlesztési minisztert arra jogosítja fel, hogy az önkor­mányzatok tulajdonába kerülő műemlékek átadását feltételekhez kötheti. Eztajogota KTM a3/1991. KTM. sz. utasítás értelmében az Országos Műemléki Felü­gyelőség gyakorolja. A felügyelőség 1992. január 29-én arról értesített, hogy az engedélyt “ideiglenesen nem ad­ja meg”. Amint jelzi, a kormányrendelet hatálybalépése után - ismételt megkeresésükre - a rendelet és más vonatkozó jogszabályok alapján fog eljárni. Csak 1992. május 14-én jelent meg a 83/1992. /V.14./ Korm. sz. rendelet az állam tulajdonából ideiglenesen ki nem adható műemlékekről. Eszerint a rendelet mellék­letében felsorolt műemlékek - köztük a füzérradványi Károlyi kastély és park is - az 1991. évi XXXIII. tv. 46. paragrafus /l/ bekezdésében említett külön törvény hatálybalépéséig nem kerülhetnek ki az állam tulaj­donából. Fentiekből következik, hogy nem a megyei VÁB hagy­ja az ingatlant az állam tulajdonában. Mgjegyzem még azt is, hogy legutóbbi értesülésünk szerint alakulóban van a Műemlékek Állami Gondnoksága Budapesten, mely hi­vatva lesz az állam tulajdonában maradt műemlékekkel kapcsolatos intézkedések megtételére. Most még működik Mint arról az Észak-Magyarország is beszámolt június 27-én köztársasági elnökünk felavatta Miskolcon a Ka­towice étterem előtti teret és az emlékművet. E jelentős eseményt megelőzően az ott lévő szökőkutat is szépen reftdbe tették: kitisztították és vízzel feltöltötték. Mindez bizony már nagyon ráfért, mert addig csupán egy bűzös szeméttelep volt a helyén. Ismerve az előzményeket, félő, hogy hosszú távon az is marad, s a mostani csak átmeneti állapot. Különben az egész előkészület a korábbi évekre emlékeztet, amikor egy-egy magasabb beosztású párt- funkcionárius jött a városba. Akkor is takarítottak, tiszto­gattak, aztán maradt minden a régiben. E téren úgy lát­szik, nem változott semmi. De azért mégsem kiabálom el. Hátha. Annál is inkább, mert a napokban bejártam a várost, s amerre megfordultam működtek a díszkutak. Jó lenne, ha ez a városrész sem lenne az önkormányzat mostohagyermeke. Sz. J. Miskolc Jogsegélyszolgálat Ma, július 9-én, délután 4-6 óráig jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház I. emeletén, a levelezési rovat irodájában. Tanácsot ad: dr.Demeter Lajos ügyvéd.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents