Észak-Magyarország, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-09 / 161. szám

1992. július 9., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 100 éve nyílt meg a MÁV Miskolci Igazgatósága Rossz hír lakásfoglalóknak Oda az amnesztia­rendelet Miskolc város közgyűlése ez év április 13-án hozott egy országosan is egyedülálló, nagy visszhangot kiváltó határo­zatot. Az önkényes lakásfoglalók és a rosszhiszemű, jogcím nélküli lakók helyzetét kívánt rendkívül humánusan és •— ne tagadjuk — sokaknak ellenszenves módon rendezni a város. Azt határozták el ugyanis a képviselők, hogy azok, akik 1990. december 31-ig kerültek jelenlegi lakásukba, azt jogellenesen elfoglalták, vagy a jelzett dátumig váltak vala­hol rosszhiszemű, jogcímnélkülivé, az úgynevezett „amnesz­tia-rendelet" segítségével ■ törvényesíthetik lakhatásukat. Ez a döntően nyomortelepeken élőknek azért lett volna nagy segítség, mert megszűnt volna állandó fenyegetettségük a kilakoltatástól, és talán tovább is léphettek volna egy ma­gasabb fokozatú lakás megszerzéséért... A sok „volna” magyarázata egyszerű. Az áprilisi határo­zat megalkotása után, a júniusi közgyűlésre már megérke­zett a köztársasági megbízotti hivatal figyelmeztetése: vi­gyázat, az amnesztia törvénytelen! A városatyák akkor fel­függesztették korábbi határozatuk nagy elánnal megindult végrehajtását. Most pedig, a legutóbbi, júliusi közgyűlésen kénytelen-kelletlen úgy döntöttek: hatályon kívül helyezik az amnesztia-rendeletet. Hogy miért, könnyen megérthető. A közgyűlés ugyanis olyan ügyben döntött, amelyhez a polgármesteri hivatalnak, közelebbről a hatósági osztálynak van joga. Ráadásul, a vá­rosatyák indokolatlanul nem tettek különbséget a már vég­re nem hajtható, azaz, az elévült esetek között. Elévültnek a 3 éven túli ügyeket tekintik. A többi esetben a lakásügyi hatóságoknak nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is a szabálytalan lakáshasználat megszüntetése. A városban az elmúlt években 200 törvénytelen lakás- használat ügyében ennek ellenére nem intézkedett a ható­ság. A „tétlenség” oka nem más, mint a humánum. Ez a szellem vezette korábbi döntésében a közgyűlést, s ennek kapcsán hallgatta meg a polgármesteri hivatal szinte vala­mennyi érintettet. A tények tisztázása után mégis mind­össze 3 lakást utalhattak ki, többszörös használatbavételi díj megfizetése után — ennyien találtattak ugyanis jóhi­szemű jogcím nélküli lakónak. Hogyan tovább? Az amnesztiát el kell felejteni. A város jegyzője a már elévült lakásfoglalási ügyeket szeptember 30-ig köteles felülvizsgálni, a törvényeknek megfelelően ren­dezni az ilyen formában lakók helyzetét. És a többiek, akik többségben vannak? Róluk egyelőre nem született döntés... ni. sz. zs. Ez évi és a jövő évi költségvetés I. Harc az igazgatóságért A centenárium alkalmából kiállítás nyílt a Tiszai pályaudvaron. Fotó: Farkas Maya Jövőre a költségvetés hiá­nya 150, illetve 190 milliárd forint lehet, de hogy ezen belül .konkrétan .mennyi lesz, az iából függ, hogy si­kerül-e bevezetni a kétkul­csos általános forgalmi adó­rendszert. Az ezt -tartalmazó irányelveket már megkapta ia parlament a kormánytól. A Pénzügymiiiniisztérli-um szeptember 30-áig az Or­szággyűlés elé terjeszti -a részletes jövő évi költség­vetést — .tájékoztatták az újságírókat szerdán a -mi­nisztériumban. A kormány által kidolgo­zott irányelveik szerint 1993- ban a bruttó termeléscsök­kenés megáll, sőt összeha­sonlító áron számolva, bizo­nyos növékedés- is ki-alalkul- ihat. Ennek maximuma el­érheti a 3 százalékot. A brut­tó hazai terméket (a GDP-.t) figyelembe véve is- .növeke­déssel, .1—3 százalékos bővü­léssel számol a kormányzat. Mindezek eredményeként a -konvertibilis fizetési mérleg­ben 200 millió dolláros aktí­vum (keletkezik, á-m ha a gazdaság fejlődése viszony­lag gyorsnak bizonyu-l, állókor ugyanilyen mértékű hiány d-s elképzelhető. Az áruforga­lomban szintén többlettel számolnak, ennék nagysága 300 millió dollár lehet, de ha az importigény bővül, álékor elképzelhető, hogy mi­nimális, 100 millió dolláros deficit tálaikul ki a külkeres­kedelemben. A költségvetés jövő évre tervezett hiányát a Pénzügy- mi niisz/tórium teljes egészé­ben a pénzpiacról kívánja finanszírozni. Tervei szerint ebben .különösen nagy sze­repe lesz a többéves lejára­tú állampapíroknek. A Nem­zetközi Valutaalappal a tár­gyalások még nem fejeződ­ték be, a szakértőik még augusztusban újra visszatér­nek Magyarországra, s akikor derül Iki, hogy milyen költ­ségvetési hiányt tudnak el­fogadni. (iMi-nt ismeretes, a közel m últbain M agyar o rsz á- gon (tartózkodtak a szakér­tők, és .akkor az általuk el­fogadható szintet 150 milli­árd forintban jelölték meg.) A sajtótájékoztatón el­hangzott, hogy az ez évi költségvetésben már az első fél év során 108,1 milliárdos deficit alakult ki, ami 29 milliárd forinttal haladja meg ,a májusi szintet. Füh- ringer Antal főosztályvezető úgy vélekedett, hogy a költ­ségvetés idei deficitje az év végén valószínűleg -nem lépi túl a 180 milliárd forintot. (A parlament által elfoga­dott törvény szerint a hiány csupán 70 milliárd forint le­lhetne.) Az első fél évi, a vártnál jóval nagyobb hiány finan­szírozása nem okoz -gondot a kormánynak. Eddig 30 'milliard forint értékben bo­csátott ki speciális értékpa­pírt a .Pénzügyminisztérium, melyet a Magyar Nemzeti Bank vásárolt -meg, és az idén 7 milliárd forint értékű államkötvényt hoztak for­galomba-. A deficit többi ré­szét kincstárjegyekkel finan­szírozták. A kormány már benyújtot­ta törvénymódosító javasla­tát az ez évi költségvetéssel kapcsolatban. Arra kér fel­hatalmazást a parlamenttől, -hogy újabb 100 milliárd fo­rint értékű értékpapírt bo- csáIhasson ki. A Pénzügymi­nisztérium azt tervezi, hogy hamarosan egy-két hónapon 'belül nagy mennyiségű ál­lamkötvénnyel jelenik meg a belföldi pénzpiacon. Még kérdéses, hogy ezek a há­roméves lejáratna tervezett papírok fix-, -vagy változó kamatozásúak .lesznek, és kezdő kamatszínvonaluk mi­ként «lakul. Folyamatosan figyelik a piacot, arra szá­mítanak, hogy a kamatszín­vonal tovább csökken, és így a költségvetési deficit pénz­piacról történő finanszírozá­sa egyre kevesebbe kerül a költségvetésnék. (MTI) Az 1867-es kiegyezés után a vasútépítés hazánkban fel­gyorsult. Az Észak-Magyar- ország területén kiépített vasútvonalat, a Tiszavidéki Vasutat 1880-ban államosí­tották. Még az év novem­ber 25-én megalakult a Ma­gyar Államvasutak Miskolci Igazgatósága, illetve forgal­mi főnökség és üzletigazga­tóság, köznyelven üzletveze­tőség, melynek első vezetője Berényi József főfelügyelő volt. Az üzletigazgatóságot 1886- ban (augusztus 25-én) taka­rékossági okokból megszün­tették, Hatvanba helyezték, ami a város közönségében nagy visszatetszést szült. A lakosság, de a vasutas dol­gozók körében is élt a re­mény, hogy a megszüntetett középfokú vasútirányítási szervezetet idővel visszakap­ja. A második üzletigazgató­ság létesítéséről és vele együtt a mai igazgatósági épület felépítéséről sokat írt a korabeli sajtó. A Borsodmegyei Lapok 1891. június 19-i száma Su­gár Ignác, felelős szerkesztő terjedelmes cikkét közli, melyben a MÁV miskolci üzletvezetőségének a létesí­tését, melyet 1886-ban a vá­ros elveszített, közügynek tartja. De Sugár szerint ez magánügy is, mert 60—70 polgári család elvesztése egy vidéki városra nézve nagy esemény, megérzi a város, a háztulajdonos, a kereskedő és az iparosember. Nyomot hagy a város társadalmi életében is. 1890-ben a Ma­gyar Északkeleti Vasút ál­lamosítását követően elter­jedt a hír, hogy Debrecen város kapja az üzletigazga­tóságot. Áz Osztrák—Magyar Állami Vasúttársaság ma­gyar vonalainak az államo­sítása új reményt ad a vá­rosnak. Az óriási vasúti há­lózat igazgatása, adminiszt­rációja újabb központokat kíván, a pesti sajtó két új forgalmi igazgatóság létesí­téséről ír. Felvetődik a gon­dolat — írja a szerkesztő — nem lehetne-e Miskolc vá­ros érdekeit kielégíteni, az üzletvezetőséget visszanyer­ni. hiszen sok körülmény in­dokolná azt. — Mellette szól: Miskolc földrajzi helyzete, egyszer már volt itt üzletvezetőség, és visszaállításáért érdemes lenne a városnak áldozatot hozni. — Olyan lakosokat kapna az üzletvezetőség hivatalnoki karában, akik a város pol­gári elemét gyarapitanak számban, műveltségben, va­gyonban, akik a miskolci kereskedőnek és iparosnak képeznék az oly nagyon is szükségelt fogyasztó közön­séget, amely intézmény által a város jelentősége és befo­lyása messze vidékre kiter­jedne. Keljen fel a város is ver­senyre, amint amilyen volt a városok közt a királyi tábláért és egy-egy dohány­gyárért. Az országos és he­lyi érdekek így találkozhat­nak és semmi különös nincs abban, ha az Osztrák—Ma­gyar Államvasúti Társaság magyar vonalának államosí­tása alkalmából Miskolc a maga lokális érdekeivel elő­hozakodik. Ezzel a felrázó, hangulat- keltő sajtócikkel indult el útjára a gondolat, amire az illetékesek felfigyeltek, s az ügyet felkarolták. Tanúsítja ezt a szeptember 29-én megjelent alábbi cikk is: „A város kezdeményezésé­nek meg lett az eredménye, bevégzett tény, hogy az új üzletvezetőség 1892. január l-jével felállításra kerül. Mi nagyobb haszon a város­ra, az anyagi, vagy a szelle­mi? Az anyagi oldal: tekin­télyes számú hivatalnoki kar, mint művelődési té­nyező, a növekvő pénzforga­lom, amit a nagyszámú tes­tület már a napi szükségle­teinél fogva is előidéz. A szellemi oldalról: nem fes­tünk rózsaszín képeket, nem becsüljük túl a közlekedési miniszter jóakaratából nyert előnyt, de a múlt tapaszta­latai, midőn egy hazafias és intelligens elemekből alko­tott tisztviselői kart váro­sunk kebelében bírtunk, ar­ra indítanak bennünket, hogy az üzletvezetőség újbó­li felállítását vívmánynak tekintsük. Vívmány, mert e fontos hivatal városunk er­kölcsi erejét emeli, fejlődé­sére hatással van, emeli a város tekintélyét. A szellemi érveken túl: a lakáskereslet miatt is évek óta ólomlábon haladó építkezés-ügyünknek is elevenebb mozgást fog adni, ami a város általános érdeke, az egyéni érdek mi­att.” Majd köszönetét mond mindazoknak, akik közremű­ködtek a közérdek előmozdí­tásában. Elsősorban Baross Gábor miniszternek, aki e tettével szorosabbra fűzte magához Miskolcot, Soltész Nagy Kálmán polgármester­nek és Vadnay Károly or­szággyűlési képviselőnek, akik közös összefogással tö­rekedtek a város érdekeinek a képviseletére. Nem cse­kély része fűződik a siker­hez Dálnoki Nagy Barnabás királyi tanácsosnak, aki, mint láthatatlan jótevő fá­radozott az ügy érdekében. A sajtó dicséri Baross Gá­bor miniszter jóindulatát, döntését, amiről Vadnay Ká­roly táviratilag értesítette Dálnoki Nagy Barnabást és Horváth Lajost. Vadnay lapja, a Fővárosi Lapok hírül adta az üzletvezetőség 1892. január 1-jére tervezett megnyitását, mely lendületet ad a város fejlődésének, ré­gi szomorúságot elfeledve mindent el fog követni, hogy a hivatal és a személy­zet minél jobb elhelyezést kapjon. Valószínű, hogy va­lamint a régi üzletvezetőség számára a város palotaszerű épületet emeltetett, mely most a törvényszék háza, a mostanihoz hasonlóan, szép ponton még nagyobb hajlé­kot fog építtetni. Soltész Nagy Kálmán még aznap délután a városháza nagy­termében fontos értekezletre hívta meg a város képvise­lő-testületét. Szeptember 29-i ülésén a polgármester rész­letesen beszámolt az előze­tesen történtekről: „1891 júniusában, mikor Dálnoki Nagy Barnabás ki­rályi tanácsos hiteles forrás­ból megtudta, hogy két új üzletvezetőséget állítanak fel, levélben felkereste Vad- nayt és Horváthot, a két képviselőt, hogy illetékes he­lyen tegyenek lépéseket en­nek érdekében. Felkereste br. Albory altábornagyot, hogy támogassa a város ér­dekét. Dálnoki hazajövet Radegundból, ahol az első értesítést kapta, kérvényt írt és megcáfolta a kassaiak azon híresztelését, hogy Mis­kolc nem tud helyiséget ad­ni az üzletvezetőségnek, sem lakásokat. A kérvényt átadta Baross miniszternek. Több napig húzódott az ügy, kü­lönféle hírek terjengtek, ez­ért felment a miniszterhez, aki egyenesen azzal fogadta, hogy az üzletvezetőséget Miskolc nyerte el. Soltész Nagy Kálmán pol­gármester aztán Ludvig Gyula, MÁV elnök-igazgató­hoz ment köszönetét mon­dani, de az elhárította, mert személy szerint ellene volt, hogy Miskolc kapja az üz­letvezetőséget. Azt azonban Ludvig elmondta, hogy az üzletvezetőség 1892. január 1-jén fog megnyílni, 120 hi­vatali szobaigénye van, és a hivatali elhelyezésnek 100 ablakkal bírónak kell lenni, a hivatal két-három helyen is elhelyezhető.” A polgármester ezután a képviselő-testületen keresz­tül a város lakosságához fordult: ossza meg lakását a jövevényekkel. Ha most la­káshiány miatt az alkalmat elmulasztják, az üzletvezető­ség itteni elhelyezésére soha többé nem számíthatnak. A kellő elhelyezés hiánya kút­ba ejtheti az egész tervet. Hogy példát mutasson, be­jelentette, lakásának egész emeletét akár hivatalnak, akár magánlakásnak azonnal hajlandó átengedni. A lap október 6-i száma hírt adott arról, hogy a hó­nap első napjaiban a város­ba érkezett Wachsman vas­úti főfelügyelő megszemlélni az ideiglenesen rendelkezés­re bocsátott lakásokat. Meg­nézte a városháza emeletét, a polgármester felajánlott lakását, a Pollák-féle házat a Tetemváron, mint ideigle­nes elhelyezési lehetőséget. Ugyanezen a napon a pol­gármester felhívást intézett a lakossághoz, ebben vázolta az üzletvezetőség jelentősé­gét, emlékeztetett az 1886. évben történt sajnálatos megszűnésére és hivatkozott Baross Gábor miniszterre: „Ha a város lakossága biz­tosítékot nyújt arra, hogy a hivatal és személyzete jó és a helyi viszonyoknak megfe­lelő méltányos lakbér mel­lett elhelyezhető lesz, úgy nincs akadálya az üzletve­zetőség létesítésének.” Felhívásában lefestette Miskolc város nem éppen rózsás helyzetét: „Pang az ipar, a kereske­delem, az iparosaink évek óta várják a viszonyok jobbra fordulását. A bezárt bolthelyiségek nagy száma pedig azt tanúsítja, hogy Miskolc városában a lakos­ság azon része, mely maga­sabb igénnyel és szükséglet­tel bír, felette kevés. Új elemekre, tényezőkre van szükség. Ezeket megleljük az üzletvezetőségben, fellen­dül általa az ipar. a keres­kedelmi üzlet, a lankadt társadalom vérszegény erei­ben új, egészséges, tápdús vér fog keringeni.” Kamady Miklós Hát nem furcsa...!? S orozatunkhoz ezúttal nincs fotó. Ugyanis személyiségjogokat sér­tenénk vele, márpedig a szemé­lyiség az rendkívül érzékeny valami, Isten ments, hogy valakit is megbánt- sunk! De térjünk a témara. Takarittatta a Miskolci Köztisztasági Vállalat tegnap a megyeszékhely Melinda nevű utcá­ját. Okát nem tudom, mert ez ideig - hogy is mondjam - ez nem volt jel­lemző. Ennek ellenére az egész ügy szót sem érdemelne, ha nem tapasz­talná a mindenfélét irkálgató ember, hogy egyesek milyen produkció alap­ján jutnak munkabérhez. Mert amit csinálnak, s ahogyan, az minden, de nem munka. Legfeljebb a munka megcsúfolása. Pedig a takarítócsapat nagyszámú volt, minden tagja narancspiros mel­lénnyel, és fekete hajjal, lapát, seprű is volt kellő számú, sőt teherautó is (84-es), ami a szemetet szállította vol­na. Volna, mert többet állt a jó pár tonnás masina, mint ment. Ugyanis a csapatnak valahogy nemigen akaró­zott. mennie. Úgy is mondhatom: dol­goznia. A társaság legénytagja a hölgyta­SoJ'kol volt inkább elfoglalva, velük évödött, kik következésképp gyakorta sikongattak. Szóval egész jól érezték magukat. Aztán volt földönülés, fek­vés bőven, cigarettázás, kukákban va­ló túrkálás és persze káromkodás, de ez utóbbi már csak mellékes. Ügy tűnt viszont, hogy valamit nem tudnak ezek az emberek. Sepreni. Mindez persze nem nagy ügy. Hisz a Melinda utca nem Európába vezető útszakasz. Sőt, Miskolc is jól el van itt Ázsiában. (ha)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents