Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-04 / 131. szám

Csillagászati obszervatóriumok a Mauna Kea vulkánján Buborék a. vslácf Rádiótávcső sor az Egyesült Államokban A csillagászat rendelkezésére álló újabb és újabb észlelőberen­dezések - távcsövek, rádiótelesz­kópok - az univerzum szerkeze­tének megdöbbentő lehetőségét vetették fel. Eszerint a galaxisok nem véletlenszerűen szóródtak szét a térben, hanem fürtökben gyűltek össze. A Tejút és az And- roméda például a kisebb galaxi­sok gravitációs „horgonya”. Úgy húszán jártak társastáncot, amint a csoport az űrben halad. A gala- xisfürtök túlnyomó többségére jellemző ez. A galaxisok sz- halmazai úgy oszlanak el, n1 óriási buborékok felszínét r nák ki. Az univerzum afféle hahó máz, gömbszerű üresség amelyekben az anyag a gö1 felületeken foglal helyet.; ürességek száz- és százfl fényévre terjednek ki a moszban. Ahol pedig öss nek, ott vannak a legeli fürtök. A csillagászok vélj nye szerint a buborékjel leg fedezése, melyben amerikai kol­légái mellett igen jelentős szerepe volt Szalay Sándor magyar fizi­kusnak is, a legnagyobb előrelé­pés a tudományágban, amióta Hubble a maga készítette távcső­óriás segítségével kimutatta: a Tejút nem több a milliárd galaxis egyikénél. A felfedezésekben ma már olyan nagyteljesítményű távcsö­vek szolgáltatnak mérési ered­ményeket, mint a hawaii Mauna Kea kihúnyt vulkáni kúpján elhe­lyezkedő berendezések, ahol nem kevesebb, mint nyolc csillagvizs­gáló működik, vagy az amerikai rádiótávcső sor, amelyik a világ­űrből érkező rádiósugárzást ész­leli. E műszerrendszerek szinte va­lamennyi elektromágneses su­gárzástartományban működve egyre messzebb látnak, s így idő-ben is a Világegyetem korai állapotá-nak megfigyelését te­szik lehetővé. (MTI-Press) AZ AÍÉK KÉPÍRÓ KIADTA TITKAIT TUDOMÁNYOS KISHÍREK Műhold pórázon A NASA júniusban különös kísérletet tervez. Az űrsikló rakteréból kiemelkedő árboctoronyról egy műholdat en­gednek majd ki egy 90 kilométer hosszú dróton néhány órára, majd visszahúzzák. A Föld mágneses erővonalait metsző vezetékben elektromos áram indukálódik. Ezenkí­vül érzékeny műszerekkel vizsgálhatják bolygónk elektro­mos és mágneses terét, távol az űr sikló zavaró hatásától. Műanyag krumpli A PHB nevű elbomló műanyagot baktériumok állít­ják elő, költséges módon, mivel minden kilogrammjá­hoz 3 kg cukrot fogyasztanak el. Amerikai kutatók ezért a PHB-t gyártó gént növénybe ültették, ami a cukrot maga készíti, napfényből és széndioxidból. Je­lenleg zsázsa levelén kísérleteznek, de céljuk a burgo­nyanövény átalakítása, hogy ezzel műanyagban gazdag gumókat nyerjenek. Hidegfűzés Hidegen is készíthetünk „főtt” tojást egy I tonna súlyú berendezéssel, amely 8000 atmoszféra nyomás alá helyezi a vízzel körülvett tojást. Ez kb. tízszerese a legmélyebb óceánok fenekén uralkodó nyomásnak. A héj nem törik szét, mert a pórusain átjut a víz. A tojásban a főzéshez ha­sonló folyamatok játszódnak le, a fehérje kicsapódik. Az eljárás jól alkalmazható nyers ételek tartósítására (például a japánok nyershala esetén), mert megőrzi az ízeket, és el­pusztítja a baktériumokat. Az első termék, egy zselészerű ananászkészítmény Tokióban kerüli piacra. Nehézfémek a kiskertekben Gyöngyösoroszi térségében nem csak az akkumulátor feldolgozó üzem okoz gondot. A Toka-patak mentén lévő kiskertekben feltűnően magas nehézfém-koncentrációt mértek. A megengedhető maximális koncentrációhoz ké­pest az ólom 8-10, a cink 10-15, a réz 1-7, az arzén 10-25- szörös mennyiségben fordul elő. A nyomok minden való­színűség szerint az Országos Érc- és Ásványbányák Mát­rai üzeméhez vezetnek. Az ércbánya a savas bányavizet mésszel semlegesítette, a keletkezett iszapot tározóban gyűjtötte. A tározó gátja az évek során kétszer is átsza­kadt, szabad folyást engedve a nehézfémnek. A május végére elkészülő analitikai vizsgálatok eredmé­nye alapján lesz megállapítható a szennyező felelőssége. Mindenesetre célszerű a Toka-patak mentén lévő területe­ket kivonni a mezőgazdasági művelésből. Környezetbarát erőmű Japánban? A japán villamosenergia-fejlesztési társaság százmillió dolláros beruházással olyan kísérleti környezetbarát erő­művet épít fel, amely háztartási hulladékot használ fel fű­tőanyagként. Egyáltalán nem szennyezi a levegőt, és nem káros az egészségre. A BIBLIA s)t az emberek tornyot építettek, hogy'zonyítsák isteni hatal­mukat. A toroihyelvzavar miatt soha­sem készült el..hogy milyen lehetett ez a soknyelvűség'1 képet alkothatunk, ha elfogadjuk, hop 5621 nyelvet, illetve dialektust beszdlág. A már kihalt nyel­vek számát 14(1 is többre becsülik. És vannak nyelve helyeknek emlékeivel nem tudnak mit'eni. Ilyen az aztL a mexikói indiánok nyelve. Pontost, ilyen volt, mert Joa­quin Galarza, nimbusz előtti Amerika kutatója bejeiéi: megszerkesztette az azték nyelvtantfhondatfűzést, és ezzel megadta a kulc mindeddig csak rajzos látványként csofódexek megfejtéséhez. Galarza több* 30 esztendőt fordított erre a munkára,Pég nem tekinti befeje­zettnek. A legflhbbat azonban már el­érte: sikerült fdfie a kódex titkát azzal, hogy részletekifedte a képeket alkotó elemeket. Elégi pillantás az ábrára, és meggyőződhetifhól, hogy az „íráson” nincs két egyfonigura vágy jék A kutató hár<Hvasatban értelmezte a jeleket. Piktogi'fon, vagyis amikor pél­dául egy virág falóban a virágot jelen­ti . Ideo grafikusai kor egy valós alakzat rajza elvont foht közöl. Fonetikusan, amikor az ábra N fejez ki, de nem kap­csolódik az ábráíárgyhoz, dologhoz. (Az „atl” a piktográPszerben a vizet jelenti, fonetikusan azofc „a” betűt jelöli.) A tudós szeri íVanaz a szín a különbö­ző ábráknál lelíótagjelölő, vagy szim­bolikus jelentői Nagyon nehéz írásról van tehát szó, P az egymás mellé he­lyezett, több elpi összeállított rajzból kell megfejteni,p az egykori író melyik nyelvezetet hasjű. a különféle megol­dások - s anAet már régóta tanul­mányoznak a rnp kutatók - első pillan­tásra azt a véieip erősítik, hogy a rend­szert senki semphette, csak az, aki írta. Galarza azonb^Pja, hogy ez a káosz csak látszólagoíNlexrajzoló következe­tesen alkalmaz^aga rendszerét - tehát a piktografikus.Reografikus és a foneti­kus módot—, íg „írást” tökéletesen kó­dolt nyelvtani, f^szeri szabályok betar­Azték képírás tása jellemzi. Ezeket a szabályokat a kuta­tónak úgy sikerült feltárni, hogy többszáz, különböző korból származó és különböző helyeken megőrzött, olykor értéktelennek minősített iratot vetett össze. A legfonto­sabb forrása az úgynevezett Mendoza-kó- dex volt. A 72 lapból álló könyv a készítte­tőjéről, Antonio Mendoza alkirályról kapta a nevét, s három korábbi kézirat volt az alapja. Az „írás” az azték történelmet is­merteti, a háborúkat, a szokásokat, egészen a spanyol hódítók érkezéséig. A másolat ajándék lett volna az új hatalom fejének, a spanyol királynak. Galarza kiderítette, hogy a kódex „nahu- atl” nyelven íródott. Ezt még ma is mintegy 3 milliónyian beszélik, de szavaikat már nem tudják a régi módon lejegyezni. (A ku­tató talált a falvakban olyan szövegeket, amelyeknek tartalmát szájról-szájra adják, de elolvasni már nem képesek.) Ezeknek az írásoknak ugyanis hányatott sorsot juttatott a történelem: a konkvisztádorok módszere­sen pusztították őket, az ördög műveinek tekintették. Közülük csupán 30 kerülte el a máglyát... Közülük is háromról állítják bi­zonyosan, hogy része a nagyhírű maja kul­túrának. Galarza felfedezése mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy - Kolumbusz után 500 évvel - többet ismerhessünk meg a me­xikói bennszülöttek egyetemes kultúrájá­ból. (MTI-Press) Elhagyott asszonyok bosszúja A képtelen ötletek szülő­földjén, Amerikában is bi­zarr ötlet fordulatokban gazdag megvalósítását kö­vethetik a tv-nézők: elha­gyott asszonyok vetélkedő­jét. „Az első feleség” - ez a műsor címe is - nem tesz egyebet, mint ország-világ előtt kipakol. A hetente je­lentkező showműsor tekin­télyes nézőszámmal büsz­kélkedik, kár, hogy a sta­tisztikából nem tűnik ki, hogy gyógyír, bosszúvágy vagy tanulási szándék ülte­ti képernyő elé a hölgyeket, urakat... A műsor előzmé­nye egy könyv volt, melyet „Az első feleségek klubja” adott ki. Az ötlet egyébként bosszúvágyban fogant. A szerkesztőasszony ugyanis olvasta egy hölgymagazin sorozatának cikkeit, ezek­ben a második feleségek, az úgynevezett „trófea­asszonyok” - a kifejezés a szexis ifjú asszony-idő­sebb férj kapcsolatra utal vitriolos tárgyilagossággal - nos, az új asszonyok fes­tenek idilli képet boldog­ságukról. „Teszik ezt azt követően, hogy férjük, mint valami ócska cipőt, kidobta az első feleségét!” írta a dühös szerkesztőnő, és meghirdette versenyét, melynek döntőjébe 150 Idős japánok, akiket a modem élet rohanó tempó­ja elválaszt gyermekeitől, most bérelhetnek „csalá­dot”, amellyel együtt ebé­delhetnek. vagy néhány órán át társaloghatnak. Tárcsázz egy tokiói tele­fonszámot - írja a Reuter brit hírügynökség tudósító­ja - és kérj, mondjuk egy leányt, vöt és unokát. Ha­marosan megjelennek, és oly lelkesen fognak üdvö­zölni, mintha évek óta nem láttak volna. Három eltöltött óra a „bérelt családdal” 150 ezer jenbe (1130 dollárba) ke­rül, plusz a közlekedési költség. Ez csupán egyike azoknak a szolgáltatások­nak. amelyeket a Nippon Kokasei Honbu (A Japán Eredményesség Főhadi­szállása) nyújt. Bérelni le­het ügyintézőt, aki félénk üzletemberek helyett eré­lyesen lép fel a tárgyaláso­kon, és természetesen tár­asszony jutott, termé­szetesen a maga sajnálat­ra méltó történetével. És a hölgyek kiteregették a szennyest. Volt, akit egy héttel azután dobott ki a férj, hogy az megmentette az életét. Egy másik „áldozat” fel­tárta, hogy milyen trükkel adta ki lakásuk földszintjét a szeretőjének a férj. Egy volt orvosfeleség így zárta monológját: „És azt mond­ta, hogy a legszívesebben egyenként szedné ki a csontjaimat.” A fődíjat, saj­nos nem vehette át a nyer­tes, nem engedték ki a bör­tönből. sakat is a szerelemben bal- szerencsés férfiak számára. Satsuki Ohiva, a társaság elnöke szerint jelenleg 80- an vannak a családot bérel­ni akarók várólistáján. Ál­talában idős emberekről van szó, akik szomjazzák a szeretetet. „Segítjük őket álmaik valóra váltásában” - mondja. Ez a szolgáltatás jól jel­lemzi a modern Japán problémáit. Idős emberek elszakadnak családjuktól, mert gyermekeiket munkál­tatójuk más városba, vagy külföldre küldi, vagy mert a családtagoknak egyszerű­en nincs idejük meglátogat­ni szüleiket. A magány azonban nem egyirányú ut­ca. Egy fiatal anya nagy­szülőket kívánt bérelni — mesélte az elnök. - Egy üz­letember, aki erélyes ügy­intézőket bérel, olyan em­bereket, akik kiabálni is tudnak, jó szolgálatot tehet vállalatának - fűzte hozzá. De a nagyérde- \ mű tv-néző nyilván méltá­nyolta az objektív akadályról adott ma- \ gyarázatot: „Jelenleg \ egyéves börtönbüntetése­met töltöm, ám ez sok-^ kai kellemesebb, mint az a 18 esztendő, amit a férjem mellett leéltem.” Azt már a műsorvezető tette hozzá, hogy a hölgy távolmaradá­sának közvetlen oka: pénzt ígért a szeretőjének azért, hogy tegye el a férjét láb alól. És az úr inkább a rend­őrségre ment.- Ez növelheti saját magá­nak és vállalatának megbe­csülését, nem beszélve ar­ról. hogy segít félénkségé­nek leküzdésében. Az első „családbérlet” két évvel ezelőtt jött létre, egy elfoglalt üzletember kérésére, akinek nem volt ideje meglátogatni édes­anyját. A bérelt „család” lá­togatása sikeresnek bizo­nyult és azóta a szolgáltatás állandósult. Amikor a felkérés beér­kezik, a vállalat embere megkérdezi, hogy milyen jellegű „családra” van szükség és miként akarják eltölteni az együttlétet. A szereplők egyéves pszicho­lógiai, színészi és beszéd- készségi gyakorlaton esnek át. Persze nem mindenki­nek tetszik a családbérlés ötlete. Ahogyan egy közép­korú kétkedő kérdezte: „Nem illúzió-e, hogy a bol­dogság érzését pénzzel meg lehet vásárolni?” (MTI) Családot bérelhet Japánban Itt van a színek ideje! Ezen a nyáron nyugodtan sut­ba dobhatjuk halovány. pasz­tellszínű, szolid holmijainkat. Merthogy eljött a színek ideje. Méghozzá a vad, határozott és szokatlan színeké. S ezek -is a legkülönlegesebb összeállítá­sokban jelennek meg. Mindenekelőtt a divatszínek: a fekete, a fehér, a cinóberpiros, az enciánkék, az égő napsárga, a levélzöld. Kiegészítő színként a püspöklila, az ibolyalila, a na­rancssárga, a ciklámen és a tür­kizjöhet számításba. Namármost, ezek a színek nem egyenként, hanem a leg­gyakrabban együtt, egy öltözé­ken belül tűnnek fel. Akár úgy is, hogy az alapszínek mind­egyike szerepel a textil mintáza­tában. A mintázat nem hagyo­mányos csík, pötty, vagy kocka, nem virág, nem ismétlődő mér­tani dísz, hanem kis- és nagy­méretű szabálytalan alakzatok halmaza. Amolyan kaleidosz­kóp minta. Egészen kicsiben és jó nagyban. Szabálytalan négy­szögek, ellipszisek, három- és sokszögek, folyondárok, amorf alakzatok. Olymódon, hogy szinte meg sem különböztethető a textília alapszíne a mintákétól. Ha netalántán' mégis egyszí­nű az öltözéken belül mondjuk a szoknya, akkor a blúz, a mos­tanság nagyon divatos blézer is egyszínű, de tűzpiros szoknyá­hoz encián felsőrész, és sárga vagy zöld kabátka dukál. Ha csak egy darabból áll az öltözé­künk - vagyis ha ruháról van szó -, akkor a ruha gallérja, zsebpántja, öve és a gombjai vagy a szegőzése, tűzése készül más, igen élénk színből, azaz színekből. Mert három színnél nem adják alább a divattervezők az összhangot. Hol rátett foltok, zsebek, elszórt, applikált pöty- työk, sokszögek élénkítik az egyszínű ruhát, hol pedig a fölé vett mellény, kiskabát teszi szí­nessé. És ennek a színességnek még nincs vége. Megismétlődik a lábbeliken. Nem nagyon járnak már egyszínű, pláne nem fekete, fehér, drapp cipőkben a manö­kenek a kifutón. Legfeljebb cik­lámenbe, enciánkékbe, sárgába bújnak. De nagyon mutatósak a piros-sárga-kék-zöld kombiná­ciójára építő, többnyire velúr, vagy vászon cipők, szandá- / lók. Aki mégis a szolídab- / hat kedveli, az szürke- / fehérpettyes, fekete- / piros kockás, fe- / hér-lila díszíté- / sű szandált / választhat. / kádár / Divatos fazonok - a színeket mindenkinek saját fantáziájára bízzuk Szabadságot Ülő Bikának! Kevin Costner, az indiánbarát filmszínész és rendező — a Farka­sokkal táncoló című filmje világsi­kert aratott - követőre talált egy másik amerikai filmművész sze­mélyében. Robert Redford is az indiánügy mellé állt. Ő azonban nem játékfilm témájául választotta az indiánok helyzetét, hanem do­kumentumfilmet készített egyetlen eset kapcsán. A közvélemény, no és természetesen a Kongresszus elé tárta egy börtönben lévő indi­án sorsát, a felmentését követelve. Leonard Peltier — törzsi nevén Ülő Bika - szerinte „fehér össze­esküvés áldozata”, nem követte el, amiért elítélték; a sziú törzs tagja nem ölte meg azt a két FBl-iigy- nököt, amiért a börtönben sínylő­dik. , Lapjelentések szerint a doku­mentumfilm nagy visszhangot kel­tett az Egyesült Államokban, „fel­rázta Amerika öntudatát". Az In­diánügyek Bizottságának vezetője, egy Háborús veterán kijelentette: „Felkértem Bush elnököt, hogy rendeljen el új vizsgálatot az ügy­ben.” A JFK, a Kennedy-gyilkosság- ról készített film után Redford kezdeményezése már a második eset. hogy Hollywood gyors egy­másutánban kinyittat olyan dosz- sziékat, amelyeket Washington, vagyis a politika végleg lezártnak tekintett.

Next

/
Thumbnails
Contents