Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-04 / 131. szám

1992. június 4., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Bányászok és kohászok egyesülete A századik évfordulón ünnepi közgyűlés Miskolcon Hazánk bányászatai és ko­hászata most nem tartozik a nemzetközileg jelentősek kö­zé. Annál gazdagabb viszont történelme, hiszen Magyar- ország a XIII—XVI. század közötti Európában első he­lyen állt a nemesfémek ki­termelésében. A világ talán legrégibb műszaki iskoláját 1735-ben, Selmecbányán ala­pították, ahol kétszáz éven keresztül, világszerte elis­mert professzorok és tudó­sok dolgoztak. Ez az iskola a bányászat és a kohászat területén a tudomány és a szakemberképzés igazi nem­zetközi központja volt. A XIX. század nemzeti mozgalmainak részeként Sel­mecbányái professzorok kez­deményezték a magyar nyelv használatát a német nyelv helyett. Ennek eredménye lett 1868-ban, azaz 120 esz­tendeje megjelenít Bányásza­ti éis Kohászati Lapok. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületet 1892. június 27-én Selmec­bányán alapították meg. Az­óta az egyesület története, a két szakma története, a ma­gyar gazdaság története és az ország története szorosan összefonódott. Az egyesület alapításakor Magyarország nyersanyagok­ban gazdag ország volt. Az első világháború után azon­ban területének kétharma­dát elveszítette, s a selmeci akadémiának is Sopronba kellett költöznie. A háború után az egyik főfeladat az volt, hogy az egyesület köz­reműködjön a bányászat és a kohászat újjászervezésé­ben, az ország egyharmadá- ra csökkent területén. Jelentős eredmény volt, hogy az egyesület kitartó erőfeszítései következtében az akadémia elnyerte az egyetemek összes jogait, be­leértve a doktoravatást is. A második világháború után az egyesületeit gyorsan újjászervezték és 1948-ig független testületként műkö­dött, majd a trendszer válto­zása után, igen rövid idő el­teltével, még ugyanabban az évben, tehát 1948-ban az egyesület akkori elnökét is perbe fogták és elítélték az egyik első koncepciós per­ben. Az 1950-es években az Or­szágos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület fő fel­adata az volt, hogy a kor­mányt támogassa célkitűzé­seinek megvalósításában. Ezek a célok akkor a két szakma számára kedvezőnek tűntek, hiszen a hivatalos gazdaságpolitika, a nehéz­iparnak, beleértve a bányá­szatot és kohászatot, priori­tásit biztosított. A hatvanas évek konszoli­dációja tágabb teret adott az egyesület működésének, bár a hivatalos gazdaságpolitikát —i ami reálisabbá vált —, akkor sem lehetett megkér­dőjelezni. Az egyesület füg­getlensége növekedett, s en­nek eredményeképpen kelet­ről és nyugatról egyaránt számos bányászati és kohá­szati egyesülettel alakított ki együttműködést. Gyakorlati­lag az OMBKE volt az egyet­len olyan kelet-európai egye­sület — 1990-ig —, amely­nek valóban működő kap- csolaitaii voltak a nyugati ha­sonló egyesületekkel. Az egyesületnek mintegy 600C tagja van, s június 26— 27. között Miskolcon, az egye­temen, a selmeci akadémia jogutódjánál ünnepli alapítá­sának 100. évfordulóját. Tu­dományos szimpózium, kiál­lítások, korábbi nagyhírű professzorok szobrainak ava­tása előzi majd meg az. ün­nepi közgyűlésit, amelyre 1992. június 27-én kerül sor. T öprengek egy régi-új fogalmon. Régi, hiszen mind­annyian ismertük eddig is, ugyanakkor új, mert nagyapáink nemzedéke óta most először érezzük iga­zából mit is jelent a szó: munkanélküliség. Mig a nyugati társadalmak folyamatosan megszelídítet­ték és megtanultak együtt élni vele, nálunk 40 év elmúl­tával most özönvízként zúdul a nyakunkba, anélkül, hogy felkészülhettünk volna rá. Gondolatban számba veszem ismerőseimet, akik már hónapokkal ezelőtt kezükbe kapták munkakönyvüket. Mi­lyen változás következett be az életükben, mióta megtud­ták „feleslegesek”? Egyikük 48 éves nő, foglalkozása gyors- és gépíró, két évtizedes titkárnői munka jó és rossz tapasztalatával a háta mögött. Nem az a fajta, aki könnyen feladja. Mi­óta munkanélküli, folyamatosan keresi az elhelyezkedés lehetőségét. Már jócskán túljutott a tizedik meghallga­táson. Kis iróniával mondhatnánk profi álláskereső. Keve­sen tudják nála jobban kihámozni az álláshirdetések mögöttes tartalmát. Egy telefonbeszélgetésből megmond­ja: megéri-e személyesen is próbálkozni az adott cégnél, ösztönösen beletanul abba, amit a menedzserek úgy mon­danak: „add el magad". Néha elkeseredik, mert a legtöbb helyen 20-25 év kö­zötti titkárnőket keresnek, és ahogy ezt közük - a hang­súly, a tekintet - vérlázító. Máshol a munkaerő-túlkínála­tot kihasználva, alig többért, mint a létminimum elvárják, hogy 2-3 ember feladatát lássa el. Szóval akadnak meg­alázó helyzetek és ilyenkor „maga alatt van”. De hajtja az a tudat, hogy a munkanélküli-járadéknak is vége sza­kad egyszer, a családja pedig nem tud tisztességesen megélni az ö keresete nélkül. Férfi ismerősöm szerencsésebb, ő 38 éves, eredeti szak­mája villanyszerelő. Két gyermek édesapjaként, nyakán a lakásépítési* kölcsön törlesztésével nem sok ideje maradt a latolgatásra. Elfogadta az első kínálkozó lehetőséget, üzletkötő lett. Méghozzá sikeres. Környezete szerint azon kevesek közé tartozik, akiknek jót tett a munkanélküliség. Rákényszerült egy olyan változtatásra, amit a havi fix tu­datában talán sose tesz meg. Ugyanez a lépéskényszer egy házaspárt - 40 körüliek, szakmunkások - teljesen kétségbe ejtett. Nem mernek próbálkozni, mondván ők nem árulják magukat. Letelik a két év és aztán lesz ami lesz. Nem veszik észre; a sze­mérmeskedés ideje lejárt, most az „aki bírja marja” kor­szaka köszöntött ránk. Munkanélküliség - ismételgetem a szót. Ahány ember, annyiféleképpen éli meg, s annyiféleképpen próbálja túlélni. Pedig meg kellene szeliditenünk! De hogyan? Együtt kellene vele élnünk? De hogyan? Még ezt is ta­nulnunk kell? Marczin Eszter _______________J V ajon a feldolgozó központi irányitó helyiségében a műszerek mikor jelezhetnek maximumot? A tiszaújvárosi lepárlótornyok készen állnak további 50 százalé­kos teljesitmény-növelésre Átalakulóban a hazai olajipar Azok az országok, amelyek nem rendelkeznek olajjal, vagy Igen minimális mennyi­séget birtokolnak, behozatal­ra szorulnak. S mivel ezek közé sorolható Magyaror­szág ds, olyan technológiákat alkalmaz a feldolgozás, fo­lyamán, ami az úgynevezett fehéráruhozam részarányát növeli. Tiszaújváros térségé­ben 1980. október 31-én avat­ták fel a TSFO-t, s az akko­ri hosszú távú népgazdasági terveknek megfelelően, tel­jesítményét évi 3 millió ton­nában állapították meg. De ezt a teljesítményt a mai na­pig nem sikerült elérnie. S hiába sokszorozódott meg. a különböző kőolajszármazékok iránti igény, hiába épültek a-'ifoeh'zinre alapozó új ipar­ágak, a kőolaj behozatalát minden esetben meghatároz­ta az ország anyagi ereje. A feldolgozók közötti felosztás rendjelv.atig . változott, annál inkább az e ‘tevékenységet koordináló központ szerepe. Megszűnt az Országos Kő­olaj- és. Gázipari Tröszt és helyébe lépett a Magyar Olaj- és Gázipari Részvény- társaság, a MÓL Rt. Az új szervezet megalakulása mi­lyen változásokat eredmé­nyezhet a feldolgozásban és az elosztásban? — erre kér­tünk választ Sebestyén Bé­lától, a MÓL Rt. vezérigaz­gató-helyettesétől és József Gábor, ügyvezető igazgatótól. — A MÓL Rt. megalaku­lásával mennyiben változott a hazai kitermelés, feldolgo­zás és forgalmazás eddigi rendje? — Az új szervezet meg­alakulása nagyon fontos vál­tozást jelent. Lényege, hogy a MÓL Rt. a piac követel­ményeinek, igényeinek meg­felelően működjön, a koráb­binál hatékonyabban. Rend­kívüli módon erősödött a verseny az import és export piacon. A nagy külföldi cég fokozott kihívást jelent, de korszerű technológiáink, termékminőségeink és szak­mai kultúránk alkalmas ar­ra, hogy a versenyben helyt álljunk. Ehhez azonban a szervezetét korszerűsíteni, hatékonyságát növelni kell. A korábbihoz képest a fő vál­tozás, hogy a kutatás, a ha­zai kitermelés egy ágazati irányítás alá kerül, :s a fel- dolgozási, kereskedelmi fel­adatok igazgatósági szinte­ken külön válnak, de egy irányítás alatt működnek. — Ügy tűnik, hogy az át­szervezéssel. a központi irá­nyítás bővült, ugyanakkor csökkent a finomítók hatás­köre . .. — A MÓL Rt. egységes szervezetként működik, de a finomítók korábbi nagyfokú önállósága csökkent. Fő te­vékenységük a feldolgozás, és a gazdaságos üzemeltetés. Fejlesztési, kutatási, keres­kedelmi, pénzügyi, tervezési tevékenységük irányítása már más igazgatóságok fel­adata. A központi szervezet az ágazatok vezetésének mű­ködési szabályzatát elfogad­ta, beleértve a feldolgozási és kereskedelmi szervezetet is,^ hogy hatékonyabb együtt­működést biztosítson, csök­kentse párhuzamosságo­kat, s javítsa az információ- áramlást. — Az Adria-vezeték újra- nyitásával várható-e, hogy csökken az olajszármazékok, így a motorbenzin fogyasz­tói ára? — Az Adria-vezeték rend­kívül fontos a kőolaj biz­tonságos beszerzésében, a fi­nomítók folyamatos műkö­désében. A hazai termelői árakban a világpiaci sziptet követjük, s erre jelentékte­len hatással bír az Adr.ia-ve- zeték. A világpiaci árakat inkább a világban végbeme­nő politikai, gazdasági vál­tozások, a szezonalitás és a termékek iránti kereslet-kí­nálat határozza meg. A ve­zeték megnyitása és a ben­zin fogyasztói ára között napjainkban nincs érdemi összefüggés, s nem szabad elfelejteni, hogy a motorben­zinek esetében az ár közel kétharmada adó. — Ügy tűnik, a tiszai fi­nomítónak egész évre lesz elegendő feldolgozandó kő­olaja. Várható-e, hogy az eddig ismert, maximum évi 1,6 millió tonna teljesítmény tovább növekedhet? — A TIFO ez évi maxi­mális feldolgozását nem le­het megjósolni. Keressük a lehetőségeket, hogy megfele­lő nyereség elérése mellett kapacitását is kihasználjuk. — A Tiszaújvárosban gyár­tott motorbenzin-adalék ke­reskedelmi forgalmazásában milyen változás várható a közeljövőben? — Kelet-Magyarországot a TIFO látja el motorbenzi­nekkel. A finomító az új mi­nőségi előírások betartása ér­dekében a 98-as és a 95-ös benzinbe, 8—10 százalék ada­lékot kever. Amennyiben Ke- let-Magyarországon a ben­zinfogyasztáson belül a 95- ös és a 98-as benzin rész­aránya növekszik, úgy vele együtt nő az itt gyártott adalék belföldi felhasználása' — A nyírbogdányi gyár­nak szervezetileg milyen sze­repet szánnak a jövőben? Marad-e a TIFO-n belül, vagy önállósul? — A nyírbogdányi gyár nagyobb önállóságára nem gondoltunk. Sőt, együttműkö­dését, kapcsolatait még szo­rosabbá kívánjuk tenni a ti­szai finomítóval, és a MÓL Rt. többi feldolgozóival, és kereskedelmével. A vezérigazgató-helyettes véleményét az ügyvezető igazgató a következőkkel egészítette ki: — Az előállított hagyomá­nyos termékek mellett egy­re több gyártmány készül külföldi technológiával. Az iparág számára egyre erő­sebb a kihívás, a külföldi cégek megjelenésével. Ma 13 olyan világcég versenyez ve­lünk, amelyek nagymúltú feldolgozási és értékesítési ta­pasztalatokkal rendelkeznek, s amelyek jelentős összege­ket áldoznak üzlethálózatuk bővítésére, az eladási kultú­ra bevezetésére. Ebben a ver­senyben a tét számunkra az életben maradás, s mi élet­ben akarunk maradni. A ve­vők csábításához nem elég csak árut adni, de fontos az is, hogy azt hogyan tesszük. Az Áfor eddigi monopóliu­ma megtört, s mára jelenlé­te 50 százalék alá „zsugoro­dott”. A jelenlegi lehetősé­gek mellett évente 1500 ton­na benzint és további 1500 tonna motorikus célú gáz­olajat biztosítunk a fogyasz­tóknak. E mennyiségek nö­velésére adottságaink meg­vannak, amelyeket a jövő­ben fokozni lehet. (fekete—laczó) A borkombinát hitele Eladták a Hungarovint Nincs megállapodás Magyar—orosz Egyelőre nincs megállapodás a második félévi, illetve hosszabb távra szóló magyar—orosz tim- föld-alumíniumszállítási szerző­désről. Mint, Mahler István, a Hungalu Rt. képviselője az MTI- nek elmondotta: a tárgyalások nem szakadtak meg, s nem szu-. netelnek, a jelek szerint mind­két félnek crdeke a megegye­zés, és a kompromisszumkész­ség is kölcsönös. A megegye­zést nehezíti, hogy az alumíni­um világpiaci ára jelenleg ala­csony, a magyar félnek azon­ban érdeke a timföld veszteség nélküli értékesítése. A Huhgalu Rt.-n belül straté­giai bizottság alakult, amelynek feladata, hogy minden, a ma­gyar—orosz tárgyalások kimene­telétől függő lehetőséget meg­vizsgáljanak. Az egyezmény függvénye ugyanis, hogy szük­ség lesz-e a magyar timföldgyá­rak tervezettnél gyorsabb ütemű leállítására, a bányászati kapa­citás szűkítésére. A magyar fél bízik a tárgya­lások eredményességében, és úgy véli, hogy a szerződés lét­rehozása az orosz félnek is ér­deke. (MTI) Nincs irigylésre méltó helyzetben az Állami Va­gyonügynökség. Szinte futó­szalagon kell dönteni a nagy állami vállalatok sorsáról. Legutóbb például az igazga­tótanács állalmi félügyelet alá vonta a Békéscsabai Konzervgyárat, és döntött arról is, hogy a több mint 3 milliárd forintos cég át­alakulhat, legnagyobb hite­lezője — a Kereskedelmi Bank Rt. részvételével — pedig vagyonkezelő rész­vénytársasáig alakuljon, gon­doskodjon 1250 dolgozóról, gazdaságtalan üzemének fel­számolásáról, és a fejleszt­hető tevékenységeik gyors privatizációjáról. Az ÁVÜ döntött az álla­mi gazdaságok privatizáció­járól is. A privatizációs biz­tosok olyan ütemtervet kap­nak kézihez; mely fölgyorsít­ja a privatizálást. Pontot tettek a budafoki Hungaro- vin Borgazdasági Kombinát „Saját szőlőm, saját borom, legfeljebb ha én eladom.” Fotó: Farkas Maya privatizálásának végére is. Az ország egyik legmagyohb bor- és pezsgőtermelő cégét a német Henkel and Schöm- lein vette meg 74,77 száza­lékban. Az önkormányzatok 14,65, a cég partnerei (ter­melő, szálUtók) 10,58 száza­lékban lettek birtokosai a Hungarovininek. Dolgozói részvényeket is kibocsáta­nak, a névérték 10 százalé­kán jutnak hozzá az érintet­tek. Kedvezményűit 12 havi bérnek féléi meg. A privatizációs szerződés szerint a német tulaj két éven belül nem kevesebb, mint 26 millió márkát for­dít a borkombinát fejleszté­sére (ebből egymilliót a dol­gozók képzésére). A Tokaj-hegyálljai Állami Gazdasági Borkombináttal kapcsolatban az ÁVÜ úgy döntött, hogy a vezető tes­tület garanciát vállal a bor­gazdaság hitelfelvételéhez. Tehát mtndeniféle találgatás, mendemonda ellenére, az elmúlt őszi szőlőfelvásárlá­sok kifizetése így valósulhat meg, nem pedig bármely — a térséghez kötődő — poli­tikus adománya vagy hozo­mánya útján. „Aki biria...” Csökkenő önállóság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents