Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-30 / 153. szám

1992. június 30., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Mi mennyi? * gyerek mór fázik, én még csak a hónap vé* géig tudok számolni. A gyerek még megtanulhat «omolni ezerig. Kétezerig isi Nekem papírom van arról, hogy értek a differenciál és integrálszámításhoz, vizsgáz* tam volószínöségszámításból, s kollokváltam az azóta ne­vet változtató egyetemen gaz­dasági matematikából is. A gyerek racionálisan naiv, én idealista módiára bölcsnek hiszem magam. A gyerek el­sős az általánosban, én már az egyetemi posztgraduális képzésen is túlkorosnak élez­ném magam. A gyerek jól ismeri az árakat, én jobban tisztelem és becsülöm az ér­tékeket. Ő csak mosolyog rajtam illő tisztelettel, de az ifjabb generáció könyörte­lenségével. Ennyi filozófiai bevezető után merem csak elmondani, hogy örömsxerzö játékként gazdasági ismereteinket gya- rapítandó, elmentünk a Bú­za térre. A srácnak ugyan nem nagyon akaródzott. Messze van, cipekedni kell, s különben is, a közeli bolt­ban minden megvehető, az árak fixek, a portéka nem rosszabb. Most tartsak aka­démiai székfoglalót a vásár­lás öröméről? Szavaljak a piac semmi mással össze nem hasonlítható hangulatá­ról? Mondjam el, hogy a bolti áru személytelen, viszont a piaci zöldségről tudom, mert az eladó eldicsekszik, hogy az Szirmán, termett, vagy Golopon, s a mosolygó gyümölcs Harsányból való, vagy Műhibái? És persze az alku! Ez szent dolog. Szivet melengető a mi mennyi? párbeszéd. Az őstermelő job­ban szereti a válogatós, az eredeti árnak alákínáló vá­sárlót. Partnerként becsüli a visszo-visszatérö alkusz ellen­felet, s nem sokra tartja azt, aki készpénznek fogadja el, s mint az állami boltban, szemrebbenés nélkül veszi tudomásul az árcédula jelzé­sét. A piac arra bizonyság, hogy az ár és az érték nem­csak raffinált hatósági prak­tikák és preferenciák miatt térhet el egymástól, hanem ok lehet az alkukészség, a szimpátia, az ihletettség pil­lanatnyi varázsa Is. Ez a vi­lág már túl van a ráció ha­tárán, s nem fér be a gaz­daság hűvös kalodájába. Ez a mlndenség már nem a szá­mok világa, s az ínyenc tud­ja, hogy a dolgoknak nem­csak ára, hanem értéke is van. Egy marék málna « gyereknek, egy csokor virág az asszonynak, égy kimust­rált bébiételes üvegben kí­nált cseresznyepaprika a nagyapónak, többet ér, mint amennyibe kerül. Ez mind­mind olyan, embertől embe­rig sorjázó üzenet, amely fel­adót, hírvivőt, címzettet meg­örvendeztet. Brackó István Nyugat-európai piacokra Saját tervezésű modelljei­vel a nyugat-európai orszá­gokban szeretne piacot hó­dítani a dunaújvárosi Juni­or -Cipőgyár. A gyermekci­pőket, fiú- és ileányikacsiz- •mák-at, -szandálokat, félcipő­ket készítő -gyár jövő év ta­vaszi—nyári divatirányzat­nak megfelelő, külföldi szakvásárokon kiállított -be­mutató kollekciója nagy si­kert aratott; már az ősszel jelentősebb megrendelések­re számíthatnak. (MTI) Az egység ára: az állami tulajdon A gyógyszerellátás privatizációja A gyógyszertári (közpon­tok és a hozzájuk tartozó -gyógyszertárak nehézkesen induló privatizációja már az első pillanatban kisebb vi­hart kavart. Az önkormány­zatok -és a többi érintett ugyanis nem ért -egyet a- tu­lajdonjog (kérdésében. Az 1950-ben államosított, majd tanácsi kezelésbe adott, vé­gül 1984-ben a tanácsi ala­pításúnak mondott közüze­mi vállalatok körébe vont -gyógyszertárakat -és a húsz gyógyszertári központot so­kan — így a kormányzat is — egyértelműen állami tu­lajdonúnak tartja. Mi a tár­ca- álláspontja a tervezett privatizációról? (Erről kér­dezte az MTI-Press munka­társa dr. (Hamvas Józsefet, a Népjóléti Minisztérium főosztályvezetőjét. — Az önkormányzati tes­tületek képviselőivel és a Belügyminisztérium illeté­keseivel folytatott többlép­csős megbeszélések ered­ményeként -lassacskán ki­alakul a- (konszenzus ebben a — -mi tagadás — kissé bonyolult ügyben — újsá­golta a főosztályvezető. — Az alapkérdésben nincs vi­ta: a -gyógyszerellátás mai •rendjét át kell -alakítani, mégpedig úgy, hogy az a folyamatos gyógyszerellátást ne akadályozza. Vállalko­zásba adni a területen bár­mit i-s csak úgy lehet, hogy a szakma speciális követel­ményeinek érvényesülését a vállalkozók személye garan­tálja. Az is -mindenki által belátható, hogy a privatizá­ciónak az ország egész terü­letén egységes elvek alap­ján (kell lefolynia. — Mi lehet ennek az egységnek az alapgondolata? — Az a már lassan két éve -meghirdetett privatizá­ciós stratégia, amely sze­rint a -gyártás, a nagyke­reskedelem és a gyógyszer- tárak átalakítását, privati­zációját csak egymáshoz kapcsolódóan szabad elvé­gezni. Ma ia gyógyszertárak a megyei központokhoz kap­csolódnak, ahol a gyártás, a nagykereskedelem és a pa­tikák irányítása egy kézbe fut össze. Ezeknek a -gyak­ran ellentétes -érdeteket képviselő funkcióknak a szétválasztása és magán­kékbe adása csak alaposan átgondolt elvek alapján vál­hat gyakorlattá. — Miként ? — A . nagykereskedelmet az általános privatizációs szabályok szerint — a je­lenlegi gyógyszertári (köz­pontokat 2—<3 -csoportba összevonva — alakítjuk át. Így kerülhető el, hogy ne egy-egy nagykereskedő és gyártó legyen mind a húsz -központ helyén, mert ez esetben sem a gazdasági, sem a szakmai háttér nem biztosíthatna megfelelő la­kossági ellátást. Ami vi­szont a gyógyszertárakat il­leti, arra kidolgoztunk egy törvénytervezetet, abban bízva, hogy igen rövid idő alatt törvényerőre emeli az -elképzeléseinket — megfele­lő vita, -netán módosítások után — a -parlament. En­nek -a legfőbb gondolata, hogy ismét személyi jogon működtetnék a gyógyszertá­rakat. Ezt láttuk a legcél­szerűbbnek, akár történeti hagyományokból, akár a hozzánk hasonlítható, euró­pai országok mai gyakorla­tából, akár az EK-igények- ből, akár pedig a gyógy­szerész szakma döntő több­ségének véleményéből indu­lunk is ki. — A szakmai véleménye­ket hogyan összegezték? — Ebben a Magyar Gyógyszerész Kamara volt segítségünkre. Küldött-köz­gyűléseik állásfoglalása és négyezer példányban meg­jelenő lapjuk nyilvánossága valóban az egész szakmát reprezentálja. — Mi a törvénytervezet lényege? — Gyógyszertárat csak a- Népjóléti Minisztérium en­gedélye -birtokában lehet ve­zetni. A működtető csak gyógyszerész lehet, aki — ha nyugdíjba megy, vagy vala­milyen más okból (például haláleset folytán) nem foly­tatja tovább ezt a munkát — akkor a jog visszaáll a minisztériumra, mely újra kiadja azt valakinek. Ha -a korábbi működtető család­tagja, például gyermeke is ott lesz a jelentkezők között, akkor — az egyéb feltételek megléte esetén — ered­ménnyel pályázhatja meg a gyógyszertár működtetésé­nek a jogát. — Befolyásolja-e a tör­vény megszületését a beve­zetőben említett tulajdon- jogi vita? — A jelenleg működő gyógyszertári központok tu­lajdonjoga értelmezhető úqy, hogy azok bizony tényleg nem egységes tulajdonúak. Ám éppen azt szorgalmaz­zuk, hogy határozzák meg mindegyiket állami tulaj­donként, mert az eddig el­mondottak alapján talán be­látható, hogy a mai hely­zet gátja -az ésszerű priva­tizációnak. Ha parlamenti döntéssel tisztázódik a tu­lajdoni helyzet, megkaphat­ja- a kezdő lendületet a pri­vatizációs folyamat, amely így az ország egész terüle­tén egységes rendbe foglal­ja majd a gyógyszerellátást is. Az önkormányzatok ag­gályát, hogy a magukénak vélt gyógyszertárak állami tulajdonba kerülésével je­lentős bevételektől -esnének el, túlzónak tartom, hiszen a privatizációból is befolyik hozzájuk a törvényben meg­szabott összeg, a gyógyszer kiskereskedelem pedig nem hasonlítható más, nyereség- centrikus forgalmazáshoz. Egyébként a lánc végén, a gyógyszertárak privatizáció­ját nem kell indokolatlanul sürgetni. Okuljunk más, pél­dául a (kiskereskedelmi há­lózat privatizációjának ta­pasztalataiból ! — Mire gondol? — Azokra a jelenségekre, amikor a külföldi tőke be­nyomulása a külföldi ter­mékeknek a hazaiak rová­sára való elterjedésével járt. Ez sem a lakosság, sem a magyar gyógyszeripar javát nem -szolgálná. (MTI-Press) Lengyel nyár - abortusszal és kormánnyal Interjút adott az MTI varsói tudósítójának Alek- sander Kwasniewski, a Len­gyel Szociáldemokrata Párt elnöke. A következőket mon­dotta a kormányalakítási le­hetőségekről : — Kezdettől világos volt, hogy Waldemar Pawlak mi­niszterelnöknek nincs esélye többségi kormánykoalíció lét­rehozására. Van némi esé­lye még annak, hogy a há­rom liberális párt koalíció­jával közösen alakít kor­mányt, amely a mi szavaza­taink segítségével megsze­rezheti a szükséges parla­menti támogatást, de ha ez nem jön össze, akár le is mondhat. Lehetséges megol­dás azonban az is, hogy Lech Walesa elnökkel közö­sen, úgynevezett pártokon fölül álló kormányra tesz javaslatot, ez esetben azon­ban megnövekszik az elnök­nek a kormánnyal kapcsola­tos felelőssége. Ez a kor­mány azonban igen nehéz helyzetben lenne, mert sem­miféle biztosítéka nem len­ne arra, hogy bármelyik ja­vaslata keresztülmegy apar- lamenten, hol a mi, hol a jobboldal támogatására len­ne szüksége a szejmnek. Mindenesetre valószínűnek látszik, hogy előrehozott parlamenti választások lesz­nek, de talán egy évet ki­húzhatna egy ilyen kor­mány. Sokkal stabilabb volna egy a Parasztpárt és a li­berálisok programszövetsé­gén alapuló kormány, amely élvezhetné támogatásunkat. A probléma, hogy a liberá­lisok vezetői nem élég bát­rak szembeszállni a Ke­resztény Nemzeti Egyesülés (ZChN) és a hozzá közel álló jobboldali pártok poli­tikai manipulációival. A ZChN és az Egyetértés Cent­rum (PC) semmi kifogást sem emelt Pawlak Paraszt­pártja ellen, amíg az Jan Olszewski kormányát támo­gatta, most pedig ugyanezt a pártot posztkommunistá­nak minősítik. A Demokra­tikus Unió ellen sem volt kifogásuk, amíg az a PC- vel keresett koalíciós'sző vét­ségét, de miután elfordult (tőle, egyszerre a „rekom- munizáció vezető erejévé” vált. — A kormányalakítás mel­lett a- lengyel politikai élet erőpróbájára is a szejm jö­vő heti ülésén kerül sor — az abortusztilalmi törvény- javaslat vitájára. Ezzel kap­csolatban is sokan a kato­likus egyház növekvő világi hatalmáról beszélnek. Mi er­ről a véleménye? — Az abortusztilalom par­lamenti sorsa kérdéses, könnyen lehet, hogy mind­össze egy-két szavazaton fog múlni elfogadása, vagy el­vetése. A probléma törvény­nyel való rendezésének szán­déka azonban véleményem szerint az egyház gyengesé­gének bizonyítéka. Ha ugyan­is valóban megfellebbezhetet­len tekintély lenne a hívők iszemében, akkor egy 95 szá­zalékban katolikusnak mon­dott országban elegendőnek kellene lennie az abortusz egyházi tilalmának, s nem lenne szükség törvényi til­tására. Ami a katolikus egyházat illeti, úgy vélem, hogy azon belül világosan megkülön­böztethető két irányzat. Az egyik a „győzedelmes egy­ház” képviselőjének tartja magát, amely arra törek­szik, hogy a jog és az al­kotmány útján bebiztositsa lehetséges befolyásának ma­ximumát, mintegy benyújt­va a számlát a szocializmus felett aratott győzelemben játszott szerepéért. Rövidlá­tónak tartom ezt a politi­kát, amit sajnos a lengyel püspöki kar többsége kép­visel. Van azonban egy másik tendencia is az egyházon belül, amit talán a „szerény egyház” kifejezéssel jelle­mezhetnék. Ez az irányzat tisztában van azzal, hogy rendkívül nehéz korszak kez­dődött az egyház számára Lengyelországban. A demok­rácia ugyanis lehetővé teszi, hogy bárki részt vegyen köz­vetlenül a politikai életben, ezzel megszűnik az egyház korábbi közvetítő szerepe, s számolniuk kell mindazok­kal a nehézségekkel is, ame­lyek Ny ugat-Európában meg­határozzák helyzetét. Ez az irányzat attól is tart, hogy az egyház által hirdetett ér­tékeket megpróbálják kihasz­nálni egyes politikai kalan­dor szervezetek, mint a Ke­resztény Nemzeti Egyesülés, s ez elidegenítheti az embe­reket az egyháztól. Ez a szárny úgy véli, hogy első­sorban lent, az emberek kö­zött kell a hitet terjeszteni és erősíteni, lemondva a'tri- umfalizmusról. Ma azonban még egyértelműen a túlnyo­mó erőt a győzedelmes egy­ház hívei jelentik, s men­nek előre, mint egy tank. Ezért is próbaértékű az abortusztilalom — ha nem sikerül áterőltetni a parla­menten, az világos jelzés lenne az egyház számára. Ha azonban az ő álláspont­juk győz, akkor az nyilván­valóan további térnyerésre ösztönzi majd. Barabás T. János Varsó Majd lesz valahogy! Minden egyes ember egy kis sziget az élet-óceánban. Ezért minden ember élete egyben a szárazföld marok­nyi mennyisége is, mely min­den örömével, kudarcával hozzátesz az emberiség tör­ténetéhez. Ezért számít egy ember sorsa is az emberiség sza­kadatlan reprodukciójában. Egy ember tragédiája az em­beriség tragédiája is. Még akkor is, ha e tragédiák mostanság futószalagon jön- nek-mennek. Nem kell így felnagyítani a problémát - vallják hivatalos és nem hi­vatalos emberek a munka- nélküliségről. Nem kell ezt úgy felfújni — mondja min­dig mosolygó barátom, aki szintén lapátra került, mint a többi félmillió. Majd lesz valahogy — biztat engem, mosolya sarkából látom, nem akarja elrontani a va­sárnap délutánomat. Külön­ben is, most táppénzen van két-három hónapig — ezt így szokták, így tanították ki hasonló sorsú ismerősei. — Pedig hogy odavoltam ezért a Bodrogközért — mondja szinte magának, és mint valami bűnt vallja be, hogy a szakadatlan határi munkák közepette hónapok, évszakok jöttek-mentek, míg egyszer átruccant a Bodrog­iadon, hogy városi levegőt szívjon, s a tehén fara mö­gül más világot lásson, mely­ből egy-két nap múlva visz- szajózanodott a világvéai sárdagasztásba. Traktoros káromkodása, fő­nöki macera billentette hely­re, ha másfajta világra gon­dolt — lassan-lassan már nem is az ő, hanem gyere­kei sorsában. Mert ő már csak elbajlódott a napok­kal, melyik hogy érte: má­morosán, részegen, gyomor­savas undorral, vagy bele- nyugvó megbékéléssel. Lát­ta, a többiek is így rugdos­sák tovább e vidéken a na­pokat. Több, mint két évti­zede ugyanígy élt munkatár­sa, barátja is, akinek most végül is felvitte az Isten a dolgát: főnök lett, megbíz­ták, kinevezték, s az egykori szürke egér a biztatásra han- gosodni, hízni kezdett, mint­ha egy kicsit meg is nyúlt volna a székben. Be is hí­vatta őt, a földhözragadtat, az élhetetlent, és csak eny- nyit mondott: „Jelentést ké­rek a répáról hónapra”. Másnap csak ennyit mondott négyszemközt: „Most aka­rom kiépíteni az új szakem­bergárdát, nem tudom, hogy fogsz te beférni a csapatba ezekkel az afférjaiddal?” S az egérből patkánnyá da­gadt most már az első bi­zonytalan, magyarázkodó mondat után csak ennyit mondott: Na, akkor söprés! E körökben az a szokás, hogy az erősebb kutya jo­gán a másik beadja a fel­mondást. Most ez még azzal is jár, hogy negyedévig mun­kanélkülit sem kap. — Nem baj ez, majdcsak lesz valahogy - vigasztal en­gem ez a megunt, kirúgott szerencsétlen, és mosolyog, nehogy elrontsa a napomat. Vállamra teszi a kezét, mo­solyog tovább, és nagy, kö­vér férfikönnye lassan, rá­érősen ballag lefelé az ar­cán, le egészen a szája szé­léig. Mintha ott sem volnék, a földre mered és magának ismétli: Majd lesz vala­hogy ... ! (bekecsi) Szlovák vállalkozók hazánkban Szlovákok által lakott te­lepüléseken élő vállalkozók számára szervezett tanács­kozást -Budapesten (kedden, a Cseh és Szlovák Szövet­ségi Köztársaság kereske­delmi ki-rendeltsége a Ma­gyarországi Szlovákok Szö­vetségével együttműködés­ben. A ma Budapesten sor­ra terülő eszmecserére nem­csak a hazai, hanem a szom­szédos szlovákiai vállalko­zókat is várják. Arra számítanak, hogy a fórumon a két ország üz-l letem-berei személyes kap­csolatokat építhetnek ki, és az üzleti együttműködés hozzájárul a szomszédos te-J lepülések boldogulásához, á szomszédnépi kapcsolatok elmélyítéséhez. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents