Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-30 / 153. szám
1992. június 30., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Mi mennyi? * gyerek mór fázik, én még csak a hónap vé* géig tudok számolni. A gyerek még megtanulhat «omolni ezerig. Kétezerig isi Nekem papírom van arról, hogy értek a differenciál és integrálszámításhoz, vizsgáz* tam volószínöségszámításból, s kollokváltam az azóta nevet változtató egyetemen gazdasági matematikából is. A gyerek racionálisan naiv, én idealista módiára bölcsnek hiszem magam. A gyerek elsős az általánosban, én már az egyetemi posztgraduális képzésen is túlkorosnak élezném magam. A gyerek jól ismeri az árakat, én jobban tisztelem és becsülöm az értékeket. Ő csak mosolyog rajtam illő tisztelettel, de az ifjabb generáció könyörtelenségével. Ennyi filozófiai bevezető után merem csak elmondani, hogy örömsxerzö játékként gazdasági ismereteinket gya- rapítandó, elmentünk a Búza térre. A srácnak ugyan nem nagyon akaródzott. Messze van, cipekedni kell, s különben is, a közeli boltban minden megvehető, az árak fixek, a portéka nem rosszabb. Most tartsak akadémiai székfoglalót a vásárlás öröméről? Szavaljak a piac semmi mással össze nem hasonlítható hangulatáról? Mondjam el, hogy a bolti áru személytelen, viszont a piaci zöldségről tudom, mert az eladó eldicsekszik, hogy az Szirmán, termett, vagy Golopon, s a mosolygó gyümölcs Harsányból való, vagy Műhibái? És persze az alku! Ez szent dolog. Szivet melengető a mi mennyi? párbeszéd. Az őstermelő jobban szereti a válogatós, az eredeti árnak alákínáló vásárlót. Partnerként becsüli a visszo-visszatérö alkusz ellenfelet, s nem sokra tartja azt, aki készpénznek fogadja el, s mint az állami boltban, szemrebbenés nélkül veszi tudomásul az árcédula jelzését. A piac arra bizonyság, hogy az ár és az érték nemcsak raffinált hatósági praktikák és preferenciák miatt térhet el egymástól, hanem ok lehet az alkukészség, a szimpátia, az ihletettség pillanatnyi varázsa Is. Ez a világ már túl van a ráció határán, s nem fér be a gazdaság hűvös kalodájába. Ez a mlndenség már nem a számok világa, s az ínyenc tudja, hogy a dolgoknak nemcsak ára, hanem értéke is van. Egy marék málna « gyereknek, egy csokor virág az asszonynak, égy kimustrált bébiételes üvegben kínált cseresznyepaprika a nagyapónak, többet ér, mint amennyibe kerül. Ez mindmind olyan, embertől emberig sorjázó üzenet, amely feladót, hírvivőt, címzettet megörvendeztet. Brackó István Nyugat-európai piacokra Saját tervezésű modelljeivel a nyugat-európai országokban szeretne piacot hódítani a dunaújvárosi Junior -Cipőgyár. A gyermekcipőket, fiú- és ileányikacsiz- •mák-at, -szandálokat, félcipőket készítő -gyár jövő év tavaszi—nyári divatirányzatnak megfelelő, külföldi szakvásárokon kiállított -bemutató kollekciója nagy sikert aratott; már az ősszel jelentősebb megrendelésekre számíthatnak. (MTI) Az egység ára: az állami tulajdon A gyógyszerellátás privatizációja A gyógyszertári (központok és a hozzájuk tartozó -gyógyszertárak nehézkesen induló privatizációja már az első pillanatban kisebb vihart kavart. Az önkormányzatok -és a többi érintett ugyanis nem ért -egyet a- tulajdonjog (kérdésében. Az 1950-ben államosított, majd tanácsi kezelésbe adott, végül 1984-ben a tanácsi alapításúnak mondott közüzemi vállalatok körébe vont -gyógyszertárakat -és a húsz gyógyszertári központot sokan — így a kormányzat is — egyértelműen állami tulajdonúnak tartja. Mi a tárca- álláspontja a tervezett privatizációról? (Erről kérdezte az MTI-Press munkatársa dr. (Hamvas Józsefet, a Népjóléti Minisztérium főosztályvezetőjét. — Az önkormányzati testületek képviselőivel és a Belügyminisztérium illetékeseivel folytatott többlépcsős megbeszélések eredményeként -lassacskán kialakul a- (konszenzus ebben a — -mi tagadás — kissé bonyolult ügyben — újságolta a főosztályvezető. — Az alapkérdésben nincs vita: a -gyógyszerellátás mai •rendjét át kell -alakítani, mégpedig úgy, hogy az a folyamatos gyógyszerellátást ne akadályozza. Vállalkozásba adni a területen bármit i-s csak úgy lehet, hogy a szakma speciális követelményeinek érvényesülését a vállalkozók személye garantálja. Az is -mindenki által belátható, hogy a privatizációnak az ország egész területén egységes elvek alapján (kell lefolynia. — Mi lehet ennek az egységnek az alapgondolata? — Az a már lassan két éve -meghirdetett privatizációs stratégia, amely szerint a -gyártás, a nagykereskedelem és a gyógyszer- tárak átalakítását, privatizációját csak egymáshoz kapcsolódóan szabad elvégezni. Ma ia gyógyszertárak a megyei központokhoz kapcsolódnak, ahol a gyártás, a nagykereskedelem és a patikák irányítása egy kézbe fut össze. Ezeknek a -gyakran ellentétes -érdeteket képviselő funkcióknak a szétválasztása és magánkékbe adása csak alaposan átgondolt elvek alapján válhat gyakorlattá. — Miként ? — A . nagykereskedelmet az általános privatizációs szabályok szerint — a jelenlegi gyógyszertári (központokat 2—<3 -csoportba összevonva — alakítjuk át. Így kerülhető el, hogy ne egy-egy nagykereskedő és gyártó legyen mind a húsz -központ helyén, mert ez esetben sem a gazdasági, sem a szakmai háttér nem biztosíthatna megfelelő lakossági ellátást. Ami viszont a gyógyszertárakat illeti, arra kidolgoztunk egy törvénytervezetet, abban bízva, hogy igen rövid idő alatt törvényerőre emeli az -elképzeléseinket — megfelelő vita, -netán módosítások után — a -parlament. Ennek -a legfőbb gondolata, hogy ismét személyi jogon működtetnék a gyógyszertárakat. Ezt láttuk a legcélszerűbbnek, akár történeti hagyományokból, akár a hozzánk hasonlítható, európai országok mai gyakorlatából, akár az EK-igények- ből, akár pedig a gyógyszerész szakma döntő többségének véleményéből indulunk is ki. — A szakmai véleményeket hogyan összegezték? — Ebben a Magyar Gyógyszerész Kamara volt segítségünkre. Küldött-közgyűléseik állásfoglalása és négyezer példányban megjelenő lapjuk nyilvánossága valóban az egész szakmát reprezentálja. — Mi a törvénytervezet lényege? — Gyógyszertárat csak a- Népjóléti Minisztérium engedélye -birtokában lehet vezetni. A működtető csak gyógyszerész lehet, aki — ha nyugdíjba megy, vagy valamilyen más okból (például haláleset folytán) nem folytatja tovább ezt a munkát — akkor a jog visszaáll a minisztériumra, mely újra kiadja azt valakinek. Ha -a korábbi működtető családtagja, például gyermeke is ott lesz a jelentkezők között, akkor — az egyéb feltételek megléte esetén — eredménnyel pályázhatja meg a gyógyszertár működtetésének a jogát. — Befolyásolja-e a törvény megszületését a bevezetőben említett tulajdon- jogi vita? — A jelenleg működő gyógyszertári központok tulajdonjoga értelmezhető úqy, hogy azok bizony tényleg nem egységes tulajdonúak. Ám éppen azt szorgalmazzuk, hogy határozzák meg mindegyiket állami tulajdonként, mert az eddig elmondottak alapján talán belátható, hogy a mai helyzet gátja -az ésszerű privatizációnak. Ha parlamenti döntéssel tisztázódik a tulajdoni helyzet, megkaphatja- a kezdő lendületet a privatizációs folyamat, amely így az ország egész területén egységes rendbe foglalja majd a gyógyszerellátást is. Az önkormányzatok aggályát, hogy a magukénak vélt gyógyszertárak állami tulajdonba kerülésével jelentős bevételektől -esnének el, túlzónak tartom, hiszen a privatizációból is befolyik hozzájuk a törvényben megszabott összeg, a gyógyszer kiskereskedelem pedig nem hasonlítható más, nyereség- centrikus forgalmazáshoz. Egyébként a lánc végén, a gyógyszertárak privatizációját nem kell indokolatlanul sürgetni. Okuljunk más, például a (kiskereskedelmi hálózat privatizációjának tapasztalataiból ! — Mire gondol? — Azokra a jelenségekre, amikor a külföldi tőke benyomulása a külföldi termékeknek a hazaiak rovására való elterjedésével járt. Ez sem a lakosság, sem a magyar gyógyszeripar javát nem -szolgálná. (MTI-Press) Lengyel nyár - abortusszal és kormánnyal Interjút adott az MTI varsói tudósítójának Alek- sander Kwasniewski, a Lengyel Szociáldemokrata Párt elnöke. A következőket mondotta a kormányalakítási lehetőségekről : — Kezdettől világos volt, hogy Waldemar Pawlak miniszterelnöknek nincs esélye többségi kormánykoalíció létrehozására. Van némi esélye még annak, hogy a három liberális párt koalíciójával közösen alakít kormányt, amely a mi szavazataink segítségével megszerezheti a szükséges parlamenti támogatást, de ha ez nem jön össze, akár le is mondhat. Lehetséges megoldás azonban az is, hogy Lech Walesa elnökkel közösen, úgynevezett pártokon fölül álló kormányra tesz javaslatot, ez esetben azonban megnövekszik az elnöknek a kormánnyal kapcsolatos felelőssége. Ez a kormány azonban igen nehéz helyzetben lenne, mert semmiféle biztosítéka nem lenne arra, hogy bármelyik javaslata keresztülmegy apar- lamenten, hol a mi, hol a jobboldal támogatására lenne szüksége a szejmnek. Mindenesetre valószínűnek látszik, hogy előrehozott parlamenti választások lesznek, de talán egy évet kihúzhatna egy ilyen kormány. Sokkal stabilabb volna egy a Parasztpárt és a liberálisok programszövetségén alapuló kormány, amely élvezhetné támogatásunkat. A probléma, hogy a liberálisok vezetői nem élég bátrak szembeszállni a Keresztény Nemzeti Egyesülés (ZChN) és a hozzá közel álló jobboldali pártok politikai manipulációival. A ZChN és az Egyetértés Centrum (PC) semmi kifogást sem emelt Pawlak Parasztpártja ellen, amíg az Jan Olszewski kormányát támogatta, most pedig ugyanezt a pártot posztkommunistának minősítik. A Demokratikus Unió ellen sem volt kifogásuk, amíg az a PC- vel keresett koalíciós'sző vétségét, de miután elfordult (tőle, egyszerre a „rekom- munizáció vezető erejévé” vált. — A kormányalakítás mellett a- lengyel politikai élet erőpróbájára is a szejm jövő heti ülésén kerül sor — az abortusztilalmi törvény- javaslat vitájára. Ezzel kapcsolatban is sokan a katolikus egyház növekvő világi hatalmáról beszélnek. Mi erről a véleménye? — Az abortusztilalom parlamenti sorsa kérdéses, könnyen lehet, hogy mindössze egy-két szavazaton fog múlni elfogadása, vagy elvetése. A probléma törvénynyel való rendezésének szándéka azonban véleményem szerint az egyház gyengeségének bizonyítéka. Ha ugyanis valóban megfellebbezhetetlen tekintély lenne a hívők iszemében, akkor egy 95 százalékban katolikusnak mondott országban elegendőnek kellene lennie az abortusz egyházi tilalmának, s nem lenne szükség törvényi tiltására. Ami a katolikus egyházat illeti, úgy vélem, hogy azon belül világosan megkülönböztethető két irányzat. Az egyik a „győzedelmes egyház” képviselőjének tartja magát, amely arra törekszik, hogy a jog és az alkotmány útján bebiztositsa lehetséges befolyásának maximumát, mintegy benyújtva a számlát a szocializmus felett aratott győzelemben játszott szerepéért. Rövidlátónak tartom ezt a politikát, amit sajnos a lengyel püspöki kar többsége képvisel. Van azonban egy másik tendencia is az egyházon belül, amit talán a „szerény egyház” kifejezéssel jellemezhetnék. Ez az irányzat tisztában van azzal, hogy rendkívül nehéz korszak kezdődött az egyház számára Lengyelországban. A demokrácia ugyanis lehetővé teszi, hogy bárki részt vegyen közvetlenül a politikai életben, ezzel megszűnik az egyház korábbi közvetítő szerepe, s számolniuk kell mindazokkal a nehézségekkel is, amelyek Ny ugat-Európában meghatározzák helyzetét. Ez az irányzat attól is tart, hogy az egyház által hirdetett értékeket megpróbálják kihasználni egyes politikai kalandor szervezetek, mint a Keresztény Nemzeti Egyesülés, s ez elidegenítheti az embereket az egyháztól. Ez a szárny úgy véli, hogy elsősorban lent, az emberek között kell a hitet terjeszteni és erősíteni, lemondva a'tri- umfalizmusról. Ma azonban még egyértelműen a túlnyomó erőt a győzedelmes egyház hívei jelentik, s mennek előre, mint egy tank. Ezért is próbaértékű az abortusztilalom — ha nem sikerül áterőltetni a parlamenten, az világos jelzés lenne az egyház számára. Ha azonban az ő álláspontjuk győz, akkor az nyilvánvalóan további térnyerésre ösztönzi majd. Barabás T. János Varsó Majd lesz valahogy! Minden egyes ember egy kis sziget az élet-óceánban. Ezért minden ember élete egyben a szárazföld maroknyi mennyisége is, mely minden örömével, kudarcával hozzátesz az emberiség történetéhez. Ezért számít egy ember sorsa is az emberiség szakadatlan reprodukciójában. Egy ember tragédiája az emberiség tragédiája is. Még akkor is, ha e tragédiák mostanság futószalagon jön- nek-mennek. Nem kell így felnagyítani a problémát - vallják hivatalos és nem hivatalos emberek a munka- nélküliségről. Nem kell ezt úgy felfújni — mondja mindig mosolygó barátom, aki szintén lapátra került, mint a többi félmillió. Majd lesz valahogy — biztat engem, mosolya sarkából látom, nem akarja elrontani a vasárnap délutánomat. Különben is, most táppénzen van két-három hónapig — ezt így szokták, így tanították ki hasonló sorsú ismerősei. — Pedig hogy odavoltam ezért a Bodrogközért — mondja szinte magának, és mint valami bűnt vallja be, hogy a szakadatlan határi munkák közepette hónapok, évszakok jöttek-mentek, míg egyszer átruccant a Bodrogiadon, hogy városi levegőt szívjon, s a tehén fara mögül más világot lásson, melyből egy-két nap múlva visz- szajózanodott a világvéai sárdagasztásba. Traktoros káromkodása, főnöki macera billentette helyre, ha másfajta világra gondolt — lassan-lassan már nem is az ő, hanem gyerekei sorsában. Mert ő már csak elbajlódott a napokkal, melyik hogy érte: mámorosán, részegen, gyomorsavas undorral, vagy bele- nyugvó megbékéléssel. Látta, a többiek is így rugdossák tovább e vidéken a napokat. Több, mint két évtizede ugyanígy élt munkatársa, barátja is, akinek most végül is felvitte az Isten a dolgát: főnök lett, megbízták, kinevezték, s az egykori szürke egér a biztatásra han- gosodni, hízni kezdett, mintha egy kicsit meg is nyúlt volna a székben. Be is hívatta őt, a földhözragadtat, az élhetetlent, és csak eny- nyit mondott: „Jelentést kérek a répáról hónapra”. Másnap csak ennyit mondott négyszemközt: „Most akarom kiépíteni az új szakembergárdát, nem tudom, hogy fogsz te beférni a csapatba ezekkel az afférjaiddal?” S az egérből patkánnyá dagadt most már az első bizonytalan, magyarázkodó mondat után csak ennyit mondott: Na, akkor söprés! E körökben az a szokás, hogy az erősebb kutya jogán a másik beadja a felmondást. Most ez még azzal is jár, hogy negyedévig munkanélkülit sem kap. — Nem baj ez, majdcsak lesz valahogy - vigasztal engem ez a megunt, kirúgott szerencsétlen, és mosolyog, nehogy elrontsa a napomat. Vállamra teszi a kezét, mosolyog tovább, és nagy, kövér férfikönnye lassan, ráérősen ballag lefelé az arcán, le egészen a szája széléig. Mintha ott sem volnék, a földre mered és magának ismétli: Majd lesz valahogy ... ! (bekecsi) Szlovák vállalkozók hazánkban Szlovákok által lakott településeken élő vállalkozók számára szervezett tanácskozást -Budapesten (kedden, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kereskedelmi ki-rendeltsége a Magyarországi Szlovákok Szövetségével együttműködésben. A ma Budapesten sorra terülő eszmecserére nemcsak a hazai, hanem a szomszédos szlovákiai vállalkozókat is várják. Arra számítanak, hogy a fórumon a két ország üz-l letem-berei személyes kapcsolatokat építhetnek ki, és az üzleti együttműködés hozzájárul a szomszédos te-J lepülések boldogulásához, á szomszédnépi kapcsolatok elmélyítéséhez. (MTI)
