Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-29 / 152. szám

1992. június 29., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Fél évszázad a sport szolgálatában Dr. Kalocsai József monológja ötven éve, 1942-ben, az aktív sportolás be-‘ fejezésével elhatároztam, hogy labdarúgó já­tékvezető leszek. Budapesten beiratkoztam a meghirdetett tanfolyamra, amelynek elvégzé­se után, sikeres elméleti vizsgát tettem. A vizsgabizottság elnöke Pluhár István, a rá­dió sportriportere volt. Az elméleti vizsga letétele után Miskolcra kerültem vissza és az akkori játékvezetői tes­tületben jelentkeztem. A JT akkori vezetői Marosfalvi István, Zeltner János, Maróth Kál­mán szívesen fogadtak és rövid elméleti kér­dések után kitűzték a gyakorlati vizsgát a Kubikba, ahol a DVTK és az MVSC előké­születi mérkőzésén „léptem" fel. Az első fél­időt egy kolléga vezette, mig a másodikat én. Bizonyára megfeleltem, mert rögtön kül­dést kaptam, mégpedig a stadionba, a DVTK—OVTK ifjúsági mérkőzésre. Az első me­gyei I. osztályú mérkőzésem a PTK II.—SBTK találkozó volt Sajószentpéteren. 1943-ban már rendszeresen vezettem I. osztályú mérkőzé­seket Kassán, Rozsnyón, Losoncon, Salgótar­jánban és Egerben. Akkor a játékvezetők­nek nagyobb tekintélyük volt, mint most. A játékosok vigyázállásban voltak kötelesek a játékvezető előtt megállni, ha valami prob­léma adódott. Még ebben az évben a JT ve­zetősége megválasztott Szlavkovszky Károly mellé fegyelmi bizottsági jegyzőnek. Ettől az időtől kezdve nemcsak játékvezető, hanem társadalmi munkás is voltam. A háború vége felé megszűntek a rend­szeres versenyzések és csak 1945 végén ala­kult újjá a szövetség Czeizler Sándor irányí­tásával. A játékvezetőknél Lang Frigyes és Sypos Szilárd voltak a vezetők. A megyei I. osztályban foglalkoztattak, majd amikor meg­alakult az NB III., egy osztállyal feljebb lép­tem. Ekkor már az NB l-es és az NB 11-es partjelzői keret tagja is voltam. Mint szük­ség-játékvezető, egyszer vezettem NB l-es mérkőzést, mégpedig a DVTK-Sztálinváros 90 percet. Elég jól ment, sem a sajtó,_ sem a vezetőség nem marasztalt el. 1950-től már az országos ellenőri csoport tagja voltam, mint játékvezető. Amikor kiöregedtem, csak­nem 20 éven át ellenőrként tevékenykedtem az országos keretben, amelyből akkor kerül­tem ki, amikor Kondorosival, Czirjákkal, Szé­livel felmentettek és fiatalokat választottak a helyünkre. Ekkor a röplabda-szövetséghez mentem dolgozni, mert a futball mellett ez volt a kedvenc sportágam. De azért vonzód­tam a futballhoz, és most újból ebben a sportágban dolgozom, mint fegyelmi bizott­sági tag. A sportban végzett tevékenységemért szá­mos kitüntetést, oklevelet vettem át. A JT 30 éves fennállásának emlékére díszokleve­let kaptam. Továbbá A Sport Érdemes és a Sport Kiváló Dolgozója kitüntetést, majd az akkori Minisztertanács által alapított Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetést. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi tartott 50 évig a sport szolgálatában azt mondanám, hogy mindig örültem a munkának, amit csinál­tam. A sport az, ami igazán becsületes és egészséges emberré nevelt, minden káros szenvedélytől megóvott, melynek igen nagy hasznát vettem, úgy a háború, mint a fog­ság alatt. Tűrőképesebb voltam, mint sok tár­sam, akikkel együtt viseltük a sors által ránk mért nehézségeket. Mindig sportkollektívá­ban éreztem magam a legjobban, igaz ba­rátokat is csak a sportemberek között talál­tam. Most, 78 éves koromban is jó erőben és egészségben tevékenykedem és szeretnék még sokáig hasznára lenni a sporttársadal­munknak. Labdarúgás, osztályozó az NB l-ért DFC—BKV Előre 1-0 (O-O) Budapest, Sport utcai pálya, 4000 néző. Vezette: Bay. DFC: Knotz — Danes, Leskó, Szabó Zs., Parhomenko — Bém, Molnár, Petcu, Kiser - Szvisztun, Váczi. Edző: Tornyi Barnabás. BKV Előre: Sárközi - Krecska, Horváth M., Szemere - Szán­tó, Varga, Hódosi, Krizsakov, Szeitl - Kovács, Batári. Edző: Ger­gely Károly. Csere: Szeitl helyett Galambos, a 36. percben, Váczi helyett Vi­telki, a szünetben, Krizsakov helyett Frikk, a 67. percben, Szvisz­tun helyett Budai, a 86. percben. Az 5. percben a diósgyőri védőkről lepattant labda a 16- os közelében ólálkodó Szeitl elé került, akinek lövésébe azonban Leskó jó ütemben lépett bele. A 7. percben Ko­vács cselezgetett két diósgyő­ri védő között, 17 méterről váratlanul lőtt, az erős, la­pos labdát Knotz biztosan hárította. A 13. percben lát­ványos hazai akció gördült a pályán: Krizsakov jobbról ívelt középre, Batári tovább­fejelte a labdát, és a bal- összekötő helyén érkező Ko­vács elől az utolsó tizedmá- sodpercben tisztázott Parho­menko. A 19. percben Szeitl a jobb oldalról ívelt be szög­letet, Krecska szépen ment fel a labdára, a pontos, jobb felső sarokra tartó fejest Knotz parádésan védte. A 24. percben Krizsakov középről a 16-os vonaláról két csel után a bal oldalra Kovács­hoz játszott, akinek 9 méter­ről, éles szögből leadott bom­balövését Knotz a mezőnybe öklözte. A 27. percben Váczi a bal oldalon szép cselekkel „lopta” magát egyre közelebb a hazai kapuhoz, de a 16-os oldalvonalánál Krecska min­taszerű becsúszó szerelést mutatott be. A 35. percben Petcu egy hazai védelmi hi­ba után teljesen egyedül húz­hatott kapura — Sárközi ka­pus már a földön feküdt —, amikor még egy cselt csinált jobbra, időt adva ezzel Szán­tónak a közbelépésre. Az 57. percben bal oldali hazai tá­madás végén, Batári beadá­sát Galambos 14 méterről lőt­te a kapu közepére, a labda Knotz kapusnak nem okozott gondot. A 60. percben Kri­zsakov „rácsavarodott” a lab­dára, minden csele bejött, végül 16 méteres bombájába a diósgyőri hátvédek beleve­tődtek. A 64. percben Mol­nár jól húzott el a jobb ol­dalon, de amikor középre ka­nyarodott, Horváth mesterien szerelte. A 79. percben Frikk Diósgyőrött és a fővárosban is a BKV Előre edzője (jobbról) gratulált Tornyinalc. Fotó: Szabó István a jobb oldalon ügyesen cse­lezett, Kovács a kapu köze­lében jó helyzetben várta a labdát, amelynek útjába Sza­bó Zs. az utolsó pillanatban lépett bele. A SÍ. percben Szvisztun jó labdát adott a középen futó Petcunak, a ha­zai védelem leshelyzetet gya­nítva leállt, Petcu a balról berobogó Vitelki elé tálalt, aki 12 méterről, senkitől sem. zavartatva, óriási bombát zú­dított a kapuba, 1-0. A 88. percben jobb oldali hazai tá­madás végén Szántó került helyzetbe, de a kaputól 6 méterre bemutatott vetődéses ollózása rosszul sikerült. A mérkőzés előtt mindkét csapat bizakodott, bár a pá­lyán eleinte nem sok lát­szott. abból, hogy a találko­zó tulajdonképpen életre- halálra megy. Húsz perc el- teltével; nehéz lett volna el­dönteni, hogy melyik csapat játszott korábban az NB I- ben. Az Előre nem mert, a Diósgyőr nem akart támad­ni. A hazaiak többet birto­kolták a labdát, de mind a két oldalon 5—5 középpá­lyás játszott, így a pálya közepén folyt a „birkózás”. Mintegy lassított film, olyan volt a mérkőzés. A főváro­siak védői saját térfelükön adogattak, aztán átívelték a középpályát, a diósgyőri vé­dők levették a labdát és las­san, komótosan araszoltak előre. Sem iram, sem nagy küzdelem nem jellemezte a találkozót. Meglepetés volt viszont, hogy a hazaiak va­lamivel jobban játszottak. A .DFC esetenként kettős véde­kezésbe vonult. A második félidő még unalmasabbnak indult, mint az első. Az Előre tárnadga- tott, a DFC védekezett és rutinosan tartotta a labdát. Bár ez a bunkertaktika élet- veszélyesnek látszott, hiszen a hazaiaknak mindössze egyetlen gól kellett volna, hogy feljussanak az NB I- be. A vendégek 81 percig játszották ezt, és bejött ne­kik, mert a második igazi helyzetüket értékesítették. Vitelki góljával dőlt el a mérkőzés és így a di ás győ­riek maradtak az NB I-ben. A látottak alapján megér­demelten. Jók: Knotz, Les­kó, Petcu. Vitelki, illetve Krizsakov, Szemere, Hor­váth M., Krecska. Tornyi Barnabás: — Nem semmi, amin az idén Diós­győr labdarúgása keresztül ment, és ebből ilyen küzde­lem árán végül is ki tud­tunk kecmeregni. Sok bol­dog ember van jelenleg ná­lunk! Gergely Károly: — Gra­tulálok a diósgyőrieknek! Sajnos sérültjeinket nem tudtuk pótolni, s ez döntő­nek bizonyult. D. L. — B. D. Dánia az EB-nyertes A siker receptje: sör, suli krumpli, golf Pénteken késő este, la­punk zárta után fejeződött be Svédországban a labda­rúgó Európa-bajnokság. A döntőben meglepetés szüle­tett, az esélytelenebb dánok legyőzték a világbajnok né­meteket. Dánia—Németország 2-0 (1-0). Göteborg, 37 ezer né­ző. V.: Gallér (svájci). G.: Jensen, Vilfort. Berti Vogts, német szö­vetségi kapitány: — Európa-bajnoki ezüst­érmesek vagyunk, ezért nem vagyok csalódott. Egy na­gyon jól játszó dán csapat ellen vesztettünk. A mai tel­jesítményünkkel nem lehet­tünk elégedettek, voltak gól­helyzeteink, de ezeket nem tudtuk kihasználni. Minden áron egy gyors gólt akar­tunk elérni, de ehhez nem tudtunk megfelelő nyomást gyakorolni a dán kapura. Brian Laudrup, az Euró- pa-bajnok dán csapat csil­laga: — Legyőztük a világbaj­nokot, legyőztük az Európa- bajnokot, hát kell ennél több? Most mi lettünk az Európa-bajnokok, ezt az ér­zést nem is lehet elmonda­ni. Mindössze nyolc napig készültünk a mérkőzésekre — szinte hihetetlen. De meg­mutattuk, hogy jelenleg a legjobbak vagyunk a konti­nensen. Mindenkinek azon­nal újra kell kezdenie a lab­darúgás tanulását. A dán lett az új világnyelv. Hasonló hangot ütöttek meg Laudrup aranyérmes társai is: — Sok sört ittunk, sokat nevetgéltünk, minigolfoz­tunk, McDonald’s-be jártunk sült krumplit enni. Így let­tünk Európa-bajnokok — mondta Flemming Povlsen. A német sajtó alaposan leszedte a keresztvizet az Európa-bajnokság döntőjé­ben 2-0-ás vereséget szen­vedett világbajnok német csapatról, nem sikerült a bravúr: a világbajnoki cím mellé megszerezni az Euró­pa-bajnoki címet is. A kom­mentátorok fejébe főleg az nem fér bele, hogy olyan csapattól kaptak ki, amely­nek játékosait a jugoszlá- vok kizárása után az utolsó pillanatban Európa strand­jairól szedtek össze, miköz­ben a németek halálosan ko­molyan és óriási erőbedo­bással készültek a svédor­szági tornára. A kommentá­rok alaphangja: Dánia, a törpe, megfosztotta trónjá­tól a világbajnokot. Koppenhágában, a Város­háza terén a göteborgi mér­kőzés után, ezrek ünnepel­ték fülsiketítő zajjal csapa­tuk váratlan sikerét, azzal a mottóval, hogy „a dán di­namit szétvetette a német savanyú káposztát”. A dön­tő összeurópai üggyé vált: az Európai Közösség Lissza­bonban tanácskozó minisz­terelnökei és külügyminisz­terei nem akartak megje­lenni a vacsorán, mindenki a mérkőzést nézte. Elle- mann-Jensen dán külügymi­niszter nemzeti színű sálat kanyarított a nyakába, s még a tanácskozásra is bevitte zsebben hordozható tv-ké- szülékét. Az egyik dán rá­dióállomáson olyan hírt ol­vastak be, hogy „az egész országban rendkívüli labda­rúgó állapot uralkodik”. A Bild szerint jobb, ha a németek őszintén bevallják: nem is érdemelték meg az európa-bajnoki címet, hi­szen csoportjukból csak a skótoknak köszönhetően ju­tottak tovább. A kölni Express így írt: „A dánok elszántak voltak, a németek nem. Igen, a né­metek nem úgy játszottak a döntőben, mintha a volt vá­logatott kapus, Toni Schu- macher bírálatának akartak volna tápot adni: — Ebben a csapatban nin­csenek egyéniségek... Igaz, mindkét gólt játék­vezetői tévedés előzte meg: az 1 -0 előtt Bruno Gallér, a svájci bíró elnézte, hoev szabálytalankodtak Brehmé- vel szemben, a 2-0 előtt pe­dig a dán kezével segítette a labdát. Vogts azonban nem keres kifogásokat: — Két védelmi hiba miatt felkínáltuk a dánoknak a gólókat. A németek játéka szegé­nyes volt, nemcsak a szív hiányzott belül, de az ötle­tek is. Thomas Kassier já­tékvezető és az álomszerű szabadrúgásgólok szerzője ezúttal csak átlagos volt, nem superman — s ez máris elegendő ahhoz, hogy a kreativitás száműzve legyen a németek játékából. Az Adidas cég által az EB legjobbjának felajánlott „aranylabdát” Thomas Häss- ler kapta. A német játékos az újságíróktól kapott 1438 szavazattal „utcahosszal” megelőzte a dán Brian Laud- rupot (472) és a svéd Tomas Brolint (412). A legutóbbi EB aranyér­mese, az ezúttal döntőbe sem jutott. Hollandia sport- szerűségi díjjal vigasztalód­hatott. A „Krabbe-iigy” újabb tárgyalása Londonban, a Nemzetközi Amatőr At­létikai Szövetség (IAAF) székházában megkezdődött a „Krabbe-ügy” újabb, most. már minden bizonnyal utolsó tárgyalása. Az előzmények jól ismertek: a kétsze­res világbajnok Katrin Krabbe, valamint két társnője, Grit Breuer és Silke Möller ellen hónapok óta tart a vizsgálat dopping- manipuláció miatt. A három sportoló ja­nuárban Dél-Afrikában edzőtáborozott, a a tőlük ott vett vizeletminta teljesen azo­nos volt. A második vizsgálat is ugyan­ezt mutatta ki, s ezek után a német szö­vetség négy évre eltiltotta őket. A jogi bi­zottság viszont később felmentette .a há­rom sportolót azzal, hogy nem látott elég bizonyítékot vétségükre. Az IAAF döntő- bírósága a finn Lauri Tarasti elnökleté­vel szombaton kezdte meg az ügy újabb vizsgálatát, és amint a DPA hírügynök­ség jelentette, ítélet vasárnapra vagy hét­főre várható. Reggel 9 órakor kezdődött a már előre is hosszúnak ígérkező tárgyalás, amely iránt a sajtó részéről nagy érdeklődés mu­tatkozott meg. Újságírók, fotóriporterek és hat televíziós állomás kamerája' fi­gyelte az IAAF székházában történő ese­ményeket, amelyeken természetesen ott, volt Krabbe és két társnője is edzőjük, Thomas Sprinstein, valamint Reinhard Rauball ügyvéd kíséretében. A német szö­vetséget többen is képviselik, így Norbert Laurens jogtanácsos. Tanúként meghall­gatják a január 24-i doppingvizsgálatot végzőket, összesen 25 személy hivatalos a döntőbíróság tárgyalására. Wimbledonban, a 106. nemzetközi baj­nokságon nagy szenzációnak lehetett szem­tanúja az a 13 ezer néző, aki a centerpá­lya tribünjein foglalt helyet. A világrang­lista-első és első helyen kiemelt 21 éves amerikai Jim Courier a harmadik fordu­lóban négy játszmában vereséget szenve­dett a selejtezőből feljutott, a világrang­listán a 193. helyet elfoglaló moszkvai Andrej Olsovszkijtól. Couriernek ezzel nemcsak megszakadt 26 győzelemből álló nagy sorozata (utolsó mérkőzését három hónappal ezelőtt Michael Changtól szenvedte el), de le kell monda­ni arról is, hogy megnyerje a négy nagy versenyből álló Grand Sl'am-sorozatot. A 26 éves sportoló kitűnő játékkal ruk­kolt ki, amire senki sem .számított., mert korábban nem tartották kiemelkedő tudá­sú versenyzőnek. Idén például hat ver­senyen vett részt, és csak kétszer érte el a második fordulót. Tavaly Wimbledon­ban a harmadik fordulóban esett ki, le­győzője a német Boris Becker volt. Olsovszkij az első két fordulóban az amerikai Jonathan Stark, majd Kent Kin- near ellen győzött, ,s már ekkor megmu­tatta, hogy többre képes, mint amennyit a ranglista-helyezése mutat. Erőteljes ado­gatásaival és jó röptéivel teljesen megza­varta Couriert, s egyáltalán nem ijedt meg attól, hogy ellenfele jelenleg a világ első számú versenyzője. Courier szemmel láthatóan nem érezte otthon magát a fü­ves pályán, tőle szokatlan- hibákat köve­tett el. így alakult ki a végeredmény: Andrej Olsovszkij (FÁK)—Jim Courier (amerikai) 6:4, 4:6, 6:4, 6:4. Tenisz Miskolcon, a Junior SC sporttelepén ke­rült sor a Dino-Fagyi Kupa férfi páros amatőr teniszversenyre. A végeredmény: 1. Egervári—Nagy B., 2. id. Sárost—Nagy I., 3. Sasvári—Székely. : r 10 % heti ereiéi ■ 1. Uerdingen—St. Gallen 2. Grasshoppers—Admira 3. Lausanne—Vorwärts Steyr 4. Voting Boys—Halmstad 5. Karlsruhe—Salzburg (i. Rapid Wien—Helsingborg 7. Ham Kam—Start 8. Ltllcström—Sogndal !). MJönctalen—Viking i<t. Molde—Kongsvinger U. Rosenborg—Brann 12. Tromsö—Lyn 13. SWivde—Häeken 1-0 3-2 1-0 3- 1 4- 2 1-1 1- l 3-3 2- 2 0-2 2-0 0-0 3-3 1 X 1 1 i hl.-.: X X X X 2 1 X X Kt*1 GAIS—Trclleborg 0-1 ........................................................................ C ourier

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents