Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-29 / 152. szám

1992. június 29., hétfő ÉSZAK MAGYARORSZAG 13 Bölcsész-miliő A szó igazságát a környe­zet hitelesíti. Nincs tragiku- sabfo élet, mint azé, aki pusztába kiáltja szavát. Ha ■létezik, szociális eszme, az azon nyugszik, ihogy sok ember, tömegek értik a szót, ■közös lélekkel együtt gon­dolkodnak. A bölcsész a szó embere, a ítélek tudósa; keresi szel­lemi, ilellki környezetét, s ha nem találja: megteremti. A mítoszok kifejezik vá­gyainkat és reményieiniket á& Az emberi lélek kultúra után nyújtja kezét é:s ott tud kibontakozni és csak ott tudja megélni szépsé­gét, erejét, nagyszerűségét, ahol a szót, a lélek kifejező eszközét befogadják. Ősi mítoszokban, indiai vesztékben olvastam, ihogy a tengerből kilépett egy „lelkes tény”. .Megtanította a gyűjtögető, törzsi .szerve­zetek emberét a geometri­áira, a betűvetésre, a város­építésre, a költészetre, hang­szerek készítésére és meg­szólaltatására. Ez a lelkes tény kezdetben éjszakára visszament a tengerbe. Ami­kor megtapasztalta maga körüli a kultúrát, a jó kör­nyezetet, eltűnt a mítoszok ködében. Hová tett? Visz- sz,átért ősi honáiba vagy jól érezvén magát megtelepe­dett az ember világában ? Tudták a mítoszok, ihogy sok lelkes lénynek keM meg­jelenni ahhoz, hogy az em­berek megtanulják azt a tu­dományt, amitől jól érezhe­tik magúikat e Földön. A lelkes lény városépí­tésre tanította az. embere­ket. miniket i ítélésre kellene megtanítania. •Nem tudjuk, ihová tett a telkes tény, de érezzük, ihogy a tudományán túl, leikéből is hagyott számunkra i'hllie- tettséget. Talán azért, meri akik a tudományt nemcsak bütykölik, hanem átélve, teremtő, alkotó munkát vé­geznek, tudják, hogy a tu­dományos gondolat ieűiki fo- gantatású és téliektől átha­tott emberi közösségben ér­tik meg, itt tapadhat meg, itt válhatilk boldogság for­rásává. A böldog'sáigikeresés a ma­gyar filozófia sajátossága, külhoni inagy filozófusok tudták, hogy csal? utakat le­het keresni, mely elvezet a tudás, a boldogság, az örök- lét kapujához, de magáit a vágyott fogalmat nem sza­bad. A magyarok — ki tud­ja, milyen ősi megérzés okán — mohón, magát a boldogságot keresték, az el­vesztett Paradicsomot, tu­dattalan ukba ágyazva ma­gukkal hordozták és emlék- képei ni megépítették kultú­rájukat. Nem akármilyen kultúrát, hanem olyat, amely nyelvi zéntságábam is hatná tudott az egyetemesre. A nyelvi szigetünk pedig pe­csétes titok, minden nép számára tartogatja azt az üzenetet, ihogy a szó segít ugyan, de a télék hat. A magyarok 'között mindig álcád valaki', aki előjön a tengerből és csodát művel. Miskolcon megtörtént a csoda. Kialakulóban vagy a megálmodóttnál egy pará­nyival reálisabb pozícióban áil annak a miliőnek a meg­valósulása, ahol a lélek ben­sőséges közegben, .jól érez­heti magát. A szeltem moz­gástér ütetét készít elő, a lé­teik kibontakozik. Nem gaz­dasági verseny kérdése a bölcsészet bárminő formájú megalapozása városunkban, ,nem bontható te pusztán tu­dománypolitikai kérdés-ko­sárrá, nem íróasztalinál ki­agyalt fejlesztési program tartozéka. A bölcsészet, ha megindul a képzése, .ha ma­gába oívaisatjia a fiatalság jó részét, ha szót, nyílt te­ret, .katedrát, sajtót kap, k,isibíró nélkül is iközlhínré teszi a maga lélakmeleg szaretet-programját, ame­lyet aligha liehet beírni az oktatási programiba, de be­le lehet vésni a tudatba, pe­cséttel lezárni a ilélékfbe. A ■szeretet-prograim a bölcsé­szet alapprogramja. A tudo- mányszaretet és emlbenba- rátság ókori enedetű, s éle­ink kezdettől fogva e kap­csolat széliemében alapítot­tak egyetemet, olyan oktatá­si fórumot, ahol minden1 tan­tárgy a bölcsészet meleg­ágyában bontotta ki csírale- mezkéit. A matematika, geo­metria, csillagászat a magas szintű gondolkodás próba­köve volt. Arisztotelész az esztétika alapjait is mértani képekkel vetítette elénk. Bárány Péter 1789-ben a Szép fogalmának meghatá­rozásánál Kantra hivatkozva a kör tökéletes voltát emel­te ki, s a háromszöget szub­sztancián alk, lelkűnkbe kó­dolt örök .primeipiumnaik te­kintette. Nincs kétféle tudo­mány, s nem .lehet kétféle felfogásmód sem ott, ahol a bölcsészettudomány a kul- túramegtartó ©ró élő köve­teként jelenik meg. Egy tu­domány van: a kozmikus eredetű öröklét tudománya, melynek megjelenési módja a földi lét és a Kozmosz ku­tatása a telki és az anyagi jelenségeik ötvözte .egyete­mességben. Az egyetemes­ség, az niem a.z egyetemek szervezéséinek kérdése, ha­nem a tudomány minőségé­nek megjelenési módja. A tudomány nem tűri a tartal­matlan formáikat, hanem tartalmaikat teremt és ennék, ■mint tojásnak a héja, ki­alakul a külső .burkolata, létrejön az a formai ©lem, amely nélkül iaz emberi al­kotó tevékenység nem tud kibontakozni. Az egyetem tehát a lélek mindennemű tudományának küzdőtere. A magyar egye­temek a mi lelkünk köve­telményéként élhetnek és a mi igényeink alapján for­málódhatnak. Nemzetünk ne­vében Szent István döntése életbe lépett: Európa része lettünk nemcsak területileg, hanem az európai műveltség meghatározó és .megtartó szerepkörében isi. A bölcsé­szeti miliő meg teremtése 40 évig háttérbe .szorult. Még kiejteni se nagyon merték nevét. Vele együtt háttérbe szorult az európaiság. Az, amit Miskolc elővárosában egyetemnek neveztünk, nem segítette elő az európai lép­tékű polgárosodást. 40 évig „hazánk második legnagyobb városa” ház ugs á glbékly óban vegetáló népesség volt. Szá­mára oxigénpalack, az élet­mentés elemi eszköze a böl- csészlképzés. Es teljesen mindegy, hogy hol szól a bölcsészet szava, csak szóljon. A bölcsészeti miliő meg­mentheti a várost. Azért fontos, ihogy hatékony le­gyen a szó, s ne pusztán a térség társadalmi-gazdaság i átalakulásából' ráháruló fel­adatnák tegyen eleget. A szó a lelkes lény szavaként has­son az ifjúságra, s teremtse meg az élerni fettételeket azokhoz a lelki-szellemi igé­nyekhez, amelyek a város- ibain-lakás elvárásainak meg­felelnek. Adjon szeretettöl­téseket, türelmet, megér­tést, megbecsülést, teremt­sen. iga aságmag valkat a szi­kes talajban, vajúdja meg a szépség gyermekéit, a mű­velt magyar ifjúságot. Moccan tudatom mélyén az újságírói kérdés, mi lesz hát a Miskolci .Bölcsész Egyesület sorsa .. . Az egye­sületre vigyáz az Isten és egyháza. Vigyáz az ország jószándékú polgársága, vi­gyáz a miskolci szülők és lakosok közössége, vigyáz a Népmozgalom, mely mentet­te és érte létesült és vigyáz a magyar demokratikus jog­rend, .amely eleget tesz .an­nak az .elvárásnak, amiért létesült: a polgári szeltemű magyar demokratikus át­alakulásnak. Az egyesület szülői 'közössége bejárta a hivatalos uitaikiat és jó hír­rel tért haza. Ez a lelki 'té­nyezőkre alapozott, Ibiibliatu- do.mánnyail, ókori nyelvék- ■kel és kultúráival étihatott, modem nyelveket intenzí­ven oktató egyszakos képzés versenyképes és az egyesü­let szeretné .megállni helyét ebben a mezőnyben is. Isten, segítségével. Gyárfás Ágnes SZÓLÁS^TÉÜl fc.. — I. ni. in- ■ —■■■■ mm, A KISGAZDAPART KÖZLEMÉNYE A Torgyán-ügy A Független Kisgazdapárt Országos Elnöksége felhívja a párt tagjainak figyelmét arra, hogy véget kell vetni a párton belüli jogtiprások- mak, a pártalkotmány soro­zatos megsértésének és a „botos demokráciának”. En­nek érdekében a legitim or­szágos elnökség arra kér mindenkit, hogy a pánbal- kotmánysértő országos nagy­gyűlésről és nagyválaszt- mányról maradjanak távol, még részvételükkel se köz­reműködjenek a nagymúltú kisgazdapártot megcsúfoló jogtiprásokhoz. Az illegi;bim .rendezvényeken hozandó .határozatok megsemmisítését a bíróságtól fogjuk kérni. Az elnökség arra szólítja fel a párttagságot, hogy a távol- maradásukkal is jelezzék, hogy nem a tömeges kizá­rásokról, a botrányokról, a szélsőséges és megalapozat­lan politika járói „híres” és hírhedt Független Kisgazda- pártot akarnak, hanem a történelmi, a hiteles, a cse­lekvő FKgP mellett teszik le a voksukat. A párt országos elnöksége felkér minden megyei és he­lyi alapszervezetet és tagot arra, hogy a párt ideiglenes székházába (Budapest, 1145 Thököly út 169., telefon/fax: 252-43-63 és 252-60-79 juttas­sa el írásban, vagy szóban az elnökséget megerősítő szán­déknyilatkozatát. Budapest, 1992. június 24. Németh Béla főtitkár, az elnöki jogok gyakorlója, Cseh Sándor első altéinak A nagy felhajtással beha­rangozott „szegedi kézfogó” a kisgazdapártnak 3 millió forintjába került. 3. A párt munkáját segítő szakértői és tanácsadói szer­vezetet rövid idő alatt szét­verte. 4. A párt politikai súlyá­nak csökkenését a 45 tagú frakció szétszakításával érte el. Ennek közvetlen kiváltó aka a személyének szóló hű­ségnyilatkozat kikövetelése volt. 5. A párt központjában és szervezeteiben a bizonytalan­ság és bizalmatlanság, vala­mint az ellenségeskedés lég­körét teremtette meg. Az ál­tala létrehívott Dokumentá­ciós Központ (Hornyák Tibor vezetésével) egyrészt Tor- igyán József feddhetetlensé­gét, másrészt a számára ké­nyelmetlen és kellemetlen emberek ellehetetlenítését hi­vatott szolgálni. A tények és valóság felderítéséhez nem volt közük, bizonyítékok „gyártása” volt a kettős cél érdekében a feladatuk. 6. Mára mintegy tízezer ta­got zárt ki a Független Kis­gazdapártból. Köztük van­nak vezető tisztségviselők, egyszerű pártmunkásak, akik valamilyen módon útjába állták Torgyán úrnak és ki­szolgálóinak. A jogtalansá­gok még ma is folytatódnak, az utóbbi napokban több megyei vezető esett Torgyár József önkényének áldoza­tául. A tagságunkból körülbelül harmincezren egyáltalán nem folytatnak az említett atrocitások miatt pártmun­kát. Sem nevüket:, sem cse­lekedeteiket nem kívánják a Torgyán-féle irányvonalhoz adni. 7. Dr. Torgyán József me- galomániájában decemberben feljelentette a miniszterel- möiköt, a belügyminisztert és az akkori nemzetbiztonsági minisztert, Tettének jogalap­nélküliségét igazolja az is, hogy az említett „ügyektől” kénytelen volt elállni. Ezál­tal is nevetségessé téve a komoly politizálás szorgal­mazóit. 8. Elnöksége alatt a kis­gazdapárt külkapcsolatai so­hasem látott mélységekbe süllyedtek, a nemzetközi szervezetek szinte mindegyi­ke igyekezett elhatárolni ma­gát a FKgP-től. A jobbára magáncélú párizsi, zürichi, •ausztriai, tajvani és egyesült államokbeli utáit igyekezett sikerként elkönyvelni. Ám mindezekből csupán az USA- ban magánszemélyektől ösz- .szekéregetett 1100 dollár (kb. 90 ezer forint) gyarapította a pártkasszát. Míg egy ame­rikai repülőjegy 240 ezer fo­rintba került. Az EDU (Európai Demok­rata Unió) az ő személye miatt függesztette fel a párt szervezeti tevékenységét, s az ezt tartalmazó .levelet még legközvetlenebb vezető­társainak sem hozta tudomá­sára. A napokban érkezett meg a Kereszténydemokrata Unió telefaxa is, amely Tor­gyán úr személyét nem kí­vánatosnak minősíti kong­resszusán. 9. Az 1992. január 11-i nagyválasztmány határoza­tainak meghamisítására bi­zonyítható kísérletet tett. Az elnökség jogait csor­bító, a főtitkár hatáskörét degradáló javításokat tett az elfogadott és .megszavazott alkotmányban. A hamis ok­iratot kinyomtatta, lufi zette, majd megijedve tettének kö­vetkezményeitől — néhány kivételével — a hamisí,tvá- myokat megsemmisítette. 10. Megalapozatlan, csupán szólamok szintjén létező ter­vekkel tévesztette meg kör­nyezetét, tagtársainkat. A hangzatos kisgazdabankból, lakásépítési programból, han­gyaszövetkezetből semmi nem valósult meg, s nem is valósulhatott, hiszen csak el­méletben létezték, s nem is ■kívánta soha a programokat kidolgoztatni. 11. Az 1992. január 11-i nagy választmány február 29-ben határozta meg a kor­mánykoalícióból történő ki­lépést. Torgyán József önké­nyesen döntött ennek előre­hozásában, a tárgyalásokat ily módon is lehetetlenné téve. 12. A szegedi nagygyűlést követően hihetetlen mértékű és nagyságrendű nagygyű­léssorozatot indított be, az ország legkülönbözőbb he­lyein lépett fel, hirdetve minden alap nélküli téziseit, s a kisgazdák tömegeit té­vesztette meg, számára sem 'létező programokkal és ter­vezettekkel. Egy-egy ilyen elnökdicsőítő rendezvény 3—5 millió forintjába került a pártnak, amelyet természe­tesen a tagszervezeteken spó­rolt meg. A népszerűségének igazolására az ország külön­böző pontjairól kellett kis­gazdabuszokat inditatni, s a vezetőknek a résztvevőket szervezni, természetesen a párt számlájára. .Az elnök­dicsőítő rendezvénysorozat az össznemzeti tömegde­monstrációban csúcsosodott ki, amely mérsékelt részvé­tel mellett is 16 millió fo­rintba került az FKgP-nek, s hatását és „eredményét” senkinek sem kell külön bi­zonyítgatni. A rendezvénye­ken semmi másról nem volt szó, mint a jelenlegi kor­mány ostorozásáról, ám va­lós, igazi ellenzéki megol­dásokat soha, semmikor nem tudott felmutatni, 13. A diktatórikus intéz­kedéseinek csúcsát a párt- alkotmány semmibevételével érte el, amikor alkotmány­ellenesen június végére ösz- szehívta az országos nagy­gyűlést és az országos nagy­választmányt. Erre sem jo­ga, sem lehetősége nem lett volna, hiszen az alkotmány értelmében az országos nagy­gyűlés minden év novembe­rének az utolsó hetében ül­het csak össze azért, hogy időt és lehetőséget adjon a párt vezetőségének az érde­mi munkára, s ne lehessen a kisgazdapártot; az állandó személycserékkel és politi­kai irányvonal-módosítások­kal a belpolitikai életben el­lehetetleníteni. Alkotmány- sértő intézkedésének indíté­ka hanyatló politikai befo­lyásának — még időben tör­ténő — megerősítése, és a hibákat látó és szóvátevő pártpolitikusok félreállítása volt. Még azon az áron is, hogy önkényesen leváltotta a számára vélhetően kedve­zőtlenül voksoló demokrati­kusan választott vezetőket és tagokat. Milyen módszerekkel tet­te mindezt Torgyán József? 1. A bármilyen kérdésben más véleményt nyilvánító­kat, lépéseivel egyet nem ér­tőket ellehetetlenítette, eltá­volította vagy kizárta. Így ‘lett a párt kizárt tagja, töb­bek között a nagy múltú kis­gazda Vörös Vince is. A döntéseit jogszerű vizsgálat soha nem előzte meg, a párt fegyelmi testületéi szeme­tes utasításaira cseleked­tek. 2. A párt elnökségének, vezetőségének tudta ési be­leegyezése nélkül cseleke­dett, sőt több esetben állás- foglalásával ellentétesen, dön­tött. (A Nemzeti Ellenzéki Kerekasztalt, mely kifejezet­ten szélsőséges tömörülés, az elnökség tiltakozása elle­nére vonta be a félresike­rült, cél nélküli tömegde­monstrációba.) 3. A hivatalban és a .szer­vezeteknél a bizalmatlanság és a bizonytalanság légkö­rét teremtette meg. Posztok­ról egyik pillanatról a má­sikra küldött el embereket, kiszolgáltatott, megfélemlí­tett, kompromittálható em­berektől hatalmával vissza­élve ért el hamis vallomá­sokat, s hajtatott végre jog­szerűtlen utasításokat. 4. A kisgazdapárt vezetői közül senkinek sem enge­dett komoly megnyilatkozá­si lehetőséget, a tévét, a rá­diót, az újságokat, a nagy­gyűléseket arra használta fel, hogy a párt politikáját személyes politikájával azo- nosíttassa. Így kerülhetett sor arra, hogy a közvélemény Torgyán József szerepléseit a független kisgazdapárttal tette egyenlővé. Saját nép­szerűségének növelésére könyvet nyomtatott 'ki, s ezeket árusítani kellett a tagszervezeteknek. 5. Nem hiányzott eszköz­tárából az elfogadott párt­alkotmány meghamisítására tett kísérlet, a hivatalos, az egész párt számára létfon­tosságú iratok eltitkolása. 6. A párt pénzének legna­gyobb részét saját nagygyű­léseinek megrendezésére for­dította, reprezentatív foga­dásokat, vacsorákat tartott, államfőnek kijáró környeze­tet és életmódot teremtett magának, míg az ellesettek­ről, a 4—6 ezer forintos nyugdíjakból élőkről szóno­kolt. 7. Az értelmes, gondolko­dó emberek helyett akarat­nélküli, becsapott, kompro­mittálható és megtévesztett emberekkel vette körül ma­gát. A párt demokratikus szerveződéseit, országos ve­zetőségét, országos nagyvá­lasztmányát megpróbálja akaratnélküli szavazógéppé tenni. Miért teszi mindezt Tor­gyán József? Ezt valószínűleg még év­tizedekig vizsgálni fogják. Tetteinek okai, és mozgató­rugói egyelőre csak az „ered­mény oldaláról” feltételezhe­tők. A független kisgazda- párt az ő „működése alatt” a kül- és belpolitikai élet­ben teljesen ellehetetlenült, előnyhöz jutottak általa a magyar társadalomban még meglévő sötét gazdasági és politikai erők. Az FKgP tel­jes szétverésének feladatát majdnem tökéletesen oldot­ta meg. Ezt kívántam júni­us 11-én az utolsó pillanat­ban megakadályozni. Ehhez azonban közös — és demok­ratikus — akaratra volt és va.m szükség. Kérem ebben segítsenek, támogassanak! A levelem­ben foglaltakról kérem tá­jékoztassák tagtársaikat. Vi­tatkozzanak, formáljanak ró­la véleményt, s vonják le a megfelelő következtetéseket, így — és csak így — van lehetőségünk arra. hogy a közeljövőben a párt alkot­mányában biztosított kere­tek között, végre jogszerűen próbáljuk meg a jövőnket, a XXI. századnak megfele­lő politikánkat kialakítani. Mint belátható Torgyán Jó­zsef leváltása szükséges és jogszerű volt, így minden további intézkedése jogta­lan. Különösképpen — a leg­felsőbb fórum — az orszá­gos nagygyűlés és az orszá­gos nagyválasztmány párt- alkotmány-ellenes összehívá­sa. 1992. június 21. Németh Béla főtitkár, az elnöki jogok gyakorlója Miben bízhatnak még? A kilátástalan helyzetbe került gilisztatenyésztők ösz- szefogását — mint például a legutóbbi budapesti ^ nagy­gyűlésüket — érdeklődéssel kísérik azok is, akiket köz­vetlenül nem érint a „nagy üzlet” és kifejezetten sze­rencsések, amiért nem keve­redtek üzleti kapcsolatba például az AGIRT Rt.-vel. Van olyan újság, amelyik ki meri írni a sokak tragé­diájáért felelős cég vezető­jének nevét is. De az álta­lános tendencia a Borsod megyei lapoknál az, hogy igen tapintatosan fogalmaz­nak a felelősség és felelős- ségrevonás feszegetésében. Minden lap tudósítója bő­ven ad tájékoztatást arról, hogy a gilisztatenyésztők milyen nehéz helyzetbe ke­rültek, hogyan próbálnak segíteni magukon, minden cikk mély együttérzésről ta­núskodik. Mégis minden tu­dósításból, riportból hiány­zik valami! Sehol sem ke­resik a tragikus végű vál­lalkozás felelőseit és a fe- lelősségrevonásukkal kap­csolatos információikat egyetlen újságíró sem ku­tatja! Ideje lenne tájékoz­tatni az olvasókat, hogy hol tart a bírósági, vagy ügyészségi vizsgálat az ügy­ben. Foglalkozik-e a témá­val a gazdasági rendőrség, vagy ha nem; miért? Vagy a sajnálkozáson kívül nem ajánlatos feszegetni a rész­leteket? Pedig a közvéle­ményt igencsak érdekelné, hogy kik „tömték duzzadtra a zsebüket” és a joggyakor­lat hogy engedheti ilyen és hasonló esetben a jogutód nélküli megszűnést, illetve a felelősökön miért nem kéri számon az eltűnt milliókat? Az effajta esetek bátorí­tást adnak a szélhámosok­nak, ötletet adva a meggaz­dagodás rövid úton történő eléréséhez, de ezt látva az állampolgárok csalódnak a jog védelmében és igazság­szolgáltatásban, ami fokoz­za a bizalmatlanságot. És ez nagyobb kárt okoz 'fiatal demokráciánknak, mint amit néhány méltatlan, magas beosztású ügyvezető vissza­éléseinek elsimítása megér­demel. Ha jogállamban nem tudnak érvényt szerezni többezer ember jogos köve­telésének és a velük együtt­érzői társadalmi igazságér­zetnek, miben bízhatnak még? Tóth Mária Miskolc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents