Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-29 / 152. szám

1992. június 29., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 Orosz János Az emlékmű Monaj főterén (U. J. felvételei) Háború, diktatúra, forradalom Amonaji túlélő A háborús halottak monaji em­lékművének avatásán találkoztunk Orosz Jánossal. A hetvenkilenc éves öreg úr kihúzott, egyenes de­rékkal a tűző nappal, a kánikulai forrósággal mit sem törődve állta végig az ünnepség fárasztó másfél óráját. Szeme csak akkor páráso­don be, amikor az emlékmű már- ványtábiáján átböngészte az oda­vésett neveket. Szikár, vékony alakjáról, tartá­sáról bátran megformálhatjuk az ezernyi veszedelmet túlélő, a jég hátán is kapaszkodóra találó em­ber típusát. Büszkén emlegette, hogy egy híján nyolcvanéves, de a doktornő a legutóbbi vizsgálat után száz évre „hitelesítette” élet­korát. Mint mondta, vígan fölsétál még a kistelepülést övező dom­bok, hegyek gerincére, s a kapát, a vasvillát is kézbe fogja, s nem ma­rad le a munkában.- Monajban születtem - emlé­kezett találkozásunkkor Orosz Já­nos - minden gyökér ehhez a föld­höz köt. Szüleim, nagyszüleim, de már dédnagyapám is ebben a köz­ségben látta meg a napvilágot. A második világháború idején a kas­sai 21 -es ezredhez szólított a behí­vó. A hadsereggel eljutottunk égé-- szén Leningrádig, de ott megre­kedtünk. Később egyre csak hát­ráltunk, mint a rák. Minduntalan visszavonultunk. Magyarorszá­gon, Unglovasnál estem fogságba. Ez 1944 őszén volt, amikor már szinte valamennyien tudtuk és éreztük, hogy oda az ígért dicső­ség, a magyar hadsereg csakis vesztesként kerülhet ki ebből a há­borúból. Nos az oroszok bekerítet­tek, s nem volt más választásunk, mint megadni magunkat. A fogságról a következőket hal­lottuk a monaji túlélőtől:- Oroszországba, egészen Vi- nyicáig gyalog hajtották a hadi­foglyokat. Ott egy nagy tábort állí­tottak fel, amelyben vagy hárome­zer ember - németek, románok, magyarok - sínylődött. Ennivalót keveset kaptunk, s olyat, amely a magyar gyomornak idegen. Álta­lában csalánlevesen tartottak, s boldogok voltunk, ha egy-egy krumplira szert tehettünk. Becsü­letükre legyen mondva viszont, hogy a hetven dekányi kenyeret minden nap kiosztották fejenként. Egyetlen szál deszkán aludtunk, ugyanabban a ruhában, ami a munkaidőben is rajtunk volt. Ke­serves évek voltak azok. Orosz János a szerencsések kö­zé tartozott. Túlélte a pergőtüzet, a gyalogsági szuronyrohamot, a ha­difogság megpróbáltatásait. 1947. június 6-án érkezett haza a szívé­nek oly kedves faluba.- Gyenge voltam, mint a har­mat. Szégyen ide, szégyen oda, a tetű is megragadt a ruhámban. Mégis boldog voltam, hiszen él­tem, és az életnél ugye nincs drá­gább a világon. Később egyszer­egyszer, amikor nagyon el voltam keseredve, eszembe jutott, bár ma­radtam volna én is ott a fronton. Boltot, kocsmát, házat örököltem, de mindent clállamosítottak a fe­jem fölül. Az indok egyszerű volt. „Megérdemli, hogy így járt - ki­abált velem a hatalom embere - mert maga a felszabadító szovjet hadsereg ellen harcolt”. Ugyan, mit tehettem volna? A házat nagy nehezen visszakaptuk, de a kocs­máról és a boltról szó sem lehetett. Az alsóvadászi gépállomáson he­lyezkedtem el. Amikor a gépállo­másokat megszüntették szövetke­zeti kocsmáros lettem, de abból is kitúrtak. 1960-ban azedelényi bá­nyában kaptam munkát, s onnan vonultam rokkantnyugdíjba tíz esztendő múlva. Ennyi röviden az én életem sora. Most nyithatnék kocsmát, kereskedhetnék szaba­don, de az idő sajnos már eljárt fö­löttem. Az ünnepségen valóban meghatódtam. A márványtábla ta­lán évtizedekig is megőrzi egykori bajtársaim emlékét. Nem voltak ők hősök. Felesleges a nagy sza­vakkal játszani. Teljesítették a kö­telességüket, azt, amit minden rendszer elvár, kikényszerít az em­berekből. * Azelső és a második világhábo­rúban elesett, monaji katonák em­lékművét a falu önkormányzata építtette. A költségek 230 ezer fo­rintra rúgtak, a kivitelezésre Petró József szikszói kisiparos vállalko­zott. Taskó László polgármester az avatóünnepséget követően el­mondta, hogy az emlékmű és a kis park létrehozására szinte elemen­táris igény nyilvánult meg Monaj lakosai között. (udvardy) Tarka nofeszlapok KOCSMAI FELIRAT Az egyik falusi kocsmában jó feltűnő helyen ez a felirat ol­vasható: Figyelem! Kárpótlási jegyet kártyaadósság fejében nem fogadunk el, s vele a sön- tési hitel sem törleszthető! FOHÁSZ Édes jó Istenem, dobj le egy darab boldogságot a mennyből ide a Földre, de úgy, hogy én is hozzáférjek. MENEKÜLÉS AHALÁL ELÖL Vajon lehet-e a halál elől menekülni? Ideig-óráig talán lehet, de Véglegesen aligha. Amikor eljön az idő, irgalmat­lanul az ember után nyúl bárhol is lészen az. Ezek a gondolatok kavarog­tak bennem, amikor a közel­múltban elhunyt drága, jó bá­tyám sírhalmára virágot tettem Nagyatádon, a simongáti teme­tőben. A várostól kissé távol- eső kicsinyke, pusztai temető­ben eleddig évente aligegy-két temetés történt. Az őspusztaiak az elmúlt évtizedek során el­vándoroltak erről a tájról, s va­lahol a szülőföldjüktől távol nyugosszák örök álmukat. De a temető hirtelen szinte az egyik napról a másikra újra „benépe­sült”. Megdöbbenve láttam, hogy tizenhét új sírhalom, ti­zenhét egyforma fejfa sorako­zik egymás után. Valahogy olyan képet festve, mint a há­borúk csatatereinek rögtönzött temetőiben. Nézem, betűzöm a sebtében készült fakeresztek feliratait. Szerbek, horvátok, szlovénok, vajdasági magya­rok nyugszanak e pusztai teme­tőben. A jugoszláviai háború pok­lából pusztulás és a halál elől menekültek ide, Magyaror­szágra a nagyatádi befogadó táborba. Elhagyták szülőföld­jüket, otthagyták mindenüket, amiért egy életen át küzdöttek, nélkülöztek, verejtékezlek, hogy puszta életüket menthes­sék. A puskagolyótól a bombák és gránátok repeszétől a gép­pisztolycsövekkel való szem­benézéstől valóban megmene­kültek, de a halált mégis ma­gukkal hozták szervezetükben: a gyilkos kórt, az infarktust, a rákot, és más végzetes betegsé­geket. És ezekben itt hunytak el idegen tájon és nyugszanak a simongáti temetőben. Van közöttük hároméves, 25 éves, 60 éves és 80 éves. Mindcgyő- jük a túlélés reményében me­nekült el, elhagyva hazáját, re­mélve, hogy nemsokára haza­térhet. Nem így történt! Ez az em­beri sors kegyetlen tragédiája. Mert a halál nemcsak a fron­ton, békében is kaszát hord a vállán. Nyugodjanak békében! ÉS Ml LESZ A Ml VÉLEMÉNYÜNKKEL? Mostanában vezető politiku­sok egy-egy külföldi útról ha­zatérve szinte kivétel nélkül emigyen kezdik rögtönzött nyilatkozataikat: külföldi tár­gyalópartnereink nagyon meg vannak velünk elégedve. Elis­meréssel szólnak a magyarság helyzetéről, az elért eredmé­nyekről, a szélesedő demokrá­ciáról, a stabilizációról. Ebben a térségben magasan az első helyen állunk a refor­mok kibontakoztatásában stb., stb. Nem vitás, hogy jó dolog az, ha másoknak is jó vélemé­nyük van rólunk. Az is jó, ha dicsérnek bennünket. De ké­rem tisztelettel nem ártana né­ha a honi véleményeket is meg­hallgatni és ne adj Isten figye­lembe is venni. Mert mégis­csak mi vagyunk a iegilletéke- sebbek, hogylétünk megítélé­sében. KI AJÓ SZAKÁCS? A vendéglátó iskolában fo­lyik a vizsgáztatás. Tanár: - Mondd fiam, ki a jó szakács? Tanuló:-Azkérem tisztelet­tel, aki egy közönséges papri­kás krumplinak legalább 25- léle nevet tud adni. A LAJHÁR PINCÉR- Drága jó Főúr, ha majd el­megy nyugdíjba, ne felejse el meghagyni az utódjának, hogy rendeltem magánál egy marha- pörköltet és egy nagyfröccsöt. HÍRÜNK A VILÁGBAN Az egyik olasz zarándok- hely műemlék kolostorának bejáratánál az alábbi felirat ol­vasható: „Ha hívő vagy, imád­kozzál és vezekelj. Ha ateista vagy, gyönyörködj a csodála­tos műemlék-templomban. Ha magyar vagy, vésd a nevedet a falba!” Wirth Lajos Lehetne határtalanul? Kép és hang— távoli magyaroknak Néhány héttel ezelőtt az MDF miskolci városi szerve­zete kezdeményezésére fél­idei fórumot tartottak Miskol­con négy MDF-es ország- gyűlési képviselő részvételé­vel, ahol a beszámolókat kö­vetően több kérdés is elhang­zott. így a hallgatóság sorai­ból valaki felvetette: mikor számíthat a határainkon kívül élő magyarság arra, hogy na­ponta hallgathassa a magyar rádióadásokat, tévéközvetíté­seket, hogy ne szomjúhozza annyira a magyar szót úgy, mint ahogy arra korábban kényszerült. A felvetett kér­désre Balázsi Tibor képviselő az országgyűlés kulturális bi­zottságának tagja válaszolt és elmondta, hogy jelenleg mindössze két olyan adás lé­tezik, amelyik bizonyos kör­ben jelenleg is fogható. Az Astra műholdas adások főleg kereskedelmi célúak és job­bára észak-déli sugárzásra vannak beállítva. Valamelyest érthető is, hogy a luxemburgi cég, az Astrák tulajdonosa nem mutat hajlandóságot az iránt, hogy a mi szempontja­ink is érvényesüljenek. Vi­szont az Eurosatnál tapasztalt előkészületek már biztatób­bak. Mindehhez hozzáadhat­juk azt is, hogy várható a frek­venciamoratórium oldódása. Összegezve a magyar nyelvű adások hallhatóak, láthatóak lesznek a Kárpát-medencén belül, sőt a Kárpátokon túl is, például Moldáviában. További kérdés - fejtegette a képvise­lő, hogy ezek vételéhez mint a műholdas adásokhoz itthon is, valamilyen antenna is kel­lene. Sőt, ismerve a viszonyo­kat valamilyen olcsóbb típusú berendezés jöhetne szóba el­sősorban. Röviden: a feltéte­lek lassacskán megteremtőd­nek ahhoz, hogy a magyar­sághoz az országhatárokon túl is naponta eljussanak az adások és ily módon a jelen­tős távolságra lévők is napon­ta birtokába juthatnak ismerő­ivé lehetnek a magyarországi eseményekről számot adó in­formációknak.-nagyj­Bizonyítvónnyal, oklevéllel a kézben Van-e esély az elhelyezkedésre? Végre itt van a diákok legna­gyobb örömére a nyári szünet. Az idén végzettek számára azon­ban ez a szabadság már nem az igazi,, hiszen többen közülük szeptember előtt munkába áll­nak, akiknek viszont nincs állá­suk, kénytelenek idejük egy ré­szét munkahelykereséssel tölte­ni. Tegyük hozzá, ez manapság nem egyszerű dolog. Bármeny­nyire is szomorú, a pályakezdők­nek fel kell készülniük arra, hogy „kilincselésük” sikertelen marad és szembe kerülnek a munkanélküliség tényével.- Mi a teendője az iskolapad­ból kikerülő fiatalembernek, ha kezében a bizonyítvány, oklevél, de munkahely egyelőre nincs ki­látásbán.? - kérdezem Dobrozs i Zoltánt, a munkaügyi központ miskolci kirendeltségének veze­tőjét.- Legcélszerűbb, ha az érett­ségi, vagy szakmunkás-bizo­nyítvánnyal, illetve az egyete­met, főiskolát befejezők a vég­zettséget igazoló oklevéllel már az okmányok kézhezvételének másnapján jelentkeznek a lakó­helyük szerint illetékes munka- közvetítő irodánál. Megmon­dom miért ilyen sürgős. A jog­szabály szerint különös gondot kell fordítani a pályakezdők el­helyezésére. Ajelentkezést, illet­ve a nyilvántartásba vételt köve­tő három hónap alatl az irodának elsődleges feladata, hogy meg­nyugtató megoldást találjon. Ha nem megy, akkor a kilencven na­pot követően kezdhetjük folyó­sítani a hat hónapig járó munka- nélküli segélyt. Nem mindegy tehát, mikortól ketyeg az óra. Szeretném felhívni ügyfeleink figyelmét arra, hogy a papirost, amit azelső alkalommal kézhez kapnak, pontról pontra olvassák át és saját érdekükben tartsák be a megjelölt dátumokat. Sokan elnézik, vagy elfelejtik, hogy a három hónap leteltekor vissza kell jönniük és a segély ügyinté­zését az újrajelentkezés időpont­jától számítjuk. Meghozzuk a határozatot, amely a jogosultság kezdetét jelenti.- Kicsit kanyarodjunk vissza oda, milyen iratokat kell magá­val vinnie az érintettnek, arra a bizonyos első találkozásra, mert gondolom a bizonyítvány, az ok­levél önmagában kevés?- Valóban nem elegendő. Szükséges hozzá a személyi iga­zolvány. A munkakönyvvel kap­csolatosan annyit: a jövőben nincs rá szükség.- Kiemelte - és a jogszabály is ezt szorgalmazza - hogy elsődle­ges céljuk a pályakezdők elhe­lyezése. Ez érthető és tiszteletre méltó szándék, de a gyakorlat­ban van-e rá esély?-Akik dolgozni szeretnének...-Bocsánat, hogy félbe szakí­tom, nem mindenki akar magá­nak munkát?- Akiket az idén nem vettek fel valamilyen felsőoktatási in­tézménybe, azok az előttük álló évet általában a felvételi felké­szülésre szánják. A szülők a leg­több esetben támogatják és fede­zik ezt. Az igazsághoz hozzátar­tozik, vannak, akik nem is akar­nak dolgozni, bíznak a szülők anyagi segítségében. Aki vi­szont a munka mellett vállalja a tanulást, annak humán közhasz­nú munkát tudunk felajánlani, ami napi nyolcórás elfoglaltság iskolákban, egészségügyi szo­ciális intézményekben. A gimná­ziumi érettségi bizonyítvánnyal rendelkezőknek lehetőségük van az átképzésre, amennyiben vál­lalják. Könnyebb a helyzetük, akiknek valamilyen szakma van a kezükben. A vendéglátóipar, a kereskedelem sokszor kifejezet­ten pályakezdő fiatalokat keres. Jó eséllyel indulhatnak a köz- gazdaságit végzettek a titkárnői, ügyintézői munkakörök betölté­séért.-Ha valaki semmiképpen nem elégszik meg a 6000forintos se­géllyel, mint „perspektívával", hot nézhet munka ütem?- Miskolcon elég széles a ská­la, van kél vagy három magán munkaközvetítő és a különböző ifjúsági szervezetek, intézmé­nyek is foglalkoznak álláshelyek ajánlásával. Marczin Eszter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents