Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-27 / 151. szám

1992. június 27., szombat ESZAK-MAGYARORSZÁG 13 Látogatóban Zsugori uramnál (Igazán nem akarjuk az iskolát „szellemidézni" néhány nappal a nyári szünet kezdete után, most mégis leközlünk egy hatodik osztályos iskolai fo­galmazást. Kupcsik Helga írása ugyanis sokkal in­kább igazi riport, mint magyar dolgozat.) Egy ködös és metszőén hideg tavaszi reggelen, épp amikor forró teámat kortyolgattam és összera­gadt szemmel bámultam ki az ablakon, csöngettek. Ki lehet az hajnalok hajnalán? - kérdeztem ma- gamtól, s az órára pillantottam. Fél hatot mutatott. Ilyenkor még alszik a város. Főnököm viszont nem aludt. Ott állt előttem tel­jes életnagyságban, ahogy kinyitottam az ajtót:- Jó reggelt! - köszönt, s elvigyorodott. Nem csoda: pizsamámban, ami mellesleg csíkos volt, inkább hasonlítottam egy szökött fegyencre, mint egy munka elől elbújt riporterre. Most jön a fekete­leves! - gondoltam. - Szóval, maga dolgozni fog. Itt a vonatjegye! A félhetes vonat Debrecenbe vi­szi, ott felkeresi bizonyos Zsugori uramat, a Dara­bos és a Csapó utca sarkán lakik, és riportot készít vele! -szólított fel, s távozott. Szélvészként robog­va öltöztem. Két és fél órás út után ott álltam Zsu­gori uram viskója előtt. Félve nyitottam a kertkaput, attól tartva, a kezemben marad. Félel­mem nem volt hiábavaló... A kapuval a kezemben elindultam a tornác felé. Szétnéztem, de senki nem üdvözölt. Ja, végül is ez az a hely, ahol végképp nem számíthatok virágeső­re. Bekopogtam az ajtón. Egy öregember nyitotta ki, aki úgy nézett ki, mint én jó három és fél órával ezelőtt.- Ki maga? - vakkantotta az öreg. Tartottam a szám és nem kérdeztem meg, hogy házőrzőnek tartja-e magát.- Elnézést, hogy létezek, de zavarom egy kicsit! Az „Akármilyen” újság riportere vagyok - mutat­koztam be, ahogy anyám tanított.- A, szóval nem pénzt akar! Akkor jöjjön be! - kitárta az ajtót. Egy dohos, poros szobába léphet­tem. Zsugori egy ládára ült. Naná. mert csak ez az egy berendezési tárgy volt a szobában. Ez lehet a nappali - találgattam. Viszont ha ez így néz ki. mi lehet a ház többi részében? Le mertem volna fo­gadni. hogy van néhány kósza szellem, esetleg al­kalomadtán egy vámpír is, ha kell. Inkább nem feszegetem...- Halljam! - mondta derűs arccal. Belevágtam a biztatást hallván:- Első kérdésem: Ha annyi pénze van, miért itt lakik? Mint látom, a pénz nem boldogít, vagy igen? - Jegyzetfüzetemet a falnak támasztottam. Egy kíváncsi, körülbelül 5 centiméter átmérőjű nyolclábú rögtön átszaladt rajta. Szép! - állapítot­tam meg. Biztosan egerek és egyéb négylábú rág­csálók is tivornyáznak a padlón. Nem mertem letekinteni a lábamra. Ekkor Zsugori válaszolt: - Háát... talán mert Csokonai így írta meg és mert természetesen magyar vagyok.- Hogyan képzeli a jövőjét?- Ahogy mások alakítják. Csokonaira már nem számíthatok, sajna! - jelentette ki és lefittyedt a szája, mint egy partra vetett medúza. Szinte meg­sajnáltam. De ment a következő kérdésem:- Senki nem tesz semmit annak érdekében, hogy valamiféle pénzkiadásra bírja? - körbemutattam lakhelyén.- Nem? Miután még a versben és a riportjukban is ingyen vagyok benne! Tegnap betörték az abla­komat. Mennyi pénzbe kerül máma egy kitörött ablak?! S ráadásul egy kiszerelt kertkapu! - muta­tott rá a falat támasztó kertkapura. Ajaj! Ebből sok jó nem fog kisülni!...- Visszaszerelem! - ezzel kondenzcsíkot húzva kislisszoltam a házból.- A kertkapum! - üvöltött utánam az „m”-met hangsúlyozva. Visszaraktam. Mármint a kaput. Hadd viruljon rajta a csorbóka, meg a többi gaz, dudva. Abban biztos voltam, hogy ebből nem tu­dok kihozni egy épkézláb cikket... és abban is biz­tos voltam, hogy a Főnök ezért lekap a tíz körmömről... / Érettségi szikrák Hiába okították négy hosszú éven át, a végzős diák még az utolsó pillanatban is tud meglepe­tést okozni tanárának! Például egy igencsak kri­tikus helyzetben, az érettségin. Erre hozunk né­hány példát az idei, szóbeli vizsgák terméséből. Hozzánk persze kevesebb jut el, mint amennyi elhangzott, illetve amennyit leírtak a diákok - kérjük hát, ha valaki birtokában van hasonló, re­mekmívű aranyköpéseknek, juttassa el hozzánk mindenki okulására és főleg dertilésére! A csecsemőgondozás bajnokai A verseny legutolsó pilhmufúig kétsé­geik voltak az eredmény felöl, nehezen hit- tea miskolci Dehreczeni Márton Középis­kola csapata, hogy megnyerte a városi és a megyei csecsemügondozási vetélkedőt is. Ezen felbuzdulva Nagy Róbert, a csapat egyetlen fiútngja már látta lelki szemei előtt, amint az országos vetélkedőn szólít­ják az első helyezettet, és ők kivonulnak átvenni teljesítményük méltó elismerését - azután kiderült, hogy nem lesz országos verseny. Négy villamosgép-szcrelőnck ta­nuló lány és a csapatkapitány, géplakatos­nak készülő fiú azonban így is figyelemre méltó teljesítményt nyújtott. Az egyik ver­seny végeztével azt mondtak Robinak: Be­lőled biztosan jó férj és apa lesz!-Nem akarom a lányokat háttérbeszo­rítani, de mégiscsak a te szereplésed a leg­érdekesebb egy csecsemőgondozási vetél­kedőn...- Eredetileg elsősegélynyújtásban akartam indulni, de mivel tavaly már sze­repeltem abban a csapatban, le kellett mondanom róluk, maradt a csecsemőápo­lás. De ezt sem bántam meg. Most meg­szerzett-tudásomat előbb-utóbb úgyis ka­matoztatni tudom.- És ti, lányok? Nem féltek, hogy mire a saját gyermeketeket kell majd gondozni, elfelejtitek a most tanultakat?- Nemcsak a kifejezetten versenyfela­datokkal készültünk Jászberényi Tibor- néval, Ica nénivel és tanárnőnkkel. Kaszt- nerné Vékony Máriával egy egész könyvet átvettünk a felkészülés során - mondja egymást váltva, kiegészítve a „hölgysza­kasz”, Nyárádi Mónika, Tarjám Agnes, Koncsol Erzsébet és Falucskai Ágnes. - Eddig is volt gyerek a közelünkben szom­szédoknál, rokonságban - pici babától az iskolásokig. Volt kin „gyakorolni”, ezután pedig lesz kin fejleszteni „szakmai” tudá­sunkat.- Tehát el mernétek vállalni egy valódi csecsemő folyamatos gondozását?- Miért ne? Egyébként nem egy utolsó lehetőség, hogy nyáron, vagy ha végez­tünk. elhelyezkedhetünk babysitterként külföldön vagy itthon. Nyelvtanulásnak- gvakorlásnak is jó. Es sokkal többen be­szélnek valamilyen nyelven, mint ahány fiatal ért ahhoz, hogy kell bánni egy „kis­emberrel”. Kérdés: Hogyan halt meg Zrínyi? Válasz: A vadkan fellökte. (Nagyot puffan akkor, azután elhallgat?) Fordítás németből: ...Beethoven begerjedt... (Csak fiatalosan, nem mérgelődünk, gerje­dünk!) Milyen hadserege volt Mátyásnak? Barna! (Szegények kifakultak a nagy strapában!) A velős csontban 5 millió vörösvérsejt talál­ható. (Ahál Ezért szeretik a kutyák!) Felelet a Rómeó és Júliából: ...A halált szere­lemre ítélték... (Úgy kell neki, megérdemelte a büntetést!) Szívesen beszámolnánk ró­la, hogyan is keletkezett a yorkshire terrier, s mivel törté­nete alig egy évszázados, azt lehetne gondolni, hogy ez nem is nagy feladat. Ennek ellenére kialakítóitól, a yorkshire-i munkásoktól keveset lehet megtudni a fajta történetéről. Mivel ezek az apró kutyák igen keresettek voltak a környék gazdagabb és befolyásosabb családjainak körében, a mun­kásember a kutyatenyésztés­ben kiváló mellékkeresetet lá­tott és esze ágában sem volt ki­fecsegni a „szakmai” titkokat az esetleges konkurensek szá­mára. Találgatni azonban nem túl nehéz. Igen valószínű, hogy a tenyészetekben szép számmal használtak angol fekete cser terriereket. Ezek szolgáltatták a szőrszínt, egy máltai típus se­gített a szőrmennyiség és szőr­minőség kialakításában. Mint­hogy alapjában véve terrier ki- tenyésztése volt a cél. nem ke­rülhették ki a skye terrierek, igénybevételét - a tempera­mentum rögzítése érdekében. Mindig egy-egy alom legki­sebb egyedeit használták a te­nyésztésben. Keresztrejtvény Előző rejtvényünk helyes meg­fejtése: Negyvennapos cső, pün­kösdi rózsa. Szerkesztőségünk ajándékát, a százforintos könyvu­talványt Koleszár Gergő szikszói. Fehér Szilárd miskolci és Schmidt Andrea kazincbarcikai olvasónk kapja. Nyereményüket postán küldjük el. Ebben a rejtvényünk­ben egy. az évszakhoz igazodó versidézetet rejtettünk el. Megfej­tésként a vízszintes i., 39. és a füg­gőleges 13., 45. sorokat kell bekül­deni július 7-ig. Címünk: Észak- Magyarország Szerkesztősége, Miskolc, Ff.: 351. A levelezőlap­ra vagy borítékra ragasszátok rá a Zsibongó fejlécében levő Napot. A helyes megfejtést beküldők között három, egyenként százfo­rintos könyvutalványt sorsolunk ki. VÍZSZINTES: 1. A bekülden­dő idézet első része. -II. Valós le­hetőségeinél többel tervez. - 12. Szamárhang. - 13. Már bizo­nyított! - 14. Fővárosi sportklub. - - 16. A stibium és a nitrogén vegyje- Ie.- 17. Közterület. - 19. Bácsi né­piesen. -20. Ruha része.-26. Étel ízesítése. — 27. Szezon és vizsga van ilyen. - 28. Angol tagadás. - 30. Földdarab. -31. Török és fran­cia autójelzés. - 33. Betű kiejtve. - 35. Lócsemege. - 37. Régi űrmér­ték. - 39. A harmadik beküldendő sor. - 42. ...cérosz (orrszarvú). - 43. Nagy víztömeg. - 44. Hát ele­je! - 45. Nagyon öreg. - 46. Érthe­tetlenül beszél. 49. Haza. - 50. Rövid rövid! - 52. Melyik idő­pontban? FÜGGŐLEGES: 2. Egység, egységesség latin eredetű szóval. ­3. Huszonnégy órából áll. - 4. Ha­tárrag. - 5. Az urán, az ittrium és a vanadium vegyjele. - 6. Szövet méretre vágása. - 7. Emberiesség.- 8. ...carte (étlap szerint). - 9. Légylárva. - 10. Könnyedén, légi­esen elmozdul. - 13. A második beküldendő sor. - 15. Darabokra zúz. - 16. Sérülés. - 18. A Bibliá­ban is szereplő természeti csapás. — 21. Régen a hajósok betegsége volt. - 22. Vörös Október Ruha­gyár. - 23. Rosszindulatú, kitalált vád. - 24. Kiejtett betű. - 25. A függőleges 18-cal kapcsolatos bibliai alak. - 29. Nagylelkű párt­fogás. - 32. A magasba. - 34. Táv­irat régies szóval. - 36. Becs hatá­rai! - 37. Nagy dén el-dún al az ud­varra megy. - 38. Pakisztáni nagy­város. - 40. Időhatározó szó. -4L Mocsaras területen halászó, vadá­szó ember. - 45. A beküldendő idé­zet negyedik, befejező része. -47. Nahát közepe! -48. Kiejtett kettős betű. — 49. Melyik helyen? - 51. Lombos növény. - 53. A kripton vegyjele. Barna Viktor Összeállította: Csörnök Mariann Négylábú társbérlőink Terrierek Yorkshire terrier A munkáskörnyezet a fajta javára szolgált. A tenyésztés szerény kis házak konyháiban folyt, ami meleget és melegsé­get jelentett a kölykök számá­ra. Alkalmazkodhatott egy nyüzsgő világhoz, amely majd kis termete ellenére magának kell magáról gondoskodnia. Talán ezzel magyarázható, hogy a yorkie igen talpraesett és magabiztos, ügyes patkány­fogó, egérűző. A fajtát 1886- ban ismerte el az angol Kennel Klub. Bullterrier A „kutyavilág gladiátorá­nak" is nevezik. Ebből könnyű kitalálni, hogy ősei harcos tu­lajdonságokkal rendelkeztek és még ma is harcias hírben áll a fajta. Sokan úgy tudják, a bullterrier agresszív és félnek, hogy kárt tesz bennük, vagy kutyájukban. De ma már ez a megállapítás nem felel meg a valóságnak. A múltjával kapcsolatban először is a „bikaheccek” betil­tásáról kell beszélnünk, amely a XIX. század elején, immár jó 150 évvel ezelőtt történt. Eire a sportra bulldogokat használ­tak, ezeket a rendkívül erős és kitartó állatokat, amelyek gyakran lomhák voltak, de mindig elszántak és bátrak. Az emberek szerették nézni, hogy küzd meg egyik állat a másik­kal. így, amikor hirtelen tilos lett kutyát uszítani a bikára, gyorsan megszületett az új el­gondolás: kutyát kell kutyára uszítani. A véres viadal maradt. de új formájában nem tiltotta a törvény. Kiderült, hogy ehhez a „sporthoz” újfajta kutyákra van szükség. Elkezdték tehát a bulldogot a terrierekkel ke­resztezni. Viszont 1835-ben a kutyaviadalokat is betiltották, így az illegalitásba vonult. A tenyésztőket azonban lassacs­kán maga a kutya kezdte el ér­dekelni. és egyre kevesebbet törődtek a viadalokkal. Jó fél évszázadon át a kutyák fülét le­nyírták, mondván, ha nincs fü­lük, akkor nem is sérülhet az meg a viadal során. Nos, 1895- ben az angliai Kennel Klub be­tiltotta a fülvágást, és ezzel a bullterrier akkori jellegzetes fejformája is megszűnt. Mivel a fajta legjellegzete­sebb vonása a feje, érdemes részleteiben is szemügyre ven­ni. Nagy és erőteljes, formája olyan, mint egy tojásé vagy egy rögbilabdáé. Szemei for­másak. mandulavágásúak. Aki nem híve a terriereknek, az szúrósnak, keménynek és átha­tollak látja a tekintetét. A fajta rajongói viszont gyengéd pil­lantást vélnek kiolvasni a sze­mek puha. szénfekete sötétjé­ből. A bullterrierek mai termé­szetében vajmi kevés nyomát találhatjuk a régi harcosság­nak. Éber és élénk állat, de ter­mészete szinte meghökkentő­en jóságos, az ember igazi ba­rátja. Hagyományosan „gyer­mekszerető''. s mint ilyen, nagyszerű társa, bizalmasa a már nagyobbacska kisfiúknak. Reményi Gáborné kutvatenxésztö

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents