Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-15 / 140. szám
1992. június 15., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Önkormányzati fórum Négy híradás a megye négy különböző tájáról, önkormányzati törekvésekről, örömteli eseményekről, olyan kezdeményezésekről, amelyek eredménye részben már mutatkozik is, részben pedig csak később várható. A négy tudósítás lényege, hogy megyénk önkormányzatai hangsúlyt fektetnek nemzetközi és nemzetiségi kapcsolataik ápolására. Vámosújfalu egy németországi községből kapott tűzoltóautót, a szikszói önkormányzat vezetői immár dokumentumok aláírásával is deklarálják gyümölcsöző kapcsolatukat az észak-olaszországi Dro városka vezetőivel. Nem kevésbé figyelemre méltó az az emődi törekvés, amelynek eredményeképpen a településen élő lengyel származásúak számára nyelvtanuláshoz, nemzeti kultúrájuk népszerűsítéséhez komoly segítséget nyújt a helyi vezetés. Úgy is, hogy a pályázaton most elnyert 50 ezer forintból finanszírozzák az emődi lengyel gyermekek nyári lengyelországi üdülését. Régi kapcsolat Egy korábbi olasz látogatás szikszói-droi résztvevői az abaúji városban- új alapokon Mit várnak az aláírástól? Szocialista viszonyok között a barátságok (is) felsőbb utasításra születtek. Ha iksz ország ipszilon városának zé baráti országból még nem volt testvérvárosa, akkor valahol, a pór néptől igen-igen magasan lévő szférákban nyélbe ütöttek egy házasságot. Hogy a vőlegénynek tetszik-e a menyasszony, vagy fordítva, az nemigen számított. Illetve, ha nem is tetszett az ara, vagy a vőlegény, akkor is illett jó képet vágni a dologhoz. Hogy mennyire természetellenes reláció volt ez a fent eldöntött testvérvároskodás, e szocialista partnerviszony, azt bizonyítja a volt NDK-bel i - ma Németországnak szerves részének számító, több mint ÍO ezer lakosú - Malchin városesete. A demokratikusan lebonyolított önkormányzati választások után a CDU-többségű testület egyik első ténykedése volt az előző vezetés A hazai közvélemény előtt ismert, hogy hazánkba a második világháború kezdetének évében jelentős számú lengyel érkezett, és közülük sokan meg is telepedtek nálunk. Azt azonban, hogy kétszáz esztendővel korábban is többen választották munkahelyül, illetve hazájuknak Magyarországot, csak kevesen tudják. Pedig ez a valóság, és ily módon az ő jelenlétük is befolyásolja a nálunk élő lengyelség ma ismét napirenden lévő nemzetiségi gondjaival kapcsolatos feladatok kezelését. Mindez akkor jutott eszembe, amikor Lehóczki István emődi polgármester arról tájékoztatott, hogy június 17-én délután 15 órakor a községben találkozót tartanak a helyi lengyeleknek, ahol a Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ vezetői, munkatársai is részt vesznek. A találkozóra hozzávetőleg száztíz Ernődön élő lengyel leszármazottat várnak. - Hogy kik is ők valójában? Nos, a polgármester készséggel közreadja történetüket. Az emődi lengyelek ősei jó kétszáz évvel ezelőtt települtek át Magyarországra a De- renk melletti Szádvár építésére. Munkájuk befejeztével azonban által szentesített, úgynevezett szocialista együttműködési szerződések felülvizsgálata. A vizsgálat eredménye az lett, hogy a bőséges partnerkapcsolatból mindössze csak egynek folytatására adta áldását a malchini szenátus. Ez az egy - s újra megérvényesített - szerződés Malchin és a magyarországi Szerencs városa között köttetett 1989-ben. A döntés meghozatalakor igenlő voksukkal a német város honatyái mindenekelőtt Magyarországnak a közép-európai reform- folyamatokban, a német újraegyesítésben játszott kiemelkedő szerepét méltányolták, ismerték el. De tulajdonképpen mi újra várnak a testvérvárosság meglehetősen kiiiresített formájától? - Erről kérdeztük Werner Neumannt, Malchim város polgármesterét, aki azóta több alkalommal is járt Szerencsen. úgy találták, maradnak és ezért a vár körül települtek le. Ott is éltek mindaddig, amíg jóval később Horthy Miklós megvásárolta a területet. (Derenk ma már nem létezik sem a térképen, sem a valóságban. Vadászterület lett és az ott lakóknak kárpótlás fejében el kellett költözniük. Nos, így kerültek a mai emődi lengyelek jóval délebbre, Borsodba. Ám az őshazától való tartós távoliét, a lakhelyváltozások, a vándorlások és a beolvadási szándék nyomán majdnem mindent elvesztettek nemzeti hagyományaikból, kultúrájukból. Mindössze a nyelv maradt fenn köreikben úgy, ahogy. Erre is egy nyelvészeti kutatócsoport derített fényt, akik kinyilvánították, hogy az emődi „tótok” valójában lengyelek. Ám a kétszáz év alapos munkát végzett, a felejtés elmosta azokat a nemzeti sajátosságokat, amelyek erősítésével eredményesebben lehetett volna kezdeni a nyelvi, kulturális rehabilitációt. Az új emődi önkormányzat vezetői azonban szívügyüknek tekintik a náluk élő lengyelek nemzetiségi kultúrájának ápolását. Két év óta minden nyáron tizenöt fős iskoláscsoport megy Lengyelor- A barátságot azelőtt kötelezően előírták. Most viszont mi magunk választjuk a barátot, s önkéntes alapon alakítjuk a kapcsolatot. A testvérvárosi kapcsolat eszméje és az Európa Ház gondolata egymásból gyökeredzik. A partnervárosok együttműködésének gyakorlata - s itt hozzáteszem, hogy jó gyakorlata - pedig szerves része az európai népek közötti barátság, együttműködés elmélyítésének. Mi azt szeretnénk, s azon munkálkodunk Szerencs város vezetőivel együtt, hogy a két település közötti kapcsolatnak a lakosság lássa a legnagyobb hasznát. Például gazdasági, kulturális, oktatási, idegenforgalmi téren. S az a legfőbb célunk, hogy ennek a kapcsolatrendszernek a legerősebb szála a malchini és a szerencsi családok • között kialakult őszinte barátság legyen. (ha) szágba és ez valószínű így lesz az idén is. A lengyel nyelvet - igaz inkább csak szakköri szinten - az 1992— 93-as tanévben egy lengyel anyanyelvű, főiskolai végzettségű idős ember vállalta, és lám, érezhető az érdeklődés a helyiek körében. (Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy Ernődön még élnek néhá- nyan a Derenkről kitelepültek közül, akik évente ellátogatnak egykori lakóhelyükre és a terepen többen felfedezni vélik egykori portájuk helyét, ifjúi éveik, fáradozásaik színterét. A mostani június 17-i rendezvényre is sok vendéget várnak a Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ vezetői, munkatársai közül, akiktől már eddig is számtalan könyvet, tankönyvet kaptak. Nem marad el a lengyel kulturális műsor sem, lesz filmvetítés, népművészeti bemutató, zene Chopin-től és persze beszélgetések múltról, jelenről. Ha látható lesz, akkor valószínű megtekintik majd azt a kiállítást is, amit az emődi óvodások rajzaiból állítottak össze és már napok óta látható a községházán. Június 9-én este indult útnak az a szikszói önkormányzati delegáció, amelynek vezetői az elkövetkező napokban az észak-olaszországi Dro városában szerződést, megállapodást írtak alá a két település közötti kapcsolat létrejöttéről. Olvasóink nem most találkoznak először a szikszói-droi küldöttségek látogatásáról beszámoló hírekkel, ám ami még ennél is sokkal fontosabb, e néhány alkalommal a két város vezetői, szakemberei, vállalkozói egy gyümölcsöző gazdasági, kereskedelmi, önkormányzati együttműködést alapoztak meg. Berki László a szikszói önkormányzat ágazátvezetője elmondta, hogy mindez másfél évvel ezelőtt kezdődött, amikor Miskolc és testvérvárosa Riva de Garda között már meglévő kapcsolatoknak köszönhetően bekapcsolódhattak ebbe a körbe. Dro ugyanis a Garda-tavakhoz közeli település, ahol a polgármester maga is idegenforgalmi, utazási vállalkozó. Pietrino Forcinella járt már szikszón és az eddigi találkozások után úgy találta szerencsésnek, ha szikszói kollégájával, Pa- nyik Józseffel hivatalosan is keretet adnak ennek az egyre szorosabbá váló gazdasági, kulturális töltésű kapcsolatnak. Hivatalosan két delegáció járt már az észak-olászországi városból Szikszón, de a nyomukban már sok állatfelvásárló megfordult, akik elsősorban a magyar tarka szarvasmarha iránt érdeklődnek. Tavaly decemberben pedig magyar napokat tartottak Droban, ahol Garbóczi Ferenc és Sebők Gyula cukrász és étteremvezetők adtak ízelítőt a magyar konyha különlegességeiből, tegyük hozzá, nagy sikerrel. Közben havonta megjelentek Abaújban az állatfelvásárlók, és a szikszóiak elégedettségére mindig eredményes volt a látogatásuk. Még. egy fontos felvonása volt a most aláírásig jutott kapcsolatnak, nevezetesen egy tízfős vállalkozói csoport kinti szakmai útja, amit Berki László vezetett. Az akkor folytatott tárgyalások, megbeszélések is beérőben vannak, és várhatóan jól erősítik majd a szikszói Új arculatát most alakítja Szikszó vállalkozói kör munkáját, a lakossági ellátást. A mostani droi megbeszéléseknek része lesz az is, hogy az idei nyáron edzőtáborba megy az észak-olaszországi kisvárosba a szikszói Móricz Zsigmond Általános Iskola leány kosárlabdacsapata. Mivel a most elutazott hatfős delegációnak tagja a szikszói önkormányzatoktatási bizottságának egyik tagja és a Sepsi Csombor Márton Gimnázium igazgatója is, várhatóan további kulturális, oktatási megállapodásokkal bővülnek ki az eddigiek. Június 14-én tartják a szikszói búcsút, amire talán mondani sem kell, meghívták a droiak küldöttségét, ám erre a vendégeskedésre most nem kerülhet sor, lévén ott is éppen ebben az időben az ittenihez hasonló egyházi ünnepség. Ám, ahogy a két kisváros vezetőinek, lakosságának vendégfogadói szándékait már ismerjük, megtalálják a módját annak, hogy a két település lakóinak barátságát reprezentáló, a lehetőségekhez mérten jó színvonalú rendezvényen mutassák be milyen is a magyar, az olasz vendéglátás. A testvérvárosi kapcsolatról szóló szerződést egyébként jelentős rendezvénysorozat keretében 11-én írták alá Droban. Arésztvevők szerint a folytatás, miután a kapcsolat elemei hivatalos megállapodásba foglaltattak, csak jobb és eredményekkel kecsegtetőbb lehet, mint amilyen eddig volt. Emődi lengyelek között Akár egy tűzoltóautó Megyénk települései közül a kis községek helyzete nem irigylésre méltó, mert eleve igen kis összegből gazdálkodhatnak, mert általában nincs helyben semmiféle foglalkoztató üzem, telephely, aminek a segítségére bátran támaszkodhatnának. Ily módon az is nagy esemény, ha többéves erőfeszítések árán végre valamilyen feladatuknak a végére sikerül járniuk. Lehet ez valamilyen intézmény bővítése, öregek napközijének létrehozása, utak, járdák felújítása stb. De nagy eseménynek számít akár egy tűzoltóautó átadása is, mint ahogy az a közelmúltban történt Vámosújfaluban. A község egyházi vezetője Sándor Endre református lelkész, a település polgármestere elmondta, hogy régóta baráti kapcsolatokat ápolnak a németországi, Stuttgarthoz harminc kilométerre fekvő Wein- stadt-Stünfelbach község egyházi közösségével. Legutóbb egy népes vámosújfalui delegáció járt Németországban és ez a látogatás is tovább mélyítette a barátságot a két település között. Június 6-án jeles ünnepség volt Vámosújfaluban, amelyen ott volt a falu apraja-nagyja, hiszen ezen a napon adták át ünnepélyesen a német község egyházi ifjúsági szervezetének ajándékát egy Mercedes típusú tűzoltóautót. Az előzményekről annyit, hogy az önkormányzati választások után. Vámosújfalu „különvált” Olaszliszkától, szebb kifejezéssel élve, visszaszerezte önállóságát. Igen ám, de a két településnek közös tűzoltószervezete volt, s egy motoros gépe Olaszliszkán, amin sehogy sem lehetett egyezkedni. Ekkor jött a vámosújfalusiak gondolata, megkeresik kérésükkel a német barátaikat, hátha azok tudnának segíteni. Nos, június 6-án igazi népünnepély fogadta a Németországból érkezetteket, mert, hogy egyebet ne mondjunk, nyolcvan főre főzték a gulyást, volt szép színes kulturális műsor a helyi cserkészek előadásában, de fellépett a német egyházi ifjúsági szervezet zenekara is. A hivatalos átadási ünnepségen Sándor Endre polgármester és Kari Knausz mondtak ünnepi beszédet, méltatva a két település egyházi szervezetének immár gyakorlatiassá váló kapcsolatát. A népünnepély hangulatát csupán a délutáni órákra érkezett esős idő mérsékelte. Ezt leszámítva a vámosújfa- lusiaknak emlékezetes nap marad a német községgel kialakította barátságot jól jelképező találkozó.
