Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-12 / 138. szám

1992. június 12., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Lévai Kálmán 10. Süit emberhús a börzén Itt, ebben a lágerben elitem át az emberi méltóság hihetetlen megalázását is. Börzepiac természetesen ebben a lágerben is volt. Itt is többen voltak olyan ók, akik rendület- ,'llenül hittek abban, hogy lerom­lott fizikád állapotban) (disztró- fiás) hamarabb hazakerülhetnek. Efgyszer magam is szemtanú,ja voiltám az esetnek, miikor az egyik ilyen'sorstárs feketére ége­tett. húsdarabot kínált eladásnál. Igencsak körülvettük a „boldog” tulajdonost, és kérdésekkel árasztottuk el annak származá­sáról. Vátl'tig hangoztatta, hogy kóbor macskát fogtak napköz­ben a láger területén. Ez ihiühe- tő volt, mert máskor is előfor­dult, hogy kutya, vagy macska került vesztére a láger térségé­be. Ebben az esetben nemigen vo-l't esélye a menekülésre. Meg- ették őket. Az égett húsdarab is gazdára talált, mely nem volt más, mint hull a csonkításból származó em­berhús. A legközelebbi .huilüa- szá'lDításkor fény derült rá oly módon,, hogy az együk hullának a farából hiányzott a húsdiarab. Szomorú szenzáció erejével, ha­tott a láger lakókra a felháborító rémített, melynek újabb .tragédia lett a következménye. Mint egyébként is legyengült ókás- naks nem sok választási lehető­sége volt tettének túlélésére, minit az, hogy őrületében, kikö­zösített helyzetében a drótkerí­tésre mászva öngyilkos legyen.. Higgye el a tisztelt olvasó, hogy nekem, a túlélőnek, nincs szándékomban önt meg nem történt rémítettek kel áltatni. Egy másik eset: Egy erdélyi származású fiú, aki1 lágertolmáos volt, és a ma­gyaron kívül oroszul és néme­tül is kifogástalanul beszélt, az egyik napon megszökött iá lá­gerből. Ez a történet azért is figyelemre méltó, mert a tol- mácsság a legnagyobb hadifo­goly rangot jelentette. Ö semmi­féle fizikai munkát nem vég­zett. A lágeren kívül szabad mozgási lehetősége volt, melyet az orosz láger parancsnokság en­gedélyezett .számára. Mind ét­kezésben. mind ruházkodásban kiváltságokat élvezett.. Sorsa a miénkhez képest ott főúrinak szá­mított — mégis megszökött. Több mint két hétig bujkálva, eljutott a Kárpátokig, ahol el­fogták és visszaszállították a lá­gerbe. Szinte felismerhetétlensé­gig lefogyva állították a felsora­kozott: foglyok éllé azzal az in­telemmel, hogy senki ne próbál­kozzon szökéssel', mert az még orosz nyelvtudás mellett is le­hetetlen. Büntetése egyenlő volt a halá­los ítélettel, ment akkori fizikai állapotában naponta egyszeri ét­kezés, fűtetlen fogda ezzel vol't egyenlő. Különben is, néhány nap múl­va, cellájában ereit felvágva, feladta az egyenlőtlen küzdel­met. A lelki teher egyszerűen elviselhetetlenné vált számára. Három gyermeke és felesége várta volna hazatértét. Végre megértük 11946 decem­ber végén, hogy munkaszáiza- doniké'nt néhány jól dolgozó hai- difogoly levelezőlapot kapott — közöttük én ils —, így ékkor adhattam, először életi élt ma­gamról. Ez a ré^en várt ese­mény felvillanyozta' reményein­ket letargikus helyzetünkben. Még .ma is jól' emlékszem, ar­ra, hogy az eliso feladott írá­somra 714 map mú'lMai, li94? már­ciusában! kaptam választ, mely levelezőlapra' .rá volt ragasztva édesapám fényképe is. Hogy ez a pár sor és a fénykép milyen érzéseket váltott ki belőlem', annyi megpróbáltatás utáni, a tisztelt olvasó elképzelésére bí­zom. Némiképpen enyhült lágert életűnik is. mert orosz kezdemé­nyezésre megalakult az anti­fasiszta. 'kör. melyniök keretében némi poHitükai tájékoztatást is kaptunk a.z otthomii politikai változásokról). Ott 'hallottuk elő­ször Rákosi Mátyáls „elvtárs” nevét is. akit igen pozitív poli­tikai iszemélykénit ismertettek velünk. A kör keretében, salkikversenyt indított -az orosz Iáigor par,an cs- nokíság, amelyen, én is örömmel részt vettem. A versenyek es­ténként folytak nagy érdeklő­dés mellett, mert aizon orosz tisztek is 'részt, vették. Én ma­gam a verseny során kettővel is találkoztam és fogoly társaim nagy-nagy örömére mindkettőt sikerült megvernem, és végső soron a versenyt is megnyertem. Így kerültem fogoly társaim bizalmából, egy rendkívül fon­tosnak számító társadalmi funk­cióba. konyhiaellenőrnek. A már megszokott, összerázó­dott kollléktívából 1047 tavaszán ■a munkaképeseket zárt vago­nokban újabb lágerbe vitték, a Fekete-ten gier melletti mariupoli lerombolt hatalmas vasgyár fél- építéséhez. A munkaképtelen betegeket pedig hazaszállították. Úi lágerünk minden eddiginél nlagyobb területen’ feküdt, jobb elhely ezési körülményekkel. Emeletes vaságyak taka rók kall, rendszeres mosakodási lehető­ségekkel', étikezés edényekkel, orvosi ellátás magyar orvosok­kal. Mindez a nánkszakadt „jó­lét” és az elénk táruló hatal­mas, földiig Lerombolt vasgyár látványa, sanda érzéseket vál­tott ki belőlünk, fia nekünk mindaddig itt kell) maradnunk, míg ez a gyár újra fel1 nem épül, akkor Allah nélkül is ősz nagyszakálilakat fogunk növesz­teni. Mi jövevények voltunk ebben a lágerben, ahol mintegy 2000 magyar hadifogoly tartózkodott. Itt ugyancsak mindenki keresett valakit, esténként hosszú él­mény b eszám dókat ha lLg attunk és mondtunk egymásnak. Itt is lelki sérült vélt már mindenki. Az élelmezés az orosz szab­vány szerint azonos volt a ko­rábbi lágerekével,. Itt is állan­dóan éhesek voltunk, a „bör­ze” itt is virágzott, ahol új „valuta” jelenít meg. a napra­forgó pogácsa. A láger egész­ségügyi helyzete itt sokat ja­vult, mert a, betegeket, munka- képteleneket hazaszállították. Tetű már csak ritkán fordult elő, poloska viszont rengeteg volt szállásainkon;. Ügy próbál­tunk ellenük védekezni, hogy az ágyak lábait petróLeumo.s do­bozba tettük. Túljártak az eszünkön, mert a petróleum szagától távoltairtva magukat, a plafonról! célozták meg áldoza­taikat. Csakhamar beilleszkedtünk ú.i munkakörülményeinkbe is, a kb. 2 kilométer távolságra lévő vasgyár romtelepén. Lakatos­munkára osztottak be. ahol igyekeztem jó kapcsolatot te­remteni macsalnylkjaimmal. így hamar bizalmukba kerülve, könnyebben viseltem el a gyak­ran megerőltető fizilkai. munká­kat is. Ebből a ,ió kapcsolatból rövidesen olyan előnyöm is származott, hogy a napi száza­lékos teljesítményem messzo száz százalék felett volt, így plusz 1-0 dekagramm kenyérrel többet kaphattam.. Ennek fejé­ben én- gyakran a kettőnkre ki­szabott munkát magam végez­tem él, mert az orosz munka­társam egész nap fusizott va­lahol1. Ilyenkor a. munka végén megjelent és összekormozta ma­gát, így igazolva felettesei el'őtt „odiaadó” munkáját. Nem ő volt az egyetlen ott, aki így viszo­nyult — a nekünk igencsak ide­genül hangzó — munkavers eny- hez. A korábbi falubelli és össze­szokott kollektíva, erre az idő­re teljesen szétszóródott, csak Borbély Zolii barátommal ma­radtunk „egy kenyéren.” Neki kovács szakmája volt. így mun­kahelyén igencsak keresett munkaerőnek számított, és jói beszélt oroszul is. Az 1947 tele igen keményen köszöntött ránk a 30—40 fokos hidegével. Itt és ekkor láttam életemben először megfagyott madarakat. Az egyik ilyen kegy etilénül hideg reggelen a vasgyár terü­letén munkahelyemre memet azt láttam, hogy őrök felügyele­te mellett, puf ajkába öltözött nők krampácso Írnak a vasúti sínek között. Ez egyébként nem volt feltűnő ott. Közelebb érve hozzájuk azonban, magyar hangokat hallottam, mélységes megdöbbenésemre. Sem időm, sem lehetőségem nem volt arra', hogy bővebben elbeszélgethes­sek velük, mert ai férfi őrük félbeszakíttatta „BESZÉLŐN­KET”. ők is a „feüJsiaaibadított” Magyarország elhurcolt rabszol­gái voltak, annak a'zf országnak, ahol a legfőbb érték az ember, és ahol a „'kommunizmust” építették. A falusi turizmus segítése Budapesten a Komjádi sport­uszoda előtti parkolóban mutat­ják be a „falusi-tanyai üdülést ajánlatokat”. A rendezvényre jú­nius 13-án, szombaton reggel 6- tól 11 óráig kerül sor. Ez alkalommal a Mátra- és mátraaljai munkacsoport és Csá­szártöltés vendégfogadója, majd június 20-án, szombaton Holló­kő és környékének munkacso­portja, június 27-én pedig Me­zőtúr Holtág Panziója és az üdülőházak vendégfogadói mu­tatkoznak. be, s „Üdülés a ma­gyar falun-tanyán” címmel üdü­lési ajánlattal tájékoztatják az érdeklődőket. Eddig megyénkből szinte alig jelentkeztek a Ma­gyar Falusi-Tanyai Vendégfoga­dók Szövetségéhez, a Falusi-Ta­nyai Vendégfogadók Európai Szövetségéhez, ezért címüket is ideírjuk a kapcsolatfelvétel re­ményében. Minden leendő vendégfogadó látogatását, jelentkezését szere­tettel várja dr. Csáky Csaba el­nök. A szövetség címe: 1126 Bp. XII., Szoboszlai u. 2—4. Tel.: 36-11/(06-1) 15-55-333/12-es mellék, vagy tel./fax: (36-11)/(06-l> 1551857. hikáU dolgozom jó jogászokkal... Beszélgetés a megyei bíróság elnök asszonyával Március elsejével nevez­te ki az igazságügyi mi­niszter a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Bíróság élére dr. Cseribáné dr. Lu­kács Zsuzsannát. Az elnök asszonnyal beszélgettünk életéről, munkájáról, tervei­ről. — Kötődik valamilyen módon a megyéhez? — Szikszón születtem, ál­talános iskolába Miskolcon jártam, majd a Földesben érettségiztem. Szegeden sze­reztem jogi diplomát. Ezt követően a Miskolci Városi Bíróságon dolgoztam fogal­mazóként, majd bírói mun­kát végeztem. Négy évvel ezelőtt ikerültem a megyei bíróságra, ahol a polgári fellebbviteli tanácsban ítél­keztem. — Hogyan alakult idő­közben a család élete? — Utolsó egyetemi évem alatt férjhez mentem. Diós­győri férjem van, aki je­lenleg a Miskolci 'Egyetem Jogtudományi Karán ad­junktus. — Amikor „randevúnk” megszervezése miatt keres­tem, titkárnője menten ne­kem szegezte a sokunk ál­tal nem kedvelt kérdést: Ki keresi? -ön is olyan szigorú, mint a titkárnője? — Ahogyan említettem, polgári bíróként dolgoztam. Munkám során mindig is a legnagyobb türelemmel, ud­variassággal próbáltam fog­lalkozni az ügyfelekkel. Ter­mészetesen figyeltem arra is, hogy az udvariasság mel­lett határozott is legyek. A bíróság tekintélye, a tár­gyalások gördülékeny ve­zetése indokolja a határo­zott fellépést, de ez nem jelent egyben szigort is. Hogy elnökként szigorú va­gyok-e? Ezt csak a munka­társaim tudják eldönteni. Tény, hogy az igazgatási feladatokat a bíróként al­kalmazott határozott fellé­péssel, és megfelelő követ­kezetességgel kívánom meg­valósítani. — Ön azon nem kevés megyei bírósági elnökök kö­zé tartozik, .akiket a mi­niszter úr a helyi bírák többségénél?: javaslata elle­nére nevezett ki. Hogyan érzi magát? — Március elsején neve­zett iki az igazságügyi mi­niszter úr. Köszönöm szé­pen, jól érzem magam. A kollégáim, a iBorsod-Abaúj- Zemplén megyében ítélkező bírák a miniszter úr dön­tését elfogadták. — Ennyi a válasza? ... Akkor folytatom ... A men­demondáik szerint azért dr. Lukács Zsuzsannát nevez­ték ki a megyei bíróság el­nökévé, mert önnek jó kapcsolata van az Igazság­ügyi Minisztérium politikai államtitkárának, dr. Isépy Tamásnak a családjával. — Az államtitkár úr miskolci. Igv természetesen kötődik a megyéhez. Azt azonban nem tudom elkép­zelni, hogy ez befolyásolta a miniszter urat a szemé­lyemmel kapcsolatos dönté­sében. Isépy államtitkár úr leánya évfolyamtársam volt. Tény ugyanakkor az is, hogy nemcsak nékem volt évfolyamtársam, hanem a megyei bíróságon és a me­gyében dolgozó több jogász­nak is. — Hivatása gyakorlása során milyen sikereket ért el? — A bírónak — vélemé­nyem szerint — a legna­gyobb sikerélménye, ha íté­letét az ügyfelék megnyug­vással tudomásul veszik. Egy ítélet mindkét félnek nem lehet jó egyszerre. Még­is előfordul, hogy belát­ják : a bíróság döntése mind­két fél érdekeit szolgálja. Amennyiben ez nem így alakul, az ügyfél természe­tesen jogorvoslati lehető­séggel élhet. Ebben az eset­ben sikerélményt jelent egy bíró számára, ha a fellebb­viteli fórum — például a megyei bíróság — az első­fokú bírósági ítéletet hely­benhagyja. — Nyugodtak-e az éjsza­kái? Volt-e olyan döntése, ami- után nem érezte jól magát? — Egy-egy ítélet megho­zatalánál a kollégák mind­egyike rendkívül sokat töp­reng. Természetesen a bí­rák a jogszabály okát alkal­mazva, legjobb lelkiismere­tük szerint hozzák meg döntéseiket. Előfordul, hogy egy-egy ítélethozatal előtt voltak álmatlan éjszakáim, de amikor már döntötttem, megnyugodtam. Tudtam ugyanis, hogy tudásom leg­javát adva, a rendelkezés­re álló bizonyítékok alap­ján hoztam ítéletet az adott perben. — Milyen ars poeticát fo­galmazott meg önmaga szá­mára ? — A pályázatban is hasz­náltam egy idézetet. Most kinevezett vezetőként Otto von Bismarckot idézem: „In­kább dolgozom jó jogászok­kal és rossz jogszabály ok­kal, mint rossz jogászokkal és jó jogszabályokkal.” — Igaz a hír, miszerint szét akarják verni az or­szágban legjobban prospe­ráló megyei cégbíróságot?; — Szétverésről, átszerve­zésről nincs szó. A cégbíró­ság nem önálló bíróság, ha­nem a megyei bíróság gaz­dasági kollégiumán belül működő szervezeti egység. A kollégiumok — a polgári, a gazdasági, a büntető — korábban is a bírák testü­letéi voltak, amelyéket a megyei elnökhelyettesek ve­zettek. A módosított bíró­sági törvény rendelkezése alapján a szakmai elnök- helyettesi állások megszűn­tei?:. A szakmai irányítás a kollégiumvezetőké lett, ■amely állások ugyancsak pályázat útján kerültek be­töltésre június elsejétől. Ennek eredményeként a gazdasági kollégium élére új személy került. A cégbíró­ság igazgatási vezetését a megyei bíróság elnöke, szakmai irányítását pedig a Dániai útijegyzetek III. Már egy hete érett a „nem” A dániai népszavazás ered­ménye hidegzuhanyként érte az Európai Közösség tagálla­mait, mert az ugyan ismeri volt, hogy az északi ország közvéleménye erősen megosz­tott az unióhoz való csatlako­zás kérdésében, a kormány- pártiak a népszavazás közeled­tével mindinkább bíztak az „igen" sikerében. Nem így történt és ennek hátterében azt hiszem, nem csupán az el­múlt évekig kell visszatekinte­ni, hogy megérezzük, a dánok nagyon is aggályoskodva te­kintettek a csatlakozás elé, amitől önállóságukat féltették, Az északon valamikor hatalmi tényezőnek számító Dánia min­dig is szerves része volt Euró­pának, mint ahogy a most le­zajlott szavazás után is tagja az Európai Közösségnek, ám ci mérhető többség nem kér a közös és egységes piacból, va­lutából, a közös bankból, kül- és belbiztonságból. Dániában a lakosság több­sége jól él és érthető, hogy ez a többség az életszínvona­lát nagyon is félti, de a meg­határozó többségen kívül esők sem mondhatják magukról, hogy rosszul élnek. Évszázadok ★ ★ NEJ TIL UNIONEN A „nem” szavazatra szólító lapok, plakátok. óta jól prosperál a kereske­delem (az északi ország vízi útjai bonyolítják le az Atlan­ti-óceán és a Balti-tenger kö­zötti hatalmas teher- és sze­mélyforgalmat) az ipar, Dánia jelenleg is fontos idegenfor­galmi célállomása Európának) a világndk. Nos, amit eddig osztatlanul magukénak tudtak az ország lakói, annak ala­kításában ezután is elsősorban maguk szeretnének dönteni. Egy-két Réttel a népszavazás előtt közreadták a közvéle­mény-kutatási eredményeket a kilátásokról, és azok az igenre szavazók táborának erősödésé­ről adtak előrejelzést. Akkori­ban még jelentős volt azok száma, akik nem tudták iga­zán, mire is voksoljanak. Azok­ban a napokban jártunk Hel- singőrben, ahol a helyi lap főszerkesztője sem kerülte meg a kérdést és bár azt mondta, még nem döntött, de hajlik az igen szavazatra. A dán parlamentben, a Christiansborg épületében is a szavazásra szólító lapok, pla­kátok, kitűzők közül leheteti válogatni, sőt, ki-ki magnósza­lagon (sokszorosítva) ajánlotta véleményét a csatlakozás mel­lett, vagy ellen. Közvetlenül a népszavazást megelőző napokba)! már ak­kora volt a felhajtás a belvá­rosban, hogy a hatóság néhol a forgalom elterelésére kény­szerült. A konzervatívokkal, o jelenleg uralmon levőkkel tar­tók ricsajozó, zajos csőcselék­nek titulálták akkor a „nem" gazdasági ‘kollégiumvezető látja el. — Mi a véleménye a saj­tóról, és milyen kapcsolatot szeretne kialakítani a tö­megtájékoztatási eszközök­kel? — Szeretném, ha jó kap­csolatom lenne a sajtóval. Ezt nemcsak a magam, ha­nem a kollégáim nevében is mondom. Annál is inkább, mert szeretnénk, ha a saj­tó mindig objektív ténye­ket közölne. Most éppen az Észaik- Magyarország május 30-án megjelent Más ez a nyár című cikkében van egy olyan kérdése ‘Braokó Ist­ván újságírónak, hogy a borsodi bírák évi 30 ezer forint ruhapénzt kapnak, de a talár továbbra sem köte­lező. Szerettem volna meg­kérdezni, honnan szerezte az értesüléseit. Ugyanis a bírák jelenleg nem kapnak ruhapénzt. Folyamatban van az ezzel kapcsolatos rendel­kezés, felmérés alatt áll, hogy a bírák országosan ta­lárt igényelnek-e, vagy pe­dig ruhapénzt tartanának szükségesnek. Itt, Borsod- Abaúj-Zemplén megyében a többségi álláspont az volt, hogy a ‘bírák inkább talárt viselnének. Jelenleg a bí­rák jövedelmében a ruha­pénz nem szerepel. — Milyen rövid és hosz- szatob távú tervei vannak? — iRövid távon az, hogy befejeződjön a „tisztújítás”. Megtörténjen a módosított bírósági törvény rendelke­zéseinek megfelelően a székhelyi bírósági vezetők, tehát a helyi elnökök pá­lyázat útján történő kine­vezése. Annál inkább is, hogy az ítélkezésnek ne szabjon gátat az ideiglenes­ség érzése. (Hosszabb távú célkitűzé­sem, hogy — hasonlóan a polgári, a -gazdasági és a munkaügyi ügyszakhoz — a büntető ügyszakban is /tel­jes egészében betöltésre ke­rüljön minden bírói státus. A 'Miskolci Egyetem jogi karának köszönhetően már most nagyon sok fogalma­zónk van, akik a kétéves szakmai gyakorlat után bí­róként tevékenykedhetnek. Ez az utánpótlás .a :.jö­vőben lehetővé teszi á2t is, ■hogy csak a legképzettebb, a legjobb emberi kvalitá­sokkal rendelkező, döntőké­pes és határozott szemé­lyek legyenek bírók. Faragó Lajos Fotó: Fojtán László táblákkal vonulókat. Kétségkí* vül az utcára vonuló többség a szélsőségesekből állt, ami egyébként megnyilvánulásaik­ban is megmutatkozott. (Köz­téri szobrok szalmacsutakokkal való „kidíszítése", botrányos ittasság, stb.) Azokban az órákban az úgy­nevezett jobbérzésűek, a kon­zervatívokkal tartók biztosra vették, hogy a még ingadozók már csak az ilyen fellépés mi­att is elállnak az unióhoz va­ló csatlakozás leszavazásától. Mi is volt, mi is a tét Dánia számára? Ha a jövő év janu­árjától nem kezdődik meg az északi országban az idei feb­ruári maastrichti megállapodás szerint az egységes valuta, a közös központi bank létrehozá­sa, az egységes kül- és bizton­ságpolitika alapjainak leraká­sa, akkor a közösségen belül is megváltozik Dánia helyzete. Sokan az igenlők közül a dón mezőgazdaság csődjével kezd­tek máris fenyegetőzni, azzal, hogy értékesítési gondok ke­letkeznek az egyébként fejlett hazai agrárgazdaságban. Má­sok azzal nyugtatják a közvé­leményt, hogy a csatlakozás hihetetlen terheket rótt volna a dán gazdaságra, hogy fontos döntések, részdöntések ezután már nem Koppenhágában, ha­nem Brüsszelben történhettek volna. Ez pedig idegen a dá­nok gondolkodásától, mint azt Európa és a világ a napokban tapasztalhatta. Nagy József 1 ••• .. ■ ■■ '■ ; : ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents