Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-11 / 137. szám

ÉSZAK-MAG YARORSZÁG 14 ék 1992. június 11., csütörtök Egy nemlétező népről A szovjet államhatalmi rendszer 1924- hen egyetlen tollvonással „megszabadult” a nyugat-szibériai teleut járástól, s ettől kezdve ojrotokként, majd pedig később altá- jiként kezdte feltüntetni az itt élő nemzetisé­get. A teléutok ennek ellenére sem veszítet­ték el azonosságtudatukat és anyanyelvűket, és nemzetiségi kultúrájuk számos jellegze­tességét is megőrizték. A szovjet lapokban 1988 táján jelentek meg az első írások a nemlétező népcsoportról. A teleutok Nyugat-Szibéria déli részén, a Kemerovó környéki falvakban élnek. Az 1989-es népszámlálási adatok szerint ma már csak alig két és fél ezren vannak. A nyelvészek többségének véleménye sze­rint a teleutok nyelve egyike az altáji nyel­vek egyik déli dialektusának és a türk nyel­vek keleti hun ágához tartozó kirgiz-kipcsak nyelvcsoporthoz köthető. Külső jegyeiket te­kintve a teleutok az európai és mongoloid tí­pus keverékei. A XVII-XVI1I. században a teleutok no­mád életmódot folytattak, és főképpen állat- tenyésztéssel foglalkoztak. Lovat, szarvas- marhát, birkát és tevét tenyésztettek. A XX. század elején telepedtek le, s ettől fogva gazdálkodási módjuk megegyezett az orosz parasztokéval. A teleutok a bőrdíszművesség utolérhetet­len mesterei. Az itteni lószerszámok a legké­nyesebb igényű gyűjtő igényeit is kielégítik. Táplálkozási szokásaik nagyjából meg­egyeznek az oroszokéval, talán csak az ün­nepi asztalra szánt húsosderelyék méretét tekintve vannak különbségek. A teleut nem­Teleut anya gyermekével zeti kultúra része a népviselet is, amelyet immár 250 éve őriznek, csakúgy, mint a ha­gyományos esküvői viseletét. Még élnek olyan idős emberek is, akik tudják a régi esküvői, mulató-, altató- és si­ratódalokat, akik még emlékeznek az ősi mesékre, legendákra, találós kérdésekre. A teleutok 1990 júniusában megalakítot­ták szövetségüket, amelynek célja a népi iparművészeti és egyéb hagyományok meg­őrzése. A nemlétező nép nagyon is létező képviselői remélik, hogy már a közeljövő­ben helyreáll az igazságosság és akkor majd újra büszkén nevezhetik magukat tele- utoknak.--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Légy jó...! Gimnazista szemmel egy előadásról Évekkel ezelőtt szívesen jártam a Városi Amatőr Szín­ház előadásaira. Ötször-hat- szor megnéztem egy dara­bot, mert lenyűgözött a gye­rekszínészek játéka, a dísz­let, a rendezés. Csodáltam Szép Laci bácsi rendezői te­vékenységét. Egy nagy va­rázslónak tartottam, a gyere­keket pedig a jövő színésze­inek. A Pál utcai fiúk, A kis herceg, Petruska, Képzelt beteg, Liliomfi, Öz, a nagy varázsló - mind színvonalas előadás volt. Azt lehet mon­dani, én ezeken a darabokon nőttem fel. Aztán kimaradt egy pár év. Nem tudom miért, de nem kö­vettem figyelemmel az Ama­tőr Színház munkáját. Most megint itt volt az alkalom, el­mentem a barátőmmel a Va­sasba, hogy felelevenítsem a régi szép emlékeimet. Nagy izgalommal vártam az elő­adást. (Egyik kedvenc mű­vem Móricz Zsigmondtól a Légy jó mindhalálig.) Az elő­adás délelőtt tíz órakor kez­dődött. A színházteremben 35 néző foglalt helyet. Nem akartam hinni a szememnek. „Miskolcon ekkora a kereslet a kultúra iránt?” Azon töp­rengtem, hogy miért van ez így. Gondoltam, nem hirdet­ték elég feltűnően szerte a városban. Több plakát kellett volna és szórólapok. Bizto­san nincs rá pénz. Pedig V ______________ h ány felnőtt van, aki legalább gyermeknap alkalmából el­hozná csemetéjét a „színház­ba”. A nagyobb iskolások pe­dig egyedül is idetalálnak. Megkezdődött az előadás. A zene fantasztikus volt. A ze­nészek remekül játszottak. De a zenén kívül nem sok ér­tékelhető volt a színpadon. A csoportos énekeket nem le­hetett érteni, a „szólóéneke­sek” hangja nem igazán szín­padra illő. Néhány amatőr já­téka csak ripacskodás volt. A Gyéres tanár úr szerepébe „beugrott” Szép László (a da­rab rendezője) a színpadon „tanulta meg?” a szöveget. Szerencsére neki énekelni nem kellett, bár lehet, hogy el tudta volna úgy fújni a „nótá­kat”, mint a Török Jánost ala­kító szép hosszúhajú fiú. Nyi­las Misi játéka elfogadható volt. Ha nem lett volna ott Bá­nyai Krisztina, aki Violát ját­szotta, ő lett volna a csúcs az egészben. De így be kell ér­nie a szerényebb második hellyel a rangsorban. Bányai Krisztina hangja egyszerűen fantasztikus. Es nem csak a hangja, de a játéka is ámulat­ba ejtette a közönséget. A „Guruló” Színpad legtehetsé­gesebb tagja. A többiek na­gyon megjátszották magu­kat. Persze arról nem Laci bá­csi tehet, hogy a régi nagyok „kiöregedtek”. Ez már egy másik nemzedék. Ők még az általános iskola alsó tagoza­tában koptatták a padokat (vagy az óvodában?), amikor Laci bácsi egykori társulata profi szintű előadásokat pro­dukált. „Szegény ember víz­zel főz” - tartja a régi mon­dás. Hol vagytok, régi na­gyok?! (Tóth Szántai Józsi, Tiszavári Jutka, Csík Csaba, Sípos Imre, Kiss Tibi...) A musical végén kellemet­lenül éreztem magam, hogy a taps hangja teljesen elve­szett a nagy előadóterem­ben. Akárhogy is erőlköd­tünk, 35-en nem tudtunk tapsvihart csinálni. Sajnáltam szegény gyerekeket, hogy ők odafönn, a világot jelentő deszkákon többen vannak, mint mi lent a nézőtéren. De ez talán nemcsak a mi hi­bánk. Sajnos a debreceniek és a budapestiek előadását nem láttam. így nincs össze­hasonlítási alapom. De azt hi­szem, hogy ezt mind a kettő magasan felülmúlta. Remé­lem, hogy hamarosan talál­kozni fogunk egy újabb Szép László-i próbálkozásnál, és akkor már valami értékelhető produkciót is fogunk látni Laci bácsi! Hová tűnt a régi szigor és a kemény kritika? És válo­gatás sincs már a szereplők között? Orosz Ibolya Kilián Gimnázium 4/D osztály ________________________J \ * *«í'‘^ ' ' . . * * wír"'.} r—. ■ . s .> háziorvos-választásról... • ' * r • • .... • * • _ f, ,TJVÍ;^V Ví.Of’Vj •' u.t ■ , - ; ; v.L',- :fy.; :v • ••-.. K .. a betegbiztosítási igazolványok kiadásáról, cseréjéről és érvényesítéséről I. Az Országos Társadalombiztosítási Főigaz­gatóság (OTF) tájékoztatja a lakosságot, hogy a háziorvos- (házi gyermekorvos-választáshoz) nem kell a betegbiztosítási igazolványt érvénye­síteni, ugyanis 1992. július 1. napja előtt a beteg- biztosítási igazolvány célja kizárólag az orvosvá­lasztás lehetővé tétele. Az igazolványt azért kell érvényesíttetni, mert az igazolvány tulajdonosa 1992. július 1-jét kö­vetően érvényesített igazolvánnyal igazolja jogo­sultságát az egészségügyi szolgáltatások igény- bevételére. (A társadalombiztosítás keretében nyújtott egészségügyi szolgáltatások közül az orvosi el­látások döntő többsége térítésmentes, míg a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, a gyógyfürdőellátás árához és az egészségügyi ellátás során felmerült utazási költséghez a tár­sadalombiztosítás támogatást nyújt.) II. Azok az állampolgárok, akik eddig még nem jutottak hozzá a betegbiztosítási igazolványhoz, annak kiadását, illetőleg a hibás adatú igazol­vány cseréjét a következők szerint kérhetik: A nyugdíjasok-a nyugdíjfolyósítási törzsszámra hivatkozva, a javítandó adat pontos megjelölésével levélben vagy személyesen a Nyugdíjfolyósító Igazgató­ságnál, címe: 1138 Budapest, Váci út 73.;- a vasutas nyugdíjasok a MÁV Nyugdíj Igaz­gatóságnál, címe: 1061 Budapest, Andrássy út 66. szám. A nem nyugdíjas állampolgárok az igazolvány kiadását, illetőleg cseréjét a megyei társada­lombiztosítási igazgatóság, illetőleg kirendeltség ügyfélszolgálati irodájánál személyesen vagy le­vélben igényelhetik. A levélben közölni kell az igazolvány kiállításához szükséges adatokat (név, leánykori név, születési hely, személyi szám, a nyugdíjas eltartott hozzátartozója ese­tén az eltartó nyugdíjas nyugdíjfolyósítási törzsszámát is). Nincs akadálya annak, hogy a munkáltató, amennyiben rendelkezik betegbiz­tosítási igazolvánnyal, a biztosítottnak vagy el­tartott hozzátartozójának igazolványt állítson ki, vagy cseréljen. A cseréhez szükséges tartalék igazolványt, az érvényesítő szervek képviselőjük útján személyesen vagy levélben igényelhetik a területileg illetékes társadalombiztosítási igazga­tóságtól (kirendeltségtől). III. 1992. július 1. után tehát az egészségügyi szolgáltatásokat a társadalombiztosítás terhére csak érvényes igazolvánnyal lehet igénybe ven­ni. Az érvényesítés időponthoz nincs kötve, cél­szerű azonban az érvényesíttetést az előbbiek miatt 1992. július 1. napja előtt kérni. A nyugdíjasok, illetőleg nyugdíjszerű ellátás­ban részesülők igazolványa érvényes, azt érvé­nyesíttetni nem kell. A nem nyugdíjas személyek betegbiztosítási igazolványát a jogszabályban felsorolt szervek, személyek érvényesítik. Az eltartott hozzátartozók - kiskorú gyermek, az eltartóval közös háztartásban élő gyermek, házastárs, szülő, örökbefogadott és nevelt gyer­mek, örökbefogadó és nevelő szülő, és testvér, akinek havi jövedelme nem haladja meg a naptá­ri év első napján érvényes havi minimálbér ősz- szegét (ez az idén 8000 forint) - betegbiztosítási igazolványát az a szerv vagy személy jogosult és köteles érvényesíteni, amely vagy aki az eltar­tó betegbiztosítási igazolványát érvényesíti. 1) munkaviszonyban (közalkalmazotti, illető­leg közszolgálati jogviszonyban) álló személyek, szövetkezeti tagok, szakmunkástanulók, mező- gazdasági szövetkezet tagjának a közös munká­ban részt vevő családtagja, egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában rendszeresen köz­reműködő segítő családtag, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság termé­szetes személy tagjának a társaságban rend­szeresen munkát végző segítő családtagja, át­képzési támogatásban, munkanélküli-járadék­ban, pályakezdők munkanélküli-segélyében, to­vábbá képzési támogatásban részesülő munkanélküli személy, közkereseti társaság ter­mészetes személy tagja, betéti társaság termé­szetes személy beltagja, illetőleg a társaság te­vékenységében személyesen közreműködő kül­tagja, korlátolt felelősségű társaság tagja, gép­járművezető-képző munkaközösség tagja, oktatói munkaközösség tagja, ipari és szolgálta­tó szövetkezeti szakcsoport tagja, bedolgozó­ként, megbízás, illetőleg vállalkozási jellegű jog­viszony keretében, díjazás ellenében személye­sen munkát végző biztosítottak; továbbá eltartott hozzátartozóik esetében a munkáltató. (A mun­kanélküli-ellátásban részesülő személyek eseté­ben munkáltatón a munkanélküli-ellátást folyósí­tó szervet kell érteni.) 2) egyéni vállalkozó és eltartott hozzátartozója esetében az illetékes társadalombiztosítási igaz­gatóság (kirendeltség); 3) fegyveres erők (honvédség, határőrség), a rendőrség, a büntetésvégrehajtási testület, a nemzetbiztonsági szolgálatok és egyéb szervek hivatásos, valamint továbbszolgáló állománya tagjai és eltartott hozzátartozói esetében az ille­tékes testület, szerv: 4) baleseti táppénzben és bányászati kereset­kiegészítésben részesülő és eltartott hozzátarto­zók esetében az ellátást folyósító szerv; 5) egyháztól, feiekezettől nyugdíjban részesü­lők, egyházi személyek és eltartott hozzátartozó­ik esettében az illetékes egyház; 6) rendszeres szociális segélyben, ápolási díj­ban részesülők és eltartott hozzátartozóik, to­vábbá az olyan magyar állampolgárságú gyer­mekek esetében, akiknek eltartója nem jogosult egészségügyi ellátásra, valamint azoknak az esetében, akiknek szociális rászorultságát az önkormányzat megállapította - a települési ön­kormányzatjegyzője; 7) a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjá­nak (jogutódjának) tagjai és eltartott hozzátarto­zóik esetében az Alap, illetőleg a jogutódja; 8) a felsőfokú oktatási intézmény nappali tago­zatán tanulmányokat folytatók és eltartott hozzá­tartozóik esetében az illetékes felsőoktatási in­tézmény; 9) ideiglenes hatályú beutalt, intézeti elhelye­zett, intézeti és állami nevelt gyermekek eseté­ben az illetékes Gyermek- és Ifjúsági Intézet; 10) a szociális otthonban, szociális intézet­ben, egészségügyi gyermekotthonban elhelye­zettek (ide nem értve a külföldi állampolgárt) esetében, ha az intézmény fenntartója az önkor­mányzat, akkor az önkormányzat jegyzője, egyébként az intézmény fenntartója által kijelölt szerv (személy); 11) az egészségügyi szolgáltatásra megálla­podást kötő személy részére az illetékes társa­dalombiztosítási igazgatóság; 12) a nyugdíjasok és nyugdíjszerű ellátásban részesülők eltartott hozzátartozói - kivéve azo­kat, akik postai kézbesítés útján nyugdíjas-iga­zolványt kaptak -, továbbá a szociálpolitikai egyezmény alapján egészségügyi ellátásra jo­gosult nyugdíjas, és eltartott hozzátartozói ese­tében az illetékes társadalombiztosítási igazga­tóság (kirendeltség); 13) a munkanélküli-ellátásban már nem része­sülő és önhibájukon kívül elhelyezkedni nem tu­dók és eltartott hozzátartozóik esetében - az ille­tékes Munkaügyi Hivatal igazolása alapján - az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (ki- rendeltség). A Magyarországon tartózkodó külföldi - devi­za külföldi magyar állampolgár - részére 1992. július 1 -tői betegbiztosítási igazolványt- ha Magyarországon biztosított, a munkálta­tója- ha az egészségügyi szolgáltatásra való jo­gosultságot megállapodás alapján szerzi meg, az a társadalombiztosítási szerv, amelyik a meg­állapodást kötötte állítja ki és érvényesíti. Az újszülött állampolgár betegbiztosítási iga­zolványát az annak érvényesítésére jogosult szerv adja ki, az anyakönyvi kivonat alapján. Amennyiben a biztosított jogosult anyasági se­gélyre, célszerű az igazolványra vonatkozó igényt, az anyasági segély iránti igénnyel együtt bejelenteni. Az igazolvány érvényessége az alapjául szol­gáló jogosultság megszűnését követő 90. napig fennáll. Az igazolvány érvényességének lejártát köve­tően a biztosított és eltartott hozzátartozója, to­vábbá az egészségügyi szolgáltatásra egyéb jogcímen jogosult az előzőekben felsoroltak sze­rint kérheti az új igazolvány kiállítását és érvé­nyesítését. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a 4-10. pont­ban megjelölt szerv csak akkor jogosult a beteg- biztosítási igazolvány kiadására és érvényesíté­sére, ha az érintett személy biztosítottként vagy eltartott hozzátartozóként egészségügyi szolgál­tatásra nem jogosult. Az 1-13. pontban felsorolt munkáltatók, szer­vek, intézmények, személyek (továbbiakban munkáltatók) az igazolvány érvényesítését- ille­tékességi körükben - nem tagadhatják meg, an­nak kötelesek eleget tenni. A munkáltató érvényesítéskor az „Ellenőrző lap”-on a „Befizetési törzsszám” rovatba beírja a munkáltató társadalombiztosítási törzsszámát, majd kötőjelet tesz és feltünteti az érvényesítés jogcímének jelzőszámát (munkaviszonyban ál­lók esetében pl. -1). Az „Éllenőrző lap" hátolda­lán feltünteti az érvényesítés napjának dátumát, lepecsételi a lapot és az érvényesítést a munkál­tató megbízottja aláírásával igazolja. Ezt követő­en az „Ellenőrző lap"-ot az igazolványról le kell választani, össze kell gyűjteni és mindig a tárgy­hót követő hónap 15. napjáig az illetékes társa­dalombiztosítási igazgatósághoz el kell juttatni. Az igazolványon érvényesítéskor a „Befizetési törzsszám” rovatba ugyancsak be kell írni a mun­káltató társadalombiztosítási törzsszámát. Az igazolványt pedig le kell pecsételni a „BETEG­BIZTOSÍTÁSI IGAZOLVÁNY" feliratot tartalma­zó fehér mezőben található emblémán. A nem nyugdíjas állampolgárt neve, személyi száma azonosítja. Az igazolvány akkor érvé­nyes, ha azt az érvényesítő lepecsételte és azon a társadalombiztosítási törzsszámát feltüntette. A munkáltatóknak kell érvényesíteniük a hoz­zájuk forduló biztosítottak kiskorú gyermekeinek és eltartott hozzátartozóinak igazolványát is. Az eljárás megegyező az eddig leírtakkal. Különb­ség csupán annyiban van, hogy a kiskorú gyer­mek vagy eltartott hozzátartozó igazolványának „Ellenőrző !ap”-ján a „Származtatott jogosultság alapja” rovatba fel kell tüntetni a jogosultságot adó személy igazolványának sorszámát. Az együttélő szülők választhatnak, hogy gyermeke­ik igazolványát az apa vagy az anya jogán érvé­nyesítik. A betegbiztosítási igazolvánnyal kapcsolatos részletes szabályokat az 54/1992. (III. 21.) Korm. rendelet tartalmazza. Megtalálható a Ma­gyar Közlöny 1992. évi 29. számában és az 1992. április havi Társadalombiztosítási Köz­lönyben.

Next

/
Thumbnails
Contents