Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-11 / 137. szám
1992. június 11., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Tehetségesek kollégiuma - példás eredménnyel A végzősök kétszer ballagtak Másfél éve, 1991 elején új élet költözött az egykori Borsodi Építőipari Vállalat - a BÁÉV - Miskolc selyemréti munkásszállójába. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés úgy határozott, az épületet kollégiummá alakítja át, ahol olyan gyermekek találnak otthonra, akik egy-egy tantárgyból tehetséget tanúsítanak az általános iskolában, s valamelyik miskolci középiskolába iratkoznak be. így megteremtették annak lehetőségét, hogy hozzáértő, jól képzett pedagógusok segítsék, gondozzák, serkentsék a tehetséget, s a diákokból egykoron egy- egy szakterület: matematika, fizika, biológia, pszichológia, idegen nyelv kiváló művelőivé váljanak. A megyei tehetséggondozó kollégium most zárta-zárja első „teljes” évét. Ez alkalomból beszélgettünk Kádas Mihály igazgatóval a tapasztalatokról, további tervekről.- Van-c más hasonló intézmény az országban?- Tudomásunk szerint pillanatnyilag a Miskolcon működő megyei kollégium az egyetlen olyan intézet hazánkban, amely a tehetséges középiskolai tanulókkal foglalkozik, „gondozza” őket a napi rendes tanulás után. Munkánknak két fő iránya van. Egyrészt az iskolai oktatáshoz kapcsolódva, az iskolák és a tanulók igényeit figyelembe véve biztosítjuk a növendékek számára az önképzés, az ismeretszerzés feltételeit. Ezek a gyerekek egy-egy tárgyból már eleve többet tudnak, mint osztálytársaik. Meg kell itt jegyezni azt is, hogy diákjaink közül né- hányan más, kötelező tantárgyból gyengébbek. így tanár kollégáim nagy gondot fordítanak arra, hogy e tárgyakból is „felhozzák” őket a szükséges, lehetőleg szintén jó szintre. Másik fontos feladata kollégiumunknak a diákok mentálhigiénés gondozása. Ez inkább pedagagógiai- pszichológiai gondoskodást jelent, s a klasszikus értelemben vett nevelőtanári munkához áll közel. Úgy érezzük, mindkét területen sikerült kezdeti eredményt elérnünk.- Honnan érkeztek a diákok, s otthonukká vált-e a kollégium?- Növendékeink kilencven százaléka megyénkben élő szülők gyermeke. A többiek az ország más részéről érkeztek hozzánk. Ez onnan adódik, hogy a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és az Ava- si Gimnázium kéttannyelvű osztálya nemcsak a megyéből vesz fel tanulókat, hanem az ország más részeiből is. Természetesen mindent megteszünk azért, hogy kollégiumunk a szó szoros értelmében is otthont jelentsen a tanulóknak. Egy- egy nevelőtanárunk tizen- két-tizenöt gyerekkel foglalkozik, él, s bárki megnézheti „magas komfortfokozatú” környezetben. Egyébként fiaink, lányaink jó partnerek abban, hogy a légkör, a környezet otthonos legyen. Mindjobban kialakul az igazi családi közösség. Ezt bizonyítja az is, hogy a most már végzős „tehetségesek” részére fiatalabb társaik - és nem a tanárok kezdeményezésére - házi ballagási ünnepséget szerveztek. A most érettségizők tehát kétszer ballagtak! Ugyanakkor megmutatkozik diákjaink önzetlensége, hálája abban is, hogy a hozzánk jelentkező tehetsé-, ges végzős általános iskolai tanulók részére szervezett nyári tehetséggondozó és -kutató táborban igen sokan segítik leendő társaikat. De foglalkoztak velük akkor is, amikor az ősszel hozzánk kerülő új „családtagokat” felvételi beszélgetésre hívtuk. Ez a tavaszi szünet idején volt. Tehát szabadságuk napjait áldozták arra, hogy segítsék a jelentkezőket, és persze bennünket is.- Melyek az igazán megmutatkozó, mérhető jelei a kollégium eredményes munkájának, s van-e akadálya a további fejlődésnek?- A dicsekvés nekem sem, kollégáimnak sem jellemző tulajdonsága. Valóban kiemelkedő tehetségű diákjainkat is erre neveljük. Ez nagyon fontos. Viszont a tények tagadhatatlanok, s nem szabad elhallgatni. Szerény eredményként kezelhető, hogy az iskolák össztanulóihoz viszonyítva, lényegesen több kollégiumi diák tett és tesz közép- és felsőfokú nyelvvizsgát. Kel-két tanulónkat sikerült eljuttatni idén nyáron egyegy hónapra német, illetve francia nyelvterületű országba. Magas a gyerekeink általános tanulmányi eredménye is. Az elmúlt oktatási évben - pedig csonka kollégiumi év volt - tanulóink 4,38-as átlageredményt értek el. Az idei lényegesen jobb lesz. Ezt igazolja. hogy nemcsak a tehetséget mutató tárgyat „sulykolják” a délutáni, esti, éjszakai órákban. Munkánkat megkönnyíti, hogy jó a felszereltségünk. A megye közgyűlése biztosítja az anyagi feltételeket. S bár egyik épületszárnyunkban száz egyetemi hallgató kollégista él, amelyből apróbb konfliktusok olykor keletkeznek, ez nem zavaró. Az akadályokat igyekszünk elhárítani. Gondot - anyagi területen - az jelenthet, hogy a megyei önkormányzat sincs kötiy- nyű helyzetben. Azonban reméljük, sikerül megkapnunk legalább az eddigi mértékű költségvetési ösz- szeget. Intézményünk egyébként ez év szeptemberében éri el teljes működési létszámát: 243 vidéken élő középiskolásnak, 126 fiúnak és 117 lánynak nyújt otthont a!z eljövendő tanévben a tehetséggondozó kollégium. Mi a megfelelő feltételeket számos alapítványi pályázattal is próbáljuk biztosítani. Eleddig már több, mint félmillió forintot szereztünk, s nem kis segítséget kaptunk vállalatoktól, intézményektől ahhoz, hogy több korszerű számítógéppel, negyvenezer kötetes könyvtárral rendelkezünk. S hogy a tanárokról, nevelőkről, rólunk is szóljak: tanáraink jelentős része is tanul, képezi magát. Az 1992/93-as tanévben célunk, hogy az intézmény felvegye a Teleki család nevét. E családfának ugyanis több leszármazottja, őse tekintette az oktatás támogatását életcéljának. Elképzelésünk az is, hogy önálló művészeti gimnáziumi osztályt működtessünk, amelybe miskolci és vidéki diákok egyaránt járhatnak majd. Reméljük, ehhez is megteremtjük az anyagi feltételeket. Barcsa Sándor Tessék már megállni! Egy fotó erejéig, Egerben, a Szépasszony-völgyében Fotó: Farkas Maya Dániai útijegyzetek II. Randevú Tussaud’s-nál Monroe, a varázslatos A koppenhágai Tivoli park zajos, zenés világának része az egyébként külső megjelenésében a pagodáktól, óriáskerekektől, tekergő, mozgó, forgó instrumentumoktól idegen, hűvösen elegáns Tussaud’s panoptikum, ahol korhű környezetben randevúzhatunk a világ leghíresebb embereivel, élőkkel és legendává nőtt óriásokkal. Mozdulatlanságba der- medten ülnek, állnak szalonok finom csendjében, tárgyalóasztalok körül, vagy éppen családi körben. Kosztümjeik, nagy gonddal készített, színezett viaszmásuk oly mértékben hasonlít más módon megörökített megjelenésükhöz, hogy az ember nemegyszer azon kapja magát, köszönni kellene, kalapot emelni Reagan, vagy Bush elnöknek, a közelükben figyelő Gorbacsovnak. Az oldalt eső kisebb tárlók üvege alatt Napóleon és Roosevelt elnök halotti maszkja, de ezek az urak teljes életnagyságukban is jelen vannak. Nos, ami a nagyságot illeti, méréséhez tudni- valóan nem mindig elég a centiméter, hiszen az itt „berendezett” párizsi éjszaka forgatagában majdnem elvész a „gnóm” Toulouse- Loutrec, de az amerikai szórakoztató és művészvilág kicsiny-nagyja, Sammy Dawis is hasonlóan húzódik meg az arannyal díszített hófehérben pompázó gitáros-énekes Elvis Presley közelében. Igazi nagyokról szólva lenyűgöző az egyébként ugyancsak alacsony tennetű, ám erős alkatú Beethoven jelenléte kortárs zeneszerzők társaságában. Nála a viaszon is átüt a kiválsztottak démoni sugárzása. Persze mindezekhez ravaszul és ügyesen hozzájárul a halk zenei háttér megválasztása is. Legnagyobb a tolongás az angol uralkodóház régi és jelenlegi tagjai kőiül, sokan fény- képeztetik magukat a bájosan lágy arcvonásé Lady Diana és a kevésbé lágyvonású Károly herceg oldalán, aki rideg angolsága ellenére jól viseli a tolakodó hölgyek közelségét. Hazánk híres fiai. politikusai, vagy a művészvilág nemzetközi reprezentánsai nem képviseltetik magukat Tussad’s-éknál. Pedig szívesen fedeznénk fel északra vetődő honfitársainkkal Bartók Bélát, Kodály Zoltánt, vagy Szent-Györgyi Albertet, dehát a hímév súlyát a viaszbábuk megrendelőinél más mérlegen mérik, amiért nincs haragudniva- lónk. Akiket a világ életükben elragadtatással, rajongással vesz körül, úgy látszik nem kerülhetik el a Tussad’s kitüntető figyelmét, ami egyébként kijár Chaplinnek és Heming- waynak, Shakespeare-nek és Andersennek. Ez utóbbit fantáziájának kedves figurái veszik körül. Egy különös mozaik a tegnapból, amit a holnap technikájával tálalnak a panoptikum nézői elé. Üvegfal mögül a káprázatosán A panoptikum ..behavazott" hazai sztárja: Andersen, a meseíró. gyönyörű alakú Marilyn Monroe nyitja ránk ábrándos kék szemeit. Viruló és varázslatos, mintha élne, felszólító mosolyával, aggastyánokat is ellágyító finom nőiességével. Aztán lépsz kettőt, hogy körbejárd e nem mindennapi figurát és onnan már csak az üres teremrészlet mered rád. Marilyn volt, Marilyn nincs. Aztán két lépés vissza és ő megint ott van. Na persze a hologramja, vetített, ám plasztikusan emberi mivoltában. E szünetet használja ki a Tussaud’s hatásrendezője és kedvenc szereplőjét hologram voltában is megmozdítja, a kerekedő szélben fellibbenő szoknyáját simítja lefelé a rá jellemző mozdulatokkal a szép szőke amerikai színésznő. Hogy hogyan, hogyan sem, Tussad’s-ék tudják. Téblábolásunk a történelemben vége felé jár, sóhajtozva rendezzük magunkban a látottakat, de még hív az alagsori horror, a borza- dályok, égetések, kínzások élethű panoptikuma. A többség, részben talán tekintettel a kései időpontra, lefekvés előtt tizenegy órakor, nem ereszkedik alá a poklok poklára, pedig megvette a jegyét. Elég volt a vásár, amit itt fönt láttunk, a bazárra lent már nem voltunk kíváncsiak. Pedig, amint az arcokon látszott, némelyek ha tehették volna csak oda váltottak volna jegyet. Nagy József
