Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-10 / 136. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1992. június 10., szerda Háborús képek Idős asszony néhány hetes unokájával a kar­ján egykori otthonának romjai között, miután szerb irreguláris erők föld-föld rakétákkal lőtték a boszniai fővárost. A rendkívül heves támadás következtében húsz ember veszí­tette életét, s mintegy hetvenen sebesültek meg. (Telefotó-MTI) Szarajevó: videokamerával örökítik meg az egyik súlyosan megrongálódott belvárosi épületet 1992. május 30-án, amelyet az előző napi szerb tüzérségi támadás során ért talá­lat. A heves támadás következtében több la­kóépület dőlt romba, s mintegy húsz ember veszítette életét. (Telefotó-MTI) Kiállítás a„ világ végén” Fényes Elek is tudott erről a „világ végi” településről. Magyar- ország geographiai szótárában ennyit mond róla 1851-ben: „Tót falu, 54 római katholikus, 30 gö­rög katholikus lakossal Abaúj-Tor- na vármegyében. Földesura Péchy”. Szanticskán már csak két épület jelzi - szépen rendbehozva - az egykori feiekezetek meglétét. Mi­vel a rómaiak többen voltak, apró templomuknak tornya is van, ben­ne szépen szóló haranggal, melyet hajszál híján elpereltek tőlük a nyéstaiak a régi időkben. Maga a harang vallott hovatartozásáról, amikor egy deákos műveltségű ember lefordította a rajta lévő latin szöveget: a jászói prépostság ön­tette szanticskai híveinek 1784- ben. A görög katolikus kisebbség imaházat épített, mellé fa harang­lábbal. Harangozó itt már régen nincs, de azért a harang néha jelzi, hogy „kettévágták a napot”, azaz dél van, és 1456-ban ekkor bírták megfutamodásra a törökök tenger­nyi hadát a két János, Hunyadi és Kapisztrán katonái. A három ott élő lakos egyike, Pál István nem rest megragadni a harangkötelet. Olyan pici ez a falu, hogy egy ember is csudát, életet tud lehelni bele. Elszánás, megszállottság kell hozzá, és sok-sok ötlet, s még jó idegek, műveltség, természetes in­telligencia. Miskolcról, szolgálatból szá- guldva haza Trabantjával, néhány perc alatt átvedlik a pöttöm telepü­lés tiszteletbeli polgármesterévé, vendégeket köszöntő falugazdává, mert ismét eseményfe került sor náluk: Szondy Sándor fafaragó né­pi iparművész, a népművészet mestere állandó kiállításra hozta ide remekmívű alkotásait. A megnyitóbeszédet Csomós József református esperes tartotta, invitálva az egész udvart benépesí­tő vendégsereget a tárgyak megte­kintésére. Állandó kiállítás Szanticskán? Igen. Olyan faluban, amit már elfelejtenek az autótérképekről is, pedig él. Van 19 háza, három ál­landó lakója, és évente több ezer látogatója. A május 29-én megnyi­tott tárlat első nézői között csak néhány - abaújiasan szólva - ide­valósi ember akadt, a szomszédos falvak polgármesterei. Az autó­soknak kialakított parkírozó szűk­nek bizonyult, afféle, nemrégen még gyanúsnak tartott és „narod- nyiknak” nevezett falupárti értel­miségiek verődtek össze a portán. És nemcsak szemnek, a testnek is jutott táplálék - akárcsak egy falu­si búcsún, hosszú, szendviccsel, jófajta italokkal rakott asztal hívta a vendégeket. Az csak termé­szetes, hogy itt minden „sajáte­rős”, legfeljebb a Csereháti Tele­pülésszövetség nyúl a zsebébe. A messziről jött asszonyok,nem res­tek felvenni a kötényt, elemózsiát készíteni hozott anyagból, és kí­nálni fáradhatatlanul. 1989-től - szinte hihetetlen! - mintegy száz rendezvény volt itt, a látogatók száma meghaladta a 10 ezret. Mivel harminc környékbeli községben se él ennyi ember, messziről, zömmerMiskolcról, Ti- szaújvárosból érkeztek a vendé­gek, a diákok még messzebbről, élvezni a kedves táj tetszetős, dim- bes-dombos világát, jó levegőjét. Az állandó kiállítás rendezője az „Európa falufelújítási díj külön­leges teljesítményéért” címmel ki­tüntetett Szanticskai Alkotók Egyesülete. Szondy Sándormester bizakodhat: tárlata nem marad lá­togatók nélkül. (gs.) Vezetés - szemüveggel Gondosan meg kell választani az autóvezetés közben használt látásjavító és napszemüvegeket. A szemüveggel autózó évente el­lenőriztesse, hogy megfelel-e még a régi szemüvege, nem vál­tozott-e a látása. Fontos, hogy a jó szemüveg is szilárdan, a ha­lántékot nem szorítóan üljön, de azért egy hirtelen fejmozdulatra ne essen le. A legnagyobb látás­teret a fém- vagy műanyagkere­tek adják, amelyek szára a keret felső részénél, nem pedig alul - mint egyes divatszemüvegeké - csatlakozik. „Üvegként” legelőnyösebb a műanyag, például a CR 39 típus­jelű, mert ha kell, kissé anyagá­ban is színezhető, s ha sérül, nem szilánkolódik. A nyári idő beálltával előke­rültek a napszemüvegek is. Nos, ezek nagyon jól mutatnak a ko­csiban a gengsztereken, meg a közönség elől álinkognitóba vo­nuló filmdívákon, de nem biztos, hogy szükségesek az autóveze­téshez. A mi éghajlatunkon a 25 százalékosnál több fényt elnyelő üvegre általában nincs szükség, az 50 százalékosnál erősebbre pedig még a fényérzékenyeknek sem. A fény csökkentő üveg szí­ne szürke vagy barna legyen. Ma már különleges napszemüvege­ket is ajánlanak, így a fényerős­ségtől függően elsötétülő fo- tochromatikusakat, a 300 milli­mikron alatti sugárzást kiszűrő UV-Iencséket (UV=ultraviola, ultraibolya, ibolyántúli), és a káprázást jelentősen csökkentő Polaroid műanyagból készítette­ket. A napszállta utáni alkonyai­ban köztudottan romlanak a látá­si viszonyok, nincs árnyék, élet­len, szürke a látás. Ilyenkor hasznos lehet a sárgás színezetű, úgynevezett ködlátó lencse, mert erősíti a kontraszthatást. Éjszakai vezetéshez a sötétí­tett lencséjű szemüveg nem ajánlatos, mert fárasztja a sze­met. Az alkohol pedig éjjel-nap­pal jelentősen rontja a látóképes­séget. Lévai Ka imán Négy év a halál árnyékában ö. Tetszhalál-állapotban A munkahelyen őreink átadtak bennünket a nacsalnyikoknak (pa­rancsnok), akik tudtunkra adták a napi munkakövetelményt, amivel sohasem voltak megelégedve, mi­vel csak akkor dolgoztunk vala­mit, ha látótávolságon belül tartóz­kodtak. Ebben a körülöttünk meg­fagyott és kilátástalan légkörben - norma szerint megállapított - rab­szolgamunkát végezni, lélekölő követelmény volt. Az egyik alkalommal elkapott bennünket munkatársammal Risz- tipánovics Curkov, amikor 3-4 da­rab ökölnagyságú betondarabbal a targoncán ballagtunk a megadott cél felé. Féktelen káromkodások közepette alárúgott targoncánk­nak, mert kevesellte szállítmá­nyunkat. Karcellal (fogda) - fe­nyegetett bennünket. Felháboro­dása csak fokozódott, amikor valamivel odébb rakott tűz mellett melegedve talált egy társaságot. Megtalálta módját büntetésünk­nek, mert fogolyszámunkkal ren­delkezett, melyet beküldött a lá­gerbe, ezért mindannyian vacsora­megvonással lettünk büntetve. Ez a nacsalnyik egyébként is nagyon haragudott a magyarokra, mert a front ideje alatt a magyar katonák elvitték a tehenét, a lányá­val pedig azt tették, ami miatt jog­gal neheztelhetett. Ezt tőle tudtuk, mert gyakran felidézte szégyellni- valónkat. Igen nehezen telt el felettünk az első tél, egyetlen öltözetünkben, a fatalpú vászonborítású cipőben és pufajkaruhában. A meleg sapka és kesztyű ellenére sokaknak megfa­gyott az arca, orra a fedetlen helye­ken. A hazánkban ismeretlen 30- 40 fokos hideg, legyengült állapo­tunkban „vizsgáztattak” a tűrőké­pesség tantárgyából. A tavasz közeledtével én is visszanyertem életkedvemet, mert naivan hinni mertem, hogy még egy telet nem kell itt elszenvedni. Nem tudtam, hogy még három kö­vetkezik. Sokan így, ilyen gondolatokkal próbáltuk elhessegetni a fogság lé­lekölő gyötrelmeit. Ez viszont nem mindenkinek sikerült, mert az egyik éjaszaka lövésekre riadtunk fel. Reggel a számláláskor kiderült, de ki is hirdették, hogy egy német orvos elborult elmével, szökési szándékkal a drótkerítésre mászott és az őrök agyonlőtték. Ilyen körülmények között talán nem is volt csoda, hogy itt sok em­berben megingott az Istenbe vetett hite is. Asúlyos börtönbüntetettek- nek is lehetőséget adnak arra, hogy bizonyos időszakokban életjelt ad­hassanak magukról szeretteiknek. Fogva tartóink a ránk vonatkozó nemzetközi egyezmények semmi- bevételével az első két évben erre lehetőséget sem adtak. A Központi Statisztikai Hiva­tal adatai szerint a külföldi tőke beáramlása továbbra is dinami­kusan emelkedik. 1991-ben 122 milliárd forint külföldi tőke ke­rült Magyarországra, és így az év végén 215 milliárd forint volt a külföldi tőkeállomány. Ez több mint kétszerese az 1990. évinek és hétszerese az 1989. évinek. A KSH által regisztrált külföldi ér­dekeltségű vállalatok száma ta­valy év végén 11 ezer körül ala­kult, ezek közül 9117 mérlegbe­számoló adatai állnak ren­delkezésre. A 9117 vállalat közül 1190 ki­zárólag külföldi tulajdonú, 2004 Ebben a lágerben éltem át én is négyéves fogságom legkritiku­sabb időszakát. Számomra az első rendkívül hideg orosz tél (30-40 fok), fokozatosan felőrölte amúgy is leromlott fizikai állapotomat, úgyannyira, hogy az egyik napon olyan állapotba kerültem, melynek csaknem áldozata is lettem. Napokon keresztül, rendkívül levertté, étvágytalanná váltam, és lassan a beszéd is nehezemre esett. Közvetlen kebelbarátaimnak is feltűnt szótlan viselkedésem, akik aggódva kérdezgették tőlem, mi a bajom, milyen fájdalmaim van­nak. 1945 márciusában járhattunk, mikor az egyik reggel az ébresztőt hallva, a padlózaton fekve marad­tam. Beszélni, végtagjaimat moz­gatni képtelen voltam. Szörnyű ér­zés volt hallani és látni szobatársa­im megdöbbenését kilátástalannak tűnő sorsom felett, tudva azt, hogy a munkába vonulás után a láger­munkások bárakkonként össze­szedik a halottakat. Úgy szerettem volna valahogy • közölni velük, hogy még nem haltam meg, és hogy ne hagyjanak magamra, mert a hullakamrában biztos, hogy meg fogok fagyni. Emberileg kifejezhetetlen érzé­seim voltak, mikor magamra hagytak a rideg és hideg szobában. Nagy János barátom megsimogat­ta arcomat, és annyit mondott: „na szegény Kálmán, te se mégy haza Nyékládházára”. Ami ezután történt, valóban a „HALÁL ÁRNYÉKA” volt. Jöt­tek a német ókások a hordággyal, vésztjósló fatalpú cipőik kopogá­sával. Hier ist ein tod Hans! Komm her. (Itt van egy halott Já­nos. Gyere.) Tiltakozni, ordítani szerettem volna a hordágyon - ha tudtam volna -, tudva további sorsom be­teljesedését, a biztos fagyhalált. Útban az orvosi rendelő felé, egy német orvossal találkozva azt kérdezte tőlük, hogy tód? (Ha­lott?) Ja. (Igen.) Mindezt hallottam és értettem, mivel elég jól beszélek németül. Vigyétek a rendelőbe, utasította őket. Gyakori eset ellenére, lágersza­bály volt, hogy minden elhaltat előbb oda kellett vinni, hogy a ha­lál beálltát megállapítva, leírhas­sák a láger létszámából. A szeren­cse, vagy talán az Isten kegyelme, mint már annyiszor fogsági időm alatt, most sem hagyott cserben, mert a rendelőben egy erdélyi ma­gyar orvos volt, aki németül be­szélt az ókásokkal, és meztelenre vetkőztetett velük. Testemet vé­gigtapogatta és érezte, hogy még meleg vagyok. Meghallgatta a szívműködésemet, majd egy tűvel több helyen megszurkálta a bőrö­met, melyet nem éreztem. Ezután egy tükördarabot tartott az orrom elé, melyen észlelte, hogy minimá­külföldi, 5923 pedig hazai több­ségi tulajdonban van. A külföldi érdekeltségű vállalatokban a külföldi részarány növekvő ten­denciát mutat. 1989-ben 24, 1991-ben pedig már 45 százalék volt a külföldi partnerek részese­dése. A külföldi tőke 57 százaléka az iparban, 16 százaléka a keres­kedelemben, 16 százaléka pedig a szolgáltatás területén működik. Részesedése az építőiparban, közlekedésben és mezőgazda­ságban elenyésző. 1990-hez ké­pest nőtt az ipar részesedése a külföldi befektetésekből. Iisan lélegzem, ezután egy injekci­óra érdemesített. Ez ott tudomá­som szerint kiváltságos kegynek számított, beszerzési nehézségei miatt. Rövid idő múlva zsibbadássze- rű érzésem volt, majd magamtól felültem a ravatalszerű asztalon és kifejezhetetlen örömömre, végre meg tudtam szólalni. Első szavaimmal sírva köszön­tem meg a magyarul válaszoló ko­lozsvári illetőségű, névtelen or­vosnak, hogy orvosi esküjének még ott is eleget téve, visszaadta számomra a legdrágábbat, az éle­temet. Ma is nagyon sajnálom, hogy újraszületésemnek ezt a jeles napját, az ottani mostoha körülmé­nyek miatt - az orvos nevével együtt - nem tudtam megörökíte­ni. Teljesen tudat alatt, teljes testi tehetetlenségben éltem át ezt a jel­telenül jeles napot, melynek lelki megrázkódtatásaitól sokáig nem tudtam szabadulni. Tetszhalott-ál­lapotomban mára halál gondolatá­val is megbarátkoztam, csak az idegen föld terhének súlya, tömeg­sírjának iszonya, kegyetlenül ré­mített. Önmagámmal beszélgetve, a velem történt csodát nem tudtam megfejteni. Többször sírva fakad­tam a hideg szobában, de a mélyről fakadt könnyeimet nem volt mivel letörölnöm. Összekulcsolt kezeim imára késztettek, mert úgy érez­tem, hogy VALAKINEK meg kell köszönnöm a biztos halálból tör­tént visszatérésemet. Kínzó éhsé­gemet is elfelejtettem, mert a reg­gelimet szobatársaim elfogyasz­tották, mivel én számukra már „elköltöztem” közülük. Ezt az általam átélt, testi-lelki gyötrelmet, szavakkal ugyan nem tudom kifejezni, de végkövetkez­tetése egyértelmű lett számomra, hogy ISTEN-től, talán érdemtele­nül, kegyelemben részesültem. Egészségi állapotomban lénye­gesjavulás azonban nem követke­zett be, mert néhány nap múlva a levertség újra jelentkezett! és fél­tem, hogy megismétlődik kritikus állapotom. Sárgaságba estem. Körmeim, szemem besárgult, újra étvágytalan lettem. Elkülönített betegszobába fektettek, ahol két hetet töltöttem. Itt láttam és kap­tam fogsági időm alatt cukrot és fehér kenyeret. Ennyi volt a gyógyszernek számító kezelés, a napi azonos élelmezés mellett. Rendszertelenül orvost is láttunk, aki ránézett szemünkre és körme­inkre. Itteni elhelyezésünk „luxus”- nak számított, mert ágyakon fe­küdtünk és takarót is kaptunk. Mégis reménytadó felüdülés­nek éreztem, amikor visszakerül­tem ottani szeretteim közé és újra együtt mehettünk dolgozni a lerombolt erőmű romeltakarításá­hoz. A vegyes vállalatok több mint egyharmada a minimális 1 millió forintos tőkével alakult, s mind­össze 543 vállalat vagyona ha­ladja meg a 100 millió forintot. A külföldi érdekeltséggel mű­ködő szervezetek döntő része, 8618 korlátolt felelősségű társa­ság, 418 a részvénytársaságok száma. Területi letelepedés szem­pontjából jellemző a főváros túl­súlya: az összes külföldi érde­keltségű vállalkozás 56 százalé­ka Budapesten jegyeztette be magát, és a külföldi tőkeállo­mány 58 százaléka működik itt. A megyék közül csak Pest és Győr-Moson-Sopron megyében található 10 milliárd forint feletti külföldi működő tőke. (MTI) A külföldi tőke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents